Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-21 / 11. szám
It *> Sakknovella égés-régen, sok-sok évvel ezelőtt, élt egyszer egy nagyon szegény legény az édesanyjával. Munka helyett koldulni járt, és amit kapott, haza vitte, és megosztotta édesanyjával. így tengődtek napról napra a mások könyörüle- tességéből. Egy balszerencsés napon azonban hiába járt ajtóról ajtóra alamizsnáért, még egy maréknyi rizst sem kapott. Ekkor nagyot gondolt: „Nem megyek haza üres lábassal! Kiballagok a Kristály-tó partjára, és nézelődöm egy kicsit.“ így is tett. A csillogó vizű tó partján letelepedett egy szürke kőre, maga alá húzta lábát, és gyönyörködött a szép tájban. Amint így üldögélt, egyre jobban mardosta az éhség. Vizet merített hát a tenyerébe, jót ivott, és így szólt:- Most ez a falat finom rizs lesz, ez párolgó kecskehús, ez meg jó kis karimártás hozzá! A tavi tündér meghallotta a szánalmas szavakat, és megesett a szíve az éhezőn. Finom csemegéket varázsolt elő, cserépfazékba töltötte, és a széles levelű lótuszokra rakosgatta. A széles levelű lótuszvirágok a lusta legény lába elé kúsztak, csak le kellett venni a levelekről a cserépfazekakat. A legény ámult-bámult, hiába nézett, kutatott, senkit sem látott, akinek megköszönhette volna a váratlan ajándékot. Mivel senkit nem látott, az edények után kapott, a kőre rakta, és sorra felemelte a fedőket. ínycsiklandozóan párolgóit a rizs, mellette a mustáros hal, a fokhagymás kecskehús. Egy kicsiny edényke telistele volt édes süteménnyel. A legény nem sokat töprengett, mohón falni kezdett, és annyit evett, amennyi csak belefért. Mikor jóllakott, újra a fazekakra pillantott, és örömmel látta, hogy maradt még bőségesen ennivaló. Mind összeszedte, és hazavitte édesanyjának. Az anya nagyon megörült a szokatlanul finom falatoknak. Széles banánlevelet hozott be az udvarról, rátette a sok csemegét, és jóízűen enni kezdett. A fiú pedig a sok evéstől elnehezedett gyomorral lefeküdt aludni. Amikor felébredt, elmesélte anyjának, hogyan jutót a finom falatokhoz. Mindketten nagyon boldogok voltak, és úgy vélekedtek, hogy a fiúnak ismét a tónál kéne szerencsét próbálnia. El is ment újra, elmondotta ugyanazokat a szavakat, és - csodák csodája! - újra egy teli lábas érkezett. így ment ez sok-sok napon keresztül. A legény nagyon meghízott, és lustább lett, mint valaha volt. Eszébe se jutott munkát keresni. De a tavi tündér most már megharagudott, látva a potya- 1 esést, és elhatározta, hogy leszoktatja a fiút a naplopásról. Mikor másnap délben a legény kiment a Kristály-tó partjára, ott várta a megszokott edény. Felkapta és haza vitte. Amikor az asztalhoz ülve a fedőt felemelte, pofonok és rúgások özöne zúdult rá. Végre sikerült a fedőt a helyére tennie, mire a verés abbamaradt. A lusta legény morogva hóna alá kapta a lábast, és az udvar hátsó sarkába lökte. Azon töprengett, hogyan szerezzen ennivalót. A sok finom falat ínyencet csinált belőle, és nem fűlt a foga a koldulásból való nyomorúságos ételmaradékokhoz. Aznap este éhesen tért nyugovóra, édesanyjával együtt. A lusta legény házától nem messze lakott egy gazdag kereskedő. Az éj leple alatt tolvajok osontak be hozzá, és rengeteg aranyat és ezüstöt raboltak el a kincseskamrájából. A drágaságokat zsákokba tömték, és sietve odébbáltak. Véletlenül a lusta legény udvarán osontak tovább. Az egyik tolvaj észrevette az udvar zugában a lábast, és mivel éhes volt, felemelte a fedőt. Pofonok és rúgások esője zúdult rá, de a többi tolvajra is. Úgy megijedtek erre, hogy csapot-papot, kincset otthagyva, ész nélkül elmenekültek. Mivel a lábos nyitva maradt, a verészuhatag követte a tolvajokat. M ásnap reggel a lusta fiú és édesanyja ámultán látta a sok-sok szétszórt kincset. Boldogan szedték össze, és attól fogva gondtalanul éltek. De a tavi tündér intelme nem volt hiábavaló. A lusta legény felhagyott a naplopással, és rendes napi munkát keresett magának. Fazekasmester lett, és becsületesen megélt munkájából élete végéig. Schafemé Földvári Ilona fordítása Egy társaságban egy fiú egyszer azt a kijelentést tette, hogy olyan lány nincs, aki sakkban bárki legényt legyőzhetne. Meghallotta ezt Anikó, és elvörösödött mérgében.- Mérkőzzék meg velem két fiú, aki jó sakkozónak tartja magát! - vágta oda. — Szimultánt játszom velük, és fogadok, hogy egyet még így is megverek közülük. A jelenlevők nagyon elcsodálkoztak. Már csak azért is, mert valamennyiük közül Anikó volt a leggyengébb játékos. A lány azonban ragaszkodott az ötletéhez. Végül két legény kötélnek állt. Elismerten kiváló sakkozó volt mind a kettő. Anikó a szoba két sarkába helyezte el őket, egy-egy kis asztalka mellé, majd a többieket áttessékelte a hallba, hogy ne zavarjanak. Előkerült a két sakktábla is.- Nem ragaszkodom az előnyhöz, hogy én kezdjek - mondta Anikó. Melyiktek akar világossal játszani?- Én - felelte az egyik fiú. A lány bólindott.- Jó, akkor te kezdesz. A másik partiban viszont én játszom fehérrel. Ebben senki sem talált kivetnivalót. így a játék kezdetét vette. Anikó ide-oda futkosott a két asztal között, szinte megtáltosodott, és aránylag rövid idő alatt ő, a gyenge játékos valóban legyőzte a helyi sakk-kör egyik büszkeségét. Hogyan sikerülhetett ez neki? (KUN) x X X ( uoso/py ynyaA /p/ő/a/wz uejais tauijo tauapgt y) uaya sewÁöa uiauep 'uozsieí a/a/i wau uojos gs6a/\ ny /ay e ‘auaAoy pazspoui e izaueÁön Biban /aAipi Baw apa} tsadpi uoigi /eu/e;zse p/ia/ uaquiazs a yeso lujBaw ioqe ‘zomeizse ps/a ze paiezssiA ‘BAJBAßauj lasada/ ny ozsib! layaios b ple^j isadaigpzay b izauBÁBn aua}Baw sa ‘(ibssoBbha uozsfBÍg loqe) zop/B/zse yiseuj e iuaui)B 'uadgi zb joytuuy ualpzay A6oq íny ozsib! lessoße/iA e euomgzsiaj ya /ayaso gyuy Gondolkodom, tehát... írj az üres négyzetekbe olyan műveleti jeleket, hogy a nyíl irányában megkezdett számolást folyamatosan elvégezve, kialakuljon az előre beírt végeredmény. Megfejtésként természetesen a műveleti jeleket kell beküldeni. Készítette: B. A. MEGFEJTÉS A március 7-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Dunakanyar. Nyertesek: Kelemen Róbert és Gábor, Kisölved; Kulcsár József és Gabriella, Lelesz; Simon Levente, Töhöl; Mészáros Tibor, Dercsika; Sándor Attila, Nádszeg. 32 4 73 5 — 59 1 7 9 4 Százhatvanöt évvel ezelőtt született HENRIK IBSEN norvég drámaíró, költő. A polgári dráma és a realista színjátszás szintézisével hatott a századforduló drámairodalmára. Rejtvényünk fő soraiban hét ismert művének címe olvasható. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Redak- cia ÚJ SZÓ, Pribino- va 25., 819 15 Bratislava) legkésőbb március 28-ig. A levelezőlapra feltétlenül írják rá a KERESZT- REJTVÉNY jeligét. A helyes megfejtők közül hárman - sorsolással - 300-300 korona pénzjutalomban részesülnek. Készítette: LŐRINCZ LÁSZLÓ A március 7-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: ..Mily őrültség azt hinni, az erős bor, erős ital, egészségünk alapja." 300 koronát nyertek Szombathelyi Szilvia, Egyházkar- csa: Urbán Margit, Fülek; Köteles János, Kassa. 18 1993. III. 21 i/asárnap (Ind iai mese)
