Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-03-07 / 9. szám

0 * <# 4$ 199 3. III. 7. KELKÁPOSZTA­LEVES Hozzávalók: 1 kis fej kelkáposz­ta fele, 25 dkg burgonya, 1 csokor zellerlevél (vagy teáskanál szárí­tott zeller), 2 kisebb paradicsom (vagy 1 evőkanál paradicsompü­ré), 1 dl tejföl, 1 evőkanál liszt, 1 kis fej vöröshagyma, 2 húsleves- kocka, 2 evőkanál olaj, 1 kés­hegynyi törött köménymag, 1 kés­hegynyi törött fekete bors, kevés só. A letisztított kelkáposztát éles késsel nagyon vékony csíkokra vágjuk, a burgonyát meghámozva, vékony hasábokra aprítjuk. A meg­mosott zellerlevelet finomra metél­jük, a megtisztított vöröshagymát úgyszintén. A felforrósított olajon néhány percig pirítjuk a hagymát, majd rátesszük a kelcsikokat, és fedő alatt addig pirítjuk tovább, amíg összeesik. Ezután hozzáad­juk a burgonyát, rászórjuk a bor­sot, valamint a köménymagot, és ráöntünk bő egyliternyi vizet. Bele­tesszük a húsleveskockákat, és felforralva, 20 percig főzzük. Köz­ben a tejfölt és 1/2 dl vizet simára keverünk a liszttel, majd a már megfőtt levest behabarjuk vele. Ezután beleszórjuk a zellerlevelet, és megkóstolva - ha szükséges - megsózzuk. Kevergetve jól kifor­raljuk, végül beletesszük a meg­mosott, és nagyon apró kockákra aprított paradicsomot is. Végül már csak egyet forralunk rajta. A tűzről lehúzva 10 percig hagyjuk befedve állni, csak azután tálaljuk. DIÓS-LEKVÁROS TEKERCS VÁLTOZATOK FASÍRTRA Vagdalt húst - köznapi nevén fasírtot - bármilyen nyers vagy sült húsból készíthetünk. Ha csak önmagában a daráit húst gyúrjuk össze és megfűszerezzük, esetleg egy tojással kötjük, akkor a célunk, hogy puha, omlós, könnyen emészthető pecse­nyét tálaljunk. Sokkal gyakoribb, ha a darált húst valamivel szaporítjuk, így kevés húsból sok sültet tudunk az asztalra adni. A szaporítóanyag lehet tejben áztatott zsemle, vagy kalács, zsemlemorzsa, zabpehely, rizs, besamet, főtt burgonya, esetleg valamilyen zöldségféle is. A vagdalt húst egy cipóban, illetve kis húspogácsákat formázva, a sütőben vagy zsiradékban süthetjük meg. Nemcsak melegen, hanem hidegen is kínálhatjuk. FASÍRTTEKERCS Hozzávalók: a tésztához 25 dkg finomliszt, 1 egész tojás és 1 tojás- fehérje, 1 evőkanál olaj, só; a tölte­lékhez 60 dkg sertéscomb, 20 dkg sovány marhafelsál, 15 dkg húsos füstölt szalonna, 2 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 8 dkg zsem­lemorzsa, az áztatáshoz kb. 1 dl tej, 1 evőkanál olaj, 1 tojás, só, mokkáskanálnyi őrölt paprika, 1 kiskanál csípős mustár; a forma kikenéséhez zsír; a tetejére 1 to­jássárga. A tésztához valókat annyi hideg vízzel gyúrjuk össze, hogy rugal­mas tésztát kapjunk. Hűvös helyen legalább egy óráig pihentetjük, majd nagy, vékony téglalappá nyújtjuk. Amíg a tészta pihen, a kétféle húst meg a húsos füstölt szalonnát az egyik hagymával együtt átdaráljuk. A másik hagymát apróra vágva az olajban megpirítjuk, az utolsó pillanatban belerakva a tört fokhagymát is. A húsmasszához adjuk, és a tojás­sal, a morzsával, a tejjel meg az ízesítőkkel összedolgozzuk. A ki­nyújtott tésztalapra simítjuk, de a két végén egy-egy centi üres részt hagyunk, majd a tésztát - mint a bejglit - összegöngyöljük. Kizsírozott nagy püspökkenyérfor- mába vagy hosszúkás, téglalap alakú tűzálló tálba fektetjük, és a forró sütőbe toljuk. Tíz percig erős lánggal, majd takarékkal szép pirosra sütjük; ez körülbelül még háromnegyed óra. FASÍRTFÉSZEK Hozzávalók: 50 dkg darált so­vány sertéshús, 1 kis fej reszelt vöröshagyma, 5 tojás, 5 dkg vaj, só, őrölt bors. A fasírozottnak valókat egy to­jással összegyúrjuk, és négyfelé osztjuk. Négy nagy húspogácsát formázunk belőle, és a közepükbe egy-egy jókora mélyedést nyo­munk. Vajjal kikent tűzálló tálra üregükkel felfelé, egymás mellé ültetjük, és az üregekbe is egy kevés vajat rakunk. A forró sütőbe tolva, erős lánggal megsütjük, majd minden fasírtüregbe egy-egy nyers tojást ütünk, mintha tükörto­jást akarnánk készíteni. A sütőbe visszatolva már csak addig sütjük, amíg a tojások fehérje meg nem alvadt, de a sárgájuk még lágy. Azon frissében tálaljuk. BÉCSI RIZSES FASÍRT Hozzávalók: 1 doboz fagyasz­tott vajas-leveles tészta, 1 tojás, 2 evőkanál tej, 15 dkg durvára darált dióbél, 20 dkg sárgabarack­lekvár ízlés szerint 8-10 dkg cu­kor, a tészta nyújtásához kevés liszt, a sütőlemezhez 5 dkg vaj. A gyúródeszkát belisztezzük, j majd olyan vékonyra nyújtjuk ki I rajta a szobahőmérsékleten felen- I gedett vajas-leveles tésztát, I amennyire csak lehetséges. ! A nyújtófát közben többször is ! meglisztezzük, nehogy a tészta rá- I ragadjon. A tojást és a tejet habos­ra verjük, majd hozzákeverjük a fo­lyékonyra olvasztott sárgabarack­lekvárt. A tészta egész felületét vékonyra bekenjük a tojásos lek­várral, és rászórjuk a darált dióval összekevert cukrot. A tésztát na­gyon gyorsan felcsavarjuk, így egy hosszú, vékony tekercset kapunk. A tekercset kissé le is nyomkodjuk, hogy a levegő mind kiszoruljon ! belőle. Éles késsel félujjnyi szele­tekre vágjuk. Egy nagy sütőlemezt az olvasztott vajjal vékonyan beke- ■ nünk, majd a szeleteket egymás­hoz nem túl közel, lapjával ráfek­tetjük (a képen látható módon). Előmelegített, forró sütőbe toljuk, majd a lángot 5 perc múlva mérsé­keljük, és szép pirosbarnára meg­sütjük. Vigyázat! Ha nem figyelünk eléggé, a lekvár és a cukor hamar ) megég. Hozzávalók: 25 dkg főtt füstölt hús, 10 dkg rizs, 40 dkg cukkini, 2-3 tojás, 2 evőkanál olaj, 10 dkg reszelt sajt, só, őrölt bors, 1 csokor petrezselyem; a forma kikenésé­hez zsír. A rizst sós vízben puhára főz­zük, majd szárazra pároljuk. A cukkinit meghámozzuk, ha mag­vas, ki is magozzuk, és húsát a re­szelő durva fokán lereszeljük. Két evőkanál olajban fedő alatt, a saját levében puhára pároljuk. A tűzről levéve a rizzsel, a darált, főtt, füs­tölt sonkával meg a nyers tojások­Hozzávalók: 40 dkg sertéshús, 2 zsemle, 40 dkg burgonya, 2 evő­kanál olaj, 1 közepes nagyságú vöröshagyma, 2 gerezd fok­hagyma, 2 tojás, só, egy evőkanál­nyi őrölt paprika, késhegynyi őrölt kömény; a sütéshez zsemlemor­zsa és bőven olaj. Az olajon megpirítjuk az apróra vágott hagymát és a kockára vá­gott húst beleforgatva, megszórjuk az őrölt paprikával. Egy kevés víz­zel felöntve, sóval, borssal, kö­ményporral meg fokhagymával ízesítjük, és félig puhára pároljuk. Ha a levét elfőné, mindig csak egy Hozzávalók: 50 dkg sovány ser­téshús, 2 zsemle, 20 dkg gomba, 2 tojás, szódavíz, 1 sárgarépa, 1 evőkanál reszelt vöröshagyma, 2 evőkanál olaj, só, őrölt bors, 1-1 kiskanál mustár és Piros Arany krém. A zsemléket szódavízben meg­áztatjuk. A húst megdaráljuk, a ré­pát belereszeljük, majd a tojáso­kat, a reszelt hagymát meg az ízesítőket is hozzáadjuk. A zsem­léket a szódavízből kiemeljük, de nem nyomkodjuk ki, úgy gyúrjuk össze a húsvagdalékkal. Az egyik kai összedolgozzuk - de egy tojás­fehérjét félreteszünk - és őrölt borssal meg finomra vágott petre­zselyemmel ízesítjük a húsmasz- szát. Alaposan kizsírozott püspök- kenyérformába töltjük, a tetejét a félretett tojásfehérjével megken­jük, vízzel félig telt tepsibe állítjuk, és a forró sütőbe toljuk. Öt perc múlva a lángot mérsékeljük, majd a fasírt tetejére egy alufólialapot borítunk. így gőzfürdőben 30-35 percig gőzöljük, végül a fóliát levé­ve róla, a tepsit kiemelve alóla a tetejét megpirítjuk. kevés vizet öntünk alá. (Maradék pörkölt is jó hozzá.) Ezután a meg­tisztított, kockákra vágott burgo­nyát is belekeverjük, és együtt megpuhítjuk, rövid lére sütjük. Közben a zsemléket vízben meg­áztatjuk, és a burgonyás pörkölt­höz adva az egészet együtt átda­ráljuk. A nyers tojásokkal össze­gyúrjuk, és ha kell, utánaízesítjük. Pogácsákat formázunk belőle, és zsemlemorzsában megforgatva, bő, forró olajban, erős lánggal mindkét felüket szép pirosra süt­jük. Nemcsak zamatos, hanem kiadós pecsenye is. kanál olajjal kikenünk egy püspök- kenyérformát, a húst belerakjuk, és a megtisztított, de egészben hagyott gombákat úgy nyomkod­juk bele, hogy csak a kalapjuk teteje látszódjék, de ne emelked­jen ki a fasírtból. A tetejét a másik kanál olajjal megkenjük, és a forró sütőbe tolva kb. 40 percig sütjük. A formából tálra borítjuk, majd talpra állítjuk a fasírtot, és úgy szeleteljük fel, hogy a vágatokban a gomba szépen látszódjék. Nem­csak melegen, hanem hidegen is kitűnő. PAPRIKÁS FASÍRT GOMBÁS FASÍRT Vasárnapi krimi B ill Hanson odalépett a fe­lesége, Miriam foteljé­hez, amely a televízió előtt állt, s úgy állította be, hogy hátul­ról könnyedén hozzáférhes­sen az asszony nyakához. Kicsapódott az ajtó. Miriam jelent meg a teraszon keresz­tül.- Hagyd azt a fotelt a helyén! - parancsólta. - Tudod, hogy utálom, ha tologatod a bútoro­kat! A volt férjem ilyet soha nem tett! Szegénykém, elég baja volt a szívével. Amikor most a tengerparton pihen­tem, megint rá kellett gondol­nom. Röviddel a halála előtt ebből a fotelből nézte a televí­ziót. Aztán elment úszni, való­K. Labour színüleg magával ragadta egy áramlat. Soha nem találták meg - ontotta magából a sza­vakat, miközben elhelyezke­dett a készülék előtti fotelban. „Hát ez valóban az utolsó eset, hogy a férjedről szóló történetekkel szórakoztatsz"- gondolta dühödten Bill. Mi­riam túl gyakran beszélt férjé­ről és a hirtelen haláláról. Már az idegeire ment vele. Ez azt jelenti, hogy Miriam állandóan arra az emberre gondol, aki után a számítógépeket gyártó vállalatot örökölte, s jól meg­gazdagodott. Most viszont Mi- riamnak kell gazdaggá tennie őt, mert a végrendelete szerint ő az egyedüli örököse. Bili felemelte a kezét, hátul­ról a fotelhoz lépett, majd a támlájára támaszkodott.- Remélem, hogy az a tévé­krimi pontosan kezdődik- szólalt meg Miriam, anélkül, hogy hátrapillantott volna.- Megőrülök, ha valamilyen hülye sportközvetítés miatt el­marad... Bilinek már nem volt ereje végighallgatni. Erősen Miriam torkára szorította a kezét. Egyszerre mozdulatlanul ült a helyén. A nappaliban olyan csend lett, hogy Bili szinte a saját pulzusát hallotta. A fe­lesége fölé hajolt: - Miriam!- szólította. Feleletet nem kapott. A moz­dulatlansága irtózatot keltett benne. Az arcán titokzatos mosoly ült, amelyet Bili már számtalanszor látott, amikor Miriam a tengerparti pavilon­ban pihent. Most következett a tervének további része. A holttestet soha, senki nem fedezheti fel. Bili arra az általá­nos véleményre alapozott, hogy ezen a környéken igen erősek a tengeri áramlatok. Azt pedig mindenki tudta, hogy Miriam előző férje a ten­ger áldozata lett. És Miriam is minden nap rendszeresen úszott. Bili terve szerint tehát a rendőrségnek azt kell hinnie, hogy őt is hasonló sors érte. Nem akarta kockáztatni, hogy a holttest egy kiszámít­hatatlan áramlat révén felbuk­kanjon, ezért előre megrendel­te egy építkezési vállalatnál a pincéjük talajviz-lecsapolá- sát. Miriam megdicsérte a kö­rültekintéséért, de nem tudta, hogy ez a meggyilkolása nyo­mainak eltüntetésére szolgál. A villa körül a három méter mély vízelvezető árkok már ki voltak ásva. Másnap készültek betemetni habarccsal. Senki­nek nem fordult volna meg a fejében, hogy egy méterrel mélyebben, az elvezető cső alatt Miriam holtteste fekszik.- Szia, Bili! - köszöntötte másnap Muller seriff a floridai Key Westböl, amikor a házuk előtt véletlenül összefutottak.- Kész a habarcs, kitűnő. Hogy van Miriam?- Mint mindig! - válaszolta Bili. Aztán a ház felé fordulva bekiáltott: - Szívem, hozz ne­künk ki két sört, itt a seriff. 0 mivel senki nem felelt, hozzá­tette: - Biztos megint az öböl­ben úszkál! Amikor visszatért a seriff­hez a két üveg sörrel, megje­gyezte:- Nincs sok időm, üzleti ügyekben el kell utaznom. Mi­riam ugyan gazdag, de nem ülhetek ölbe tett kézzel a szok­nyája mellett: Ő ma a barátnő­jéhez készül, különben is szí­vesen van egyedül. Megtennél nekem valamit?- Miről van szó? - kérdezte a seriff.-Ha az építőmunkások be­temetik a vízelvezető árkot, kérd meg őket, hogy döntsék le azt a régi parti pavilont. Mozgasd meg őket egy kicsit A mikor négy nap múlva visszatért az üzleti út­járól, Mullerral találta magát szemben.-Te itt vagy? - csodálko­zott- Valójában Miriamet vár­tam - mondta a seriff komor tekintettel. Teljesítenie kellett elkerülhetetlen kötelességét.- Sajnálom, Bili, - nyögte ki nehezen - hogy éppen nekem kell közölnöm a hírt, de gyil­kosságról van szó, s ennek az ügynek a végére kell járni.- Gyilkosság? - vált krétafe­hérré Bili.- Legyünk gyorsan túl rajta! - hajtotta le a fejét a seriff. - Arról a szörnyű leletről van szó a ti telketeken. Annak alapján, amit a vizsgálóbíró és az orvosszakértő megállapí­tott, amíg te távol voltál, meg­dönthetetlen bizonyítékaink vannak. Egyértelműen gyil­kosság volt, mert... Bilit minden ereje el­hagyta, még az aktatáska is kiesett a kezéből.- Gyerünk, seriff, rakd rám a bilincseket! Mire vársz? - nyújtotta a kezét magába roskadtan a seriff felé. - fgy legalább tudod, miért vettem el Miriamot feleségül. Igen, megfojtottam. Aztán szinte meglepetten tette hozzá: - A fenébe, hogy fedeztétek fel a hulláját a vízelvezető csator­nában? Most a változatosság kedvé­ért Muller seriff csodálkozott el.- Bili, - horkant fel értetle­nül. - Ki beszél itt a csatornák­ról. Te azt akartad, hogy bont­suk le azt a régi pavilont. Az alapjaiban egy holttestet fe­deztünk fel! Ha hagytad volna, hogy befejezzem a mondandó­mat, megtudtad volna, hogy ott Miriam volt férjének a hul­láját találtuk meg. Tele van arzénnal. Húsz évvel ezelőtt mérgezte meg, hogy örököljön utána. Miriam és te, rokonlel- kek vagytok! Sajnálom, Bili, le kell, hogy tartóztassalak. Fordította: 1. m. m. % 4 t 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom