Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-03-14 / 10. szám

Milyenek ma az emberi kapcsolatok? Nem túl hálás téma napjainkban az em­beri kapcsolatokról érdeklődni. Főleg olyankor, ha a klasszikus újságírói közvé­lemény-kutató módszert alkalmazzuk: odalépünk egy vadidegen emberhez az utcán, aki éppen rohan valahová, vagy két tömött szatyorral az üzletből jön, és neki­szegezzük a kérdést: elnézést, de ön sze­rint milyenek ma az emberi kapcsolatok? Szombat délelőtt a legtöbb ember számá­ra a hétvége viszonylagos gondtalanságá­nak kezdete, amikor talán közlékenyeb­bek, oldottabbak kissé, mint a hétközna­pok hajszájában. A helyszín Szene, több mint falu, kevesebb, mint „igazi“ város, nemzetiségileg meglehetősen vegyes te­lepülés, amellett erősen rányomja bélye­gét a főváros közelsége. Minden további kommentár helyett lássuk nyolc véletlen­szerűen kiválasztott személy válaszát - azét a nyolcét, akik a mintegy tizenöt megszólított közül nyolcán hajlandók vol­tak megállni, nem hagyták faképnél a ri­portert a kérdés felvetése után. A kérdés így hangzott: Ön szerint milyenek ma az emberi kapcsolatok? STERGERITS JÁNOS, 31 éves gépkocsivezető: ÉNEKES DARINA, 30 éves gyesen lévő háztartásbeli:- Énszerintem nem rosszak az emberek, inkább jók! Mi leg­alábbis kijövünk majdnem min­denkivel. Azért olyanok is akad­- Rosszak, nagyon rosszak, és tudja, hogy miért? Azért, mert rettenetesen irigyek egymásra az emberek! Ha valakinek csak egy picivel jobban megy, hát máris megfojtanák egy kanál víz­ben! Most nem is annyira a ma­gam példájából indulok ki, mert bár a férjem magánvállalkozó, sokszor megesik, hogy mi is hó­napról hónapra élünk. Drága a megélhetés, -amellett egyre nő a különbség egyes emberek és a többség életszínvonala között, ami érthetően irritáló. POÓR MAREK, 19 éves, hivatásos labdarúgó:-Amit én a legjobban érzek a saját bőrömön, a fiatalabbak és az idősebbek közötti ellentét. Nálunk, a csapatban hasonló a helyzet, mint a katonaságnál: a rangidősnek, a „mazáknak" mindig igaza van... KUKKÓ MÓNIKA, 15 éves, egy családi butik alkalmi elárusítónője: nak, akik sértegetnek bennün­ket, merthogy mi romák va­gyunk, de a többiek azért rende­sek. Ezt kérdezte, ugye? RACSKÓ KATALIN, 20 éves, titkárnő:-Szerintem az emberi kap­csolatok nagyon megromlottak. Talán a rendszerváltás követ­kezménye is, hogy nehezen tu­dunk alkalmazkodni az új viszo­nyokhoz. S ami a legszomorúbb, hogy még a családon belül is egyre jobban elhidegülnek egymástól az emberek! Szemé­lyes tapasztalataim szerencsére nincsenek, de látom, hallom, meg olvasok a szomorú sorsok­ról. Persze olyanokról is tudok, akik éppen ebben a helyzetben érzik nagyon jól magukat... MORVAY JÓZSEFNÉ, 62 éves nyugdíjas:- Az a baj, hogy nem szeretik egymást az emberek! Hogy nem hisznek Istenben, és ahol hit nincs, ott szeretet sincs! És ez már a gyerekeknél kezdődik: ma már nem tilos a hittan, mégsem járnak, vagy ha a szüleik elküldik ókét, inkább elcsavarognak. Pe­dig ott csak a jót tanulnák. Hinni és szeretni kell és ahol szeretet vein, ott béke van... Szülő és gyermek, testvér és testvér, em­ber és ember között... Vas Gyula (A szerző felvételei)- Szerintem az emberek nem figyelnek oda egymásra. Ez nem okvetlen ellenségeskedésből, vagy nézeteltérésekből ered: egyszerűen mindenki a saját ügyeit intézi, és ez teljesen le­foglalja. Mindemellett azért érez­hető egyfajta általános bizalmat­lanság is. Nem annyira egymás, mint inkább azok iránt, akik ve­zetnek bennünket. Akiknek nem hét-nyolcszáz korona marad a megélhetésre, mint az átlag­embernek. CSÉPLŐ RÓZSA, 41 éves ápolónő:-Ahogy én látom, mindenki passzív és lehangolt. Az embe­reknek egyszerűen hiányzik a biztonságérzetük, hiszen ma semmi nem biztos: sem a mun­kahely, sem a megélhetés, sem a gyerekek jövője... Ezért is olyanok egymáshoz, amilyenek: ridegek, már-már ellenségesek. És ez egyre általánosabb jelen­ség. Szerintem fő oka az élet- színvonal romlása, amely egyre szélesebb rétegeket érint. POHL IMRE, 62 éves nyugdíjas:-Ami nekem a legjobban fáj: az egyre erősödő magyarelle- nesség. Ezerkilencszázötven- négyben költöztem ide Kisma- gyarról, a Csallóközből, és azóta nagyon sok rossz tapasztalatom volt. Tömbházban élek, a lakók többsége szlovák, de van, akiről tudom, hogy magyar, és ő sem akar magyarul beszélni! Nemrég valaki festékszóróval lefújta a magyar óvoda tábláját. Tessék csak odamenni és lefényké­pezni ... Vasárnap 1993. március 14. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.54, nyugszik 17.42 Kö- zép-Sziovákia: 06.01, nyugszik 17.49 Nyugat- Szlovákia: 06.07, nyugszik 17.55 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 00.32, nyugszik 09.08 Közép-Szlovákia: 00.39, nyugszik 09.15 Nyugat- Szlovákia: 00.45, nyugszik 09.21 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MATILD - MATILDA valamint Jarmila, Metta, Pólika nevű kedves olvasóinkat • MATILD - a német Mathilde, régebbi alakváltozata szerint Mechthild névből keletkezett. Elemeinek jelentése: hatalom + harc. • 1883-ban született Ota- kar NEJEDLY cseh festő (t 1957) • 1923-ban szüle­tett Jozef BÁLÁZ szlovák festő és grafikus • 1943- ban született Pieter Come- lis BOUTENS holland köl­tő, a holland szimbolista költészet egyik legjelentő­sebb alakja (szül. 1870). Már csütörtökön kapható az újságárusoknál! A VASÁRNAP következő. 32 oldalas számának tartalmából: HARMINC ÉVE A KATEDRÁN Petrőci Bálint írása Hölgye István magyar-szlovák szakos tanárról FARKAS-KIRÁLY Ordódy Vilmos beszélgetése a rimaszombati roma „királlyal“ AZ EMBEREVŐ PÁPUÁK KÖZÖTT Molnár Mária misszionárius 50 év előtti vértanú-halála Rigó Tímea írása VÁLLALKOZNUNK MEGFEJTÉS A 20. OLDALRÓL EGY KIS LOGIKA: A kérdőjel helyére beírandó a 315. Az óramutató irányá­ban haladva a számok közti különbség mindig megduplá­zódik. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A Vasárnap következő számaiban a Tiptour uta­lási iroda három héten át turizmussal kapcsolatos kérdéseket tesz fel olva­sóinknak. A helyes vála­szokat beküldők között három ötezer koronás autóbuszos turistautat sorsolunk ki. Már most biztosítsa a Vasárnap következő számait! az etnikai tisztoga tásokról Nincs nap, hogy a világsajtóban ne jelenne meg valamilyen vérlázító hír az etnikai tisztogatásokról. Ez a kifejezés nem túl régi keletű, a nemzetiségi torzsal­kodások, viszályok, háborúskodások szül­ték. Lényege, hogy az egyes régiókban vegyesen éló nemzetiségek közül a több­séget kitevők igyekeznek megszabadulni a kisebbségtől, bogy egyöntetű nemzeti területet hozzanak létre, és ennek állami hovatartozásáról maguk dönthetnek. Az etnikai tisztogatás az esztelen nacionaliz­mus szélsőséges megnyilvánulása, kegyet­len áldozatokkal, amely eddig még sóba nem oldott meg semmit. Maga a kifejezés is hazug és hamis, mivel a tisztogatás az emberben önkéntelenül ■ is pozitív tettet sejtet, pedig a legpiszkosabb politikai esz­köz. A totalizmus idején már átéltünk különféle „tisztogatásokat“ és tudjuk, bogy milyen embertelen leszámolást jelent a más elveket vallókkal. Az etnikai tiszto­gatás ürügyén a többségi nemzet egész népcsoportokat, közösségeket képes el­üldözni. Az etnikai tisztogatások gyökerei a sztálini rémuralom idejébe nyúlnak visz- sza. A történelem még nem dolgozta fel azokat a bestiális kitelepítéseket, amelye­ket a generalisszimus egyetlen tollvonással rendelt el. Jóformán órák leforgása alatt mindenüket elhagyva, kis batyukkal az Ural túloldalára telepítették át a volgai németeket, aztán következtek a csecsé­nek, ingusok, kalmükök, kurdok, a krími tatárok és végül a kaukázusi görögök. A nagy Sztálin és hűséges közép-euró­pai vazallusainak műve volt a második világháború után Lengyelországból, Cseh­szlovákiából és Magyarországról kiüldö­zött tizenkétmillió német is. De a Cseh­szlovákiából kitelepített magyarok (amit diplomatikusan lakosságcserének nevez­tek el, noha kényszerítették őket szülő­földjük elhagyására) sorsát is Moszkvában döntötték el, és sajnos az etnikai tisztoga­tás e klasszikus formájára Potsdamban a nyugati hatalmak is áldásukat adták. Napjainkban, új körülmények között, más politikai helyzetben, de tovább tart az etnikai tisztogatás. A szétesett Jugoszlávia területein döbbenetes arányokat öltött és a volt Szovjetunió köztársaságaiban is százezrek kénytelenek elhagyni szülőföld­jüket. A kommunista rendszer összeomlása után széthullottak a föderációk is, és tucat­nyi állam kikiáltotta függetlenségét. Csak­hogy az elmúlt évtizedekben a nemzetisé­gi keveredés hihetetlen méreteket öltött és az önállóvá vált országok előtt ott áll a nemzetiségi kisebbségek bonyolult prob­lémája. A Baltikumtól, a Kaukázustól kezdve Jugoszláviáig. Az etnikai tisztogatásnak ezernyi válto­zata van. A más országokba rekedt nem­zetiségek gazdasági és politikai elnyomá­sától kezdve a nyűt fegyveres elüldözésig. Boszniai menekültek tízezreivel vannak tele a szomszédos országokba vezető utak, zsúfoltak a menekülttáborok, ahol százezrek várják, hogy elhallgassanak a fegyverek és visszatérhessenek lerom­bolt szülőföldjükre. Az etnikai tisztogatás egyik rafinált for­mája a kompakt etnikai közösségek meg­bontása, az uralkodó nemzet tagjainak erőszakos betelepítése más nemzetiségi közösségekbe. Itt aztán arra hivatkozva, hogy az ó országukban nem lehetnek kisebbségben, viszályokat szítanak. Az etnikai tisztogatás ma Európába igen súlyos megbélyegzés. Ezért hördültek fel a román nacionalisták, amikor Tőkés László püspök Amerikában kijelentette, hogy Romániában is folyik etnikai tiszto­gatás. Az elvakult hazafiak börtönbe sze­retnék záratni, vagy legalábbis ki akarják utasítani az országból. Ez az eset is az etnikai tisztogatás része. Aki szót emel, azt meg kell semmisíteni. A generalisszi­mus szellemében. Napjaink legszennyesebb politikai mód­szere az etnikai tisztogatás. Ugyan meddig tűri a világ demokratikus közvéleménye? Szűcs Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom