Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-14 / 10. szám
Zöldséglé - a rák ellen 300 gramm cékla, 100 gramm sárgarépa, 100 gramm zellergumó, 30 gramm piros retek, 1 drb tyúktojás nagyságú burgonya. Mindent megtisztítunk, meghámozunk, lereszelünk, majd vászonkendőn átsajtolunk. A lét még egyszer átszűrjük finom műanyag szűrön vagy vásznon, és hagyjuk, hogy leülepedjen. (Az alja nem alkalmas fogyasztásra.) A rákbeteg Stanislav Dvorák naplójából 1. nap. Megkezdtem a Breuss- kúrát. Reggel éhgyomorra megittam egy csésze urológiai teát, amit még este készítettem el. Hidegen kell inni. 15 perc múlva két csésze zsályateát ittam, további húsz perc múlva két kortynyi Breuss-levet. Ezt a levet már napokkal előbb ittam, hogy megszokjam az ízét. Nem rossz, de a tea nem ízlik - cukor nélkül kell fogyasztani. A nap folyamán dolgoztam, de kínzott az éhség. 2. nap. Szombat van, nem mentünk a nyaralóba. A feleségem segit a teakészitésben. Egész nap csaltam, nem sok teát ittam. Zöldséglevet sem fogyasztottam any- nyit, mint tegnap. Éjszaka felébredtem, vécére kellett mennem. Elveszítettem az eszméletemet. A feleségem kételkedik benne, végigcsinálható-e a kúra. 3. nap. Reggel szédelegtem, mégis elhatároztam, hogy folytatom a koplalást. Kimentünk a nyaralóba. A feleségem vezetett. Az úton rosszul éreztem magam, a zöldséglé sem kellett. De ittam egy kis csésze kávét - gondosan átszűrve. Jót tett. Vizet ittam rá és teát. Egész nap dolgoztam a nyaralóban. És este, visszafelé, meglátogattam egy ismerős orvost, elmondtam neki, mi történt az éjjel. Véleménye szerint a folyadékveszteség következtében csökkent a vérnyomásom, s a hirtelen testhelyetváltoztatás okozta az ájulást. Több folyadékot kell innom. 4- nap. A teaivást ásványvízzel egészítettem ki. Délután már kitünően éreztem magam- Éhséget sem érzek. Sokat mozgok. Ma másfél liter teát ittam, meg egy üveg ásványvizet. A zöldségléből mintegy négy decit. 11. nap. Reggel hideg zuhany, teakészités, aztán Teplicébe megyek, autóval. Én vezetek. Meglátogattam az onkológus barátomat, elmeséltem neki, milyen kúrát tartok. Nem ismeri ezt a gyógymódot. Megvizsgált, megtapogatta a daganatokat és azt mondta: sugárkezelés kellene. Kissé megzavarta a lelkivilágomat. 14. nap. Mélyen aludtam. Két heti koplalás van mögöttem. Autóval megyek a bedrichovi építkezésre. Termoszban viszem a teát, egy üveg ásványvizet meg a zöldséglevet. 13 nap alatt 9 üveg levet ittam meg. 19. nap. Elmentem a kezelőorvosomhoz, dr. Boréhoz, és bejelentettem, hogy éhezőkúrát akarok folytatni. Attól féltem, kidob. Nem ismerte a gyógymódot, de csodálkozott, miért akarok fogyni. Otthagytam neki a Breuss-módszer cseh fordítását, hogy áttanulmányozza. 21. nap. Ismét elmentem a kezelőorvosomhoz. Hihetetlen megkönnyebbülés: javasolja a gyógymódot. Bevallottam, hogy már a felénél tartok. Felkeltettem az érdeklődését. Megegyeztünk, hogy egy hét múlva ismét eljövök. 22. nap. 75 kiló vagyok, kilenc kilót fogytam. Az ismerőseim felfigyeltek rá, kérik a receptet. 27. nap. Nem érzek változást. De a daganatok nagyobbodnak. Nem törődöm vele. A feleségem reggel frissen szedett fecskefüvet rak rájuk. 32. nap. Reggel értekezlet az építkezésen, tárgyalás Jablonecben, azután Liberecben. A hivatalokat járom - autóval. 36. nap. Érzem, hogy fogytán az erőm, de nem a lelkieröm. A napi rezsimet betartom, délután lepihenek. 39. nap. Jól alszom, de reggel fáradt vagyok. Betartom a napirendet. 42. nap. A koplalás utolsó napja. Ujjongani szeretnék. Felkerestem a kezelőorvost. A diagnózis: reat- rakció. Először veszem észre, hogy kisebb a daganat. Gyenge vagyok, mégis ugrálni támad kedvem. Este - az első étel - a legjobb, amit életemben valaha is ettem - sótlan zöldségpehelyle- ves. A kúra alatt 15 kilót fogytam. A libereci kórház orvosa, dr. Karel Boré így jellemezte páciense, a hatvankét éves Stanislav Dvorák mérnök állapotát: „1989-ben áttételeket állapítottunk meg a jobb hónalj alatti nyirokcsomókban. A daganatot eltávolítottuk, de négy hónap múlva ismét kiújult, a daganat a mellkas felé húzódott, és olyan előrehaladott állapotban volt, hogy a sebész nem végezhette el az operációt, mert az ereket és az idegeket veszélyeztette volna. A páciensen nem lehetett segíteni. “ Ez év január 12-én Stanislav Dvorák mérnök libereci lakásában minduntalan csengett a telefon. A barátai a hatvanötödik születésnapjára gratuláltak. Pedig az orvosi „előrejelzések“ szerint három éve halottnak kellene lennie. A Dvorák házaspár 1990 januárjában Svájcba készült - szabadságra. Az ismerősök a szállodát is lefoglalták a számukra az Alpokban. A férj hóna alatt akkoriban jelent meg ismét a daganat és gyors iramban növekedett. A férfi tisztában volt vele, hogy állapota reménytelen.- Iszonyú pillanatok voltak - emlékezik vissza Dvorák mérnök. - Este képtelen voltam elaludni, mert a betegségemre gondoltam, éjszaka felriadva eszembe jutott: rákos vagyok. Reggel kábultan ébredtem, s az első, amire gondoltam, a rák. Márciusban az járt az eszembe: vajon megérem-e a júniust, amikor az unokáim hozzák a bizonyítványt. A lányom augusztusra tervezi az esküvőjét, s alighanem elrontom a házasságát... Lesznek-e fájdalmaim az utolsó napokban? Talán majd morfiumot adnak... AZ UTOLSÓ REMÉNY Dvorák mérnök megírta svájci ismerőseinek, milyen állapotban van. Azonnal telefonáltak neki: meggyógyulna, ha 42 napig nem enne, csak zöldséglevet és teákat fogyasztana, vagyis ha Rudolf Breuss módszerét követné (ún. totális rákellenes kúra). Ennek az a lényege, hogy a böjt alatt a rákos daganatot felfalja a test. A beteg azonnal igent mondott. Svájci ismerősei elküldték Breuss könyvét, s ö lefordította magának a betegségére vonatkozó részt.-Ez volt az utolsó remény, s számomra hihetetlen megkönnyebbülést jelentett. Mintha kicseréltek volna. Hajlandó voltam bármit megtenni. Svájcból kaptam 36 üveg Biotta zöldséglevet. Akkoriban nálunk még nem lehetett kapni, itthon pedig márciusban a saját termésből nem készíthettem levet. Stanislav Dvorák 1990. április 20-án kezdte a kúrát, de már 14 nappal korábban felkészült rá - szigorú diétával. Csakis növényi eredetű ételt fogyasztott, húst, tojást, állati zsírokat nem. S az előkészület napjaiban vitaminkészítményeket szedett és reggelente hideg vízzel tusolt. SEMMI NINCS VESZVE-Az első pillanattól kezdve hittem benne, hogy sikerül. Felismertem az élet igazi értelmét. A lelki élet a fontos, nem a pénz, a vagyon utáni hajsza. Megváltoztam. Azelőtt minden felizgatott. Műszaki beállítottságú lévén, racionalista voltam. Hirtelen rájöttem, hogy nyugodtan és türelemmel sokkal többet ér el az ember, mint veszekedéssel, s hinni kezdtem Istenben. Élete legnehezebb perceiben döntött úgy: vállalkozni fog. Benyújtotta a kérelmet. Néhány nappal később bírósági szakértői vizsgát tett. Ez már önmagában is fényesen bizonyítja: hitt a gyógyulásában. Koplalása 42 napja alatt rendesen dolgozott (nyugdíjasként), autót vezetett, tárgyalt. Környezete nem is tudta, mi van vele, csak akkor kezdték irigyelni, amikor látták, hogy fogyni kezd. Elkérték tőle a receptet ...- Az ember ne adja fel! Harcolni kell, amíg a legkisebb remény van. Én nem adtam fel, és győztem. A módszer, amit alkalmaztam, nyilván nem csoda- gyógyszer mindenféle rákra. Minden körülményt meg kell fontolni, és orvosi felügyelet mellett kell végezni a kúrát. Úgy vélem, amikor már nincs más lehetőség, mint ahogy nálam sem volt, az orvosnak minden segítséget meg kell adnia. A koplalás után Dvorák mérnök három nap alatt áttért a vegetáriánus étrendre. Gyorsan erőre kapott. Egy hét alatt két kilót, két hét alatt öt kilót hízott. A daganatok fokozatosan felszívódtak, egy kivételével, amely begyulladt. A koplalás befejezése utáni tizenhetedik napion felnyitották, kitisztították. Begyógyult. Három nappal később autóba ült, és ment Svájcba. Végig ő vezetett. Karel Bore orvos kijelentette: „A páciens kigyógyult a rákból. Csoda történt. “ Megismételhető a csoda? Dvorak mérnök azt állítja, igen. Vannak már követői, akiknek a koplalás megmentette az életét. (Az Rp nyomán: K. CS.) ORVOSI FIGYELMEZTETÉS: Ne hagyják abba az orvosságszedést Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint kis hazánk az előkelő második helyet foglalja el a rákos betegek elhalálozásában, és itthon is második helyre került... Az első helyet a szív- és érrendszeri megbetegedések okozta halál tartja. Naponta újabb hírek röppennek fel és terjednek villámgyorsan a csodálatos diétákról, gyógymódokról, amelyek - legalábbis terjesztőik szerint - gyógyítják a rákot. Reménytelen esetekről szólnak a szenzációs beszámolók, olyan példákról, ahol a hagyományos orvostudomány feladta... Az orvosok fenntartással fogadják az efféle módszereket s ellenzik az öngyógyítást. Bár nem tagadják: vannak megmagyarázhatatlan gyógyulások. De az ilyen esetek legtöbbjénél a lékúra, koplalókúra és egyebek már hosszabb ideje folytatott sugár- illetve kemoterápiás kezelés után következik a javulás. Vagyis - ki a megmondhatója, melyik gyógymódnak köszönhető, hogy a páciens tünetmentessé vált? Cikkünket nem szánjuk követendő példának, hanem elsősorban érdekességnek. Hogy ilyen is van. Figyelmeztetünk azonban mindenkit (elsősorban az érintetteket), hogy ne hagyják abba az orvosságszedést, s mielőtt bármilyen csodamódszerhez folyamodnak - előbb beszéljék meg őszintén a kezelőorvosukkal. A közösen folytatott harc könnyebb győzelmet hozhat. (köp) 10 1993. III. 14. ff PH fpepii UEUJFBftlE/l Lőrinci János felvétele