Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-03-14 / 10. szám

Tavaly év végén Rómában II. János Pál pápa ünnepélyesen bemutatta a kúria tagjainak és a diplomáciai testületeknek a katoli­kus egyház új hittankönyvét, az anyaszentegyház egyik legnagyobb, 20. századi alkotásának tekintett új katekizmust. A mű horderejére lehet következtetni abból, hogy az eddig érvényes katekizmus több mint négy évszázaddal ezelőtt, 1563-ban, a tridenti zsinaton szüle­tett, s azóta változtatás nélkül érvényben volt. A katekizmus laikus nyelven megfogalmazva a katolikus egyház hitelveinek tárháza, amely útmutatást igyekszik adni az élet minden területén a hívőknek, sőt az új katekizmus már „a jó akaratú hitetlennek“ is. A katolikus vallás „új kézikönyvének“ munkálatai 1986-ban kezdődtek. Egy bíborosokból, püspökökből, szakértőkből álló bizottság állította össze a szöveg első változatát, amelyet aztán egy tizenkét tagú testület vizsgált felül. Ezt a változatot valamennyi nemzeti egyház és püspök véleményezte, több mint 25 ezer módo- sítványt indítványozva. A végleges és hivatalos szöveg a múlt év elején készült el francia nyelven. A nemzeti egyházak feladata, hogy saját nyelvükre is lefordítsák- Addig is, amíg ezek a fordítások elkészülnek, számos ország sajtója részleteket, vagy kivonatokat közölt a műből. A madridi Cambio 16 című hetilap ábécé-sorrendbe állította az új katekizmus legfőbb témáit, néhány mondatban összefoglalva azok lényegét. Az ötven­nyolc címszót a magyar ábécé szerint sorba rakva ismertetjük. ABORTUSZ. Az abortuszban való bármilyen aktív közreműködés súlyos bűn. Az egyház ezt az emberi élet elleni bűncselekményt a kiközösítés kánoni büntetésével sújtja. ADÓZÁS. A hatóságoknak való alá­vetettség és a közjó iránti felelősség erkölcsi követelménnyé teszi az adók megfizetését, a szavazati jog gyakorlá­sát és a haza védelmét. ÁLLAMI BEAVATKOZÁS. A túlzott állami beavatkozás veszélyeztetheti az egyén szabadságát és kezdeménye­zéseit. Ezzel kapcsolatban az egyház doktrínája kidolgozta az úgynevezett szubszidiaritás elvét. Ez a princípium azt a követelményt jelenti, hogy a ma­gasabb szinten szervezett társadalom (az állam) ne avatkozzék be az alacso­nyabb szinten szervezett társadalom (állampolgárok, intézmények) belső életébe, megfosztva azt kompetenciái­tól, sokkal inkább támogassa azt szük­ségében, és segítse, hogy önmaga tudja egyeztetni tevékenységét a tár­sadalom többi alkotóelemének tevé­kenységével, a közjó céljai érdekében. ÁLLATOK. Bizonyos ésszerű hatá­rokon belül erkölcsileg elfogadható az orvosi és tudományos célokkal folyta­tott állatkísérletek gyakorlata, mivel­hogy azok elősegítik emberi életek megmentését, illetve emberek gyógyí­tását. Az emberi méltósággal ellenté­tes az állatokat szükségtelenül szen­vedni hagyni, vagy életüket szükségte­lenül elvenni. Méltatlan dolog túlzott mértékben költekezni az állatokra, mert a rájuk feleslegesen elköltött ja­vaknak elsődlegesen az emberi nyo­morúság enyhítését kell szolgálniuk. Szabad szeretni az állatokat, de soha nem szabad ama érzelmek rovására, amelyeket kizárólag embertársaink iránt kell fenntartanunk. BABONA ÉS MÁGIA. Hatékonysá­got tulajdonítani a könyörgések vagy a szakramentális jelek puszta anyagi- ságának, az azokban levő belső ké­pességek, tulajdonságok alapján, ba- bonaságba esést jelent. A horoszkó­pok, asztrológiák, tenyérjóslás igénybe vétele, a jövendölések vagy a sors magyarázása, a látnoki jelenségek és a médiumok felhasználása az idő, a történelem és az emberek feletti hatalom szándékának, valamint az ok­kult hatalmakkal való megegyezés vá­gyának nyilvánulnak. A mágia vagy a boszorkányság űzése súlyos ellen­tétben áll a vallás erényével. Amulettek viselése ugyancsak kifogásolható. A spiritizmus általában együtt jár jö- vendómondó és mágikus praktikákkal. Az egyház arra inti a híveket, hogy tartsák távol magukat a szellemidé­zéstől. CSALÁD. A család a társadalmi élet alapsejtje... A szubszidiaritás elve alapján a tágabb közösségek tartóz­kodjanak attól, hogy kisajátítsák a csa­lád hatáskörét, vagy beavatkozzanak belső életébe. EGYENLŐTLENSÉGEK. A nem­mel, a fajjal, a bőrszínnel, a szociális körülményekkel, a nyelvvel vagy a val­lással kapcsolatos azon egyenlőtlen­ségeknek, amelyek az egyén alapvető jogai ártalmára vannak, minden formá­ját fel kell számolni, mint olyasvalamit, ami ellentétes az isteni szándékokkal. EMBERI MÉLTÓSÁG. Azért, hogy Istenhez hasonló lehessen, az ember egyéni, személyes méltósággal bír. EMIGRÁCIÓ. A jobb helyzetben le­vő nemzeteknek - lehetőségük mérté­kében - be kell fogadniuk az idegent, aki hazájában nem találja biztonságát és létének anyagi szükségleteit, ezért azokat külföldön keresi. A politikai ha­talom, a közjóra való tekintettel, az emigráció jogának gyakorlását aláren­delheti különböző törvényi feltételek­nek, mindenekelőtt előírhatja, hogy a bevándorlók tartsák be a befogadó országgal szembeni kötelezettségei­ket. A bevándorlónak tiszteletben kell tartania az öt befogadó ország anyagi és szellemi örökségét, tiszteletben kell tartania annak törvényeit és osztoznia terheiben. EREDENDŐ BŰN. A gonosz által megkísértett ember hagyta elhalni a Teremtójébe vetett hitét, és visszaél­ve szabadságával engedetlen lett Isten parancsolatai iránt. Nem lehet figyel­men kívül hagyni, hogy az ember ter­mészetes hajlandósága rosszra, sú­lyos hibákra vezethet az oktatásban, a politikában, a társadalmi tevékeny­ségben és a szokásokban. EUTANÁZIA. Az aktív eutanázia fo­gyatékos, beteg vagy haldokló embe­rek életének elvételét jelenti. Erkölcsi­leg elfogadhatatlan. A hiábavaló, ve­szélyes, rendkívüli vagy a remélt ered­ménnyel nem arányos orvosi eljárások félbeszakítása megengedhető, mivel az emberkínzás visszautasításának te­kintendő. Ez nem az ölés szándékát jelenti, hanem a halál megakadályozá­sa lehetetlenségének a belátását. ÉHSÉG. Az éhínség eltűrése az emberi társadalom részéről anélkül, hogy erőfeszítések történnének az or­voslására, botrányos igazságtalanság. Azok a spekulánsok, akiknek uzsorás vagy nyerészkedő praktikái testvérei éhezését, vagy éhhalálát okozzák, közvetve gyilkosságot követnek el. FALÁNKSÁG. A mértékletesség erényének gyakorlása felkészít minden túlzás kivédésére, általa elkerülhető az ételek, az italok, a dohányneműk és a gyógyszerek mértéken felüli fogyasz­tása. FEGYVERKEZÉS. A fegyverkezési verseny nem biztosítja a békét. Mivel távol áll attól, hogy megszüntesse a háborúk okát, növeli azok elfajulásá­nak kockázatát. Albrecht Dürer rézmetszete FEGYVERES HARC. A politikai ha­talomtól eredő elnyomással szemben az ellenállás nem törvényesíti a fegy­verfogást, kivéve az alapvető jogok lábbal tiprásának bizonyos igen súlyos és hosszan tartó eseteit, akkor is az­után, hogy már minden más eszköz eredménytelennek bizonyult, és azzal a feltétellel, hogy a fegyveres harc nem teremt még rosszabb helyzetet, ha si­kerére megalapozott remény van, to­vábbá semmi kilátás sincs bármely más elfogadható megoldásra. GAZDASÁG. Minden olyan rend­szer, amelyben a társadalmi viszonyo­kat kizárólag gazdasági tényezők hatá­rozzák meg, ellentmond az egyén hu­mán természetének és emberi tevé­kenységének. GENETIKA. Erkölcsileg megenged­hetetlen emberi embriókat abból a cél­ból előállítani, hogy azok biológiai „nyersanyagként“ álljanak rendelke­zésre. A kromoszóma-, illetve geneti­kai örökségbe való beavatkozással já­ró bizonyos kísérletek célja nem a gyó­gyítás, hanem olyan emberi lények létrehozása, akik a nemük funkciója vagy más előre meghatározott kvalitá­sok alapján válogattatnak ki. Ezek a manipulációk ellentétesek az ember személyes méltóságával, sérthetetlen­ségével, valamint egyedi és megismé­telhetetlen identitásával. GENOCÍDIUM. A népek jogai és egyetemes elvei ellen tudatosan elkö­vetett cselekedetek bűncselekmények. A vak engedelmesség nem lehet ment­ség azok számára, akik ilyeneket elkö­vetnek. Egy nép, egy nemzet, egy etnikai kisebbség kiirtását halálos bűn­ként kell elítélni. Minden embernek kötelessége ellenszegülni a népirtásra irányuló bármely parancsnak. GYERMEKEK. A gyermek nem va­lamely kényszerű következmény, ha­nem ajándék. A házasság legdrágább adománya egy új emberi lény. A „gyer­mekhez való jog“ elismerése nem je­lenti azt, hogy a gyermek tulajdonlás tárgyának tekinthető. GYORSHAJTÁS. Az, aki ital hatása alatt, vagy mert mértéken felül szereti a sebességet, veszélyezteti egy másik személy, vagy önmaga biztonságát a közutakon, a tengeren, vagy a leve­gőben, súlyosan hibáztatható. GYŰLÖLET. A evangélium szelle­mének szabadsága összeegyeztethe­tetlen az ellenségnek mint emberi sze­mélynek a gyűlöletével, de nem össze­egyeztethetetlen annak a rossznak a gyűlöletével, amit az megcselekszik mint ellenség. HÁBORÚ. Minden háborús csele­kedet, amely válogatás nélkül egész városok vagy nagy térségek elpusztí­tására irányul, azok lakóival egyetem­ben, Isten és ember elleni bűnnek tekintendő, s szilárdan és habozás nél­kül el kell ítélni. A modern háború alkalmat teremt a nevezett bűncselek­mény elkövetésére a fejlett tudomány segítségével előállított fegyverek, külö­nösképpen az atom, a biológiai és vegyi fegyverek birtoklóinak. HALÁLBÜNTETÉS. Mindaddig, amíg a halálbüntetésen és a katonai fellépésen kívül más eszközökkel is elérhető az emberi élet megvédése az agresszorral szemben, és biztosítható a közbéke, előnyben kell részesíteni vértelen eljárásokat, lévén, hogy azok inkább megfelelnek mind a kívánt cél elérésének, mind az emberi méltó­ságnak. HAMVASZTÁS. Az egyház nincs ellene a hamvasztásnak abban az esetben, ha az nem a test feltámadá­sába vetett hit kétségbe vonásának a megnyilvánulása. HÁZASFELEK. Mindazok a csele­kedetek, amelyek a házastársak intim és tiszta egyesülését alakítják, becsü­lendő és méltó cselekedetek... Maga a Teremtő rendelte úgy, hogy a házas­társaknak az utódnemzés során testi és szellemi örömben és kielégülésben legyen részük. A házastársak semmi rosszat nem cselekednek akkor, ami­kor törekszenek a fent nevezett örö­mök elérésére és élnek vele. (Befejezés a következő számunkban) ♦ % 1993. III. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom