Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-04-04 / 13. szám

tíasárnap * 3 19 93. IV. 4.- Elárulná, hogy érzi magát kere­ken negyed esztendővel az önálló Szlovákia létrejötte után?- Ha most jópofáskodni akarnék, azt felelném: ahogy az újságok ír­ják... Mellőzve azonban az élcelő­dést azt mondhatom, hogy a helyze­tet nem tartom drámainak; noha a politikában bevett szokás, hogy az ellenzék keményen vitába száll a kormányzattal. A jelenlegi helyzet­ben nem a Kereszténydemokrata Mozgalmat, hanem a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat terheli a na­gyobb felelősség, így a megoldandó gondok zöme is rájuk hárul.- Carnogursky úr, egyes helyzet­elemzők úgy vélik, hogy ön -a politi­kai profilját tekintve - szigorúan eu­rópaiságra törekvő keresztényde­mokrataként áll már '90 februárjától a KDM élén.- Mozgalmunknak valóban az az álláspontja, hogy Szlovákia jövőjét egyértelműen Közép- és Nyugat-Eu- rópa jövendőjéhez kell igazítani. Ha az apróbb lépések módszerével is, de mi ezeket a törekvéseket támo­gatjuk; s célkitűzéseink valóra váltá­sát egy választási győzelemnél is fontosabbnak tartjuk.- Ne haragudjon, de erre szokás azt mondani: savanyú a szőlő... Önt eszerint azt sem bántja, hogy a KDM a tavalyi parlamenti választásokon mindössze nyolc százalékot kapott, s ez a két évvel ezelőtti eredmé­nyekhez viszonyítva tízszázalékos szavazatcsökkenést jelent!-Természetesen csalódott vol­tam, de ez nem azt jelenti, hogy sutba vágjuk eredeti célkitűzésein­ket. 1992 nyarán Szlovákiában egyszerűen ilyenek voltak a társa­dalmi erőviszonyok.- Vajon miért? Miért nem sikk a konzervatív politika, miért hatodla- gosak a keresztény értékek?- Két oknál fogva. Az egyik: a jobboldali konzervatív szemlélet az emberek hiszékenységére épülő blöffölés helyett az őszinteségre épül. Szlovákia gazdasági krízise láttán, például a DSZM-től eltérően, mi nem a könnyebb, a kényelme­sebb megoldásokat ígérgettük. Gyenge választási szereplésünk második oka pedig az volt, hogy a KDM nem kívánta meglovagolni a nacionalista szenvedélyeket. Kellő tárgyilagossággal azt mondhatnám, hogy a kisebb lépések tartózkodóbb politikája - rövid távon - kevésbé látványos eredményeket szül.- Sokan úgy tartják, hogy ön több mint egy esztendeig tartó miniszter- elnökségének időszakában soroza­tosan meghátrált cseh tárgyalópart­nereivel szemben, ráadásul Szlová­kia polgáraival sem tudott igazán szót érteni...- Mindebből csupán annyi igaz, hogy a csehekkel vagy a csehekről szólva nem beszéltem emelt han­gon, és nem is szitkozódtam. Az ilyesmi előbb-utóbb amúgy is meg­bosszulja magát. A tárgyilagos viták­ban viszont határozottan kiálltam Szlovákia érdekei mellett. Távlati célként ezért emlegettem Szlovákia számára az önálló csillagocskát az Európa-lobogón, ezért kívántam önálló széket az Európai Közössé­gekben, vagy ezért szorgalmaztam Szlovákia részére előnyösen, 52:48 arányban a gázvezeték elosztását. Hogy e célokat nem sikerült egyik hónapról a másikra megvalósíta­nom, egy pillanatig sem jelenti azt, hogy bármiben is meghátráltam volna.- Gondolom, a hívők támogatásá­nak reményéből, egy katolikus Szlo­vákia bizodalmából azért mégiscsak ki kellett ábrándulnia!-Túlságosan merész, sőt helyte-' len dolog lenne egy füst alatt említe­ni a vallási hovatartozást és a politi­kát. Ráadásul sohasem állítottam, hogy a KDM az egyetlen keresztény, vagy éppenséggel katolikus színe­zetű politikai mozgalom. Ugyanak­kor nem titok, hogy törekvéseinkben a kereszténység egyetemes értékei­re építünk.-Az imént, például a saját csillagocska kapcsán, szóba hozta, hogy a KDM-nek mindenkor szív­ügye volt az önálló Szlovákia. 1992 júliusában önök mégis a Független­ségi Nyilatkozat, kora ősszel pedig az új alkotmány ellen szavaztak a pozsonyi parlamentben...- Igen. Véleményünk szerint ugyanis Szlovákia érdekei így kíván­ták. A sok hűhóval kísért független­ségi deklaráció távolról sem volt iga­zi nyilatkozat, hanem csupán porhin­téssel elegy színjáték. Az egész csak arra volt jó, hogy ország-világ előtt megpecsételje a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom választási győzelmét, s mintegy megelőlegez­ze az ország siettetett kettészakítá- sának lehetőségét. Bizonyítja a kor­mányzat ezzel kapcsolatos kétszí­nűségét az is, hogy a szóban forgó dokumentum megszületése után a Meciar-kormány továbbra is a szö­vetségi szervek háta mögé bújt pél­dául Bős ügyében. Az alkotmány esetében azért szavaztunk nemmel, mert az bizony rossz konstitúció. Rossz, mert mindazok a hibák, ame­lyek akkoriban csak elméletileg vol­tak sejthetők - például a köztársasá­gi elnök megválasztásával s jogkö­rével kapcsolatban -, azóta már a gyakorlatban is láthatók.- A Kereszténydemokrata Moz­galom több ízben is annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a kor­mánypárt, azaz a DSZM, katasztró­fába sodorja Szlovákiát. Mivel indo­kolják állításaikat?- Akár három érvet is felsorolha­tok egy szuszra: a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom indokolatla­nul bírálta, majd le is tért a már működni kezdő gazdasági reform útjáról; nincs saját életképes gazda­sági stratégiája: Vladimír Meciar ta­valy fűt-fát ígérgetett az emberek­nek. Egyebek között például azt, hogy a tej literje újra két korona lesz, ám képtelen teljesíteni ezt és az ehhez hasonló maszlagokat.-Apropó, Meciar! A kormányfő 1993. március 22-én fogadta a Szlo­vákiai Lapkiadók Szövetségének képviselőit, így a saját fülemmel hall­hattam azt a kijelentését, hogy önö­ket - állítólag - a fizikai rosszukét környékezi, ha ugyanazon terem­ben, közös levegőt kell szívniuk...- Meciar úr ezt legföljebb önnön- maga nevében állíthatta, én ugyanis semmi ilyesmit nem érzek. Ettől füg­getlenül azonban ténynek tény ma­rad, hogy a KDM nem kíván kor­mánykoalícióra lépni a jelenlegi mi­niszterelnök vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal.- A rossz nyelvek szerint ön, Car­nogursky úr, egy marxizmus-leni- nizmus tankönyvet, valamint a mos- datlan szavak szótárát ,,felejtette“ ott a kormányfői íróasztalon, amikor tavaly júniusban odahagyta a mi­niszterelnöki dolgozószobát...- Én az íróasztalt üresen hagytam. Jó tudni viszont, hogy a különböző könyvkiadók tisztelet­példányokat küldenek könyveikből a kormányhivatalba. így nem tudom kizárni annak lehetőségét, hogy az imént szóba került kiadványok való­ban fellelhetők a kormányelnökség épületében; bár ha így is lenne, akkor sem én hagytam ott azokat Meciarnak. Neki különben sincs szüksége például a durva kifejezé­sek szótárára, anélkül is eléggé ex­pressziek a megnyilatkozásai.- Az utóbbi időben nyíltan felvető­dött a kérdés, vajon kormányfő le- het-e olyasvalaki, aki - enyhén szól­va- a saját szájíze szerint alakítgat­ja az igazságot?- A demokráciának, számtalan előnye mellett, van egy óriási hátrá­nya. Nevezetesen az, hogy az etikai erények helyett elsősorban a több­ségi akarat érvényesül benne. Per­sze, ez egyetlen pillanatig sem je­lenti azt, hogy előbb-utóbb nem bo­nyolódik a saját kijelentéseibe az a politikus, aki valótlanságokat is mond.- Miként látja azt a tisztogatási hullámot, amelynek mostanában nemcsak az egészségügyben, ha­nem az államirányítás, a közigazga­tás szinte valamennyi területén tanúi vagyunk?- Ez a választási győzelem kon­cain való osztozkodás iskolapéldája. Ez is bizonyítja, hogy a jelenlegi kormánypolitika a maga esetleges­ségeivel nem a nyílt vitában felho­zott érvekre, hanem a saját emberek erőszakolt beültetésének gyakorla­tára támaszkodik.- Véleménye szerint a köztársa­sági elnök személye, döntéshozatali módszere pártok fölöttinek mond­ható?- Most, hogy a DSZM nagyszom­bati közgyűlésén Milan Knazko ki­vált a szóban forgó mozgalomból és rövidesen nyilván a támogatói is kö­vetni fogják őt, Michal Kováénak aligha lesz más választása, mint az, hogy valóban pártok fölötti legyen.- Valóban: ön miként látja a Me- ciar-Knazko viszályt?- Rövid távon mindenképpen Vla­dimír Meciar az erőnyerő, hosszabb távon viszont a korábbi külügymi­niszter esélyeit látom jobbaknak. Gondolom, Milan Knazko lesz az, aki huzamosabb ideig tud majd jelen lenni Szlovákia politikai életében. Kettőjük között ugyanis alapvető szemléletbeli különbség van: Milan Knazko a kommunizmus meggyőző- déses ellenzője, Vladimír Meciar vi­szont épp a kommunizmusból örö­költ gondolkodási stílus és az idevá­gó politikai módszerek követője.-Ön 92 tavaszán azt jósolta, hogy a legutóbbi választásokat kö­vető egy esztendőn belül a politikai hatalom újra az utcán hever majd. Ma is fenntartja még ezt a vélemé­nyét?-Minden előjel arra vall, hogy aligha tévedtem.- Tegyük fel, hogy tavaly június­ban nem a DSZM, hanem a KDM kapta volna a voksok 37 százalékát. Hogyan és minő alapelvekből kiin­dulva tárgyalt volna a 34 százalékot elért Václav Klausszal?- Lényegében ahogy eladdig, te­hát korrekten és Szlovákia hosz- szabb távú érdekeit szem előtt tart­va. Semmiképpen sem hagytam vol­na belerángatni magam az ország kettészakításának csapdájába. Meggyőződésem, hogy Szlovákia és Csehország egyenrangúsága más úton és más eszközökkel is elérhető lett volna.- Eszerint az is elképzelhető, hogy adott esetben önök akár Cseh­szlovákia felújítását is támogatnák?- A korábbi helyzetben a KDM a szövetségi államforma megőrzé­sére törekedett. A mai helyzetet el­kapkodott realitásként kezeljük, de Csehszlovákia felújítása nem szere­pel mozgalmunk programjában.- Ön helyesli Meciar úrnak azt a lépését, hogy a legutóbbi moszk­vai tárgyalásain beleegyezett abba, hogy az 1968-as katonai invázió egyelőre nyílt kérdéseit elegendő lesz csak másodlagosan kezelni?-Történelmileg aligha feledhető el 1968 augusztusa, az akkor történ­tekért járó bocsánatkérésnek azon­ban nem kell szükségszerűen az Oroszország és Szlovákia közötti államközi szerződés részének len­nie. Úgy vélem, e tekintetben pél­dául egy parlamenti nyilatkozat is eléggé világosan felmutathatná az orosz politika újszerű irányultságát, illetve az elhatárolódást mindattól, ami 1968-ban lejátszódott nálunk.- A Kereszténydemokrata Moz­galom és a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom egyaránt tagja az Európai Demokratikus Uniónak. Vajon mit jelent, pontosabbán mit jelenthet ez a gyakorlatban?- Főképpen a szorosabb együtt­működés lehetőségét. A nemzetközi fórumokon éppen úgy, mint a hazai politikában. Itt is, odakünn is egyen­rangúak vagyunk; mind az MKDM, mind mi egy-eqy szavazattal bírunk az EDU-ban.- Ez azt jelenti, hogy ugyanazon országból akár egymás ellen is sza­vazhatnak?- Igen. Bár nem ez a legszeren­csésebb megoldás. Nyilván nem is erre, hanem az összmunkára fogunk törekedni; ugyanakkor aligha zárha­tó ki annak lehetősége, hogy akad­hatnak olyan kérdések, amelyekben nem mindig fogunk teljes mértékben egyetérteni.- Például?- Például a kisebbségi politika gyakorlati vetületeiben. Őszintén meg kell ugyanis mondanom, hogy a szlovák-magyar viszonyban egye­lőre eléggé nagy a kölcsönös bizal­matlanság. Némi sarkítással szólva, olykor az a benyomásom, hogy a magyarok úgy érzik: a szlovákok a Dunán túlra akarják kiűzni őket; a szlovákok viszont attól tartanak, hogy a magyaroknak területi követe­léseik vannak... Ebből a helyzetből azután rengeteg félreértés és fe­szültség adódik. Ezért, Szlovákia belpolitikai helyzetére való tekintet­tel, a KDM jelenleg nem támogatja azt az elképzelést, hogy a pozsonyi parlament fogadjon el egy nemzeti­ségi törvényt. Annál hatékonyabban támogatjuk viszont a kisebbségi lét napi problémáinak fokozatos és kö­vetkezetes megoldását. E tekintet­ben is a kisebb, de ily módon bizto­sabbnak tűnő lépések politikáját tart­juk célravezetőbbnek.