Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-03-07 / 9. szám
» t r A ribiszke vesszői és zöld hajtásai egyaránt hajlamosak járulékos gyökerek képzésére. A gyökereztetés eredményét befolyásolja az anyatő, a szaporítandó rész kora, a dugvány szedésének időpontja és módja. Szaporításra a növény legfiatalabb részeit használjuk fel. A legjobb eredményt az őszi szedésű vesszők dugványozása adja. Szaporítást csak fajtaazonos, jól fejlett, egészséges bokrokról végezzünk. A fás dugványozás ideje tavaszA különböző bujtási módok elve azonos, az anyanövényen gyökeresednek meg az utódok szál, márciusban, vagy ősszel, október végén, november elején van. Dugványkészítésre a közepes vastagságú, 5-8 milliméteres vesszők a legalkalmasabbak, mert a bél-fa arány ezeknél a legkedvezőbb. Vékony vesszőknél ez az arány eltolódik a bél irányába, ami nem tartalmaz tartalékanyagokat. Jól megmunkált, laza, meleg talajokon gyökeresedik jól a ribiszkedugvány. Ásóval nyitott sorokba rakjuk a dugványt, úgy, hogy egy-két rügy maradjon a talajfelszín fölött, majd taposással tömörítsük a talajt. Alapos beiszapolás után a sort kis bakháttal fedjük (csirkézzük fel), hogy megvédjük a dugványt a kiszáradástól. A természetes csapadéktól függően az első hat hétben hetente egy-kétszer öntözzük, egy-egy alkalommal 10-12 mm vizet juttassunk ki. Később ritkábban, de több, 30-40 mm-nyi vízzel öntözzük. A dugványiskola területét tartsuk gyommentesen. Amikor a hajtások húsz centi- méteresek, 3-5 levélre csípjük őket vissza, így a rügyekből hajtás fejlődik és 3-5 ágú bokrot kapunk. Őszszel óvatosan, a gyökerekre ügyelve szedjük ki a dugványokat. A bujtással történő szaporítás ideje is a tavasz. Bujtványnak azt az anyanövényen gyökerezett növényt nevezzük, amit a gyökérzet kifejlődése után lombtalan állapotban vágunk le az anyanövényröl. Közönséges bujtással annyi új növényt kapunk, ahány egyéves, jól beérett, földre hajlítható vesszeje van az anyanövénynek. A bokor körül készítsünk 10-15 cm mély árkot és ívelten húzzuk le az egyéves vesszőket az árok aljára. A lehajtott vesszők csúcsrügyei (2-3) maradjanak a föld felett. A vesszőket kampókkal rögzítsük az árok alján, majd földdel takarjuk be és tapossuk meg. A bujtások őszig meggyökeresednek és akkor levághatok az anyanövényről. Sugaras bujtáskor a vesszőket az anyanövény körül sugár alakban, egész hosszukban, a tavasszal jól megmunkált, fellazított talajra fektetjük és rögzítjük. A lefektetett vesz- szők rügyeiből egy-egy hajtás fejlődik. Amikor 20-30 cm-esek, töltsük fel földdel, a hajtások fölső 4-5 leveléig. A felkupacolt földet tartsuk gyommentesen és öntözzük, a csapadék mennyiségétől függően. Július közepén csípjük vissza a hajtások csúcsát, hogy ezzel elágazó- dásra késztessük azokat. Lombhullás után óvatosan bontsuk le a földet és annyi darabra vágjuk a lehajtott vesszőket, ahány hajtás gyökérzetet fejlesztett. A ribiszke sok tőhajtást nevel, amelyek könnyen meggyökeresednek, ha porhanyós földdel feltöltögetjük azokat. Ehhez a módszerhez, a feltöltéses bújtatáshoz az anyanövényeket 1-2 rügyre kell visszametszeni. Az így metszett bokron minden rügy kihajt és őszig erős vesz- szőket nevel. Tavasszal 10-15 cm magasan töltögessük fel az anyanövényeket, nyáron 20-30 cm-re magasítsuk a földhányást és több alkalommal alaposan öntözzük meg. Őszig a vesszők meggyökeresednek. Lombhullás után bontsuk le az anyanövényről. A következő év tavaszán ismét előtörnek a hajtások. Kertészet és Szőlészet A kén nem segít A bőrbetegségeket fertőző baktériumok, gombák okozzák, tehát egyik borból átjuthatnak a másikba. A kórokozó a szölőbogyóról, a hordóról vagy a piszkos edényről kerülhet a borba. Kedvező körülmények között felszaporodva a bor valamely alkotórészét kellemetlen ízű és szagú anyagcsere-termékekre bontja. Ezért fokozottan ügyeljünk a pince szellőztetésére, a hordók és az eszközök tisztán tartására. A virágosodás (pimpóso- dás) kórokozói megtámadják a bort, ha az meleg pincében van, alacsony a sav- és alkohol- tartalma, vagy hosszabb ideig érintkezik levegővel. A bor felületén szürkés hártya alakul ki. Szaga gombára emlékeztet, üres, jellegét vesztett. A hártyát a bor felületéről túltöltögetéssel (óvatosan végezzük!) gondosan eltávolíthatjuk. A hordót állandóan tartsuk tele. Idültebb állapotban, amikor leszakadt hártya- részek a bort már zavarossá tették, derítéssel, szűréssel védekezhetünk. A hordó légterének fokozott kénezésével nem lehet a virágosodás ellen védekezni, mert a virágélesztö kén tűrő. K. Sz. JÓ TANÁCSAI Hatásos védekezés csak rügyfakadáskor Az őszibarackfák egyik legveszedelmesebb ellensége a levelek fodro- sodását okozó Tafrina deformans nevű gomba. Ellene igazán hatásosan az év folyamán csak egyszer, kora tavasszal, rügyfakadás idején védekezhetünk. Erre a célra a nálunk engedélyezett vegyszerek közül a Sulka és a Polybarit (3-5 %-os) vagy a Kuprikol (1 %-os), illetve a Novozir MN 80 (0,5-0,6 %-os oldata) alkalmazható. Nagyon fontos a permetezés időzítése - a permetszerek tökéletes hatása csak a rügyfakadás néhány napjára korlátozott. Ha a megfelelő időpontot elmulasztjuk, akkor bizony tavasz végén, nyár elején a teljes lombozat elpusztulhat, termésünk nem lesz, s asszimilátumok (a fotoszintézis során termelt szerves anyagok) hiányában fáink annyira legyöngülnek, hogy nem bírják ki a nagyobb téli lehűléseket. Ha támad a lisztharmat Az elengedhetetlen tavaszi vegyszeres kezelésekhez tartozik az almafák lisztharmat elleni védelme. A kórokozó a Podosphaera leucotri- cha nevű gombafaj. Megjelenését a zsenge leveleken, virágrügyeken - mivel a kórokozó gombafonalai (micéliumai) a rügyképződményekben áttelelnek - fehér, lisztes bevonat formájában már kora tavasszal tapasztalhatjuk. A megtámadott növényi részek rosszul fejlődnek, elcsökevényesed- nek, majd elszáradnak. A könnyű, száraz talajonon az almalisztharmat sokkal nagyobb károkat okoz, mint a nedves, nehéz vályogtalajokon. Ellene leghatásosabban a mechanikus és a vegyi védekezés együttes alkalmazásával harcolhatunk. A megtámodott részeket időben metsszük le - égessük el, majd ezt kövesse a vegyszeres kezelés. Erre a célra egyebek mellett Bayleton 25 WP (0,1 %-os), Fademorf EK 20 (0,125 %-os), Pol-Sulkol Extra (0,3-0,7 %-os), Ribigan 12 EC (0,03 %-os), Sira 80 WP (0,3-0,7 %-os), Sulikol K (0,5-1 %-os), valamint a Thiovit (0,3-0,7 %-os) ajánlható. -r_________FAJTÁK TÁRSÍTÁSA 111._________ A szilvafajták között vannak önter- mékenyülők, mint pl. a Stanley, a Korai Besztercei, Besztercei, az Olasz kék. Vannak azonban önmeddők is, mint pl. az Althann ringló, a Debreceni muskotály. A meggyfajták között vannak ön- termékenyülők, pl. az Érdi bőtermő, a Morela nes- korá, Meteor - korai, Fanéi, Morel- lenfeuer. Vannak azonban önmeddők is, ilyen a Pándy üvegmeggy. Az ültetésnél fontos, hogy az egyes fajták arányát betartsuk. A vegyesen ültett fajták számát min den esetben a ter- mékenyülési viszonyok ismeretében kell meghatározni. A nem kielégítően öntermékenyülő 3 fajta vegyes ültetése biztonságossá teszi a megporzást. Két önmeddő fajta abban az esetben telepíthető vegyesen, ha kölcsönösen jól megtermékenyítik egymást és egy időben virágoznak. Önmeddő és öntermékenyülő együtt virágzó fajták is ültethetők vegyesen. Egy önmeddő fajta két ön- termékenyülővel telepítve nagymértékben fokozza a gyümölcskötődést. Nagyon fontos a fajták elhelyezése is. Néhány kedvező megporzást biztosító fajtaelhelyezési változatot (Free nyomán) a mellékelt ábrán szemléltetünk. A sikerhez tudnunk kell azt is, hogy milyen maximális távolságra kerülhetnek egymástól a pollenadó és pollenfogadó fajták. Az almánál ..............................25 m a köriénél................................20 m a birsnél....................................10 m a cseresznyénél....... ............ 10 m a m eggynél ... 8 m (ha önmeddő) a szilvánál.... 16 m (ha önmeddő) a kajszinál.... 20 m (ha önmeddő) a mandulánál........................... 6 m Mi klós Dénes kertészmértnök o • o • O • O • 9 9 9 • o • O O % o % o o o O • 09 090 % o o o 9 09 0 0*0 0 9 % m 0 9 0% 0 90 9 0 0 0 90 90 O • O • 0 0 0 0 9 0% 0 9 09 • • • O megporzandó fajta • pollenadó fajta TAKARMÁNYOZÁS A HÁZTÁJIBAN A burgonyát nálunk főleg étkezési célokra termesztik. Takarmányként általában csak a sérült, apró burgonyát hasznosítják. Nyers felhasználását korlátozza egy, a glikozidákhoz tartozó mérgező anyag, a szolanin, amely a gumó hajtásában („pincecsíra“) is megtalálható. Főzéskor a szolanin egy része a főzőlébe kerül, ezért ezt még takarmányozási célokra sem szabad felhasználni! A burgonya szárazanyag-tartalma 18-30 százalék, az átlag 25 %. Ennek legnagyobb része keményítő. A fehérjetartalma nem sok, de biológiailag értékes. Szefvesanyagának emészthetősége igen jó, megközelítőleg 90 százalék. A keményítő- érték aránya 1:12 (vagy ennél tá- gabb), így szükségszerű, hogy mellette mindig energia- és fehérjedús abrakot kell etetni. A burgonya káliumban gazdag, viszonylag sok foszfort, de kevés kalciumot tartalmaz. Etetésekor konyhasóval és kalciummal kell kiegészíteni. Egy kg gabonadarára kb. 3—4 kg burgonyával helyettesíthető. A burgonya etetéséhez fokozatosan kell hozzászoktatni a háziállatokat. A szarvasmarhával, juhokkal nyersen, a sertéssel és a baromfival csak főzve vagy gőzölve etethető. Nyersen a bélfalat kissé íngerli, ezért a burgonyával egyidejűleg sok szálastakarmányt - szénát, szalmát, leveles kukoricaszárat - és étrendi szempontból előnyös abrakot kell etetni (gabonadara). A szeletelt burgonyából és a szecskázott szálastakarmányból célszerű pácot készíteni. Etethető mennyisége szarvasmarhával 6-10, juhokkal pedig 1,5 kg. A burgonya elsősorban a sertések takarmánya. Különösen jól hasznosítható a hizlalásban, de ez sem képzelhető el abrak nélkül. Minden hízó állattal naponta legalább 1 kg abrakot is kell etetni. Az abrak ösz- szetétele - a hizlalás kezdetétől a befejezéséig - változatlan lehet. A burgonya mennyisége azonban az állat élősúlyának arányában növelhető. Az abrak lehet szokásos táp, vagy házi keverés esetén 72 százalék gabonadara - árpa, kukorica, búza 25 százalék fehérjékben gazdag takarmány (közülük általában a lucernaliszt áll rendelkezésre) és 3 százalék ásványianyag-keveréktakarmánymész, konyhasó stb. A szükséges fehérjekoncentráción kívül figyelembe kell venni azt is, hogy a burgonya egyike a rostban legszegényebb takarmányféléinknek. Étrendileg tehát a sertéseknek kifejezetten előnyös, ha rostban gazdagabb takarmányokat adunk hozzá. A különböző súlyú sertésekkel a következő mennyiséqű burqonva etethető: A sertés súlya Burgonyaadag 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120 1,6 2.4 4.0 5.6 6.5 7.7 8.5 9.0 9.7 10,5 A szopós malacok abrakjának egy része szintén helyettesíthető friss, gőzölt vagy főzött burgonyával. Adagolásával a malacok gyorsabban tanulnak meg enni, és a megfigyelések szerint választás után a testsúlyokhoz viszonyítva nagyobb mennyiséget fogyasztanak. A burgonya eredményesen felhasználható a baromfi takarmányozásában is. A főtt, meleg burgonyát főleg a tojótyúkok szeretik, különösen télen. Ahhoz, hogy a tyúkok számára a megfelelő fehérjekoncentrációt biztosítsuk, a főtt burgonyát 3-4 százaléknyi lucernaliszttel kell keverni. A keverékből egy tyúkra 10 dekagrammnyi számítható. Csiba László 20 1993. III. 7. v
