Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-03-07 / 9. szám

« 993. III. 7. V. * sniRovo PÁRIíi\T ES UKOUE viitr.i PÁRKÁNYT MINDIG BEÁRNYÉKOLTA VALAMI. ELŐ­SZÖR ESZTERGOM, KÉSŐBB ÉRSEKÚJVÁR. KIJÁRT NEKI A RESZLOVAKIZÁCIÓBÓL ÉS AZ IPARTELEPÍTÉS­BŐL. A MÚLT SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN GÓCPONT LETT, A VASÚT ÉS A MÁRIA VALÉRIA HÍD JÓVOLTÁ­BÓL. VASÚTI CSOMÓPONTJA UGYAN MEGMARADT, DE A HÍDTALANSÁG ÁLLAPOTA 1945 ÓTA TART. A CSON- KAHÍD VILÁGVÉGE-HANGULATOT IDÉZ. A VÁROSNÉV­VITA MÁIG BORZOLJA A KEDÉLYEKET. AZ ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT ITT LAKÓK EGÉSZ BIZTO­SAN NEM ISMERNÉNEK RÁ. 1989 UTÁN ÉBREDEZIK A VÁROS, BÁR SOKAN MA IS SZERETNÉK, HA TOVÁBB ALUDNÁ RÁKÉNYSZERÍTETT ÁLMÁT. AZ ÉBREDÉS TERHES: EL KELL SZÁMOLNI A KÖZELMÚLT TÖRTÉNÉ­SEIVEL ÉS SZEMBE KELL NÉZNI A MA VALÓSÁGÁVAL. EBBEN PRÓBÁL SEGÍTENI E TIZENHÁROMEZRES VÁROSKÁNAK ÉS KÖRNYÉKÉNEK A VÁROSI ÖNKOR­MÁNYZAT KÉTNYELVŰ REGIONÁLIS HAVILAPJA, AMELYNEK ELSŐ SZÁMA 1992 NOVEMBERÉBEN JELENT MEG. Himmler György főszerkesztő A történelmi múltban fegyveres harcok dúltak városunk és erődje birtoklásáért. Ma pedig túlfűtött szlovák nemzeti tudattal írt újságcik­kekben támadják városunk önkormányzatát, a város minden lakosát, akik a történelmi név visszaállítását akarják. A szlovák közvéleményt igyekez­nek a város ellen hangolni, magya­rosítással vádolnak mindenkit, aki a Parkan (Párkány) nevet tartja vá­rosunkhoz illőnek. A sok becsmérlő írás közül is kiemelkedik az, amelyet a Zmena hetilap 1991/48. számában „Stúr a szemétdombra?“ címmel közölt Laco Zrubec szorgalmas történe­lemhamisító. A fő tétele az volt, hogy városunk legrégibb neve a Kokot volt. Ezt senki nem tagadja, és a ma­gyar nyelvű őslakosság az összes többi változattal a Kakath-tal és Ka- kad-dal együtt magáénak érzi, min­dig is kakast értvén alatta, mint ahogy a név eredeti fordítói azt do­kumentálták. Zrubec az említett név mai szlovák jelentésénél elidőzik, elrágódik rajta és úgy gondolja, hogy ez a név ebben az őáltala sugallt csúfolódó értelemben ragadt a vá­rosra. Az angol nyelv szavainak több mint 40-50 százaléka idegen erede­tű, azért olyan gazdag. A magyar nyelv is nyitott nyelv. A szomszéd népekkel való érintkezés során sok idegen szót átvett és a saját hang­zásvilágához és jellegéhez alakított. Ez a szomszédok iránti megbecsü­lés jele, a nyelvi gazdagság bizonyí­téka. Ilyen szó volt a délszláv (nem szlovák) kokot - kakas jelentésű szó is. Zrubec talán azt sem tudja, hogy az ő neve tulajdonképpen Párkányé­pítő. A zrubec magyarul olyasvalaki, aki párkányt, sáncerődöt készít. Te­hát egy Párkány-ellenes párkányé­pítővel vagy akár párkányépítő Pár­kányrombolóval van dolgunk. Bartusz Gyula Szkander á la Párkány Hosszabb időt vett igénybe, míg az elöljárósági döntést tett követte és a város határát jelző „Stúrovo“ feliratok alatt megjelentek a min­den előírásnak megfelelő informá­ciós táblák a „Párkány“ szöveg­gel. Az ember jóleső érzéssel vette tudomásul, milyen jól megférnek egymás meilett, de mint az lenni szokott, néhány nap múlva jött a csalódás. Újra