- Carnogursky úr, ma vajon mennyiben látja másként a nemzeti kisebbségek helyzetét, mint akkori­ban, amikor miniszterelnökként kel­lett megoldást keresnie az ide soro­landó gondokra?- E tekintetben érdemben nem változott meg a véleményem. Mint említettem, a szlovákok és a magya­rok közötti nézeteltéréseknek, soro­zatos bizalmatlanságnak, szerintem, történelmi háttere van. Ezért is tar­tom szerencsétlennek az olyan el­szólást, mint például az Együttélés 1991 novemberében közzétett me­morandumának az a mondata, hogy a szlovákiai magyarság politikai kul­túrája fejlettebb a szlovákokénál. Az efféle kijelentések az itt élő magya­rokban akaratlanul is a fölérendelt­ség érzetet kelthetik, a szlovákok­ban viszont ugyanez kisebbségi komplexust szülhet. Elnézést kérek, hogy éppen az ÚJ SZÓ és a VA­SÁRNAP olvasói előtt vagyok ennyi­re őszinte, de a tárgyilagosság, a nyíltság nélkül a jövőben aligha tudunk ötről hatra jutni. Egyúttal arra is gondolok, hogy mind a szlovák­ságnak, mind a szlovákiai magyar­ságnak kiegyensúlyozott lelkiálla­potra és polgári egyenrangúságot nyújtó biztonságérzetre van szük­sége.- Egyetértek! De akkor mi az ön véleménye a kétnyelvű községtáb­lák sorozatos eltüntetéséről, a ki­sebbségi önigazgatás időszerűsé­gének kérdéseiről? Szándékosan kerülöm az autonómia kifejezést, nehogy az érzékenyebb lelkületűek hideglelést kapjanak...-A táblairtást kerek perec elíté­lem, és egy olyan műszaki kérdés­nek tartom, amelyet a többségi nem­zetnek a demokrácia és az anya­nyelvhasználati jog érvényesíthető­ségének szellemében kell megolda­nia. És támogatom az oktatásügyi vagy a kulturális önigazgatás elvét is; ami például oly módon lenne megvalósítható, hogy mindkét mi­nisztériumban lenne egy-egy, a ki­sebbségek idevágó gondjaiban ille­tékes miniszterhelyettes vagy állam­titkár. Nem pusztán a teljesség ked­véért említem, de jó lenne Magyar- országon is hasonló gyakorlatot be­vezetni.- A reciprocitás érdekében?- Nem. A demokrácia szellemé­nek érvényesülése érdekében. A számszerű, gépies reciprocitást eleve elhibázott igénynek tartom. A minőségi reciprocitást viszont an­nál inkább támogatom. A gyakorlat­ban ez azt jelenti, hogy legyen Szlo­vákiában annyi magyar tanítási nyel­vű iskola, amennyit az itt élő ma­gyarság igényel; ugyanakkor a Ma­gyarországon élő szlovákság is ugyanilyen esélyt, hasonló lehetősé­geket kapjon. Ezt tartom az egyén autonómiájára épülő kulturális vagy oktatásügyi önigazgatás lénye­gének.- Marx egyik állítása szerint a tör­ténelemben általában kétszer ját­szódik le ugyanaz a folyamat: elő­ször drámaként, másodszor komé­dia gyanánt. Nos, Szlovákia is most másodízben lett önálló állammá! En­nek tudatában miként vélekedik Marx imént idézett mondásáról?- Azt hiszem, a kérdést úgy kelle­ne felvetni, hogy mit tegyünk annak érdekében, nehogy Szlovákia sorsa drámába fulladjon, avagy komédiá­vá sekélyesedjen. A Keresztényde­mokrata Mozgalom jelenleg ellen­zékben van, úgyhogy egyelőre in­kább elméletileg, éceszekkel és tár­gyilagos bírálattal segíthetjük elő Szlovákia jobb jövőjét. Bízom ben­ne, hogy mielőbb újra kiléphetünk az ellenzéknek kijáró szélárnyékból.- Carnogursky úr, de addig sem fog ajkára fagyni a mosoly?- Kedvelem az izgalmas politizá­lást. Sőt! Eközben tudok a legfölsza- badultabban nevetni.-Az ön derűjét irigyelve köszö­nöm az interjút! Miklósi Péter Interjú Ján Carnogurskyval

Next

/
Oldalképek
Tartalom