Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-03-07 / 9. szám

* « t Szerkeszti: Tallósi Béla Hárs László Volt egyszer egy király, aki nem tudott aludni. Akármilyen puha ágyat vetettek neki az udvari léhü- tők, akármilyen hattyútollas pár­nát tettek a feje alá, akármilyen selyemlepedőt terítettek bársony­nyal töltött szalmazsákjára — csak nem jött álom a szemére. Mivel­hogy éjszaka, csakúgy, mint nap­pal, egyre azon jártatta az eszét, milyen új adót vethetne ki népére, hogy töméntelen kincseit tovább szaporítsa. Nagy gondjában csak forgolódott álmatlanul, de az is igaz, hogy reggelre kelve mindig kieszelt valamit, amivel kikapar­hatta a garast sanyargó népe zse­béből. Hanem az álmatlanság szörnyen kínozta, s kiadta parancsba: kerít­senek neki olyan szert, amelytől édesded álom száll a pilláira. Orvo­sok, kuruzslók, vajákosok, még ja­vasasszonyok is felkeresték. Hoz­tak százféle főzetet, de a legerő­sebbnél is erősebbnek bizonyult a király kincsvágya, amely nem hagyta nyugodni a puhánál puhább párnán sem. Legvégül elébe állítot­ták országa legöregebb bölcsét, volt talán vagy száz esztendős és hét napos. Vagy ó segíthet, vagy senki. így szólt a bölcs:- Senki más nem segíthet rajtad, csak te magad. Amint veted ágya­dat, úgy aluszod álmodat. Nagy haragra gerjedt a király; elkívánná tőle ez a százesztendős és hétnapos öreg, hogy saját felsé­ges kezével vesse meg az ágyát! Ez már cudarság. Világgá kergette a bölcset, s úgy vélte: köszönje szerencséjének, hogy a fejét le nem üttette. Haragjában persze ismét nem alhatott, csak álmatlanul for­golódott a selyemlepedón. Reggel­re kelve a nagy forgolódásban ki­eszelte, hogy a kocsikerekek nyi­korgására még nem vetett adót. Másnap megadóztatta a szekere­ket. Ahány kerék nyikorog, annyi tallér üsse a király markát... Ezt már megsokallotta az ország sanyargatott népe. Valahány an voltak, felkerekedtek, s rárontot­tak a királyi palotára. Elzavarták a darabontokat, el az ajtónállókat, s keresték a királyt. De a király akkor már túljárt a hetedik hatá­ron. Úgy ahogy volt, patyolat há­lóingében szökött ki az ágyból, s futott esze nélkül a palotából. Nyomában futott a tenger nép ha­ragos zúgása. Hajnaltól késó estig futott, völgynek le, hegynek fel. Java éjszaka volt már, amikor a hegyoldalban egy sziklabarlan­got pillantott meg. Beosont, s halá­los fáradtan elnyúlt a sziklapadma- lyon. Lehunyta a szemét, s aludni próbált. No, hiszen próbálhatott. Ha az oldalára fordult, a bordáit törte a sziklakó. Ha a hátára hen­geredéit, a halántékát beverte a sziklafalba. Nyögött, sóhajtozott keserve­sen, s visszagondolt patyolatos ágyára, amelyet, íme, sziklakóvel volt kénytelen felcserélni. S amint forgott, forgolódott, eszébe ötlött a világgá zavart bölcs szava. Értet­te most már, hogyne értette volna azt a szót! De mi haszna volt, hogy értette? Senkit sem vádolhatott sziklakó ágyáért, hiszen saját kezé­vel vetette magának. örtént egyszer, hogy a sün meglátta magát a pocsolyában. Fiatal és bu­tácska volt még a süni, sok mindent nem tudott a világról. Hát, meglátta magát, és ezt gondolta: nicsak, egy másik sün! Később rájött, hogy az ő maga, és ennek nagyon meg­örült. Tetszett is magának, so­káig nézegette hosszúra nőtt tüskéit a pocsolyában.- Senkinek sincs ilyen nagyszerű pocsolyája - gon­dolta, majd elhatározta, hogy elhívja a többi sünt is, hadd lássák, milyen szép tüskéi van­nak. Kiáltott egy nagyot, s a közeli bozótból máris elő­mászott egyik társa.- Hívtál? - kérdezte.- Nézd csak! Kit látsz? - mutatott a pocsolyába sün barátunk.- Magamat meg téged.-Hogyhogy magamat meg téged? Csak engem láthatsz!-De hát magamat szintén látom.-Akkor menj is innen! Ez Tudod-e? Eger várának nevezetes, 1552. évi ostroma idején tizen­három borbély gondozta a beteg vagy sebesült védőket, és ők javasolták azt a védelemre való felkészülés előtti vásárláskor, hogy legnagyobb mennyiség­ben timsót, vasgálicot és babér­levelet szerezzenek be gyógyszerként Tudod-e, mire szolgáltak ezek? (ajsapu-e/ippaj se ejsepdentsosazja/\) MEGFEJTÉS A február 21-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Keresik a rejteket a szép szarvasok. Nyer­tesek: Filakovszky Albert, Reste; Csicsay Eszter, Nyékvárkony; Velebná Anna, Ipolyfödémes; Ju­hász Gabriella, Guta; Zsupcsan Zsolt So modi az én pocsolyám! - és a süni elkergette társát. Egy ideig gyönyörködött magában, illegette magát jobb­ra-balra. Aztán megunva az Szergej Voronyin egyedüllétet, ismét nagyot ki­áltott. Megint jött egy sün. — Hívtál? — Nézz csak bele a vízbe! Kit látsz? — Magamat meg téged - vá­laszolta a másik sündisznó.-Hogyhogy magamat meg téged? Csak engem láthatsz! — De hát, ha egyszer maga­mat is látom. — Akkor menj innen! Ez az én pocsolyám! Elkergette ezt a sünt is, majd elgondolkodott: mit is csinál­jak, hogy csak egyedül engem lássanak a pocsolyámban... Körbefutotta a tócsát, de meg­botlott és belepottyant. Hiába próbálkozott, nem tudott ki­mászni a vízzel teli gödörből. Kapálódzott és kétségbeeset­ten kiáltozott:- Segítség! Megfulladok! A sündisznók meghallották a segélykiáltást, és siettek, hogy kimentsék a fuldoklót, ágakat dobtak a vízbe, így se­gítették ki a kis sünt a pocso­lyából. — Köszönöm, hogy megmen­tettétek az életemet - hálálko­dott a mi sününk, majd így folytatta:- Pillantsunk csak bele még egyszer ebbe a pocsolyába! Három sündisznó mosolygós arca nézett vissza rájuk a vízből. — De jó, hogy együtt va­gyunk! Csak nyugodtan néze­gessétek magatokat! Legyen mindhármunké ez a po­csolya! Urbán Gabriella fordítása Gondolkodom, tehát... HAJÓZNI JÓ Ferkó és ba­rátai hajókirán­duláson voltak. Hogy hol kötöt­tek ki, azt meg­tudod, ha a fel­ső sor betűit a nyilak mentén lecsúsztatod az alsó sor üres mezőibe. Mi a végállomás? Kanyarít Nagyon kicsi Fafajta Nepi­Ujlann nyelvet Tova Képző hossz Keresztül Rádiusz isterv A lantan vegyjete Wegen Tatai 3. rész Ipszilon Friss Paripa női név Rejtvény 1. rész ...Gábor (Gárdonyi) Királynő - latinul Magyar író ...Csorna Sándor Magyar színésznő Hajnali ....roráte Juhok lakhelye varos Piszok Kívánt Elovigya­zatos Eszköz Magyaror. folyó Holmium, hidrogén Erre a helyre Egyiptomi marsall Robert A mult idő jele Rejtvény, 2. rész Személyes névmás Tüzelő Talapzat Emel Tálán Tarto­Tengen malac oszlop Nemet iro Szerszám Nemet alföldi festő Fonev­képző Tábor Rágcsáló Sütemény a gyermekek nyelvén István . . .oldal Azonos mással­hangzók Eme Hat rag E napon Nevek) Spanyol építész Rejtvényünk fő soraiban JOHN MIL­TON angol költő egyik megszívlelen­dő gondolata olvas­ható. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk cí­mére (Redakcia ÚJ SZÓ, Pribinova 25., 819 15 Bratislava) legkésőbb március 14-ig. A levelezőlapra feltétlenül írják rá a KERESZTREJT­VÉNY jeligét. A he­lyes megfejtők közül hárman - sorsolással - 300-300 korona pénzjutalmat nyernek. Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ A február 21-én kö­zölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A természet mindig sikerültebb törvénye­ket szerkeszt, mint az ember." 300 koronát nyer­tek: Kocska Anasz­tázia, Tiszaesemó; Tárnok Ernő, Búcs; Korpás Ferenc, Zó­lyom. * 18 1993. III. 7. ÚBUJBSBfl

Next

/
Oldalképek
Tartalom