Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-21 / 11. szám
' í [ » r i i ► [ [ I I \ i I f I ! > I 1 kor a sort legjobb a fő széliránynak megfelelően vezetni. 4. Vegyük figyelembe a terepadottságokat is. Ha a kertünket lejtőn kell kialakítanunk, akkor a meleg- igényesebb, szárazságtűrőbb fajokat a felső részen, a vízigényeseb- beket pedig az alsóbb részeken helyezzük el. 5. Sokak számára okoz fejtörést az is, hogy csináljanak-e, s ha igen, milyen kerítést a vegyes- vagy a háztáji kert körül. Ez nagyon aktuális kérdés, ha figyelembe vesz- szük, hogy a kerítés elkészítése egyre drágább lesz, s rendszeres karbantartást is igényel. Sok helyütt - főleg Nyugat-Európában - ma már nem keritést építenek, hanem sövénysort ültetnek és ezzel jelzik a tulajdon határát. Nálunk azonban még mostanság is a kerités dívik. Ésszerű megoldás lehet, ha a kerités pl. csupán térdmagasságig ér, s a kapu sem magasabb. Ez a megoldás praktikus, esztétikus és az ára is elfogadhatóbb. Ha mindenáron kerítést készítünk, akkor a célnak legjobban az általánosan használt drótháló felel meg. A kerítést mindig a saját telken kell felállítani. Tehát pl. az oszlopos kerítés támasztóoszlopának mindig a saját telek felé kell fordulnia. Miklós Dénes kertészmérnök Soron következő - kora tavaszi - feladat a talajok szikkadás utáni elmunkálá- sa, a nitrogén-műtrágya tavasszal esedékes részének kijuttatása, a magágykészítés, a sörárpa előkészítése és a vetés. Az egyik helyen túl korai magágykészítés és vetés, másutt pedig késlekedés tapasztalható. Megengedhetetlen, hogy a téli fagyok hatására kialakult kedvező talajállapotot, „talajszerkezetet“ egy elsietett talajmunkával tönkretegyük, ugyanakkor az is, hogy száraz talajba vessünk. A szerkezetes talajokon a nitrogén-műtrágya kijuttatása előtt - ha a talaj kellően „pirkadt“ - elegendő lehet egy simítózás, a szétiszapo- lódásra hajlamos táblákon pedig szöges simító, esetleg nehéz korona járatása alkalmas. Ezt követően juttassuk ki az esedékes nitrogén-műtrágya mennyiségét, amit a talajállapottól, kötöttségtől függően magágykészítő kombinátorozással, vagy ásóboronálással munkáljunk a talajba. A tárcsa használatát magágykészítésre, illetve tavaszi talajelőkészítésre mellőzzük, mert az állomány kétkelésű lesz, annak minden negatív következményével. Fordítsunk gondot a vetőmag csírázóképességére, egészségi állapotára és tisztaságára. A csírázóképességet és a csírázási erélyt célszerű a felhasználó gazdaságban is megvizsgálni, hogy az esetleges kellemetlen meglepetéseket elkerüljük. Alapvető jelentőségű teendő a vetőmag szakszerű csávázása. A főbb kórokozók, mint az árpa fedett- (Us- tilago hordei) és repülő- üszögje (Ustilago nuda f. sp. hordei), a gabonalisztharmat (Erysiphe graminis), a Fusarium spp., továbbá a csírát károsító kórokozók elleni védekezésre több csávázószer áll rendelkezésére. Elsőrendű érdeke azonban minden üzemnek, gazdának az árpa levélcsíkosság (Helmitho- sporium gramineum) és az árpa levélfoltossága (Helmin- thosporium teres) elleni eredményes csávázás is. A vetést a magágykészítés után azonnal végezzük el. Itt is az a követelmény, hogy a talaj annyira szikkadt legyen, hogy azt a vetőgép csoroszlyái ne kenjék. A vetés koraiságának előnyét a kísérletek, gyakorlati tapasztalatok és megfigyelések igazolják. A korai vetés meghatározása azonban nagyon tág értelmű, mert az éghajlati viszonyok az országon belül eltérőek és az időjárás évenként is igen változó. Az optimális korai 2-3 C° talajhőmérséklet mellett végzett vetés több előnnyel is jár, egyrészt lehetővé válik a télen lehullott és a talajban tározódott csapadék jobb hasznosítása, másrészt a fejlődés vegetatív szakaszát lehet meghosszabbítani. A csíraszámnak a termés mennyiségére és minőségére gyakorolt hatása eléggé ismert. Mégis az utóbbi években egyes termelők a túlzott „bebiztosítás“ érdekében a szükségesnél több vetőmagot vetnek. Bizonyított tény, hogy a szükségesnél több vetőmag nem növeli a termést, az optimális tőszám fölött minőségromlás következik be. A vetési sűrűséget a természeti feltételek és az egyes fajták bokrosodási értéke határozza meg. Viszonyaink között a négyzetméterenkénti 800-900 kalász a kívánatos, amelynek eléréséhez korai vetés esetén négyzetméterenként 400-500 csíra szükséges. Csak késői vetés esetén indokolt 10 százalékkal több vetőmagot felhasználni. A kedvezőbb talajadottságok mellett kevesebb, gyengébb termékenységű talajokon, amelyeken produktív bokrosodásra alig számíthatunk, több csíra elvetése indokolt. Kötöttebb talajokon sekélyebb, 3-4 centiméter, lazább és szárazabb talajon pedig 4-6 centiméter legyen a vetés mélysége. A sörárpa vetését követően fel kell készülni a növényápolásra, a vegyszeres gyomirtásra, a lisztharmat és a vetésfehérítő bogarak elleni védekezésre. gétől függő beámyékolás határozza meg. A beámyékolás fontos tényezője viszont a koronamagasság is. Dél-Szlovákiában a kővetkező táblázatot érdemes figyelembe vennünk, amely közli a koronamagasság esetén szükséges sorközszélességet: A háztáji vegyeskertünkben (ahol többnyire megtalálható a gyümölcs, a szőlő, a zöldség és a virág, sőt a gyógynövény is), vagy a kisebb- nagyobb gyümölcsösünkben a látszólag kevésbé fontos dolgokra is érdemes odafigyelni, mert jelentősen befolyásolják a termés mennyiségét és minőségét is. Ilyenek például a következők: 1. A vegyeskertünk legmagasabb növényei a gyümölcsfák, még akkor is, ha ezeket sövény formájában neveljük, tehát árnyékvetésüket érdemes számításba venni. Kertünk akkor kapja a legtöbb fényt, ha a gyümölcsfákat a déli, illetve az északi széleken helyezzük el. Ennek értelme egyszerű, mert délben a legmeredekebb a napállás, és így a legrövidebb az árnyék is; a keleti, illetve a nyugati szélen ültetett fák már nagy felületeket árnyékolnának be, s mindezt viszonylag hosszú időn keresztül. 2. Nagyon fontos a megfelelő sor- közszélesség megválasztása is. A minimálisan szükséges sorközszélességet a napfény beesési sző3. Érdemes odafigyelni a sorok irányára is. Legideálisabb az észak -déli sorvezetés. Ha azonban telkünk mérete és alakja ezt nem teszi lehetővé, akkor a telek hosszabb oldalával párhuzamosan alakítsuk ki a sorirányt. A lejtőn pedig - az eróziót megakadályozandó - legjobban annak irányára merőlegesen vezetni a sorokat. Ha az elsődleges széljárást vesszük figyelembe, akÉSZAKI SZOBÁK NÖVÉNYÉI Manapság tán leggyakoribb szobai növényünk a buzogányvirág (Dieffenbachia picta). Nagy levelei viszonylag kevés fénnyel is beérik; nedvességigénye viszont magas. Óvjuk a huzattól, ellenkező esetben ugyanis leveleit fokozatosan eldobja. A levéllemez szélén, az erek mentén nem ritkán vándortetvek (gyapjastetvek) támadják meg. Ezeket nikotinlébe, alkoholba mártott vattával, törülgetéssel elpusztíthatjuk. A hűvös, árnyékos északi helyiségek növénye a Fatsia japonica (társneve Aralia sieboldi), amely idősebb korban tetszetős fácskává fejlődik. A sötét helyiségekben jól nevelhetők az árnyas, nedves erdők aljnövényzeteként jól ismert páfrányok is. Erre a célra elsősorban a Nephrole- pis, a Pteris és a Aspidium fajok ajánlhatók. Északi, árnyékos szobákba való a Campanula isophylla nevű harangvirág, az Asparagus sprengeri, a száraz szobalevegőt jól tűrő Bryophillum-fajok, a borostyán (He- dera helix) és különféle alfajai, a nyáron sok vizet igénylő golgotavirág (Passiflora coerulea), az illatos virágú, díszítő lombú, örökzöld Pit- tosporum lobira, a legmostohább viszonyokat is jól tűrő Fatschedera litzei, a különféle begóniák stb. - r Az utóbbi években nagyon megdrágultak a szobai dísznövények is. A megbízható kereskedőnél vásárolt cserepes növényeket legalább egy évig nem kell átültetni, s általában (néhány igényes fajtól eltekintve) nem is kell őket tápanyagutánpótlásban részesíteni. Sokkal fontosabb azonban az, hol, milyen fény- és páraviszonyok mellett tartjuk őket, s persze, azt sem árt tudni, hogy kedvenceinket milyen kártervök, betegségek veszélyeztetik. Kevés olyan lakás, otthon van, amelyet szinte körbe süt a nap, s így különböző fényviszonyok közül az adott fajnak a legmegfelelőbbet választhatjuk ki. Az északi és a déli fekvésű ablakokban más-más növényfajok érzik jól magukat - a fényigényes, illetve az árnyékkedvelő fajok az ellentétes oldalon általában csak sínylődnek, majd elpusztulnak. Az északi fekvésű szobákba, ablakokhoz a kisebb hő- és fényigényű fajokat ajánljuk. Északi fekvésű helyiségekben szépen díszük a kelet-indiai származású Aglaonema oblingofolium. Ilyen helyen nem támadják meg a levéltetvek sem, melyek a melegebb helyiségekben nem ritkán ellepik. A közismert flamingóvirág (Anthu- rium) is beéri az északi oldal biztosította fénymennyiséggel. Sajnos, ezt a szép növényt kedvelik a rovarok, a fonálférgek, s gyökereit még az ászka (pincebogár) is szívesen megrágja. Ha minden más igénye biztosított, akkor a szobafenyők (Araucaria) is jól érzik magukat a gyengébb fényviszonyok között. Emellett azonban nagyon kényesek, árt nekik, ha sok, árt nekik, ha kevés a víz, s a léghuzatra szintén nagyon érzékenyek. A lakás legsötétebb zugában is tartható a kukoricalevél (Aspidistra elatiorjA direkt napfényt amúgy sem bírja, levelén ennek hatására égési foltok keletkeznek. Ha a kelleténél gyakrabban több vízzel öntözzük, akkor levelei megsárgulnak. Óvjuk a pajzstetvektől és az apró, szemmel szinte alig látható tripszektöl. Közkedvelt és nagyon hálás dísznövényünk a vízipálma (Cyperus). Fényigénye nem nagy, annál több vizet igényel; nagyon érzékeny viszont a léghuzatra. (Magyar mezőgazdaság) JÓ TANÁCSAI magukat, ha a rekeszben lévő fekvőterület legalább 20-25 százaléka üresen marad. A kannibalizmus és a farágás oka a helytelen istállóklíma, a takarmányozási hiányosságok (ásványi anyagok, vitaminok, nyomelemek hiánya), a rendszertelen etetés, zsúfoltság, alomhiány lehet. Az ellés általában 2-3 óra hosszat tart. Az egyes malacok születése között átlagosan 15 perc telik el. Az 1... ellések 70 százaléka éjszaka törté- nik. A koca saját malacait szagukról felismeri. Dajkaságba adni a mala- **25 cot az első napon a legcélszerűbb. A szopási rangsor kialakulása fcgftj 7-10 napig tart. Az elől elhelyezke- «$3 dő csecseket a legnagyobb élősúllyal született malacok foglalják el. A szó- *** pások száma kezdetben a 25-öt is * eléri. Alacsony hőmérséklet esetén kevesebbet esznek a malacok, de a szopási szám nem csökken ekkor sem. Kistermelők Lapja 1993. II A sertés nem lát jól, a hallása sokkal finomabb, ízérzéke kiváló. A malacok kedvelik az édes ízt, ezért takarmányukat édesítik. A pihenésnek nagy a szerepe a hizlalás eredményességében. Nappal az idő 75-80 százalékában fekszenek. A hízósertések a betelepítéstől kezdve a hizlalás befejezéséig a rekesznek mindig azonos részén pihennek. A sertések élősúlyának növekedésével a fekvéssel eltöltött idő növekszik. Akkor várhatunk jó eredményt, ha a hízóknál a mozgással eltöltött idő nem több, mint 4-6 százalék. Evéssel a napnak 6-12 százalékát töltik el. Az önetetőből 5-11 alkalommal esznek. Hőszabályozásuk fejletlen. Pihenésük és takarmányfogyasztásuk 16-24 C-fokon a legkedvezőbb. A hízósertések étvágya 12 C-fok alatt kifejezetten csökken. A rangsor általában az élősúlytól függ. A rangsorban elöl állók az utánuk lévőket elűzik a vályútól. GAZDASÁGI ÁLLATAINK Aligha akad olyan kertészkedő, aki ne tudná, hogy a tápanyagutánpótlás legjobb módja az érett isktállótrágya őszi kijuttatása. Kevesebben vannak azonban tisztában azzal, hogy a néhány hónappal korábban megtrágyázott, azaz a magas szervesanyag-tartalmú talajt nem minden növény kedveli. Azt ajánljuk ezért, hogy az őszszel megtrágyázott ágyásokba tavasszal kelt, karfiolt, karalábét, káposztát, paprikát, uborkát, padlizsánt, dinnyét, tököt, patizont, zellert, póréhagymát, fejes salátát, parajt vagy retket termeljünk. Ezek a zöldségfélék ugyanis magas szervesanyag-tartalmú talajt igényelnek, s nem zavarja őket a „friss“ trágyázás. A trágyázást követő második évben a felsorolt fajok, fajták helyére pasztinák, répa, karotta vagy petrezselyem kerülhet. Igaz, ezeknek is magas a szervesanyagigényük, de az organikus anyagokkal „frissen“ trágyázott talajokat nem kedvelik. A trágyázási ciklust bezáró harmadik évben kerüljön az ágyásokba bab, borsó, lencse, szója. Ezek a növények ugyanis magas nitrogénigényüket maguk is biztosítani tudják. A gyökereiken lévő gümők- ben - a növénnyel szimbiózisban - olyan baktériumfajok élnek, amelyek képesek a levegő nitrogénjét megkötni, s így a talajt ebben a fontos, ún. makroelemben gazdagítani, tehát ezek a bab és növények rendelkezésére állnak. Az ilyen talajokon jól termelhető a kevesebb organikus anyaggal beérő vörös- és fokhagyma, valamint a metélőhagyma is. Falkásításkor, ha valamennyi egyed új helyre kerül, a szociális rangsor hamar kialakul. Ha azonban a csoport egy része a helyén marad, akkor marakodás, kimarás lesz a következménye. Akkor helyes a falká- sítás, ha minden állat elkerül a régi helyről. A sertéseknél gyakori a verekedés, a vérző állatot a többi is megtámadja. A nagycsoportos helyett a kis csoportban való tartás terjed el, itt kedvezőbb tömeggyarapodás és jobb takarmányértékesítés érhető el. A férőhelynagyságnak is jelentősége van. A sertések akkor érzik jól Szerkeszti: Pomichal Richard Koronamagasság cm-ben Sorközszélesség cm-ben 200 168 250 210 300 252 350 294 400 336 500 420 H/mMH mm Trágyázás és vetésforgó VISELKEDÉSE KEVÉS FÉNY, ALACSONY HŐMÉRSÉKLET
