Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-04-04 / 13. szám
9 M^yar gimnáziumok Szlovákiában: Érsekújvár Az érsekújvári gimnázium tavaly ünnepelte 150. születésnapját. Az évforduló idején sok méltatás hangzott el, a gimnázium „téma“ volt, de ma már a szürke hétköznapokat éli a tanintézmény. Tóth Sándor igazgató sorsa 1967-ben forrt össze a gimnázium életével. Hét évig tanított, bét évig volt igazgatóhelyettes, 1983 óta pedig igazgatója 58 pedagógusnak és 886 diáknak. 18 szlovák osztály működik, a magyar tagozaton 8 osztályban mintegy 240 gyerek tanul. A magyar tagozat ebben az iskolában mindig kisebb volt, mint a szlovák, a város egyetlen alapiskolája nem biztosítja a kellő utánpótlást. Tardoskeddről, Udvardról, Naszvadról jön néhány gyerek, de Köbölkútról már inkább Párkányba vagy Komáromba mennek. Az idén 189-en jelentkeztek a szlovák, 56-an a magyar tagozatra. A rendszerváltás zökkenőmentesen zajlott le. 1989 decemberében Tóth Sándor megkérdezte a kollégákat, akaiják-e, hogy továbbra is igazgató maradjon. Akarták. Tavaly a pályázaton egyedül indult - és ismét megválasztották.- Melyik volt a legnehezebb időszak az igazgatósága alatt?- A jelenlegi a legnehezebb. Anyagi bázis nélkül nem lehet iskolát működtetni. Ebben az évben egymillió negyvenezer koronát kapott az iskola. Ebből csak a lakbér 355 ezer korona a tornateremért és az egykori párthogy szeptembertől működtetni tudjuk az épületet. A tantermekre is szükség van, mert emelkedik az osztálylétszám. Megígérték, hogy kapunk négymillió koronát. - Abból lemegy (lement volna) az egymillió kétszázezer, amivel az építőipari vállalatnak tartoznak. A fennmaradó összegre versenytárgyalást írtak ki. Feleslegesen. A pénzt nem kapták meg. Az épület üresen áll. Nem mindig.. Háromszor már betörtek. Legutóbb kilenc vadonatúj ajtót vittek el, mosdókagylókat, vécécsészéket, leszereltek öt radiátort, kiszedték a villanykapcsolókat. Mestermunkát végeztek. • A patinás gimnázium Helyzetük nem rózsás, de reménykednek házban egy emeletért — ahol a nyelvoktatás folyik. Plusz villany, gáz, víz. Nem valószínű, hogy a maradékból futja mindenre. S akkor még hol a javítás? Bármikor kilyukadhat egy radiátor, eldugulhat a vécé... A régi épület megkívánná a folyamatos karbantartást. Új épületszárny - üresen Mint ahogyan az mifelénk lenni szokott, épül egy toldalékszámy. Épülget. Lassan. Ezzel szeretnék kiegészíteni és korszerűsíteni a gimnáziumot. Az új háromszintes részben a földszinten kap helyet a konyha (500 személy részére) és a mellékhelyiségek. Az első emeleti terem szükség szerint lesz étterem vagy aula, a legfelső szinten pedig négy tanterem és irodahelyiségek vannak. A konyha (de nemcsak az!) nagyon kellene, mert egy éve nem kosztolhatnak a gyerekek, a higiénikus bezáratta a régit. Az igazgató azt hitte (tavaly), hogy szeptemberben legalább a konyhát használatba vehetik. Tévedett. Rendületlenül bízott a decemberi dátumban. Ez sem sikerült. Nem volt pénz. Az épület belülről ki van festve, csak a legfelső emeleten hiányzik a gumolit. De nem költözhetnek, amíg kívülről el nem készül. Az egyik illetékes nem adja meg a használatbavételi engedélyt, a másik illetékes viszont nem ad pénzt a befejezéshez. Milliós ígéretek- Tudom, hogy igen rossz a pénzügyi helyzet, mégis bíztam benne, A jelenlegi árak mellett hétmillió kellene a befejezéshez. Honnan? — A béralapot is csökkentették. Már most hiányzik havi negyvenöt- ezer korona. Szeptemberig van pénz fizetésre, hogy aztán mi lesz, csak az Úristen tudja! - tálja szét a kezét az igazgató. Az illetékesek bölcs tanáccsal készségesen szolgálnak. Hozzon az igazgató olyan racionalizációs intézkedéseket, hogy a tanítás színvonala ne csökkenjen.- Megnyugtattam a kollégákat, hogy senkit sem bocsátunk el. Pillanatnyilag élünk és remélem, élni is fogunk. De a helyzet cseppet sem rózsás. Lemaradtunk. A számítógépek régiek. A gyerekeknek azokat kellene ismerniük, amelyek most futnak, nem a húsz évvel ezelőtti elavultakat. Az is bosszantó, hogy mindenki mondja a magáét. Az iskolaügy talajtalan! Nemcsak pénz nincs, elképzelések sincsenek. Hiányzik a koncepció. Szabadunk lenni könnyű Nehezebb önállóan cselekedni. Korábban megmondták, mit hogyan kell csinálni, s aki nem úgy tett, megrótták. Sokan még ma~is nehezen mondanak véleményt. A gyerekeknél is érzem, hogy nem önállóak. Bennünk él, hogy ha beszélgetni kezdünk a partnerrel, rákényszerít- jük a nézeteinket, s ha nincs velünk azonos véleményen, megsértődünk. Vitatkozzunk, vesszünk össze, de ez ne befolyásolja az együttműködést! A végzősök mintegy 70-75 százaléka továbbtanul (a szlovák és magyar tagozatot együttvéve). A magyar osztályokból a diákok mintegy 60-65 százaléka jelentkezik főiskolára vagy egyetemre. Aki bekerül, el is végzi. A lemorzsolódás jelentéktelen. A magyar tagozatról kevesebben tanulnak tovább. Ennek okát az igazgató a családi háttérben (sok a bejáró) látja. Kisebb az ambíció... Egy jeles diákot említ. A szülei azt mondták, menjen inkább férjhez, építsen házat és legyen boldog. Ki tudja, boldog-e az a kislány? Ketten az érettségizők közül Smitnya Andrea és Szekeres László többi társukkal együtt a jövőre gondolnak, de boldogan mesélnek a tízezer forintos jutalomról, azt tavaly a Rákóczi Szövetségtől kaptak egyhetes budapesti tanulmányútra. Mindketten kitűnő tanulók. Andrea filozófus szeretne lenni, s ha nem, hát tanár, de akkor is filozófia-angol szakos. A vágyálma azonban egészen más. Alapiskolás kora óta (s ez nem oly rég volt) az lebeg a szeme előtt: légikisasszony lesz. De előbb elvégzi a főiskolát, hogy „mégse legyen felesleges a tizenkét év“. A magassága megvan hozzá, a súlya a megengedettnél kevesebb, csak attól tart, a szemüveg hátrányt jelenthet. Laci a nyitrai Pedagógiai Főiskolára adta be a felvételi kérelmét, kémia-biológia szakra. De jelentkezett a győri Műszaki Egyetemre is. Ám ezt csak akkor választaná, ha a pedagógiára nem vennék fel. - Tetszik az a légkör, ami a középiskolákban uralkodik. - Szeret iskolába járni, mert: - Itt vannak a barátaim, és ez a hangulat semmivel sem pótolható. - Nem fél a feleltetéstől, az érettségitől, a felvételitől sem. Bízik benne, hogy sikerül. Mégis: - Az a pechem, hogy legjobban a történelmet szeretem, és nem abból megyek érettségizni, sem felvételizni. - De eltökélt szándéka, hogy doktorálni történelemből fog. Andrea gyakran gondolt már arra, hogy ír egy filozófiai művet, amely azt az alapkérdést fejtegetné, hogy van-e igazság a földön. Gyanítom, inkább afelé hajlik, hogy nincs... x Önmaguktól a gyerekek nemigen csinálnak semmit - ezt szűröm ki a diákokkal folytatott beszélgetésekből. Vagy mégis? Vannak sikeres szavalok, az énekkar is éledezik, a kézilabdázók egész jó eredményeket érnek el, és végre lapot is szerkesztenek a diákok. Mojzes Ildikó tanárnő dicsekedett az egyelőre cím nélküli újsággal. A 300 példányban megjelenő 16 oldalas lapnak évente legalább három számát szeretnék megjelentetni. Nem kizárt, hogy másik két iskolával (az elektrotechnikaival és egészségügyivei) közösen ... x Az egyik diák szeret iskolába járni, a másik nem. A másodikos Forró Teodóra néha szeret, néha nem, de énekelni, táncolni, szavalni nagyon szeret. Kegyetlenül élesszemű a diáknép. És kimondja, amit gondol: hogy a tantervben sok a zöldség; a számítógépek kőkorszakiak; a tankönyvek siralmasak, egyik-másik használhatatlan; hogy van olyan tanár, akit élvezet hallgatni és van olyan, aki nem tud magyarázni; vannak imádnivaló tanáregyéniségek és vannak... Ám azt is elismerik: a tanárnak sincs könnyű dolga, mert a diák se mind földre szállt angyal, éppen azért: „Minden tanárnak van jó tulajdonsága, amiért becsülni kell“! Két alapítvány A ki kinek a pénzét költi el vádaskodásokat elkerülendő két alapítványt hoztak létre, a Pázmány Péter és az Anton Bemolák Alapítványt. A szülői választmány számláját elosztották s azonkívül minden gyerek száz koronát fizetett be. Az igazgató reméli, hogy a világban szétszéledt öregdiákok is támogatják majd egykori iskolájukat. Súrlódások a magyar és a szlovák tagozat között? Nyilván vannak, de a kollektíva nem rossz, teljesítményben sem, mondja az igazgató. A gyerekek meg: néha mi verjük meg őket, aztán meg ők minket. De kijövünk egymással. x- Boldog? - kérdezem Tóth Sándortól.- Nem, nem vagyok boldog. Mitől lennék az? A pedagógus akkor boldog, ha a gyereket boldognak és okosnak látja. Tudom, hogy mit akarok csinálni, tudom, mit kellene csinálnom, mégse tehetem, mert nincs pénz. Pénz nélkül pedig - nem megy. A butaság nem fáj - fogalmazott keserűen az igazgató. De látszik. Tíz év múlva még szembetűnőbb lesz. S akkor már fájni fog. Kopasz-Kiedtowska Csilla Berta András felvételei Szekeres László Smitnya Andrea Tóth Sándor igazgató
