Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-21 / 11. szám
Vasárnap Ki csoda tulajdonképpen Farkas János? Kalandor, fantaszta, szerencselovag, vagy csak egy pénzt hajszoló vállalkozó, akinek sikerült feljutnia Fortuna szekerére? Megkértem, jellemezze önmagát.- Közönséges embernek tartom magam és úgy viselkedem, mint egyszerű melós, nem mint milliomos. Valóban, Vendéglátóm anyagi helyzetére aligha lehet külseje után következtetni.- Bevallom, életemben kétszer viseltem nyakkendőt. Először, amikor megnősültem, másodszor meg a roma kongresszuson, ahol kineveztek elnöknek. Pardon! - kap a homlokához. - Egyszer Oroszországban tárgyaltam, s figyelmeztettek, hogy a protokoll megköveteli a nyakkendő viselését. Ez volt a harmadik eset. Tudom, hogy az első benyomás a döntő, mégis úgy festek olykor, mint egy analfabéta. E látszólag helyzeti hátrányt viszont gyakran kihasználom. Különösen ott, ahol nem ismernek. Farkas János tehát vallja, hogy nem a ruha teszi az embert. Tudja, fogy fotózni fogom, mégis egy viseltes mellényben fogadott.- Az analfebetizmust említette. Milyen a végzettsége a roma királynak?- Van érettségim és ki tudja hány tanfolyamon vettem részt. A legtöbbet azonban az élet iskolájától kaptam. Rengeteg könyvet olvastam. Különösen abban az időben, amikor két évig az ágyat nyomtam. Valósággal faltam a történelmi, tudományos és kalandregényeket. Most az irodalomra már alig jut idő. Beszélgetünk, közben üzleti ügyeit is intézi. Egyik igazgatója jelenti, hogy perceken belül egy kamion érkezik, 1800 pár úgynevezett kanadi, azaz katonai bakancs.- Cipővel is üzletel?-Az égvilágon mindennel. Egyedül „fehér hússal", kábítószerekkel és fegyverrel nem.- Biztosan tudja, hogy ezt a fajta cipőt főleg a skinheadek hordják. Mi a véleménye róluk?- Errefelé nemigen vannak. De mivel kíváncsi ember vagyok, kerestem velük a találkozást. Mostban elmentem a székhelyükre, a Rocco klubba. Fütyültek rám, ezért közéjük ültem, italt rendeltem, és elbeszélgettem velük. Rájöttem, hogy nem ezek a taknyosok a hibásak, hanem azok, akik a fejükbe sulykolják a gyűlölet ideológiáját.- A fegyverkereskedést ellenszenves dolognak tekinti, mégis van fegyverviselési engedélye és az őrei is pisztolyt hordanak. Sőt, úgy hírlik, hogy magánrendőrséget is fenntart. Nincs ebben ellentmondás?- A fegyverek a védelmünket szolgálják. Akkor kértem fegyverviselési engedélyt, amikor garmadával érkeztek címemre a fenyegető levelek, hogy végeznek velem. A feladó nem tréfált. Az autóm alá dinamitot rejtettek, fiamra és a keresztfiamra rálőttek. Egy kamio- nosoknak készült szállodám a tűz martaléka lett. Egy hete ismét felszólítottak, hogy ha nem fizetek egy nagyobb összeget, előbb leszúrják gyermekeimet, utána meg engem is.- És a rendőrség?- Saját magam keresem a legmegfelelőbb védelmet. Van elegendő emberünk.- Azt beszélik, hogy volt StB-sekből verbuválta őket...- Csúnya szó! Ne ítélkezzünk azok felett, akiket magunk tanítottunk a piszkosságokra. zenhárom éves kislányom azt mondta: Apu ez sok pénz, a kezdéshez elég lesz ötszáz korona is. Abból két hétre való élelmiszert: húst, lisztet, krumplit, kenyeret vettem, majd hatodmagammal, feleségemmel, apámmal, fiammal, unokatestvéremmel és nagybátyámmal Klenócra mentünk betonozni. Reggel négytől este kilencig güriztünk. Három hót alatt 350-400 ezer koronát kerestünk. Naponta feldolgoztunk 200-250 zsák cementet. Hamarosan vásároltam egy gépet és nekiláttunk a tetőszigetelésnek. Egy nap és egy éjszaka több mint ezer négyzetmétert is leraktunk. Két és fél hónap múlva megvolt az első millióm. Nem akarom tovább részletezni. Több mint egy évig csak építkezésen dolgoztunk. Aztán FARKAS-KIRÁLY Készülődés a koronázási ünnepségre • A gyémánttal díszített aranykorona értéke meghaladja a kétmillió koronát • A rima- szombati roma királyt az európai cigányság is elismeri? L • A leendő királyt népének sorsa aggasztja Á- A hírek szerint a koronázási ékszerek több mint 2 millió koronát érnek. Az aranykoronát gyémántok díszítik. Hol őrzik ezt a kincset?- Az titok. Csakúgy, mint a koronázás időpontja.- Egy királynak palota és tanácsadói testület is dukál.- Palotám lesz, tanácsadóim már vannak. Kereken negyvenötén, más-más szakterületről.- Boldog embernek érzi magát?- Régebben azt hittem, a pénz boldoggá tesz. Arról ábrándoztam, mi mindent csinálhatnék, ha dúsgazdag lennék. Aztán megváltozott az értékrendem. Nem lehetek boldog, ha tudom, hogy sok kisgyerek még putrikban, füstös szobában él, pocsolyából issza a vizet. Nem lehetek boldog, ha látom, hogy sok öregember kukában turkál ennivalóért. Sajnos, nagyon sok elkeserítő dolog van. A múltkor Mostban járva megnéztem a kurvák pro- menádját. Bőghetnékem volt, látva, hová süllyedt ennyi lány. Gondolkodtam, mivel segíthetnék rajtuk, de rájöttem, hogy semmit nem lehet tenni.- A rimaszombati fekete városnak nevezett cigánynegyedben tehetett. Ezért bérbe vette, de vállalkozása balul ütött ki...- Sajnos. Pedig olyan szépen indult minden. Rendberakattam a tönkretett lakásokat, igyekeztem munkát adni a munkanélkülieknek. Ősszel összehívtam a romákat és megmagyaráztam nekik, nincs annyi pénzem, hogy elengedhessem a lakbért. Az anyagiakat szénre akartam fordítani. Legtöbbjüktől egy lyukas garast nem láttam. Nem volt más választásom, mint kikapcsolni a fűtést. Erre sajnos néhány rendesen fizető család is ráfizetett.- Ezek után örülnie kellene, hogy a városatyák felbontották bérleti szerződését.- Valóban sok gondot, munkát, kiadást jelentett a telep bérlése, mégis majdnem sírtam, amikor meghozták a döntést. Szerencsére még maradt egy lakótelepem. Igaz, az már külföldön van. Le kell kopognom, a Most melletti Chánovban nincsenek ilyen problémáik. A várostól kaptam 1 millió 200 ezer koronát, az államtól több mint 5 milliót a lakások karbantartására és javítására. Van ott egy jól menő vendéglőm is. Eddig minden oké... Ordódy Vilmos A rimaszombati roma király gyök. Kiváló mérnök, vegyész, pszichológus vált belőlem.- És király. Viszont ha jól emlékszem, Romániában is van egy roma király.- Igen, csakhogy ő saját magát nevezte ki, engem pedig a nép akaratából koronáznának meg. És nemcsak a hazai, hanem a többi európai nép cigánysága is elismer királyának. Az első meglepetés akkor ért, amikor simán bejutottam Farkas János rimaszombati vállalkozó és király irodájába. Egy ismerősöm ugyanis figyelmeztetett, hogy a roma királyhoz érkezőket jobban ellenőrzik, mint az utasokat a nemzetközi repülőtéren. Semmi ilyesmi nem történt. Kérdésemre vendéglátóm az ajtó feletti kamerára mutatott.- A tévé képernyőjén láttam érkezését. Vagyok annyira jó emberis- merő, hogy tudtam, ezúttal nem szükséges az ellenőrzés. A kávét nem a titkárnő hozta, hanem Farkas János marcona testőre, oldalán egy hatalmas colttal. „Királyi“ interjúalanyom rágyújtott és kezdődhetett a beszélgetés. Elsősorban arra igyekeztem választ kapni, milyen ember is tulajdonképpen ez a köpcös, középkorú, napjainkban annyira felkapott újgazdag férfi. Az első pillanattól láttam, hogy közvetlen modorú és kiváló beszélgetőpartner, aki nem ismer tabu témát. megvettem az első autót és üzletkötéssel is kezdtem foglalkozni. Az első gépkocsit hamarosan követte a második, harmadik, sokadik. Ma Farkas János talán nem is tudná megmondani, mennyi autót „nyúzott el“ a három év folyamán. Az udvarán parkol egy remek Misubi- shi, BMW, Audi, Kobra, Volvo, de ahogy mondja, van Volgája és Ladája is. Ráadásul több teherautó és három üzletté átalakított autóbusz. Rajtuk felirat: a nyugdíjasok 15, a rokkantak 20 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak.- ók vannak a legjobban rászorulva, ők a legkiszolgáltatottabbak. Ezért erőmhöz mérten támogatom őket. Jótékonysági célokra kórházaknak, iskoláknak, a vakok intézetének és általában a szegényeknek évente néhány százezret adok. Mivel sportszerető vagyok, a kassai Casovia klubot is segítettem egy szép összeggel. Szeretném elmondani, hogy nem felvágásból van annyi autóm. Havonta 10-15, olyakor 20 ezer kilométert is megteszek. Ha tönkremennek a fékek, vagy más hibásodás történik, egyszerűen kocsit váltok, nem lenne időm a javításokra várni. A két repülőgépem is gyakorlati célokat szolgál. Időt és pénzt takarítok meg.- Mennyit dolgozik naponta?- Sokat. Olykor tizennyolc-húsz órát.- Mikor alszik?- Legtöbbször az autóban.- Van valami szenvedélye?- Volt. A pecázás. Már nincs rá időm, de nem is bánom, mert a vizek annyira szennyezettek, hogy a zsákmány szinte fogyasztha- tatlan. A BÖRTÖNBEN SZOKOTT RÁ A DOHÁNYZÁSRA Beszélgetés közben Farkas János egyik cigarettát a másik után szívja. Néhány óra alatt üres a Camel-doboz. Naponta egész kartont is „kivégez“, közben tizenöt kávét iszik. Arra a kérdésre, hogy viseli ezt a szíve, csak legyint.- Már három infarktusom volt. A nikotinra a börtönben szoktam rá.- Ahá, börtön. Ha nem titok, miért ült?- Első ízben - még fiatalkorú voltam - azért ültettek le, mert harmadmagammal megfenyegettük egyik ismerősünket. Kitisztítottuk a kútját és ő elfelejtett fizetni. Amikor nem volt pénzünk, eszébe juttattuk az adósságát. Fenyegetőztünk, közben az ablakát is betörtük. A katonaság alatt is volt egy kis balhém, akkor is leültettek. Később, már mint kárpitos, a társam tudtom nélkül felrakott egy bútorgyárban a teherautónkra három széket. Én bűnhődtem miatta. Mint visszaesőt megint sittre vágtak. Sokszor vertek véresre, locsoltak hideg vízzel, megaláztak, ahogy tudtak, de a börtönévek nemcsak elvettek, adtak is valamit. Sok kiváló emberrel ismerkedtem meg. Hála nekik, úgy érzem, igen sokoldalú vaFarkas János miniállatkertjének makimajmát a menye gondozza Egyébként köztük is voltak rendes emberek. Nem tudom, van-e alkalmazottaim között volt ügynök, számomra az a fontos, hogy jó szakember legyen.- Amikor meglőtték a fiát, több milliós jutalmat ígért a nyomravezetőnek. Mégsem akadt senki, akitől használható tájékoztatást kapott volna...- Azt csak maga hiszi. Én a nyomozás eredményével elégedett vagyok - mondja rejtélyes mosollyal beszélgetőtársam.- A fiúk már kiheverték a sebeket és a lelki megrázkódtatást?- Sohasem felejtik el. Mindkét gyerek karja részben béna. Tizenkét éves fiam emberkerülő, koravén gyerek lett.- Ön lőne emberre?- Képtelen lennék rá. Semmilyen körülmények közt nem tudnék valakit megölni. A disznót is sajnálom, ha jön a böllér. Egyébként nagyszerűen bánok a pisztollyal. Huszonöt lépésről eltalálom a gyufaskatulyát. A BOSZORKÁNY MEGJÓSOLTA- Evezzünk más vizekre. Beszéljünk inkább a pénzről. Elárulná olvasóinknak gyors meggazdagodásának titkát?- Bevallom, elég babonás vagyok. Úgy 8-9 éves koromban Csehországban egy „boszorkány“ azt jósolta anyámnak, hogy nagyon kalandos és nehéz életem lesz, tele veszéllyel, de végül dúsgazdag leszek. Akkoriban élsportoló vagy autószerelő szerettem volna lenni. Csak később kezdtem arra vágyni, hogy önállósíthassam magam, legyen üzletem, kocsmám, vagy kis üzemem, ahol én leszek az úr. A „pénzcsinálás“ nem titok. Az apámtól kölcsönvett hatszáz koronával kezdtem. Készítettem egy költségvetést. Ti1993. III. 21. A fekete városbeli nebulók mindig szívesen fényképezkednek A leégett kamionos szálló helyén áll majd a királyi palota (A szerző felvételei)
