Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-21 / 11. szám
Szereti a Csallóközt, nem vágyódik máshová „Osztályfőnököm, Hölgye István velünk kezdte pályafutását. Mi voltunk az első osztálya. Fiatal pedagógusként is az volt a legfőbb erénye, hogy mindig meghallgatott bennünket, tanácsot adott. így ismert meg minket, mi pedig őt. A maga csöndes módján sok mindent a tudomásunkra hozott, amit csak azok értettek meg, akik nagyon figyeltek rá. Nem volt hangos, nem volt hiú, inkább rendkívül szerény. Rögtön felismerte műveltségem hiányosságait. Tudta, ha a tanítói pályát választom, sok tanulnivalóm van. önzetlenül hozta folyóiratait, könyveit, hogy gyarapíthassam ismereteimet. Mai napig úgy érzem, tanítványa vagyok.“ így emlékezik három évtized után is az egykori diák, Ozorákné Pápay Ilona a volt kedves tanárára. A nyáradi születésű Hölgye István parasztcsalád sarja. Dunaszerdahe- lyen 1956-ban fejezte be középiskolai tanulmányait.- A mi osztályunk volt a háború utáni harmadik magyar érettségiző osztály. A pozsonyi pedagógiai főiskolán szereztem diplomát, magyar-szlovák szakos tanár lettem. Nekünk nem volt katonai előképzésünk, így két évre be kellett rukkolnom ... A kaszárnyában a közkatonát a katedrára állították, hogy az esti iskolában a tiszteket - volt köztük őrnagy is - a szlovák nyelvre oktassa. Le is érettségiztek. A leszerelése a kubai válság miatt kissé elhúzódott, csak 1962 szeptember végén ölthette magára a civil ruhát. S azóta a szerdahelyi gimnáziumban tanít.- A kezdet szokatlan volt. Mint az előttem érettségizők, Sükéné Kro- pitz Julianna, Fejes József, én is a volt tanáraim közé kerültem. Megbarátkoztunk. És most, mint velem történt, szívügyemnek tartom, hogy a saját diákjainkat magunk között láthassuk. Az idei tanévben négyen jöttek vissza a volt iskolájukba, az előző évben szintén egy volt diákunk lett a tantesületünk tagja. AKI SZERET TANÍTANI Pályakezdése óta osztályfőnök is, most a II. A-ban.- Ennyi év után is szeretek tanítani. Jól érzem magam a gyerekek között. Kijövök velük. Az év elején megmondom a követelményeket. Nálam dolgozniuk kell. A lelkiismeretes tanuláson kívül megkövetelem a rendet, fegyelmet, azt is, hogy legyenek őszinték, emberségesek. Gyakran feleltetek, sok dolgozatot íratok. Rá kell kényszeríteni őket a tanulásra. A gyerek később rájön, hogy így valamivel többet kapott. S idővel fel is keresnek, megköszönik: jó hogy ilyen szigorú voltam hozzájuk. Főleg a szlovák nyelvet tanítom, s jó érzéssel tölt el, hogy diákjaimnak nincsenek nyelvi nehézségeik. Juhos Pál minisztériumi tisztviselő 1969-ben érettségizett a szerdahelyi gimnáziumban, s ma is vallja, hogy a szlovákiai magyar iskola életképes. Akik Dunaszerdahelyről indultak el, megállják a helyüket az élet különböző posztjain.- Hálával és köszönettel emlékszem Hölgye István tanár úr óráira, aki a szlovák nyelv tanításakor a társalgást tartotta elsődlegesnek. A legkorszerűbb nyelvi segédeszközök nélkül is igyekezett a szlovákórákat színesebbé, érdekesebbé tenni. A dunaszerdahelyi magyar gimnáziumban szerzett szlovák nyelvtudásommal különösebb problémák nélkül folytathattam egyetemi tanulmányaimat, és szlovák diáktársaim között sem kellett szégyenkeznem ... Juhos Pál szavai különösen időszerűek most, amikor az érettségiző osztályok diákjai már az egyetemi, főiskolai felvételikre gondolnak. Ha szlovák nyelvtudásuk miatt nem is kell izgulniuk, jól fel kell készülniük, mert az idén „újdonságként“ több felsőoktatási intézményben a szlovák nyelvből is felvételi vizsgát kell tenniük. TUDATOS ELŐKÉSZÍTÉS Hölgye Istvánra növendékei két- három évtized után is szívesen emlékeznek, ezért megkérdezem tőle: volt-e neki is kedvelt tanára? Elsőként Marczel Bélát említi, aki 1953-1956 között magyarra tanította.- Ő készített fel a főiskolai felvételre. Külön foglalkozott velünk, akik folytatni akartuk tanulmányainkat. Most ezt a gondoskodást én is visz- szaadom a gyerekeknek... Ezzel kapcsolatban a szakköröket hangsúlyozza, amelyek elősegítik, hogy a tanulók tudatosan készüljenek az érettségi utáni továbbtanulásra. Hölgye István az egyik magyar és szlovák kört vezeti. Nagy figyelmet fordít a nyelvtanra, tollbamondásra, vagyis a helyesírásra és az elemzésre. Decembertől különórát tart azoknak, akik szlovák nyelvből is felvételiznek.- Ha ez kevésnek tűnik, az órákon differenciáltan is taníthatunk, a választott tantárgyakból a diáknak több feladatot adhatunk. Ezt már elég sokan csináljuk. SZÜKSÉG VAN A MAGYAR ÉRTELMISÉGRE A tanár úr 1989 óta a gimnázium pályaválasztási tanácsadója.- Sok gonddal jár, minden évben abba akarom hagyni, de újra vállalom, mert érdekes és érdekel. Az első osztályosokat is felkeresem, Hölgye István, akire szeretettel és hálával emlékeznek diákjai hogy már az induláskor felhívjam figyelmüket az érettségi utáni továbbtanulásra. Arra kérem őket, hogy legalább két szakra készüljenek, járjanak az általuk választott szakkörökbe, szemináriumokba, hogy többet tudjanak. Tavaly az érettségizők közül nyolcvanan jelentkeztek egyetemi, főiskolai felvételre, s ötvenhét diákot fel is vettek. Ez 71 százalék.- Szeretném, ha elérnénk a nyolcvan százalékot. A továbbtanulás a mai életkörülmények közepette még ideális is, mert akit felvesznek, öt évig lesz „munkája, munkahelye“. De igyekezzenek visszajönni a Csallóközbe, a szülőföldjükre, itt van szükség a magyar értelmiségre. Fontos azonban, hogy.érdeklődé- si körüknek megfelelően olyan pályát válasszanak, amellyel tanulmányaik befejezése után idehaza el is tudnak helyezkedni. A NYELVTUDÁS ELŐRELÉPÉS A szerdahelyi gimnáziumban is egyre népszerűbbek a diákok körében az idegen nyelvek. Felismerték, hogy a nyelvtanulás előrelépés számukra.- Az idegennyelv-ismeretre most már igen nagy szükség lesz- mondja Hölgye István. - Az idei felvételi vizsgákon az orvosi karon a szlovákon vagy a cseh nyelven kívül megkövetelik az angol nyelvtudást is. Ugyanez vár azokra, akik a menedzserképzést választják. A bölcsészeti karon a szlovákon kívül egy idegen nyelv ismerete is szükséges. A jogi karon hat tantárgyból, a szlovák irodalomból és egy idegen nyelvből is felvételizni kell. A szerdahelyi gimnáziumban az idén három osztályban 99 diák érettségizik. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is több diák szeretne csehországi egyetemen, főiskolán tanulni. De Csehszlovákia kettéválása után ez már nagy gonddal is jár. A két ország egyezménye értelmében 1993-tól a szlovák állam csak 80 ösztöndíjat biztosít olyan csehországi szakra, amelyet Szlovákiában nem lehet tanulni. Példa erre a libereci textilipari főiskola.- Gyerekeink aligha kerülnek az ösztöndíjasok közé. Ezek szerint Csehországban csak az tanulhat, aki meg is tudja fizetni. Egy évre kb. húszezer koronát. A jelentkezéseket elküldtük Csehországba is, majd meglátjuk, milyen feltételeket szabnak. A felvételi vizsgák sem ingyenesek. Minden kar maga írja elő a felvételi iratok kezelési díját 150-től ötszáz koronáig. A IV. B osztály egyik kitűnő tanulója, biztos ami biztos, nyolc jelentkezési lapot is kitöltött. A pályaválasztási tanácsadó tanár véleménye:- Ne adjanak be háromnál többet. A kezelési költséget nem adják vissza. Olyan három szakot válasz- szanak, ahol ugyanazokból a tantárgyakból kell felvételizni, például az orvosi, biológiai és kémiai karon... MINDIG ITT AKARTAM DOLGOZNI Hölgye Istvánt megelégedéssel tölti el, hogy az idei érettségizők közül sokan Nyitrán, főleg a magyar szakon kívánják folytatni tanulmányaikat, mert a Szerdahelyi járás alsótagozatú iskoláiban is nagy a pedagógushiány. Magyarország húsz szlovákiai magyar diáknak biztosít ösztöndíjat. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a jelentkezők számára Komáromban ötnapos előkészítő tanfolyamot rendez. Ezért fizetni is kell.- A tanfolyamra kilenc szerdahelyi diák jelentkezett. Csak a magyar- országi ösztöndíjasok jöjjenek is vissza! Ezt szerződésileg is ki kellene kötni, mert itt van rájuk nagy szükség! Hölgye István szeretné, ha a fiatalok követnék a példáját:- Szeretem Csallóközt, mindig itt akartam dolgozni. Hívtak máshová is, de nem mentem. Ez a szülőföldem ... És mi vár azokra a csallóköziekre szülőföldjükön, akik nem kerülnek főiskolára, egyetemre? Növelik majd a munkanélküliek számát?- Némelyik egyetemi tanszékre még jelentkezhetnek, ahol felvételi vizsgát sem kell tenniük. Az érettségi utáni kétéves szakosító képzést csak most fogjuk intézni. Erre több lehetőség van Szerdahelyen is. Az egészségügyi szakközépiskola szeptembertől megindítja magyar nyelven a kétéves nővérképzést. Szlovákul a kereskedelmi akadémiák szakosító évfolyamaiban is tanulhatnak, például a pozsonyi Zoch utcai ■ akadémián az idegenforgalmat, számítástechnikát, Nyitrán a szociáljogi tevékenységet. Pös- tényben a hoteliskolába is járhatnak ... Ez többek számára csak pótmegoldás, de lehetőség arra, hogy újabb életpályát válasszanak. A kétéves szakosító iskola is reménykeltő. Újabb ismeretekkel gazdagodva talán könnyebb lesz az életben megtalálniuk azt a helyet, ahol érvényesülhetnek. Nem lenne teljes a szülőföldjéhez ragaszkodó tanárról alkotott képünk, ha nem említenénk meg, hogy soksok éven keresztül nemcsak a középiskolában ápolta elhivatottan a magyar nyelvet és a magyar irodalmat.- Járásunk sok falujában irodalmi előadásokat tartottam. Nagyma- gyartól Sárosfáig Petőfit, Arany Jánost, Adyt, József Attilát, Móricz Zsigmondot népszerűsítettem... Megjegyzem: manapság nemigen olvasnak az emberek, drágák is a könyvek.- A falusi ember azelőtt sem igen olvasott, de eljöttek az előadásra. Ha hívnának, most is mennék. De már nem igényli ezt senki... Elszomorító ez. A mai kor velejárója? Bizonyára ez is, a felszabadult életérzés hiánya volt az egyik oka annak, hogy kissé komor hangulatban zajlott le beszélgetésem Hölgye István tanár úrral. Petrőci Bálint % Mindennapi keservünket ne add meg nekünk ma Nem tartozom a dámák családjába, de ha a szemembe lóg a hajam, fodrászhoz megyek. Mondjuk kéthavonta. Nem hiszem, hogy ez luxus. Pontosabban, eddig nem volt. Nemrégiben azonban megváltozott a véleményem. Szép, kerek, „zöld“ összeget kértek a kétperces mosásért, tízperces nyírásért, ötperces szárításért. Vércukorszintem csupán azért nem szökkent szárba, mert:- mindennek az ára emelkedik,- a kisvállalkozók (iparosok) nyakába akkora adót sóztak, hogy alig nyögdécsel- nek terhe alatt,-akaratlanul is kihallgattam a fodrásznő és ismerőse közti beszélgetést. A harmadik „mert“ elszomorított. Az elvált fiatalasz- szony másfél szobás lakásban él kislányával és anyjával. A gyerekre az apa havi négyszáz korona tartásdíjat fizet. A fodrásznő valószínűleg jói dolgozik, az elmúlt hónapban ö kapta a legmagasabb fizetést - 3180 korona ütötte a markát. Igen ám, de a borravaló - vethetik közbe a tárgy Magosabbak. Másnaponként tizenkét órát dolgozik, ennyi idő alatt általában tizenkét- tizenöt fejet fodor. A bőkezűbb, menőbb kuncsaftoktól húsz egész koronát is bevasal, de a magamfajta amatőröktől legföljebb tízet. Legyek bőkezű, gyűjtsön be naponta kétszáz-kétszázötven koronát, ezt az összeget szorozzuk be tízzel, tizenkettővel. No, belőle sem lesz multimilliomos. Hogy választhatott volna más szakmát? Tény. De ha minden kisiparos mást választana? Félő, hogy pártunk és kormányunk új törvényei, ha nem pályamódosításra, az iparengedély visszaadására kényszerítik a fodrászokat, cipészeket, kárpitosokat, szerelőket, s a többi olyan szakembert, akik nélkül szemünkbe lóg a hajunk, lyukas cipőben járhatunk, bútort cserélhetünk, s a csöpögő csap dobverésére ébredhetünk. -SKAz 1936-ban készült fénykép a nagykaposi katolikus legényegylet műkedvelőit ábrázolja, akik akkor nagy sikerrel játszották az Abbé című darabot. Vajon önmagára ismer-e még valaki, esetleg felismer-e közülük valakit. Vajon hogyan alakult a szereplők sorsa az elmúlt évtizedek folyamán és vannak-e a műkedvelő színjátszásnak kővetői Nagykaposon? Címünk: Vasárnap, Pribinova 25, 819 15 Bratislava. A borítékra írják rá: Nosztalgia. 1993. III. 21. ilasárnap