jelentkezett Vörös Sprayes Barátunk. Munkásságá­nak már több maradandó jele is van a városban. Ide sorolhatjuk a nánai utat jelző tábla magyar részének lefestését, a kirakatüveg mögé helyezett FMK választási plakátok lefújását, a Duna túlolda­lára mutató nyilakat „Magyarok“ felirattal a templom mögötti parkban. Ez a mi kedves, régi jó barátunk vállalta fel a nyelvtörvényesség sajátos módon értelmezett betar­tását. Újra kezdte fújni a magáét, azaz a vörös festéket, most a vá­rosszélen, az így elővarázsolt nemzeti színekkel (kék alapon fe­hér betűk, pirossal áthúzva) adva nagyobb hangsúlyt a Stúrovo fel­iratnak. Ez ott csúfkodott magában mindaddig, amíg nem jött egy má­sik „demokrata“. Ő is sajátos módszerhez folyamodott: lefestet­te a „Stúrovo" táblát. így aztán előállt a két „úriember“ által óhaj­tott egyensúlyos helyzet: nincs semmi! Szerencsére csak táblák­ról van szó! Ezúton is üdvözölhetjük mind- kettejüket, vagy ahányan vannak. Van számukra egy javaslatunk. Amennyiben erejüket szeretnék próbára tenni, tegyék azt egy kocsmaasztal mögött szkanderez­ve. Amennyiben a szkanderezés döntetlenül végződne: fújják le egymást különböző színű festé­keikkel! Bennünket pedig hagyja­nak ki pitiáner játékaikból! -ADS­Himmler György összeállítása 1954 óta élek Párkányban. Kezdettől fogva érdekelt az akkor már tizedik esztendeje megcsonkított híd sorsa. Az ötvenes évek végén eltávolították a roncsokat. Abban a reményben éltünk, hogy a híd hamarosan újjáépül. Aztán előtérbe került Bős - Nagymaros, erre való hivatkozással az újjáépítés lekerült a napirendről. A rendszerváltás után ismét az érdeklődés középpontjába került a Duna egyetlen csonkán maradt hídja. Több rendezvény is volt már ez ügyben, a legutóbbi szeptember 14-én, Széchenyi születésének 200. évfordulója alkalmából itt Párkány­ban. Az emlékülésen Agócs Zoltán egyetemi docens előadásának vé­gén reményét fejezte ki, hogy a híd- avatás 100. évfordulóján másodszor is fölavatják a Párkányt Esztergom­mal összekötő hidat. De szép is lenne. Nem is emiatt szólok most, csupán a „másodszor“ szó nem hagy nyugodni. Arra kell következtetnem, az illetékesek nem tudnak róla, hogy a hidat 1944-ben már másodszor robbantották fel. Először 1919-ben, amikor .....a híd eg yharmad részben elpusztult“ - ol­vashatjuk a város akkori króniká­jában. .....A csekély forgalom a roncsra ra kott tahidon bonyolódott le.“ A robbanás a mi felünkön történhe­tett, mert a krónikában ez áll: „1921 júliusában 150 főnyi műszaki katona érkezik Párkányba a felrobbantott dunai híd újjáépítési munkálatainak megkezdésére." 1922-ben meg is kezdték a helyreállítási munkálatokat. Az 1924-es esztendő eseményei között olvashatjuk a krónikában: „... Július 26-kán Párkányba érkezik a határ­rendező bizottság. A községi elöljá­róság és a kereskedők egyesülete memorandummal fordul a bizottság­hoz, és a dunai híd teljes rendbeho­zatalát, a hídátkelés megkönnyíté­sét, a Párkány és Esztergom közötti kocsiforgalom helyreállítását, a hí­don való ki- és berakás újraengedé- lyezését kéri.“ Úgy látszik, akkor sem siettek túl­ságosan az újjáépítéssel. Még továb­bi három év kellett hozzá. A megnyi­tásról így számol be a krónika: „1927 áprilisában fejeződnek be a híd helyreállítási munkálatai, s ez­zel megnyitják a kocsi- és autófor­galmat is.“ Akkor hét év kellett a munkálatok­hoz. A második robbanás óta 46 esztendő telt el. Vajon mennyi kell még a másodszori helyreállításhoz? V. M. 1991 márciusában az Esztergo­mi József Attila Általános Iskola, valamint a Párkányi Művelődési Központ nemzetközi gyermekrajz- pályázatot hirdetett „Szülőföldem" címmel. Ennek folytatása és díja­zásaként került sor augusztus 14-23-án „Piktor ’92“ gyermek képzőművészeti és honismereti tá­borra, melynek házigazdája Pár­kány és Esztergom városa volt. Tizenhárom gyergyószentmikló- si, tizenkét esztergomi és tizenhat párkányi kisdiák ismerkedhetett szűkebb szülőföldünk történelmi, illetve természeti nevezetességei­vel, mélyíthette el képzőművészeti ismereteit. A szakmai továbbképzést a Jó­zsef Attila Általános Iskola rajzsza­kos tanárai és az Esztergomi Mű­vész Céh, a történelmi kalauzolást pedig dr. Horváth István, a Balas­sa Múzeum igazgatója, dr. Pifók Péter, az Esztergomi Levéltár munkatársa, Himmler György, a párkányi gimnázium tanára, va­lamint Kecskés László komáromi történész vállalta magára. A tábor záróaktusaként került sor a tíz nap alatt készült képek kiállításának megnyitójára a kultúr- ház kistermében. -kádé­SZELLEMI ÖNÉPÍTÉS SZÁLKÁN Vannak fal vaink, amelyeknek jót tesznek a változások. Ezek kö­zé tartozik az egykor mezővárosi rangú Ipolyszalka is, ahol már két éve várják, mikor nyílik meg az állandó határátkelőhely az Ipoly hídon, amely Letkéssel meg az egész Börzsöny-vidékkel kötné össze a községet. Kulturális téren viszont a falu semmire nem vár. Cselekszik! Teszi a dolgát! Hagyományai vannak a kulturális tevékenységnek. Szálká­ról olyan jeles személyiségek kerül­tek ki, mint Csepreghy Ferenc szín­műíró, Radványi Kálmán lapszer­kesztő és nyelvjárásgyűjtő, vagy Turczel Lajos, akit talán nem kell bemutatni. De hagyományai vannak itt a színjátszásnak és a kulturális- közösségi élet más „műfajainak“ is. S a folytatás? 1992 augusztu- FONÁL sában hozta létre néhány lelkes szálkái lokálpat­rióta a „Fonál“ Kulturális Kört, amely Albert Ist­ván, Halló József, Tóth Béla és mások munkásságá­nak folytán igazi szellemi műhellyé kezdi kinőni magát. Augusztus köze­pén emlékkiállítást rendeztek, amely bemutatta Csepreghy Ferenc élet­művét. A falu e nagy szülöttének emléktábláját 1992. szeptember 27- én, a színműíró születésének 150. évfordulóján avatták fel, Turczel La­jos ünnepi szónoklatával és rövid műsorral adózva neki. Novemberben a kulturális kör újabb kiállítással lepte meg a falu népét: „A régi Ipolyszalka képek­ben“. A kiállításon a látogató régi képeslapokon, dokumentumokon, Albert István szálkái tájképein ke­resztül láthatta mindazt, amit a szal- kaiak megőriztek falujukról. Később pedig Albert István festményeiből nyílt retrospektív tárlat, amely bete­kintést nyújt a nemrég visszaszár­mazott festő műhelyébe. A felvázolt kép persze nem egé­szen felhőtlen. A kör munkája, igye­kezete sok esetben értetlenséggel, érdektelenséggel találkozik. Viszont élvezhetik a községi hivatal támoga­tását, ami manapság nem minden­hol természetes. Himmler György ate- *..I «g • ; iü^HE=g= Amikor Zahovay Ernőnél jártam látogatóban, vendéglátóm többek között azt is említette, hogy ha jól emlékszik, a régi papírok között kell lennie a hajdani „Párkány és Vidéke“ című újságnak is, ami az „Érsekújvár és Vidéke“ mellékleteként jelent meg. Majd utánanéz, s ha megleli, értesít. Meglelte, levonatat is csináltatott róla. A szóban forgó V. szám 1935. május 19-én jelent meg. Az első két oldal teljes, a 3-4. oldalból hiányzik jókora darab. Minden bizonnyal még a háború idején károsodott meg. Az első oldalon a Párkány csendje című írás amolyan vezércikkféle, a párkányiak mentalitását taglalja. Hadd idézzek belőle egy részletet: „ Valami egészen különleges ez a csendes, minden megráz­kódtatástól, minden társadalmi vagy egyéb szenzá­ciótól mentes élet, amely itt Párkányban megfigyel­hető... Még a választások sem érdeklik (mármint Párkány népét - VM). ímmel-ámmal elmegy a vá­lasztásokat megelőző gyűlésekre, meghallgatja min­den párt szónokát. Aztán - napirendre térve a hallot­tak felett - folytatja csendes, megszokott életét. A párkányi ember lát és hall, de semmi sem hat rá annyira, hogy azért eltérjen beléidegződött szokásai­tól. Csend van Párkányban, de a pletyka malmának zümmögése azért hallatszik. Ez az, amit szeretnek itt, ebben a Duna-parti kis fészekben, szólni, szapulni másokat, a kávéházban megtárgyalni mindent min­denkiről és a hallottakon rágódni néhány napon keresztül. “ Érdekes olvasmány. Akár napjainkban is írhatták volna. A második írás a ,,Csókos regiment" című zenés darab tomboló sikeréről számol be, amit a Katolikus Legényegylet színjátszói adtak elő. A harmadik cikk politikai jellegű. A belső oldal felét elfoglalja „Sanyargó Tóni kakathvári levele", ami helyi történésekről számol be, ilyen nyelvezettel és hangnemben; ... Nagy betsületünk van mostanába ides néném. Folton meg akarnak agitányi bennünket a zegyes pártok ríszirül, hogy rájuk szavaljunk vasár­nap. Mán annyi programot hallottunk, hogy azt se tuggyuk, mellik után mehetnínk. En tartom magam a régi elvejimné, de a Marisát megagitáta a zegyik kortes, nem is tsodállokk, mert a zilesmi meg a Már­tsa elvejivel egyezik...“ A második lapból hiányzik jókora darab, így abból az írásból is, amelyben Lőwy Hermann a zsidó hitközség és Tigermann József főrabbi félszázados működését méltatja. Ugyancsak hiányos az újvári népgyűlésről szóló beszámoló. Az utolsó oldal két írása is hiányos. Az egyik népi nyelvezetű levélfor­ma, s a választási praktikákkal kapcsolatos, a másik terjedelmesebb beszámoló, amiből arra lehet követ­keztetni, hogy az esztergomi Flenger-intézet növen­dékei szép sikerrel mutatták be a „Stuart Mária“ című ötfelvonásos drámát. Ennyi elődünk írásaiból, tartalmáról. Mindenkép­pen előnye volt, hogy hetente jelenhetett meg. Vércse Miklós |;^,'Jfe I ^jrKi^ i|?|. S2%3^3H^RH^^R»■$&•* ®í " ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom