Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-04 / 13. szám
* * Jfc f it t étiké az ablakpárkányon üldögélt, és nézte, hogyan futnak lefelé az esőcseppek az ablaküvegen. Mikor az eső elállt, kinyitotta az ablakot, hogy világosabb legyen, és játszani kezdett az építőkockákkal. Egyszerre csak úgy tűnt neki, mintha valaki járkálna az ablak alatt. Léptei nagyokat cuppantak, és nem jött közelebb, és nem ment távolabb, mindig csak egy helyben lépegetett az ablak alatt.- Ki lehet ez? - töprengett Pétiké. - Nos, akárki, cipói már bizonyára átnedvesedtek az ablak alatti tócsában. Talán a szobába akar bejönni, de nem mer szólni. No, majd kiáltok neki! És jó hangosan kiáltotta;- Miért ácsorogsz odakint a vizes utcán? Gyere be inkább a szobába! Odakint megszólalt egy félénk hangocska:- Szívesen bemennék, de akkor nyújtsd ki, kérlek a kezedet az ablakon, hogy bele- ugorhassak.- Furcsa vendég! - gondolta Pétiké megütközve. — A háztetőről akar a tenyerembe ugrani? Igazán kíváncsi vagyok rá. Csak ne lenne túl nagy és túl nehéz. Kinyújtotta kezét az ablakon, és izgatottan várta, ki ugrik bele.- Most! — mondta valaki fent, az esőcsatorna peremén. És egy gyönyörű szép, csillogó esőcsepp ugrott Peti tenyerébe.- Ej, de szép vagy! - kiáltott a kisfiú örvendezve. - Mint egy nagy, gömbölyű gyémánt! Letépett egy szirmot a vázában illatozó vörös rózsáról, és óvatosan rácsúsztatta az esőcseppet. Azután villanyt gyújtott. Most szikrázott csak az esőcsepp igazán!-Köszönöm, hogy behívtál — mondta az esőcsepp. — Még sohasem jártam szobában. Nagyon szép itt minden, sokkal szebb, mint az esőcsatorna peremén. És mennyi játék! No, lesz mit mesélnem, ha megint együtt leszek testvéreimmel.-Mesélj valamit nekem is — kérlelte a fiúcska. Az esőcsepp elgondolkozott, majd kisvártatva megszólalt:- Én csak arról tudok mesélBÁLINT ÁGNES Az esőcsepp látogatóba megy ni, ami valaha visszatüktöző- dött bennem. Tudnék például beszélni mohos faláról annak a kútnak, amelyben sokáig éltem millió testvérkémmel együtt. Mi voltunk a kút vize. Egy nap két kislány merített belőlünk két vödörre valót. Egyik vödör vízzel megöntözték a virágokat, a másik vödör vízzel - abban voltam én is — felmosták a konyha kövét. Meg kell mondanom, ez végtelenül bosszantott. Jobb lett volna a másik vödörbe kerülni! — gondoltam magamban. — Most egy rózsa illatos kelyhében üldögélhetnék a szivárvány minden színében ragyogva. Ehelyett porral és piszokkal keveredtem össze. Örül majd édesanya, ha hazajön a munkából! — mondta a nagyobbik leányka, és kiöntötte a piszkos vizet a szemétre. Én egy összekunkorodott krumplihéjra cseppentem. Rosszkedvűen üldögéltem ott, feketén, mint egy szurokcsepp. Még a jó meleg napsugárnak sem tudtam örülni. Pedig a napsugár hevétől egészen kis könnyű pára lettem, s ami piszok előbb még hozzám tapadt, ott maradt a krumplihéjon, én meg boldogan felrepültem a kéklő magasokba. Nem repültem ám egyedül! Millió és millió testvérkém lebegett pára alakjában a föld felett. Ott találkoztam azokkal is, akik a másik vödör vízben voltak. Milyen szép fehérre mostátok a konyha kövét! — kiáltozták. - Mi csak ott ültünk és irigykedtünk! Égy darabig ide-oda repültünk a város felett. Egyszer csak hideg szél kerekedett. A hidegtől mind valamennyien vízcseppé változtunk, és hullottunk lefelé, olyan sebesen, hogy az emberek mind fedél alá menekültek előlünk. Én idepottyantam a háztetőre. Társaim már mind lecseppentek a tócsába az ablak alá. — Én meg azt hittem, járkál valaki az ablak alatt! — kuncogott Pétiké.- Holnap, ha kisüt a nap, megint felrepülünk a magasba! — ábrándozott az esőcsepp.- Most már tapasztaltabb vagyok, és ha majd újból esőcseppé változom, talán sikerül egy kertre vagy szántóföldre hullanom. Beszéltem olyanokkal, akik már áztattak száraz földet, tikkadt növényeket. Azt mondják, esőcsepp számára nincs nagyobb boldogság, mint érezni az újraéledő növények illatát. M ásnap az esőcsepp elpárolgott. Úgy látszik, találkozott testvéreivel, mert dél felé az égen megjelent egy bodros kis bársonyfelhő. Peti mutatta is pajtásainak: — Nézzétek, ott repül barátom, az esőcsepp! És a kisfiúk vidáman integettek a kerek felhőnek. MARKÓ BÉLA Tücskök, Napra hold jön, holdra nap. már a világ így forog, lent a tücsök ciripel fent a csillag hunyorog. csillagok Jön a tél. de múlik is, jön a nyár, s tán itt marad, tücsökszóban derékig állok csillagfény alatt. RADNÓTI MIKLÓS Április Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s felláhon elszalad. <) április, ó április, a nap se süt, nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttvös ég alatt. Gondolkodom, tehát... ............................tórs .......tünet SZ ÓKERESŐ Újabb öt ér.......Ménéi telm es szót kapsz eredményül, ha megtalálod azt az osztóin egyet, amelyik a keretben látható szavak mindegyike elé odailleszthető. .......szellem Nos, melyik az a szó? Készítette: B. A. MEGFEJTÉS A március 21-ei számunkban közölt feladat megfejtése: 32 : 4 + 73 : 9 x 7 + 1 - 5 = 59. Nyertesek: Berta Edina, Kisgéres; Kertész Roland, Keszegfalva; Jávorka Gábor, Érsekújvár; Majoros Monika, Tornaija; Révai Kinga, Nagysalló. Száztíz évvel ezelőtt született JUHÁSZ GYULA, a Nyugat nemzedékének nagy költője, Ady Endre barátja, a Holnap című antológiák egyik szervezője. Rejtvényünk fő soraiban egyik ismert s megszívlelendő szállóigéjét idézzük. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Re- dakcia ÚJ SZÓ, Pri- binova 25, 819 15 Bratislava) legkésőbb április 7-íg A levelezőlapra feltétlenül írják rá a KERESZT- REJTVÉNY jeligét A helyes megfejtők közül hárman 300-300 korona pénzjutalomban részesülnek Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ A március 21-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: ..Hedda Gabler, Nóra, Rosmersholm, Kísértetek, Brand, Peer Gynt, Vadkacsa" 300 koronát nyertek: Szőllős András, Rozsnyó; Tóth Géza, Vereknye, Egri Mária, Losonc. 1 18 1993. IV. 4. ÚBUJBSBfl