Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-03-07 / 9. szám

4 993. III. 7. A KŐFEJŰ JÁSZ Rékasi Károly évei Hőstípus. Lelkében s gon­dolataiban ugyanannyi erő feszül, mint öklében, izmai­ban. Szavait nemes szenve­dély fűti, mozdulataiban ren­dületlen nyugalom párosul kőkemény akarattal. Noszty fiúja a Mikszáth- műben szédítően kedves, csak éppen pernahajder. Saint Just- ként a Dantonban egyszemé­lyes kivégzőosztag volt an­gyali tekintettel. Háy Gyula Tiszazugának fiatal csendőre­ként a tévében saját szerelme­sét adja fel, „mert a földön rend kell, hogy legyen.“ Ezek a szerepek állnak igazán jól Rékasi Károlynak. A kétpó­lusú figurák. A belső énjüket ügyesen leplező, s csak váratlan helyzetekben felmutató rejtélyes, nehezen megfejthető figurák. Csokonait játszotta főiskolásként a Madách Színházban, az Ármány és szerelem Ferdinándját Nyíregyházán, Nádas Péter Takarításának Jóskáját a József Attila Színházban. Most Tisza Kálmánt formálja meg Illyés Gyula Különcében a Nemzeti színpadán. „... nem marad üresen“ (Oláh Csaba felvétele) • Jelöljük ki a nulla kilomé­tert, a kiindulási pontot. Madách Színház? Az első színpadi szerep?- Nem, nem ott kezdődött. Jászberényben születtem és vil­lamosipari szakközépiskolába jártam. Erősáram és magyar iro­dalom ... éveken át azzal hite­gettem a tanáromat, hogy bene­vezek a versmondóversenyre, aztán semmi, mégsem mentem. Negyedikben, amikor újra ezzel álltam elő, azt felelte: jó, persze, majd akkor szólj, ha ott leszel. Szóltam is, mert megnyertem a versenyt és akkor kérdezte meg egy osztálytársam, hogy mi­ért nem jelentkezem a színmű­vészetire. Valahol ott kezdődött, Csokonai szerepe a Madáchban már közbülső lépés volt. A főis­kola után le is szerződtettek. Később azonban egyre inkább úgy^áttam, nem biztos, hogy nekem ott kell maradnom. Nyír­egyházán remek társulat műkö­dött akkoriban, azt mondták, szükség van rám és én boldogan mentem. • Megérte?- Meg. Az alatt a három év alatt, amelyet ott töltöttem, szin­te egyfolytában színpadon vol­tam. Pénteken bemutatót tartot­tunk, de hétfőtől már új darabot próbáltunk. Schiller, Moliére, Krleza, Móricz, Ármány és sze­relem, Az úrhatnám polgár, Ga­lícia, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, volt minden. Még operett is. • Ivó Krobottal, a prágai Ci- nohemí klub neves rendezőjével Csehov Ivanovjában dolgozott együtt. Egyetlen szóval hogyan jellemezné őt?- Félelmetes. Abban, ahogy belőled dolgozik, ahogy az énedből építi fel a figurát. Lvo- vot, az orvost játszottam a da­rabban, de mert második sze­reposztásban osztották rám, én már egy előrehaladott próbafo­lyamatba léptem be. A legtöbb rendező ilyenkor elkezdi idomí­tani a színészt, addig dresszíroz- za, míg be nem ülteti a körbe. Ivó Krobot hagyta, hogy megta­láljam a helyemet és belőlem, az én egyéniségemből hozta elő a figurát. • Enquist darabjában, a Nagyapa házában egészen másfajta szerepet játszott. Egy állami gondozásba, majd elme­gyógyintézetbe került, szeretet- hiányban szenvedő, érzékeny idegrendszerű falusi fiút.- Az arcom, az alkatom a ro­mantikus hősök felé visz, tudom, én mégis a Dantonban és a Nagyapa házában éreztem iga­zán jól magam. A Dantont az is érdekessé tette, hogy nem szín­padon, hanem a színház bútor­raktárában mutattuk be, s így egészen újszerű előadás szület­hetett. Az Enquist-mű pedig há­romszereplős kamaradarab, amely ugyancsak izgalmas fel­adatot rótt rám. Különös, önma­guk által megalkotott, mások számára elérhetetlen világban él a fiú és az öregember, s amikor meghal a nagyapa, a fiú állami gondozásba kerül. A kettőjük közti kapcsolat azonban annyira erős, hogy elszökik az intézetből és visszamegy a házba, a maga világába. Csakhogy a ház már foglalt akkor, laknak benne, s mivel az új helyzet elfogadha­tatlan számára, mindenkit meg­öl, hogy senki se zavarja. így él a macskájával egyedül, míg meg nem találják és el nem viszik őt, hogy „segítsenek“ rajta. Jól si­került előadás volt ez, nagyon szerettem. A harmadik év végén, amikor új igazgató került a szín­ház élére, mégis úgy határoz­tam: megyek Léner Péterrel Bu­dapestre, a József Attila Szín­házba. Én nem tudok ott marad­ni, ahol úgy érzem, megmozdult a föld alattam. Idomulni, megal­kudni nem vagyok képes. Kőfejű jász vagyok, aki nem mindig alkalmazkodik a kívánalmak­hoz. Nem szeretem a kényel­metlen helyzeteket. Aki ismer, tudja rólam, dönteni ilyen hely­zetben mindig úgy szoktam, hogy amilyen gyorsan csak le­het, elmegyek onnan. • Nem sokáig bírta a József Attila Színházban sem.- Nem sokáig, mert két év az tényleg nem nagy idő, de már az első évad után lépnem kellett volna. Kevésnek találtam, amit rám bíztak. Azt hittem, az oszlo­pot látják majd bennem, de csak gerenda lehettem. Én mindig, mindenütt a mindent akarom. Ha nem megy, akkor legalább a lehetőséget lássam, hogy igen, egyszer biztosan támaszkodni fognak rám. A Balikó Tamás rendezte Takarítást tudom csak kiemelni, mert az tényleg az évad egyik legjobb előadása volt, és A Gyurkovics-lányokat, Her- czeg Ferenc vígjátékát. Egy éven keresztül minden egyes alkalom­mal pótszékekkel ment az elő­adás, annyira szerette a közön­ség. Belehabarodik a fiú a legki­sebbik lányba egy vasúti kocsi­ban, ám a mama bölcsen és oko­san azt mondja: addig nem me­het férjhez, amíg az idősebbek otthon vannak. És ez a pemahaj- der Horkay Feri a nővéreknek is férjet szerez, hogy ők is elkel­jenek. • Horkay és Noszty. Az egyik svihák, a másik link.- Horkay szerepe kevesebb rétegből áll, Nosztynak lenni sokkal izgalmasabb. • Noszty Feri viszont már a Nemzeti Színházhoz köti.- Sík Ferenc hívott és csak annyit mondott: szükség lesz rám. Nem is kell, hogy össze­vissza ígérgessenek, az a fontos, hogy a kasszában, amelyet évad végén csinálunk, legyen valami. Eddig minden jel arra utal, hogy nem marad üresen. • Tavaly, a prágai tévéfeszti­válon a Tiszazug hoppon maradt „állami embereként“ Mihályfi Imre rendezésében vívta ki a kritikusok elismerését. Kapott azóta újabb televíziós szerepet?- A Magyar novellák című so­rozatban forgatott Szatírvadá- szat a tölgyfaligetben Félix Lász­ló rendezésében készült. Ebben játszom a nyomozót, aki egy apró semmiségen összekap a fe­leségével, de olyan helyzetbe sodródik, hogy a végén megint- csak őrületesen szerelmes lesz bele. • Filmen is, színpadon is csu­pa szerelem az élete.- A leginkább mégis a ma­gánéletem jellemez. A felesé­gemtől, Détár Enikőtől s négy­éves lányomtól is annyi sok jót kapok, hogy a rosszat, ami néha- néha engem is utolér, gyorsan elfelejtem. Szabó G. László A harmincnégy éves szép, szőke hölgy egyi­ke a legfelkapottabb női szupersztároknak. Amikor megérkezett a hollywoodi Bel Age Hotelbe, hogy A1 Pacino oldalán eljátssza a Krumplivirágok című film főszerepét, ugyan­csak ellepték a mohó riporterek. „Nem vagyok már a magamé“ „A nap minden percében érzem, hogy mil­liók szeme szegeződik rám. Nem vagyok már a magamé, és ezt gyűlölöm. Néha kételkedem, vajon megéri-e a dicsőség ezt az áldozatot?“ Az 1958-ban Santa Anaban született szőke szépség elérkezett oda, ahová oly sok éven át vágyako­zott, amikor még egy szupermarket pénztárosa­ként dolgozott. Több nyúlfarknyi szerep és tucatnyi film után, tíz évvel ezelőtt sikerült kitörnie a Pomádé II-ben. Ekkor kezdődött meredeken felfelé ívelő karrierje. Igaz, nem nagyon volt ínyére, hogy egyre-másra butuska szőke csinibabákat kellett alakítania egy-egy férfihős oldalán. Kitartóan kutatott színvonala­sabb, igényesebb szerepek után, mígnem ráta­lált a Frankie és Johnnyra, azaz a Krumplivirá­gokra, amelyért Oscar-jelölést és Arany Glóbus- jelölést is kapott. Művészi pályája szakadatlan harc a gyártók ellen, akik csupán egy üres fejű szexistennöt, egy hollywoodi dívát látnak benne. „Ha egy nő ennyire szép, Hollywood sose fogja komoly színésznőnek tekinteni“ — írta egy amerikai lap kritikusa. Ám újabb alakításaival, a Veszedel­mes viszonyokban, az Oroszország Házban Mi­chelle rácáfolt az előítéletekre. Tekintélyes ka­rakterszínésznővé érett. A Los Angeles Times ma már így ír róla: „Akkor is filmsztár lenne, ha fele ilyen jól nézne ki. “ Új filmjében, a Krumplivirágokban, amelyet a Batman II. után forgatott, ismét bizonyított. A filmben egy rendhagyó életvitelű pincémőt alakít. A film rendezője az a Garry Marshall volt, aki annak idején Júlia Robertset belegyö­möszölte egy talmi ragyogásé világba, a Micso­da nő/-ben. Michelle Pfeiffer esetében azonban másként döntött. Michelle ezúttal ismét A1 Pacinóval játszhatott, akivel egykor a Scarface- ben találkozott össze. „Katasztrofális volt - mondja Michelle - AI Pacino megközelíthetet­len és zárkózott volt. Ha említem neki, ma már el sem hiszi, hogy mennyire lekezelően bánt velem. “ Most valódi örömöt szerzett mindket­tejüknek a közös munka. Nagy utat tettek meg. A1 Pacino erről így vélekedik: „Akkoriban valóban meglehetősen undok voltam, de első­sorban Michelle változott meg. Ma határozottan tudja mit akar, és véleményének hangot is ad. “ Garry Marshall mindenesetre el van ragadtatva a hölgytől. (tm) A lapjában véve ma is úgy néz ki, mint a 60-as évek­ben, amikor a Sonny és Cher kettős sztárja volt. Robert Alt­mann rendező az elsők között fedezte fel benne a színészi te­hetséget. Amint megpillantotta a pódiumon, máris bizonyos volt benne, hogy ebben a nőben van valami, ami filmsztárrá avathat­ja. Amikor Altmann a Come Back Jimmy Dean című színmű­vet filmre vitte Chernek ugya­nazt a szerepet ajánlotta fel, mint amit a színpadon is játszott. A kritikusok az év felfedezettje­ként ünnepelték. De nem ez volt Cher debütálása a mozivásznon, már 1967-ben feltűnt akkori fér­je, Sonny Bono mellett egy film­komédiában. Cher erről azonban legszívesebben elfeledkezne. „Ez a film csupán egy ifjúkori félrelépés volt. Filmkarrieremet Robert Altmannak köszön­hetem.“ Pontosabban ez volt a harma­dik karrierje. Az első a Sonny mellett töltött évekre esik, ami­kor dalaikkal a slágerlisták csú­csára emelkedtek. Ők voltak az ideális hippi párocska, lelkesek és egy kicsit bolondok, ám amint ezt Sonny egy interjúban elárul­ta, számos őrültségük nagyon is tudatos reklámfogás volt. Házasságuk Sonnyval 1975- ben bevégeztetett, s Cher elin­dult második karrierje után. Re- vúsztár lett. Minden évben húsz héten át szórakoztatta merész show-jával az elkényeztetett Las Vegas-i publikumot, mígnem tor­kig lett az egésszel. Azt szerette volna, ha végre komolyan ve­szik, mégpedig drámai színész­nőként. Ezért egyetlen pillanatig sem vonakodott, amikor Robert Altmann lehetőséget adott szá­mára, hogy bizonyítson. Már má­sodik filmjével, a Silkwooddal Oscar-díjra jelölték. Ezt követte a Mask, amellyel Cher az utolsó kétségeket is eloszlatta. 1987 Cher éve volt: három sikeres film (Eastwicki boszorká­nyok, Moonstruck, Suspect) és egy Oscar-díj. Kell ennél több? Chernek kellett — egy álomlovag. Miután második házassága Gregg Allmann rocksztárral rö­vid idő után zátonyra futott, több futó viszony után kikötött egy nála 18 évvel fiatalabb pék mellett. Ma Richie Sambora az új barát, aki szintén jóval fiatalabb az örökifjú Chernél. tm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom