Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-03-21 / 11. szám

i/asámap X * Eg yedülálló lelet a Tiroli Alpok jégrétegében ÖTEZER ÉVIG FEKÜDT JEGSIRJABAN Turisták fedezték fel a kőkorszakbeli ember múmiáját • Sok megle­petés a régészek számára • Őseink már öt évezred előtt nyiratkoztak és tetoválták magukat? • Az ősembert a lelet színhelye szerint Ötzinek nevezték el Helmut Simon, a nürnbergi kormány hivatalnoka feleségével, Erikával 1991. szeptember 19-én hegyi túrára indult az olasz-osztrák határövezetben. A jégrétegben furcsa dologra lett figyelmes. Előbb azt hitte, elvesztett játékbábu feje kandikál ki a jég­rétegből.- De hisz ez ember! - kiáltott fel a felesége. A férj elővette fényképezőgépét és az utolsó filmkockán megörökítette a leletet. A fénykép né­hány hét múlva azután bejárta az egész világot. ősember teteme az egyetemi boncterem hűtőjében fek­szik. Mit állapítottak meg az ed­digi vizsgálatok alapján? Hirtelen bekövetkezett ha­lála óta megközelítőleg öt­venhárom évszázad telt el. A halál oka egyelőre isme­retlen. A férfi magassága százhatvan centiméter, élet­kora huszonöt-harminc év között lehetett. Aránylag sértetlen állapotban maradt és vele van minden, amire hétköznapjaiban szüksége volt. Hasonló korú múmiákat már találtak, például a fáraók sírjaiban, ám őket felkészí­tették a temetési szertartás­ra, így nem a természetes környezetükben akadtak rájuk. A lelet csupán a szeren­csés véletlennek köszönhe­tő. Egy nappal később újra betemette volna a hó és újabb évszázadokat fekhe- tett volna jégsírjában. A leletet a világ száznál több tudósa vizsgálja. A munka lassan halad. Elő­ször is el kellett távolítani a penészréteget, amely a hu­szadik század civilizációjá­val történt találkozás után azonnal megjelent. Ponto­san olyan környezetet kellett teremteni ősünk számára, mint a jégréteg alatt volt. A testet hetente mindössze félórán át vizsgálják, mégpe­dig speciális helyiségben. A külső vizsgálatok után ke­rül sor a belső szervekre. Érdekes lehet a gyomor tar­talma, a szervek állapota. A vizsgálat további három-öt évet vesz igénybe. De lesz miről eltöprengeniük az el­következő nemzedékeknek is. Ebből következik, hogy Ötzit a múzeumlátogatók még hosszabb ideig nem lát­hatják. A lelet karbantartása jelenleg havi húszezer már­kába kerül. Az innsbrucki in­tézet ennek ellenére is visz- szautasította egy amerikai múzeum ajánlatát, amely Konrad Spindler, az innsbrucki Őskori Intézet igazgatója A házaspár közölte felfe­dezését a turistaház igazga­tójával és elutazott haza. Az olasz rendőrök azt hit­ték, szerencsétlenül járt hegymászó hullájára akad­tak, melyből az utóbbi idő­ben akadt bőséggel. Osztrák társaik azon a nyáron már nyolc holttestet szabadítot­tak ki a jégből, az esetnek ők se tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. A tetemet fúró­kalapáccsal próbálták kisza­badítani. így semmisült meg a halott férfi ruházatának egy része és közben a lábát is elvágták. Szerencsére a szárazelem energiakészle­te kimerült, munkájukat fél­be kellett szakítani. Hétfőn a helyszínre érke­zett dr. Reiner Henn innsbrucki törvényszéki or­vos, aki az elmúlt évben több hulla kiszabadításánál volt jelen. A felmelegedés következtében ugyanis az olvadó jégrétegből régebbi áldozatok is előkerültek: az első világháborúbeli kato­nák és évtizedekkel koráb­ban eltűnt turisták. A nagy gyakorlattal rendelkező szakembernek mégis feltűnt valami. Közben a tetemet ki­szabadították és elszállítot­ták az innsbrucki hullaház­ba, ahol megjelent Konrad Spindler, az innsbrucki Ős­kori Intézet vezetője, aki nem hitt a szemének... ÖTMILLIÓ DOLLÁRÉRT SE ADJÁK... Spindler professzor egy évvel később tájékoztatta a sajtót az egyedülálló lelet­ről. Az Ötzinek elnevezett a múmiáért ötmillió dollárt kínál. Már szinte furcsa is lenne, ha egy ilyen esemény bo­nyodalmak nélkül lezajlana. Először is felvetődött a kér­dés, hogy valójában kit illet a lelet. Pontos mérésekkel megállapították, hogy a mú­miát az országhatártól ki- lencvenkét és fél méterre, olasz területen találták. Je­lentőségének kiderítése után bizony az olaszok is szívesen magukénak valla- nák. Spindler professzor szerint azonban az egész vi­lág számára fontosak a vizs­gálat eredményei, amelyek bővítik az ismereteinket őseinkről. KOKORSZAKBELI RUHÁZAT A kőkorszakbeli ősember bőrsávokból készült ruháza­ta oly jó állapotban megma­radt, hogy a restaurátorok megkísérlik felújítását. Ugyancsak restaurálható az egyik megmaradt lábbelije is, amely három részből: talpból, bőr felsőrészből, és fűszálakból fonott, a talphoz erősített hálószerű zoknifé­léből áll. A zoknit ősünk fel­így képzeli el ősünket Burt Sil­verman képzőművész tehetöen fűvel bélelte. Láb­belijét bizonyára túl gyakran nem vetette le, mert a fűből készült zokni hamar tönkre ment volna. Így is számos javítás nyoma észlelhető rajta. A tudósokat még jobban meglepte a férfi mellett talált nyírfakéregből készült tok és a közelében talált néhány iharfalevél, amelyekben há­rom grammnyi faszenet is felfedeztek. Ez azért furcsa, mert iharfa 2500 méternyi tengerszint fölötti magas­ságban már nem nő. így arra következtetnek, hogy ősünk zöld levélbe csomagolt para­zsat vihetett tokjában koráb­bi táborhelyéről. A halott mellett megtalál­ták fegyvereit, egy rézbaltát, ami a legrégibb az Európá­ban találtak sorában, továb­bá karomból készült tőrt, íjat, tegezt és több nyilat. A tegezt tartó szíjra erősí­tett belső börzsebben ősünk élesre csiszolt karmot hor­dott, amely fű vágására szol­gálhatott, továbbá fúróra vagy árra emlékeztető kar­mot, bizonyára a bőr átlyu­kasztására. Ezenkívül talál­tak még nála eddig ismeret­len fekete anyagot is. Az öltözék javítására szol­gáló szerzámokból arra le­het következtetni, hogy az ősember hosszabb útra in­dult. Mi célból? A tudósok is csak találgatnak. Főképp az zavarja őket, hogy pontosan megállapítható: az íjat soha nem használta, a húr hoz- záerősítéséhez szükséges A jégbe fagyott tetem mellett nyílvesszőket találtak karmokból készült heggyel rovások sincsenek rajta. így feltételezhető, hogy az íjat alacsonyabb lakhelyéről hozta magával, de még nem készült el vele. E köré lehet­séges történeteket fűztek. A férfi feltehetően nem ott táborozott, ahol a tenger­szint fölött három és félezer méter magasságban, mind­össze harminc lépésnyire a hegygerinctől ráakadtak. Bizonyára a hirtelen támadt hóvihar késztette védettebb hely keresésére, így választ­hatta a szikláktól övezett, a széltől legalább részben védett mélyedést. A tudósok feltételezik, hogy az Alpokban talált ősember pásztor lehetett. Szarvasmarhát és nem bir­kákat legeltetett, mert felsze­relésében semmi juhtól származó tárgyat nem talál­tak. Származása is rejtély. A múzeumok így is egymás­sal versengve próbálják megszerezni ruhájának vala­miféle darabját. Az élettani törvényeket nem ismerő bal­ga nők pedig önként vállal­koznának mesterséges meg­termékenyítésre az ősember spermáinak felhasználá­sával. Mikor is élt e kőkorszak­beli ember? Míg ő az erdőben gyü­mölcsbogyókat keresett vagy állatokat legeltetett, a szumérok Mezopotániában már városokban laktak, sört főztek, mérték az időt, ismer­ték a kereket és saját írásuk volt. Kínában már ismerték az alapvető számrendszere­ket, Afrikában a Nílus vidé­kén az egyiptomiak hatal­mas emlékműveiket építet­ték. Az európai ember ekkor még elmaradt a világ más tájain végbemenő fejlődés mögött, amit csak később hozott be, majd a többi világ­részt megelőzte. E szempontból az ötezer éves lelet hatványozottan is érdekes a tudomány szá­mára. (A. N. Y. T, a Time és a Reflex alapján) )93. III. 21. Ötzi - ötezer éves ősünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom