Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-03-21 / 11. szám

Vasárnap Ki csoda tulajdonképpen Farkas János? Kalandor, fantaszta, szerencselovag, vagy csak egy pénzt hajszoló vállalkozó, akinek sikerült feljutnia Fortuna szekerére? Megkér­tem, jellemezze önmagát.- Közönséges embernek tartom magam és úgy viselkedem, mint egyszerű melós, nem mint milliomos. Valóban, Vendéglátóm anyagi helyzetére aligha lehet külseje után következtetni.- Bevallom, életemben kétszer viseltem nyakkendőt. Először, amikor megnősültem, másodszor meg a roma kongresszuson, ahol kineveztek elnöknek. Pardon! - kap a homlo­kához. - Egyszer Oroszországban tárgyal­tam, s figyelmeztettek, hogy a protokoll meg­követeli a nyakkendő viselését. Ez volt a har­madik eset. Tudom, hogy az első benyomás a döntő, mégis úgy festek olykor, mint egy analfabéta. E látszólag helyzeti hátrányt vi­szont gyakran kihasználom. Különösen ott, ahol nem ismernek. Farkas János tehát vallja, hogy nem a ruha teszi az embert. Tudja, fogy fotózni fogom, mégis egy viseltes mellényben fogadott.- Az analfebetizmust említette. Milyen a végzettsége a roma királynak?- Van érettségim és ki tudja hány tanfolya­mon vettem részt. A legtöbbet azonban az élet iskolájától kaptam. Rengeteg könyvet olvastam. Különösen abban az időben, ami­kor két évig az ágyat nyomtam. Valósággal faltam a történelmi, tudományos és kalandre­gényeket. Most az irodalomra már alig jut idő. Beszélgetünk, közben üzleti ügyeit is intézi. Egyik igazgatója jelenti, hogy perceken belül egy kamion érkezik, 1800 pár úgynevezett kanadi, azaz katonai bakancs.- Cipővel is üzletel?-Az égvilágon mindennel. Egyedül „fehér hússal", kábítószerekkel és fegyverrel nem.- Biztosan tudja, hogy ezt a fajta cipőt főleg a skinheadek hordják. Mi a véleménye róluk?- Errefelé nemigen vannak. De mivel kí­váncsi ember vagyok, kerestem velük a talál­kozást. Mostban elmentem a székhelyükre, a Rocco klubba. Fütyültek rám, ezért közéjük ültem, italt rendeltem, és elbeszélgettem ve­lük. Rájöttem, hogy nem ezek a taknyosok a hibásak, hanem azok, akik a fejükbe sulykolják a gyűlölet ideológiáját.- A fegyverkereskedést ellenszenves do­lognak tekinti, mégis van fegyverviselési en­gedélye és az őrei is pisztolyt hordanak. Sőt, úgy hírlik, hogy magánrendőrséget is fenntart. Nincs ebben ellentmondás?- A fegyverek a védelmünket szolgálják. Akkor kértem fegyverviselési engedélyt, ami­kor garmadával érkeztek címemre a fenyege­tő levelek, hogy végeznek velem. A feladó nem tréfált. Az autóm alá dinamitot rejtettek, fiamra és a keresztfiamra rálőttek. Egy kamio- nosoknak készült szállodám a tűz martaléka lett. Egy hete ismét felszólítottak, hogy ha nem fizetek egy nagyobb összeget, előbb leszúrják gyermekeimet, utána meg engem is.- És a rendőrség?- Saját magam keresem a legmegfelelőbb védelmet. Van elegendő emberünk.- Azt beszélik, hogy volt StB-sekből verbu­válta őket...- Csúnya szó! Ne ítélkezzünk azok felett, akiket magunk tanítottunk a piszkosságokra. zenhárom éves kislányom azt mondta: Apu ez sok pénz, a kezdéshez elég lesz ötszáz korona is. Abból két hétre való élelmiszert: húst, lisztet, krumplit, kenyeret vettem, majd hatodmagammal, feleségemmel, apámmal, fiammal, unokatestvéremmel és nagybátyám­mal Klenócra mentünk betonozni. Reggel négytől este kilencig güriztünk. Három hót alatt 350-400 ezer koronát kerestünk. Napon­ta feldolgoztunk 200-250 zsák cementet. Ha­marosan vásároltam egy gépet és nekiláttunk a tetőszigetelésnek. Egy nap és egy éjszaka több mint ezer négyzetmétert is leraktunk. Két és fél hónap múlva megvolt az első millióm. Nem akarom tovább részletezni. Több mint egy évig csak építkezésen dolgoztunk. Aztán FARKAS-KIRÁLY Készülődés a koronázási ünnepségre • A gyémánttal díszített aranykorona értéke meghaladja a kétmillió koronát • A rima- szombati roma királyt az európai cigányság is elismeri? L • A leendő királyt népének sorsa aggasztja Á- A hírek szerint a koronázási ékszerek több mint 2 millió koronát érnek. Az aranyko­ronát gyémántok díszítik. Hol őrzik ezt a kin­cset?- Az titok. Csakúgy, mint a koronázás időpontja.- Egy királynak palota és tanácsadói tes­tület is dukál.- Palotám lesz, tanácsadóim már vannak. Kereken negyvenötén, más-más szakterü­letről.- Boldog embernek érzi magát?- Régebben azt hittem, a pénz boldoggá tesz. Arról ábrándoztam, mi mindent csinál­hatnék, ha dúsgazdag lennék. Aztán megvál­tozott az értékrendem. Nem lehetek boldog, ha tudom, hogy sok kisgyerek még putrikban, füstös szobában él, pocsolyából issza a vizet. Nem lehetek boldog, ha látom, hogy sok öregember kukában turkál ennivalóért. Saj­nos, nagyon sok elkeserítő dolog van. A múlt­kor Mostban járva megnéztem a kurvák pro- menádját. Bőghetnékem volt, látva, hová süllyedt ennyi lány. Gondolkodtam, mivel se­gíthetnék rajtuk, de rájöttem, hogy semmit nem lehet tenni.- A rimaszombati fekete városnak neve­zett cigánynegyedben tehetett. Ezért bérbe vette, de vállalkozása balul ütött ki...- Sajnos. Pedig olyan szépen indult min­den. Rendberakattam a tönkretett lakásokat, igyekeztem munkát adni a munkanélküliek­nek. Ősszel összehívtam a romákat és meg­magyaráztam nekik, nincs annyi pénzem, hogy elengedhessem a lakbért. Az anyagia­kat szénre akartam fordítani. Legtöbbjüktől egy lyukas garast nem láttam. Nem volt más választásom, mint kikapcsolni a fűtést. Erre sajnos néhány rendesen fizető család is ráfi­zetett.- Ezek után örülnie kellene, hogy a város­atyák felbontották bérleti szerződését.- Valóban sok gondot, munkát, kiadást jelentett a telep bérlése, mégis majdnem sírtam, amikor meghozták a döntést. Szeren­csére még maradt egy lakótelepem. Igaz, az már külföldön van. Le kell kopognom, a Most melletti Chánovban nincsenek ilyen problé­máik. A várostól kaptam 1 millió 200 ezer koronát, az államtól több mint 5 milliót a laká­sok karbantartására és javítására. Van ott egy jól menő vendéglőm is. Eddig minden oké... Ordódy Vilmos A rimaszombati roma király gyök. Kiváló mérnök, vegyész, pszichológus vált belőlem.- És király. Viszont ha jól emlékszem, Romániában is van egy roma király.- Igen, csakhogy ő saját magát nevezte ki, engem pedig a nép akaratából koronáznának meg. És nemcsak a hazai, hanem a többi európai nép cigánysága is elismer királyának. Az első meglepetés akkor ért, amikor simán bejutottam Farkas János rimaszombati vállalkozó és király irodájába. Egy ismerősöm ugyanis figyelmeztetett, hogy a roma királyhoz érkezőket jobban ellenőrzik, mint az utasokat a nemzetközi repülőtéren. Semmi ilyesmi nem történt. Kérdé­semre vendéglátóm az ajtó feletti kamerára mutatott.- A tévé képernyőjén láttam érkezését. Vagyok annyira jó emberis- merő, hogy tudtam, ezúttal nem szükséges az ellenőrzés. A kávét nem a titkárnő hozta, hanem Farkas János marcona testőre, oldalán egy hatalmas colttal. „Királyi“ interjúalanyom rágyújtott és kezdődhetett a beszélgetés. Elsősorban arra igyekeztem választ kapni, milyen ember is tulajdonképpen ez a köpcös, középkorú, napjainkban annyira felkapott újgazdag férfi. Az első pillanattól láttam, hogy közvet­len modorú és kiváló beszélgetőpartner, aki nem ismer tabu témát. megvettem az első autót és üzletkötéssel is kezdtem foglalkozni. Az első gépkocsit hamarosan követte a második, harmadik, sokadik. Ma Farkas János talán nem is tudná megmondani, mennyi autót „nyúzott el“ a három év folya­mán. Az udvarán parkol egy remek Misubi- shi, BMW, Audi, Kobra, Volvo, de ahogy mond­ja, van Volgája és Ladája is. Ráadásul több teherautó és három üzletté átalakított autó­busz. Rajtuk felirat: a nyugdíjasok 15, a rok­kantak 20 százalékos kedvezménnyel vásá­rolhatnak.- ók vannak a legjobban rászorulva, ők a legkiszolgáltatottabbak. Ezért erőmhöz mérten támogatom őket. Jótékonysági célok­ra kórházaknak, iskoláknak, a vakok intézeté­nek és általában a szegényeknek évente néhány százezret adok. Mivel sportszerető vagyok, a kassai Casovia klubot is segítettem egy szép összeggel. Szeretném elmondani, hogy nem felvágásból van annyi autóm. Ha­vonta 10-15, olyakor 20 ezer kilométert is megteszek. Ha tönkremennek a fékek, vagy más hibásodás történik, egyszerűen kocsit váltok, nem lenne időm a javításokra várni. A két repülőgépem is gyakorlati célokat szol­gál. Időt és pénzt takarítok meg.- Mennyit dolgozik naponta?- Sokat. Olykor tizennyolc-húsz órát.- Mikor alszik?- Legtöbbször az autóban.- Van valami szenvedélye?- Volt. A pecázás. Már nincs rá időm, de nem is bánom, mert a vizek annyira szennye­zettek, hogy a zsákmány szinte fogyasztha- tatlan. A BÖRTÖNBEN SZOKOTT RÁ A DOHÁNYZÁSRA Beszélgetés közben Farkas János egyik cigarettát a másik után szívja. Néhány óra alatt üres a Camel-doboz. Naponta egész kartont is „kivégez“, közben tizenöt kávét iszik. Arra a kérdésre, hogy viseli ezt a szíve, csak legyint.- Már három infarktusom volt. A nikotinra a börtönben szoktam rá.- Ahá, börtön. Ha nem titok, miért ült?- Első ízben - még fiatalkorú voltam - azért ültettek le, mert harmadmagammal megfenyegettük egyik ismerősünket. Kitisztí­tottuk a kútját és ő elfelejtett fizetni. Amikor nem volt pénzünk, eszébe juttattuk az adós­ságát. Fenyegetőztünk, közben az ablakát is betörtük. A katonaság alatt is volt egy kis balhém, akkor is leültettek. Később, már mint kárpitos, a társam tudtom nélkül felrakott egy bútorgyárban a teherautónkra három széket. Én bűnhődtem miatta. Mint visszaesőt megint sittre vágtak. Sokszor vertek véresre, locsoltak hideg vízzel, megaláztak, ahogy tudtak, de a börtönévek nemcsak elvettek, adtak is vala­mit. Sok kiváló emberrel ismerkedtem meg. Hála nekik, úgy érzem, igen sokoldalú va­Farkas János miniállatkertjének makimaj­mát a menye gondozza Egyébként köztük is voltak rendes emberek. Nem tudom, van-e alkalmazottaim között volt ügynök, számomra az a fontos, hogy jó szak­ember legyen.- Amikor meglőtték a fiát, több milliós jutalmat ígért a nyomravezetőnek. Mégsem akadt senki, akitől használható tájékoztatást kapott volna...- Azt csak maga hiszi. Én a nyomozás eredményével elégedett vagyok - mondja rejtélyes mosollyal beszélgetőtársam.- A fiúk már kiheverték a sebeket és a lelki megrázkódtatást?- Sohasem felejtik el. Mindkét gyerek kar­ja részben béna. Tizenkét éves fiam ember­kerülő, koravén gyerek lett.- Ön lőne emberre?- Képtelen lennék rá. Semmilyen körülmé­nyek közt nem tudnék valakit megölni. A disz­nót is sajnálom, ha jön a böllér. Egyébként nagyszerűen bánok a pisztollyal. Huszonöt lépésről eltalálom a gyufaskatulyát. A BOSZORKÁNY MEGJÓSOLTA- Evezzünk más vizekre. Beszéljünk inkább a pénzről. Elárulná olvasóinknak gyors meg­gazdagodásának titkát?- Bevallom, elég babonás vagyok. Úgy 8-9 éves koromban Csehországban egy „bo­szorkány“ azt jósolta anyámnak, hogy na­gyon kalandos és nehéz életem lesz, tele veszéllyel, de végül dúsgazdag leszek. Akko­riban élsportoló vagy autószerelő szerettem volna lenni. Csak később kezdtem arra vágyni, hogy önállósíthassam magam, legyen üzletem, kocsmám, vagy kis üzemem, ahol én leszek az úr. A „pénzcsinálás“ nem titok. Az apámtól kölcsönvett hatszáz koronával kezdtem. Készítettem egy költségvetést. Ti­1993. III. 21. A fekete városbeli nebulók mindig szívesen fényképezkednek A leégett kamionos szálló helyén áll majd a királyi palota (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom