Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-21 / 11. szám
* Az oldalt szerkeszti: Szénási György Hogyan készítik fel nemzetközi munkára az amerikai menedzsereket? TÍZPARANCSOLAT tartós kiküldetés esetére A világ több mint 120 országában működnek amerikai tulajdonban lévő, vagy amerikai érdekeltségű vállalatok. Igaz, hogy ma már az ott dolgozó műszaki és gazdasági vezetők jelentős hányada nem amerikai: helyi alkalmazott vagy más nemzetiségű a nemzetközi vállalati rendszer valamelyik országából, de mind több amerikai menedzser is dolgozik külföldön. Szakmai felkészítésükre egyre több figyelmet fordítanak. Korábban, amikor a társaságok nemzetközi terjeszkedése még kisebb mértékű volt, sok vállalat hitte azt, hogy a külföldön működő menedzser alapvető feladata: az Amerikában megszokott vezetési, szervezési és marketing- módszereket alkalmazva működtetni profitábilisan az adott vállalkozást. Manapság már megértették, a sajátos gazdasági és kulturális környezethez kell úgy asszimilálódniuk, hogy közben minél többet alkalmazzanak abból, ami otthon vagy más országokban bevált. A vállalatoknak a külföldi munka két típusára kell tulajdonképpen szakembereiket felkészíteniük. Az egyik ideiglenes, a másik tartós. Az ideiglenes munka döntő részben gyakori külföldi utazásokból áll. Az amerikai üzleti világ, főképpen pedig a nagy multinacionális társaságok rendkívüli figyelmet fordítanak menedzsereik magánéletére is. Az alkalmazottak legyenek elégedettek, kívánatos, hogy családi életük boldog és vidám legyen, mert ez a körülmény nagyon is befolyásolja munkakedvüket. A megszokott munkaritmus, a családi élet rutinja különösen azoknál az embereknél van veszélyben, akiket a cégük nagyon gyakran utaztat (akár belföldön vagy külföldön), vagy akik családostul kénytelenek - cégük érdekében - hazájuktól távol, külföldön élni. A társaságok véleménye szerint a gyakori utazó - legyen akár egyedülálló vagy házas - óriási stressz alatt áll, amikor otthonától távol magányosan tölti estéit egy szállodában, ahol gondjait senkivel sem oszthatja meg, és bánatát legtöbbször alkoholba áztatja. Nem véletlen - vélik az amerikai menedzserek hogy a japán versenytársak minden esetben csoportosan utaznak, következésképpen náluk nagyobb a hatékonyság és jobb a morál. A legtöbb vállalat olyan oktatásban részesíti utazó menedzsereit, ahol a szakmai ismeretek mellett nagy hangsúlyt fektetnek az emberi tényezőkre; azt javasolják, hogy a lehetőségek függvényében próbálják magukat külföldön is otthon érezni, lakjanak mindig ugyanabban a szállodában, sőt ugyanabban a szobában is, ahol a személyzet már ismeri őket. Ne felejtsék el külföldön is folytatni az otthon már megszokott reggeli tornát, futást, kocogást, teniszt stb. Mindig jó könyvet vigyenek magukkal, és lehetőség szerint igyekezzenek magukat maximálisan elfoglalni. A legfontosabb, hogy állandó kapcsolatot tartsanak fenn családjukkal, barátaikkal, naponta beszéljenek telefonon, írjanak leveleket stb. A multinacionális társaságok már felismerték, hogy elég nagy veszélyt jelent számukra, és legjobb menedzsereiket vesztik el. ha ezek az emberek nem vállalják a gyakori utazásokat, és ezért, mikor álláspályázatokat írnak ki, olyan egyedülálló embereket keresnek, akik ezt vállalják. De az is előfordul, hogy időnként megengedik, hogy feleségük vagy barátaik kíséretében utazzanak. A külföldre tartósan kiküldhető alkalmazottak kiválasztása jelenti azonban az igazi kihívást a társaságok számára. Köztudott, hogy az amerikai társadalom úgynevezett fehérgalléros, szellemi alkalmazott része igen magas komfortfokozaton éli a maga- a világ többi részétől eléggé elszigetelt és rendkívül konvencionális- életét. A neveltetése során szerzett befolyásoló tényezők alapján a társadalmi és kulturális értékeket alapvetően az amerikai kultúra szemüvegén keresztül tudja nézni. Számára az amerikai kultúra és életforma a csúcs, és a külföld, főleg pedig a harmadik világ hiányt és nélkülözést jelent. Ily módon a legfontosabb probléma, amelyre a hosszabban külföldön tartózkodó üzletemberek figyelmét felhívják, az, hogy miként kell az ottani kultúrához és civilizációhoz alkalmazkodni. Az egyik nagyvállalat kézikönyve a következőket ajánlja a tartósan külföldre utazó menedzsereknek: 1. A lehetőség szerint minél több v információt kell gyűjteni az illető ország történelméről, politikai rendszeréről, irodalmáról, művészetéről, a vallási irányzatokról. Ajánlatos az illető ország követségét vagy konzulátusát is meglátogatni, szóbeli információkat és írásbeli anyagokat beszerezni. 2. Legalább alapfokon tanácsos megtanulni a nyelvet. 3. Előnyös az adott ország földrajzának alapos ismeretes is. Célszerű a térképeket is nézegetni az ország fekvéséről, a városról, az utcák elhelyezkedéséről, előre tanulmányozni, hol lesz a lakóhely, a munkahely, az iskola, hol a bevásárlóhelyek, a sportlehetőségek stb. 4. Gyakorolni kell a helyi pénz használatát, már előre ismerni az érméket és a papírpénzt. 5. Meg kell tanulni a mértékegységeket, hogy ne az üzletben kelljen ezen spekulálni. 6. Hosszasan kell olyan emberekkel beszélgetni, akik már dolgoztak, éltek abban az országban, olyanokkal is, akik amerikaiak, de olyanokkal is, akik az illető ország állampolgárai. Fel kell jegyezni konstruktív javaslataikat, tapasztalataikat. 7. Mindezeket az együtt élő családtagokkal meg kell beszélni, valamint azt is, hogy kinek milyen szerep jut az új külföldi tartózkodás során. 8. Minden családtag számára ki kell válogatni azokat az apróságokat, amelyek nélkülözhetetlenül az „otthont“ jelentik, kedvenc tárgyak, csecsebecsék, gyerekjátékok stb. 9. Nagyon lényeges dolog elbúcsúzni az otthon maradó családtagoktól, barátoktól, szakmai, üzleti kapcsolatoktól, és kérni a kölcsönös információt. 10. Fontos tanács, hogy állandó kapcsolat maradjon fenn a család otthoni és külföldön élő része, valamint a barátok között, hiszen ez majd a hazatelepülést könnyíti meg. A felkészítés időszaka - cégenként változóan - néhány napig, esetleg hetekig is eltarthat. Egyes tanfolyamoknak írásbeli anyaga is van, bár ezek a legtöbb esetben nem publikusak. A társaságok videofilmeken is bemutatják a jó és rossz példákat, és a külföldre kikül- dendö menedzsereket több menetben „tesztelik“ különféle bizottságokban, ahol részben pszichológusok állapítják meg alkalmasságukat, részben megbizonyosodnak nyelvi ismereteikről, vagy akár családi életük stabilitásáról. Most nem tudom, hogy a bankot hívjam fel vagy a kertbarátok szövetségét? 5.MILYEN ÉRTÉKPAPÍROKKAL KERESKEDHETÜNK? Az értékpapírtőzsdén rendszerint olyan értékpapírokkal kereskedünk, amelyek valamilyen haszont hoznak (osztalék, kamat), vagy pedig valamilyen jogok járnak együtt birtoklásukkal (például opciós jog). Ezeknek cserélhetőknek, tehát az ugyanazon fajta értékpapíroknak egyformáknak kell lenniük, és mindegyikük birtoklása ugyanolyan jogokkal kell hogy járjon. E feltételek teljesítése nélkül nem volna lehetséges kereskedni velük. Az értékpapírokat olyan okmányokként definiálhatjuk, amelyek bizonyítják a tulajdonosok (a jogosult személyek) birtokjogát, vagyonjogát bizonyos teljesítésekre, a kötelezett fél részéről. Különböző szempontok szerint minősíthetjük az értékpapírokat: 1. A jog fajtája szerint 2. Az átruházhatóság szerint 3. A kibocsátás módja szerint 4. A kamatozás szerint A JOG FAJTÁJA SZERINT MEGKÜLÖNBÖZTETÜNK:- tárgyi jogokat - ilyen értékpapírok például a telekre lekötött adóslevelek, vagy a jelzálogkölcsön-papírok;- adósi kötelezettségeket - ezek különböző váltók, kötvények, csekkek, betétkönyvek, letéti jegyek, pénztári utalványok, bónuszok, amelyeket különböző jogi szubjektumok adhatnak ki; attól függően, hogy ki volt a kibocsátó, megkülönböztetünk állami, kommunális, ipari, banki, vasúti stb. kötvényeket;- kereskedelmi vagy részvénytársasági részesedés, illetve tagság- ezeket az értékpapírokat részvényeknek, részjegyeknek nevezzük; ÁTRUHÁZHATÓSÁG SZERINT MEGKÜLÖNBÖZTETÜNK:- bemutatóra szóló értékpapírokat - ezek átruházása pusztán átadással történik-névre szóló értékpapírokat - átruházásuk bizonyos formalitásokat kíván, esetleg nem is lehetséges A KIBOCSÁTÁS MÓDJA SZERINT MEGKÜLÖNBÖZTETÜNK:-tömegesen kibocsátott értékpapírokat: - például részvényeket, részjegyeket-egyéni módon kibocsátott értékpapírokat - például váltó, csekk, betétkönyv, warrant, stb. A KAMATOZÁS MÓDJA SZERINT AZ ÉRTÉKPAPÍROKAT FELOSZTJUK:-kötött kamatúakra - például az államkötvények, letéti jegyek, ipari kötvények- változó hozamúakra - például a részvények A leginkább elterjedt értékpapírok közé tartoznak a kötvények, amelyekkel a tőzsdéken a leginkább üzletelnek. A kötvényeket olyan értékpapírokként tartjuk számon, amelyekben a kibocsátó részleges adósi lekötésekkel kötelezi magát arra, hogy a kölcsönvett összegért nyereséget fizet, mégpedig úgy, hogy egy meghatározott dátumhoz kötve tesz eleget kötelességének, az összeg nominális értékében. A kötvény szövegében megtalálhatjuk a kibocsátó nevét, a kötvény megjelölését, névleges értékét, az igazolást, hogy ezzel az ösz- szeggel tartozik a kibocsátó a tulajdonosnak, a fizetési határidőket, a kamatot vagy az osztalékot, és hogy milyen módon és milyen helyen végzi ezt a kifizetést. A névre szóló kötvények esetében rá kell írni a kötvényre az első tulajdonos nevét, illetve a kibocsátás dátumát és a kibocsátó kézjegyét is. A névre szóló kötvények hátírással (az értékpapírok hátára vezetett, átruházást szolgáló nyilatkozat) ruházhatók át egy másik tulajdonosra (ha a kötvény szövegében nem szerepel az a kitétel, hogy nem átruházhatók). A kötvények eladása, megszüntetése és az ezekből származó nyereségek kifizetése, ha a kibocsátó nem akarja maga végezni, akkor pénzintézetek által is biztosítható. A kötvénykibocsátással más módon szerezhetők hitelek, mint a bankokból, de adnak ki hosszú lejáratú banki kötvényeket a pénzintézetek is, illetve az állam szintén bocsát ki kötvényeket a költségvetési hiány fedezésére. A kötött kamatozású kötvényekhez egy kuponokat tartalmazó ív is tartozik, ezek a jegyekre adják ki a meghatározott kamatot. Az értékpapírtőzsde másik nagyon elterjedt kereskedelmi „cikke“ a részvény. A részvény olyan értékpapír, amely feljogosítja a részvényeseket arra, hogy a törvényekkel összhangban részt vegyenek a részvénytársaságok irányításában és részesüljenek azok nyereségéből, illetve azok megszűnésével a vagyonukból. A részvény lehet névre és tulajdonosra szóló. A névre szóló részvényeket rendszerint hátírással ruházhatjuk át, amikor is feljegyzik az új tulajdonos nevét, székhelyét, vagy lakóhelyét és az átruházás időtartamának érvényességét. Mivel az üzleti életben ez hosszadalmas procedúra, így a névre szóló részvényekkel a tőzsdéken nehézkes a kereskedés. A tulajdonosra szóló részvény tulajdonjoga könnyen átruházható (egyszerű átadással) és ezzel a tulajdonnal járó jogok is átszállnak az új tulajdonosra. A részvény szövegének legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:- a társaság nevét és székhelyét.- a részvény sorszámát és névleges értékét-a megjelölést, hogy tulajdonosra, vagy névre szóló részvényről van-e szó-a részvény fajtája és a részvénytársaság alapszabálya szerint a részvény birtoklásával járó jogokat- a kibocsátás dátumát, az alaptőke nagyságát és a kibocsátás dátumakor a részvények számát-a részvénytársaság igazgatótanácsa két tagjának alábírását A részvény névleges értéke a részvénytársaságokról szóló szövetségi törvény (104/1990) értelmében legalább ezer korona, vagy az ezer koronának egész számú többszöröse. A részvénykibocsátás és egyéb értékpapírok kibocsátása is a hitel- szerzés egyik legelterjedtebb formája. Csak akkor lehet sikeres, ha a hiteligénnyel szemben elég készpénz áll a randelkezésre a másik oldalon, amelyet a tulajdonosaik hajlandók egy bizonyos időre kikölcsönözni, hogy az, mint kölcsöntőke nyereséget (kamatot, osztalékot) jövedelmezzen. A fentebb leírt értékpapírfajták pénzpiaci eszközökként működnek. (Folytatjuk) miLiLmrs®gz(80m
