Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-03-14 / 10. szám

Ilasárnap 1993. III. 14. A vasércekben gazdag dombvi­dék bányamunkásai hozták létre egykor a Csermosnya pa­tak völgyében, a valamikori Gömör vár­megye legkeletibb csücskében az apró falvakat, településeket. A helybéliek így emlegetik: a Barka völgye. Az arany- és ércbányákban kellett a munkáskéz. A falvak lakói ma is inkább munkásem­berek, a hárskúti szövetkezet nem túl sok embert foglalkoztat. Legtöbbjük Rozsnyóra jár be munka után, de mun­kát ad az erdőgazdaság is, Demőn pedig a „hadiüzem“, az egykori Andrássy- kastélyban működő katonai varroda nyújt kereseti lehetőséget négy tucat asszonynak. Hajdanában a közeli Somhegyen le­geltette nyáját egy juhász. Egyszer csak nagy rakás aranyat talált. Belegyúrta a felét sajtba, s az éppen arra vadászgató királynak, IV. Bélának ajánlotta fel. A király viszonzásul megengedte a ju­hásznak, hogy építsen föl magának hét aklot, ahol neki tetszik. Hanem akiok helyett várak kerekedtek. Az elsőt a ju­ISKOLA AH AR ÁSZT A LJ A TÖVÉBEN " hász éppen a Somhegyre rakatta. Egy éjjel azonban láthatatlan kezek átvitték a várat Krasznahorkára. Megáll most az újkori völgyjáró a Som­hegy derekán, körülnéz a Csermosnya völgyében, s a váratlan február végi napsütésben megrészegedik a levegőtől s a látványtól. Odalent a falu az áttetsző déli időben, távol a ködből fölremeg az egykor titokzatosan áttelepített vár. Mint a legendában, mesésen csillannak meg tornyain, falain a napsugarak. A szemhatáron körös-körül dombok, ka­szálók hullámzanak, amott a Szénhely, emitt a Szénakna. Még nem mutatkozik a tavasz, még kopárak a lankák, de a dús levegőben földszagot érlel a nap. Szinte bántja a fület a csönd, egy harcias kakas rikácsolása kócolja össze a télvégi, déltá­ji romantikát. Szemben, a Harasztalja tövében csú­nyácska épületek ütöttek tanyát, kivál­nak a demői faluképből. Az alapfokú iskola öt kockaépülete. Közel huszonöt évvel ezelőtt épült, magán viselve a kor szűkreszabottságát. Fedett sétautak kötik össze őket, a ta­vaszhívogató időben kabát sem kell hoz­zá, hogy egyikből a másikba járjunk az igazgatónővel, Vanyó Dezsőnével. Nem lepődik meg a bejelentetlen láto­gatótól, aminek az is oka lehet, hogy nem is olyan régen a szlovák televízió stábja járt erre, s tett föl rajtaütésszerű kérdéseket a gyerekeknek: Nem szeret­nél inkább szlovák iskolába járni? Ugyan mit tud hirtelenjében felelni erre a megilletödött kisiskolás? Végül jól szerepeltek, csak a riportemő csúsztatá­sa maradt kiderületlen, hiszen úgy kom­mentálta a szlovák órára kettéosztott osztályt, meggondolandó, érdemes-e ilyen kislétszámú osztályokat indítani.- Száznegyven gyerekünk van az 1—8. osztályokban, s ez nem sok. Többet is be tudnánk fogadni, de bizony kevés a gyerek, és a szlovák iskola ugyancsak elvisz tőlünk jó párat. - Vanyóné huszon­öt éve dolgozik a szakmában, történe­lem-orosz szakos, ebben az iskolában, az új épületben elejitől fogva tanít, há­rom éve pedig igazgató. — Ebben az öt épületben két iskola székel, hiszen ide járnak a szlovák gyerekek is, huszonhe­ten vannak, két pedagógus tanítja őket egy igazgató vezetésével. De az épülete­kért én felelek. A főépület faliújságján Katona József szavai figyelmeztetnek: „Munkálkodó légy, ne panaszkodó.“ Nem panaszko­dott itt bizony senki. Az igazgatónő megállapít, tényeket közöl, s legföljebb megemlíti, milyen nehéz a szíve, mikor azt kell látnia, hogy volt diákjai már szlovák iskolába adják gyermeküket. — Rengetegen elköltöznek a völgyből. A fiatalok mennek a kényelem után, aztán Rozsnyón meg könnyen megesik, hogy szlovákba kerül a gyerek. Itt ná­lunk, Demőn, nincs magyar óvoda. És sehol a völgyben sem. Húsz évvel ezelőtt szüntették meg, nem könnyű tehát hoz­zánk verbuválni az elsősöket, mikor csá­bít a szlovák tagozat is. A mostani be­iratkozással elégedett vagyok, ide küldte hozzánk a gyerekeit Barka, Lucska, Ko­vácsi, Hárskút. Csak hát, olyan kevés a gyerek errefelé - sóhajt az igazgatónő. De nemcsak a kevés gyerek, a gyönge populáció miatt kevesebb a tanuló a der- női alapiskolában. Itt minden második gyerek cigány származású. - Az ötödik osztály a legnehezebb. Rossz a fegyelem, más kisiskolákból is jönnek ide, nehezen szoknak meg. Most kárpótol az első osztály, jónak ígérkezik, lehet majd ve­lük tehetségversenyekre járni, szavaló­versenyre, kiejtési vetélkedőre. Énekelni is szeretünk, jó énekkamnk volt, mos­tanra éneklőcsoport lett belőle, de szíve­sen járnak a gyerekek. Valamikor pionír­csapat működött, Fábry Zoltánról nevez­tük el, most nincs helyette semmi. Illetve vannak, persze, a szakkörök, igen tevé­kenyek. Az iskola jó eredményeket mutat föl. Sokan kerülnek gimnáziumba, általában jól elhelyezkednek. Az egyik nyolcadik osztályban tudakolom a tanulóktól, ki hova készül. Többen jelentkeznek gim­náziumba, egészségügyi és mezőgazda- sági szakközépiskolába, van, aki kozme­tikus szeretne lenni, sokan érdeklődnek különféle szakmák iránt. A tizennégy tanerőből csak kettő férfi. A kémiatanár egykor az iskola diákja volt, visszatérté­ről úgy számolnak be, mint személyes győzelemről. Miért, talán nem az? Demő magyar falu, a háború utáni lakosságcsere folytán jött néhány szlo­vák család, no meg a vegyesházasságok jelentenek nemzetiségi hígulást. Lakosai­nak száma ma sem sokkal több, mint amennyit a Pallas Lexikon száz évvel ezelőtti adata közöl Demőről: akkor 875 magyar lakta a vasöntővel is rendelkező, Andrássy-kastéllyal büszkélkedő kisköz­séget. Különben is, sok itt az Andrássy- emlék. VANYÓ DEZSÖNÉ: VÁRJUK A BARKA­VÖLGYE MAGYAR GYEREKEIT . (SZÁSZAK GYÖRGY FEL VETELEI) A lakossági arány Demőn még szinte jónak számít. A következő falu a völgy­ben Kovácsi; a legkisebb volt egykor, mégis működött benne iskola, könyvtár, s tartottak rendszeres filmvetítéseket is. Ma már Kovácsi kihalófélben, lakosai fogytán, s rajta sincs a térképen, hiszen postáját Demő kezeli, akárcsak Lucská- ét. Kovácsinak hívják, de vajon mi lehet az igazi neve, mert a régi térképeket böngészve különböző adatokra bukka­nok, egyhelyütt Kavicsvágás a neve, má­sutt - százéves meg még öregebb ada­tokról van szó — Kovácsvágás néven találom. Ilyen vidék ez itt, a Csermosnya men­tén, a bányavidéken, az Árpádháziakat, a huszitákat, a kuruc időket őrizvén a gyökerekben. Itt, ahol évtizedekig nem adtak építkezési engedélyt, úgyhogy má­ra mind több és több az elhagyatott, kihalt, üres ház. Némelyek tudni vélik, hogy majd ha megindul a menekültára­dat kelet felől, akkor ide telepítik a ható­ságok a sok idegent. Még szerencse, hogy akadnak emberek - az igazgatónő tudja -, akik kijelentik: nem megyünk be a városba, mi nem félünk a munkától, nem ijedünk meg a kerttől, szeretünk és fogunk dolgozni. Még szerencse, hogy akad mérnöknő, aki magyar óvodába szeretné járatni a kisgyermekét, és lehet, hogy kijárja, eléri: legyen magyar óvoda Demőn. (Csak lesz-e ideje rá beadni, hisz közben nő a gyerekecske!) A tanulók tanítás után hazabuszoz- nak. Nem túl jó a járatok menetideje. Krasznahorka felé még megjárja, de a völgybe kellene a negyed egyes és a fél hármas közé egy járat. - Különösen most, hogy megdrágult az ebéd, és bi­zony sokan lemondják a tíz korona mi­att. Három órára hazaérni korgó gyo­morral, késő. Bizony, nemcsak a roma családok között vannak munkanélküli­ek. Sok a fehérek közt is. Nemritkán mind a két szülő éppen munkanélküli. Sok a többgyermekes család, nem köny- nyű a megélhetésük. Nemrégiben adtam le a tankönyvrendeléseket. Csak azt mertem kérni, ami a legszükségesebb. Nem volt ugyanis egyértelmű, vajon mindent a minisztérium fizet-e. Ezért csak tízezer koronáért mertem rendelni, ennyi tankönyvet körülbelül át tudnak venni a szülők. Január végén derült aztán ki, hogy a könyveket a minisztéri­um fizeti, a tanszereket pedig a szülők állják. De már késő volt, így tizenkétezer koronától elestünk. Gazdag könyvtára, videotékája van az iskolának. Ä folyosókon a szekré­nyekben, tározókban sorakoznak az ügyes kézimunkák; hajtogatott, vagdo­sott, formázott, tűzzománcos, ötletes munkák. Lám, ügyesek a nevelők, ha a napközisek minderre képesek. Az igazgatónő maga végzi a postával járó ágendát, maga csönget ki és be, átleltározza, ha kell többször is, mert utóbb számítógépre, az iskolai könyvtá­rat, s egyáltalán: maga intéz mindent, akár csórepedés van, akár fogyni kezd a tüzelő. Jaj, azzal jól kell gazdálkodni. Amennyit kiszabtak, se többet, se keve­sebbet. Pont egy osztállyal több kellene, és akkor vehetne maga mellé helyettest, akivel megosztaná a gondokat. így ma­rad a kollégiális segítség, a szülők, peda­gógustársak megértése. Sokan tanulnak oroszt, németet is, jövőre indul majd angol nyelvoktatás ugyancsak. Hittan az egész völgyben magyarul folyik. Isten igéje anyanyelven foganhat, az öntudatra eszmélés nem? Lehetne több gyerek, summázom az igazgatónő szavait. Nem panaszkodik, megállapít. És sajnálja a szlovák iskolát is, amelyik ugyanúgy gyerekhiánnyal küszködik. Rozsnyó elszippantja a fiata­lokat. De megindult, ha lassan is, ha gyéren is, egy ellenmozgás, az olcsóbb, egészségesebb életnek igenis van vonze­reje. Ahogy egy fiatal családapa mondta - meghalnék a betontoronyban. Vanyóné Rozsnyóról jár be Demőre, s buszra várva látja, ki viszi magyar iskolába a gyerekét a régi tanítványai közül. És belesajdul a szíve, ha látja, nem fordul be a gyerek a Komensky utcába. Mikor ott jártam, Szlovákiának még nem volt elnöke. Az igazgatói szobában az ajtó fölött Václav Havel képe függött. Az egykori szövetségi elnöké. Talán nem is annyira feledékenység, mint inkább szimbólum az elnöki portré. Talán az ő számára kellett volna becsomagolni sajtba a nagy rakás arany fejét. Hátha adott volna érte hét iskolára építési enge­délyt. S lett volna belőle hét palotája a ma­gyar anyanyelvi kultúrának! Vajon mennyi maradt ércből, arany­ból az egykor gazdag lelőhelyű Rozsnyói hegyekben? Vajon mennyi energia ma­radt a Csermosnya völgyi magyar csalá­dokban? Lesz-e a falujuk száz év elmúl­tával? Hányán fognak még errefelé ma­gyarul szólani? Vajon a másodikos Bim­bó Iván, aki olyan csillogó szemekkel töltötte ki előttem a kömyezetismereti munkafüzet lapját, vajon ez a Bimbó gyerek, ha okos lesz, fog tudni anyanyel­vén művelődni, tanulni, hogy netán visz- szatérjen az egykori alma materbe maga is tanítónak? Vajon lesz még hova visszatérni? Brogyányi Judit BIMBO IVAN HUNCUT ÉS ELEVEN SZEME AZT ÍGÉRI. LESZ BELŐLE VALAKI | DERNÓ A SOMHEGYRŐL NÉZVE

Next

/
Oldalképek
Tartalom