Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-02-28 / 8. szám

0 0 Keveset tudunk erről a szervezet­ről, pedig már három éve működik. A politikai rendszerváltás után jött létre, hogy a földműveseket - földtu­lajdonosokat, a mezőgazdasági ipa­rosokat - agrárvállalkozókat tömö­rítse soraiban. Legfőbb célkitűzé­süknek a tulajdonjog védelmét tart­ják, valamint részvételüket a mező- gazdaságot érintő törvények előké­szítésében, az adópolitika, az árak és az állami támogatás alakításá­ban. A múlt év végéig a kormány- szervek nem is hallgatták meg őket. Ennek is tulajdonítható, hogy nem kaptak pénzügyi segélyt ahhoz, hogy hivatásosan végezhessék munkájukat. A lelkes alapítók és szervezők egyszerű amatőrként, családi „költségvetéseik“ rovására a saját zsebükből fedezik az ország­járás kiadásait, hogy a járásokban is megalapíthassák a földtulajdonosok társulását, az érdekvédelem leg­szükségesebb alapjait. A társulás elnöke kezdettől fogva a ma hatvan éves Milan Pasmík, aki a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola állatte­nyésztési karán szerzett mérnöki oklevelet. Jól ismeri a létért küszkö­dő paraszt munkáját. Édesapja a Pöstyén melletti vrbovéi hegyvidé­ken, a szántófölddé alakított irtvá- nyon gazdálkodó kisparaszt volt. AZ IGAZSÁG A Ml OLDALUNKON VAN- A rendszerváltáskor sok pa­raszttal, volt földtulajdonossal talál­koztam - emlékezik a kezdetre Mi­lan Pasmík. - Országos méretben egyforma volt a panaszuk: nincs védelmezőjük, jogaikat kisajátítják azok, akik elvették a földjeiket, meg­fosztották őket emberi méltóságuk­tól. Levélben kértük a politikai élet vezető képviselőit: töröljék az anti­demokratikus, embertelen törvénye­ket, a szocializálás következmé­nyeit. Kéréseinkre nem kaptunk választ. Ez a körülmény késztetett bennün­ket egy olyan társulás megalakítá­sára, amely védelmezné a társada­lom legjobban sújtott rétegének, a földművelőknek jogait. Az állam- igazgatástól, pártoktól, mozgalmak­tól függetlenül akarjuk a földtulajdo­nosok érdekeit érvényesíteni, tekin­tet nélkül arra, hogy milyen nemzeti­ségűek, vallásúak, s milyen pártné­zetet vallanak. Elsőrendű felada­tunk, hogy az ország parasztsága visszaszerezhesse emberi méltósá­gát, a társadalomban betöltött törté­nelmi szerepét, s hogy az egykor saját földjükön gazdálkodó apáik, nagyapáik hagyományának szelle­mében hozzájáruljanak a mezőgaz­daság fejlesztéséhez, s e téren mie­lőbb elérhessék a fejlett országok színvonalát. Törvényes keretek között 1990 augusztusában önkéntes szervezet­ként alakult meg a földtulajdonosok és agrárvállalkozók társulása. Az önkéntesség, a függetlenség volt az oka annak, hogy a mezőgazdasági minisztériumban azt mondták neki: Ha már önkéntesek vagytok, oldjá­tok meg saját magatok az önfenntar­tás problémáit!- Már három éve nincs egy fize­tett dolgozónk sem - mondja a tár­sulás elnöke. - A saját zsebünk sínyli meg a legszükségesebb kia­dásainkat. Meggyőződésből vállal­juk ezt az anyagi áldozatot, mert tudjuk, az igazság a mi oldalunkon van. KÉNYSZERÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK NÉLKÜL Más lenne a helyzet, ha a társulás programja összhangban lenne az állam gazdasági politikájával, ha azt helyeselnék, amit a kormányzat el akar érni. Az érdekvédelem azon­ban nem lehet mindig azonos azzal, amit a kormány szándékozik meg­valósítani. A múlt év végén ki. is éleződött köztük az ellentét, amikor akarva-akaratlanul nyilvánosságra került, hogy a mezőgazdasági mi­nisztérium alkotmányellenesen diszkriminálni akarja az ötven hektá­ron aluli gazdálkodókat azzal, hogy 1993-ban már nem kaphatnak álla­mi támogatást. December 19-én a társulás zólyomi országos közgyű­lésén élesen tiltakoztak a tervezett támogatás leállítása ellen. Ugyanak­kor - hogy önkényes beavatkozás többé ne fordulhasson elő - prog­ramnyilatkozatukban megbízták a társulás vezetőségét egy olyan törvény megalkotásának kezdemé­nyezésével, amely szerint büntető­vagy fegyelmi eljárást indíthatnának az állami szervek és más intézmé­nyek dolgozói ellen, akik fékezik, vagy akadályozzák a restitúciós és privatizálási folyamatot a mező- és erdőgazdaságban. A mezőgazdasá­gi termelés fellendülését nem a nagy területű gazdaságok támogatásával valósíthatjuk meg, elsősorban a többséget alkotó kisparasztokat, MILAN PAéMÍK, a Szlovákiai Földtulajdonosok és Agrárvállalkozók Társulásának elnöke nyilatkozik a magángazdálkodók érdekvédelméről az 5-7 hektárig gazdálkodókat kell segítenünk, akik a megművelt föld­terület negyven százalékának a tu­lajdonosai.- Ellenzünk minden olyan kísérle­tet, amely megfojtaná a kisparaszto­kat - mondja Milan Paámík. - Ne a támogatás megvonásával kény­szerítsék őket az újabb szövetke­zésre. Erre csak önkéntesen szán­hatják rá magukat, az államigazga­tás gazdasági nyomása nélkül. A kényszerítő körülmények kiiktatá­sát tartjuk egyik fontos felada­tunknak. A kormány január derekán döntött a mezőgazdasági termelés támoga­tásának formájáról.- Az ötven hektáros határt már nem is említették, de más feltételhez kötötték az állami hozzájárulás meg­ítélését. Egyes gazdaságoknak a föld minősége alapján kétszáz­ezertől fél millió koronáig terjedő évi termelési értéket kell elérniük ahhoz, hogy csökkentett támogatást kap­hassanak a vetőmag, az ültető- anyag, vegyszerek és állatok vásár­lására. A tervezetben nem szerepel a gépek és a műtrágya beszerzését megkönnyítő állami támogatás. Jó­val húszon felül, vagy negyven hek­táron kell annak gazdálkodnia, aki a megkívánt termelési eredményes­séget szeretné elérni. Lényegében ez is a megkülönböztetés egyik for­mája. A kis- és középparasztok nem érhetik el a nagy gazdaságok terme­lési értékének szintjét. A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM OKOSKODIK A mezőgazdaság idei támogatási rendszere még nem lépett érvény­be, mert a pénzügyminisztérium dol­gozói kispekulálták, hogy a földmű­velők kárára hogyan gyarapíthatnák az elszegényedett államkasszát. A mezőgazdasági minisztérium erre az esztendőre 7,8 milliárd koronát fordíthat a mezőgazdaság támoga­tására. A pénzügyminisztérium ille­tékesei viszont így vélekednek: Rendben van, adunk pénzt, de a hozzájárulás felét visszavesszük ötven százalékos adó formájában! A mezőgazdasági minisztériumban a megadóztatás ellen kardoskod­nak. Kinek lesz igaza?- A kormány által jóváhagyott tá­mogatás is kevés a mezőgazdaság­nak - állapítja meg Milan Pasmík. - S ha most az állami hozzájárulás fele visszakerül az államkasszába, a mezőgazdasági termelés biztosí­tására csak 3,9 milliárd korona jutna. Ez abszurdum! A támogatás mega­dóztatását a kis- és középparasztok céltudatos felszámolásának tartom. Még azt a keveset sem kaphatnák meg, amihez hozzájuthatnának. A magángazdálkodást vállaló kispa­raszt kellő anyagi támogatás nélkül nem kezdheti el földjének művelé­sét, amikor számukra nehézségek­be ütközik az induláshoz szükséges, uzsorakamattal járó kölcsönök fel­vétele is. A szlovákiai magánvállal­kozóknak a nagy adóterhek miatt Pozsonyban tartott január végi tilta­kozó gyűlésén társulásunk nevében követeltem a mezőgazdaságnak nyújtott támogatás tervezett meg­adóztatásának, valamint a hozzájá­rulás megítéléséhez megkívánt ter­melési értékhatár törlését... MEGKAPJÁK A HOLLANDOK MILLIÓIT? A Szlovákiai Földtulajdonosok és Agrárvállalkozók Társulása már ti­zenöt járásban vetette meg a lábát, de még mindig amatőrként szervez­kednek, ami nem teszi lehetővé, hogy olyan eredményeket érhesse­nek el, amilyenekre szükségük len­ne. Most kezdik meg a földtulajdo­nosok toborzását a Dunaszerdahe- lyi járásban. Itt könnyebb lesz a dol­guk, mert több községben a földtu­lajdonosok saját kezdeményezés­ből, érdekvédelmi alapon gazdakö­röket alakítottak. A társulásnak itt lesz kire támaszkodnia- Nehéz hivatásos, fizetett dolgo­zók nélkül működnünk - mondja a társulás elnöke. - De így is min­dent meg kell tennünk, hogy bóvít- hessük tagjaink sorát, hogy a föld­művelők összefoghassanak érdeke­ik, jogaik védelmében, amire nagy szükségük van most, amikor az új adórendszer is gúzsba köti a vállal­kozók kezét. A társulás Rolnik címmel jelenteti meg havonta tájékoztató és érdek- védelmi lapját. A szerkesztőbizott­ság elnöke a Karván 350 hektáron gazdálkodó Bottka Pál, a társulás országos vezetőségének tagja. A társulásnak jelenleg 6500 tagja van. Ez igen kevés, de számuk ro­hamosan növekedhetne, ha leg­alább néhány fizetett dolgozójuk lenne az ügyintézések lebonyolítá­sához. Mostanáig a vezetőségi ta­goknak kenyérkeresöi elfoglaltságuk miatt arra sem futotta idejükből, hogy a nyilvántartott tagoknak el- küldhessék a tagilleték befizetésé­hez szükséges iratokat. A megala­kulástól eltelt rövid idő alatt kapcso­latokat teremtettek a német, osztrák, francia parasztszövetségekkel is. A legkonkrétabb együttműködés a keresztény holland földművelők Landbowschap nevű szervezetével alakult ki. A holland szervezet képvi­selői kormányuk hozzájárulásával hajlandók lennének több mint nyolc­millió koronával támogatni a Szlová­kiai Földművelők és Agrárvállalko­zók Társulásának fejlesztését, ha ezt a programot magáévá tenné a mi mezőgazdasági minisztériumunk is, anyagi támogatást nyújtva a társulás központi és három területi irodájá­nak létesítéséhez. A hasonló cseh­országi társulás már megkapta ezt a támogatást.- Remélem, hogy hozzánk is el­jutnak a hollandok milliói - közli Milan Pasmík. - Három év után most januárban végre fogadta kül­döttségünket Peter Baco, a kormány mezőgazdasági minisztere. Igen korrekt volt a tárgyalásunk. Megí­gérte a társulásunk hivatásossá té­teléhez szükséges anyagi támoga­tást, a fizetések megtérítését. Meg­győződésem, hogy e tárgyalásaink sikeresen folytatódnak a földtulajdo­nosok és agrárvállalkozók javára, és jelentősen hozzájárulhatunk a föld- tulajdonon alapuló mezőgazdasá­gunk fejlesztéséhez. Petrád Bálint 0 1993. II. 28. Az új 1000 koronáson látható Andrej Hlinkának, a szlovák nemzet atyjának nem volt kifogása a régi koronán több nyelven feltüntetett értékek ellen Széljegyzetünk Szeretem a szép bankókat. Nem vagyok gyújtó, azonban évtizedek során megőriztem számos szép pénzt. A legtöbb papírpénz igazi kisgrafikai remek­mű. Mesteri metszeteken mutatja be az illető or­szág történelmének nagy alakjait, eseményeit, szép tájait. így lesz ez a készülő szlovák bankókkal is? Jozef Bubák festőművész terveiről már készítik az acélmetszeteket, hogy aztán a londoni és ottawai nyomdákban elkészíthessék a Szlovák Köztársa­ság bankjegyeit. Most, hogy lázasan folynak az előkészületek, mint egyszerű szlovák állampolgár­nak lenne egy jámbor óhajom, javaslatom. Kedves miniszterelnök úr, miniszter urak, tisztelt Nemzeti Bank vezetői! Jó lenne, ha ezekre az új szlovák bankókra rányomnák magyarul, ruténül és németül is az értékeket. Ne vegyék ezt újabb szélsőséges követelésnek! Az alkotmány ugyan hivatalos nyelv­EGY MAGYAR NEMZETISÉGŰ SZLOVÁK ÁLLAMPOLGÁR jámlior óhaja Az első köztársaság 10 koronásán és a Szlovák Állam 5 koroná­sán feltűnően látható a háromnyelvű értékjelzés. Az új szlovák koronákról ugyan miért hiányzik? vé nyilvánítja a szlovákot, azonban nem árt, ha a hatalom mai urai tanulnak a múlt hasznos tapasz­talataiból. Mellékelten közöljük az első köztársaság tízkoronását és a Szlovák Állam ötkoronását, ame­lyeken három nyelven olvasható az értékjelzés. Azt hiszem, egyik állam sem volt demokratikusabb, mint a mai Szlovákia. Igaz, hogy közben volt egy nagy sepregetés, ahol megtettek mindent egy nemzeti állam megteremtéséért. Magyarokat, né­meteket kitelepítettek, ruténokat „elukránositot- tak“, azonban minden új népszámlálás azt bizo­nyítja, hogy ezek a nemzetiségek fantasztikusan „szaporodnak“. Egyre többen vannak. A becslé­sek azonban még ezeken az adatokon is túltesz­nek. A Münchenben élő szlovák értelmiségieknek a Literárny tyzdenníkben közölt elemzése szerint Szlovákiában jelenleg több, mint 600 ezer (!) ma­gyar él, ami az összlakosság 12 százaléka. Ezen kívül százezer a ruszin-ukrán ötvenezer a cseh és a körülbelül félmillió a cigány, (a kárpáti németeket kifelejtették). Ha ezt összeszámláljuk, kiderül, hogy Európában Szlovákiában van a legnagyobb nem­zetiségi kisebbség. Ha a cigányokat is elismernék, akkor minden negyedik állampolgár nem szlovák. így eljutottam jámbor javaslatom lényegéhez: Ezért lehetne a készülő szlovák bankókra is rá­nyomtatni a legjelentősebb nemzetiségek nyelvén is az értékeket, úgy ahogy azt az elődök tették. Nem azért, mert a magyarok nem akarják megta­nulni, hogy a száz az sto, hanem mondjuk azért, mert politikusaink minden nemzetközi fórumon kije­lentik, hogy nálunk a nemzetiségek lehetőségei messze túlszárnyalják az európai normákat. Az új pénz többnyelvű jelzése nem lenne nagy dolog, annyit azonban feltétlenül bizonyít, hogy a nemzeti­ségek iránti nagyvonalúságban, gesztusban a je­lenlegi komrány nem éri el még a masaryki rend­szer, sőt még a Szlovák Állam színvonalát sem. Pedig ezzel egy cseppet sem lesz nemzetibb, európaibb és keményebb a szlovák valuta. Szűcs Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom