Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-01-10 / 1. szám
- Elnök úr! Január elseje óta immáron nem Csehszlovákia, hanem az önálló állammá lett Szlovákia Magyarország északi szomszédja, ön hogyan látja: a magyar közvélemény miként fogadja ezt a változást?- Én úgy gondolom, hogy ez a változás Magyarországon már nem hat a meglepetés erejével. Meggyőződésem, hgoy ez az átalakulás nem fog bennünket eltávolítani Csehországtól; s az odairányuló kapcsolataink most tisztán és egyértelműen fognak megjelenni. Ez feltétlenül pozitívum. És hogy Magyar- ország miként ítéli meg az önálló Szlovákia megjelenését, annak történelmi és aktuálpolitikai vonzatai vannak. A történelmiek tekintetében hadd idézzem Kossuthot, aki Szlovákiában talán kevésbé ismert, mint az indokolt lenne. Ő 120 évvel ezelőtt utalt arra, hogy részint a történelemnek, részint Istennek müve, mely nemzetek és mely népek kerülnek egymással szomszédságba; majd hozzáfűzte: az viszont az embernek a felelőssége, hogy milyenné alakítja e szomszédságot. Akkor a dualista Magyarország politikai ve- 'zetőit figyelmeztetve utalt világosan arra, hogy az ő felelősségük is, milyen viszonyt alakítanak ki a szomszédos népekkel, nemzetekkel, államokkal. Azt hiszem, ebben a lényegre tapintó történelmi felismerés van. Nevezetesen az, hogy tetszik vagy nem, de mindig az élő nemzedékre és annak politikai erőire hárul a felelősség: miként alakítják viszonyukat a szomszédsággal. Ez viszont már maga az aktuálpolitika, hiszen az új államjogi helyzetbe került szomszéd azonos a régi szomszéddal, elvégre a szlovákság Csehszlovákia kereteiben is szomszédja volt Magyarországnak, a magyar nemzetnek. Együtt éltünk itt Közép-Európában, és a jövőben is ezt fogjuk tenni; igaz, mindkét fél felelőssége ezentúl még komolyabb lesz. Ezért fontos, hogy a rossz kölcsönhatásokat a jók váltsák fel.- ön szerint mi lehetne ennek legjárhatóbb útja?-A bizalom! Magyar részről, fokozott felelősségérzettel, azt kell elérni, hogy az új helyzetbe került és kisebb szomszéd ne érezze úgy: Magyarország méltánytalan előnyöket akar szerezni, netán nyomást akar gyakorolni rá. Mi viszont abban reménykedhetünk, hogy az új Szlovákia vezetői és kellő politikai ítélőképességgel bíró tömegei - ha szétnéznek az európai átalakulásban kirajzolódó körülmények között - felismerik, hogy itt egy jelentős érdekazonosság van! Szlovákiának is pótolhatatlanul fontos érdeke, hogy a stabilizálódási és demokratizálódási folyamat, a régió vele kapcsolatos fejleményeiben, a lehető legszélesebb környezet számára minél világosabb legyen. A jóval fejlettebb Nyugat ezt tekinti előfeltételnek ahhoz, hogy megadja az új államiság kialakításához szükséges nemzetközi bizalmat, anyagi támogatást, politikai befogadottságot. Szlovákia az előzményektől ugyan el nem szakadva, de most egy teljesen új fejezetet kezd remélhetőleg nagy jövőjű történelmében. Ezt a tiszta lapot nagyon világosan, az együttélés eruópai normáinak figyelembe vételével kell vonzóvá tennie. Szlovákia esetében - a minden államra vonatkozó nemzetközi normák kötelező betartása mellett - a nemzeti-nemzetiségi együttélés kérdésköre az, amit a Nyugat máris érzékelhető érdeklődéssel figyel. Gondolom, magától órtedődik, hogy részünkről a szlovák államhatárok között élő magyarok sorsa, az ő kisebbségi jogaik érvényesülése jelenti a nemzetközi befogadottság támogatásának bizalmi alapfeltételét. Ezért fontos, hogy világosak legyenek a deklarációk, s ennél is félreérthetetle- nebb azok gyakorlati érvényesítése.- Csehszlovákia fennállásának utolsó hónapjaiban - mind Csehországban, mind Szlovákiában - olyan hangok is felmerültek, hogy Magyar- ország esetleg barátságtalan gesztusokkal fogadhatná a fiatalka Szlovákiát. Az aggályoskodók akár a határrevíziók iránti igény veszélyét is emlegették, mondván: Magyarország, Trianon óta, valemennyi ide irányuló lényeges szerződését a '92 Szilveszterén megszűnt Csehszlovákiával kötötte. Felvidéki magyarként úgy tartom, hogy olyan kérdéskör ez, amelyben nyílt színvallás szükségeltetik!- Hadd mondjam mint a választott magyar Országgyűlés választott elnöke: én nem ismerek olyan magyar politikai erőt, amelyik ilyen kívánságokat, netán követeléseket támasztott volna. Én úgy gondolom, hogy egyesek aggodalmait nem szabad reális tényezőként belekeverni a politikáiba; így az efféle félelmekkel sem indokolt terhelni a szlovák-magyar viszonyt.- Köznapi tapasztalataimra utalva szeretném szóba hozni, hogy a szlovákság körében sokan úgy vélik: a határok légiesítésével, átjárhatóságával Magyarország bizonyos többletbefolyásra törekszik a határain túl élő kisebbségei érdekében. Elnök úr, erről mi a véleménye?- Ezzel újfent a feltételezések világába csöppentünk. A realitás viszont az, hogy Magyarország e tekintetben is a nyugat-európai fejleményeket vizsgálja. Amikor tehát a határok célként vállalható légiesítését említjük, akkor olyan példákra gondolunk mint a német-francia határ, amelyet valaha mindkét oldalon barátságtalanság és szigor jellemzett. Mára ez a határ történelmileg is jól érzékelhető, komoly változáson esett át. Fontosnak tartom leszögezni: naivitás lenne elvárni, hogy a sztálinista időkre jellemző, elválasztó és átjárhatatlan határok most hirtelen csak a földrajzkönyvekben szereplő vonalakká lényegüljenek. Távlatilag viszont valóban abban bízunk, hogy a jövőben a mai nyugat-európai fejlődésnek megfelelően fog gyengülni a szigorú határok jelentősége. Persze, ez korántsem jelentheti azt, hogy az egyik fél a másik ország belpolitikájába avatkozó szerephez jusson.- Aránylag sokat emlegetik mostanában Szlovákiában, hogy az anyaország úgy kíván többletjogokat a határain túl élő kisebbségei részére, hogy ugyanezt nem adja meg a Magyarországon élő szlovákságnak. ön szerint mit kell hát tennie a Magyar Köztársaságnak, hogy élüket veszítsék a szlovák-magyar viszony érdes felületei?- Őszintén gondolom, ha azt mondom: Magyarország sohasem lehet közömbös a határokon túl élő magyarok sorsa iránt; mint ahogy Szlovákia sem tesz így, amikor a nálunk élő szlovákok gondjait hozza szóba. Ez így korrekt. Érdekel hát bennünket és joggal tartjuk fontosnak, hogy a magyarság mindenütt rendelkezzék azokkal az emberi és kisebbségi nemzetiségi jogokkal, amelyek az európai normák küszöbe szerint az embert megilletik. Mi viszont arra törekszünk, hogy a jelenleg még az előkészítés zárószakaszában lévő nemzetiségi és kisebbségi törvényjavaslatban valóban körültekintően juttassuk érvényre a nálunk aránylag kis létszámban, ráadásul szórtan élő nemzetiségek minél szélesebb körű jogait.- Elnök úr, kérem, ne vegye zokon, ha mindehhez azért hozzáfűzöm, hogy ez a törvény még a kisebbségi birkatürelemhez szokott riporter számára is olyan lassan készül, akár a lucaszéke...- Lehetséges, hogy kívülről szemlélődve valóban ez a benyomás alakulhat ki valakiben; ám ennek nem a kisebbségek sorsa iránti közömbösség, hanem éppen fordítva, az alaposság szándéka az oka! A türelmetlenséget kiváltó késlekedés legfőbb forrása, hogy tárgyaló- partnerekként az egymással is vitatkozó, az egymás kompetenciáit is megkérdőjelező felekkel kell egyezségre jutnunk. Egyre újabb és újabb szervezetek igénylik maguknak a ki- sebb-nagyobb beleszólás jogát. Nem kevésbé objektív nehézség az is, hogy nemcsak az általában érvényesíthető, tehát Európa legjobb kisebbségi normáit kell megtalálnunk, hanem annak gyakorlati lehetőségeit is, hogy mindezek a jogok a szórtan élő, helyenként csupán családi kötelékeket alkotó közösségekben is érvényesíthetők legyenek.- Szlovákiában gyakran hallom azt a vádat, hogy Magyarország lényegében megvárta azt a pillanatot, ■amikor a területén már csak szórványban vannak jelen a nemzeti kisebbségek: ráadásul ezzel a hosz- szan vajúdó törvénnyel pusztán irritálni akarja szomszédait, miközben az ott élő nemzetiségekkel szemben már eljátszotta a maga kisded játékait!...- Hadd mondjam el azt, hogy a mai Magyarország területén a korábbi évtizedekben is csak korlátozott számban éltek nemzetiségiek. Itt a két és fél éves, helyreállított magyar demokráciának nincs szé- gyellnivalója, hiszen ez az időköz minden volt, csak nem az asszimilá- lás időszaka.- És korábban?-A különböző periódusokban, a hegemóniát kézben tartó nemzet részéről, Közép-Európában mindenütt folyt szándékolt asszimiláció. E téren a magyar demokratikus történetírás már elmondta, amit kritikusan vagy önkritikusan el kellett mondania. Hadd tegyem hozzá - és ezt nem politikusként, hanem inkáb történészként említem -, hogy visszapillantva a Kárpát-medence legutóbbi másfél évszázadára a magyar és a nemzetiségi nyelvhatár alig mozdult el; illetve amennyiben igen, akkor sokkal inkább a magyarok rovására. E tény az objektiv vizsgálati anyagok tükrében pedig azt mutatja, hogy a szomszédnépek kritikus hangú képviselői által hangoztatott vádak zöme túlzottnak bizonyul. Ugyanakkor az, hogy a szórványok asszimilációja viszonylag gyors, nemcsak Magyarországra, hanem a világ minden országára jellemző. A nemzeti kisebbségek csupán népi tömbökben tudják, tudták megőrizni nemzetiségüket. Nem úgy azok, akik városba településsel, korábban műveletlen területek meghódításával, áttelepüléssel önkéntes alapon kerültek idegen nyelvi közegbe. Erről aligha lehet többet mondani, mint azt: a nyelvhatár stabilitása, illetve az imént felsorolt jellemzők a meghatározók. Véleményem szerint a magyar demokrácia törekvései egyenesen kisebbségpártiak, hiszen annyi önálló szervezete a Magyarországon élő nemzetiségi és etnikai kisebbségeknek sohasem volt, mint a kommunizmus bukását hozó rendszerváltás után. Ez a változás a közélet valamennyi területén felmutatható. Természetesen, minden igény mindenkor fokozható, és én ebben nem látok semmi rosszat. Sőt! Remélhetőleg, a közeljövőben megszülető törvény is ezt tükrözi majd.-A közeljövőben? A gyakorlatban mi értendő ez alatt?-Nagyon remélem, hogy 1993 első negyedében megszületik. Azt viszont már elöljáróban elmondhatom, hogy a legkülönbözőbb nemzetközi színtereken - ahová e törvényjavaslatot megvitatás végett el- juttatuk - rendkívül pozitív fogadtatásra találtunk.- Elnök úr, vajon minek tulajdonítható, hogy a most formálódó demokráciákban ennyire hangsúlyosan felütötte fejét a nacionalizmus? Valóban csak a sztálinista idők sajátos légkörének köszönhető, hogy eleddig mindez suba alatt maradt?...- Nézze, ha a pincéből felhozzuk az óborral teli, pecsételt korsókat, akkor a pecsétek felbontása után az aszúbor kitűnő illata érződik. Ám ha volt olyan korsó, amelyben ártó szellem lakozott, akkor bizonyosra vehető, hogy az ártó szellem ebből a korsóból nagyra nőve fog kiszabadulni. Csupán azért éltem ezzel a hasonlattal, hogy érzékeltessem: minden nemzet természetes törekvése, hogy felszínre hozza a saját nemzeti értékeit; ugyanakkor minden nemzet disztingváló képességén múlik, hogy meg tudja különböztetni a jó és az ártó szellemeket. Sőt! Ehhez mérten bánjék is velük. Én tehát történészként és politikusként is úgy látom, hogy a következetes patrióta képes elbánni a sovinizmussal. Mind Magyarországon, mind a térség valamennyi országában. így hát a jogvédelem, a jogbiztosítás természetes nemzeti törekvés; viszont a jogfosztás, a történelmi változások árnyékában kierőszakolt előnyszerzés nyilvánvalóan élezi a másik nemzetben élő - netán feltámadó - soviniszta tényezőket. Úgy vélem, a patriotizmus nem akadálya a népek együttélésének, hiszen hazafi számára rokonszenves a másik hazafisága; míg a sovinizmus a másik sovinizmusát erősíti. Ez utóbbinak sohasem szabad utat engedni.- önnek mi a véleménye a mostanában sokat vitatott kisebbségi önigazgatás kérdéséről?- Úgy gondolom, itt a demokrácia lényegéből kell kiindulni. Szabadjon újra Kossuthra utalnom, aki nem egyszerűen nemzetiségpolitikai felismerésekhez jutott el a maga emigrációjában, hanem megerősítette azt, amit korábban is vallott: a demokrácia az egyén szabadságában, illetve az önigazgatásban és az ön- kormányzatokban veti meg a lábát. Enélkül egyszerűen nem is lehet teljessé tenni a parlamentáris demokráciát. Ez eleve alapkérdés, ott pedig fokozottan az, ahol a demokratikus alapfunkciókhoz még a nemzetiségek jogvédelme is járul.- Elnök úr, félő, hogy válaszának közreadásával Szlovákia nacionalistább érzelmű körei önt is, lapunkat is azzal fogják vádolni, hogy az önigazgatás fránya igényét Magyarország súgja a felvidéki magyarságnak...- Rendben. Akkor e tekintetben a szlovákiai magyarság, illetve az őket bírálgató körök egyaránt hallgassanak Angliára, hallgassanak Amerikára, hallgassanak Németországra, a Benelux államokra; és akkor még nem is hoztam fel példaként Svájcot, ahol mindezt szinte a tökélyig fokozták. Hallgassanak rájuk, mert úgy gondolom, onnan is azt fogják hallani, hogy csak az önigazgatás elvének érvényesítése teheti igazán demokráciává a modern államot.- Ha megengedi, hogy személyeset is kérdezzek, akkor tudni szeretném: ön miként érzi magát a Kárpátmedence most formálódó demokráciáiban?- A csalódás karcolásaitól és szúrásaitól sebzetten, de töretlen optimizmussal. És nagyon mély meggyőződéssel, hogy eszközei vagyunk az újjáteremtés nagy müvének. *- Egy rádióbeszélgetésben egyszer elárulta, hogy szívesen szokott mesélgetni a kislányának...- Azóta fordult a kocka. Ha fáradt vagyok, mostanában már inkább a lányom - aki korom szerint az unokám is lehetne, ám a sors így hozta - mesél nekem.- Eszerint Szabad György a politika foglya lett?- Nem, nem vagyok a politika rabja, csupán egyre fárasztóbb ez a munkakör. Persze, ezt nem panaszként, ezt tényként említettem, ha már rákérdezett.- Elnök úr, a hétköznapok realitásait tekintve ott a bösi gubanc, a nem éppen legsikerültebb új szlovák alkotmány, a szlovákiai magyar helységnévtáblák egyre éleződő kérdése - és még bőven sorolhatnám... ön bízik a szlovák-magyar kiegyezésben?- Én egy szlovák-magyar megegyezésben bízom.- Szándékosan kerüli azt a szót, hogy kiegyezés?- Igen, mert ón tiszta, egyenjogú, demokratikus megegyezést kívánok Szlovákia és Magyarország között. Meggyőződésem, hogy el fogunk jutni hozzá, hiszen e két ország valamennyi lakosának ez az érdeke. Ezt pedig olyan tényezőnek tekintem, amelyik a maga objektív erejével fog érvényesülni, hogy rászorítsa azokat, akikben esetleg még ott élnek a hajdani előítéletek maradványai.- Vajon miként látja: években vagy évtizedekben kell mérni ehhez a megegyezéshez vezető utat?- Is-is, hiszen a társadalmi és tudati szférát befolyásoló folyamatok csak a történelem nagy íveiben érvényesülnek. Természetesen, e nagy ívek kisebb szakaszokra bonthatók; így megvan a mindennapi lehetőség és a hosszabb távú feladat is. Hadd emlékeztessek ismét Kossuthra, aki a lényegre tapintva mondta: szomszédok voltunk és szomszédok maradunk, rajtunk és a felelősségtudatunkon múlik, hogy milyenek!- Köszönöm az interjút! Miklósi Péter (Fotó: HVG) Interjú Szabad Györggyel, a magyar Országgyűlés elnökével
