Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-21 / 7. szám
* A megsebzett varjú Gyerekkoromban a házunk előtt egy öreg platán állt. Télen, tavasszal arra telepedtek a varjak. A szomszédunkban, egy eléggé rozoga házacskában egy agglegény élt. Savanyú Gyurinak hívták. Ma sem tudom, ez volt-e az igazi neve, vagy csak ragadványnévként maradt rajta. Amolyan természetjáró ember volt, az erdőket, a mezőket bújta, vadon termő gyümölcsöt szedett, gyógynövényt gyűjtött, szárított. Volt néhány kalitkája, benne mókus, pinty, kenderike. Ha Gyuri otthon volt, mindig nála tanyáztam. Kedveltem őt is, háza táját is. Sok érdekes dolgot tudott mesélni állatokról, fákról, füvekről, fellegek járásáról. Mindig derűsen nézett, ha mesélt, de a mosolya fanyar volt, arcán összefutottak a ráncok. Talán furcsa mosolya miatt hívták Savanyú Gyurinak. Gyermeki kíváncsisággal figyeltem madarait, napokig elnézegettem volna a játékos mókuskát, ahogy forgatta a kalitjába helyezett pici motollát. Csibinek hívták a mókuskát, folyton ugrált, játszott, s ha mogyorót nyújtottam be neki, ügyesen kikapta az ujjaim közül, s máris jóízűen ropogtatta. Az egyik téli napon Gyuri megsebzett varjút talált az udvarán. Véres volt, eltörött az egyik lába. Gyuri heteken át gyógyítgatta. A varjú föl is épült, de sánta maradt. Ott ugrált a konyhában, száraz hangon károgott, ha éhes volt. Különben minden érdekelte, a legkülönbözőbb dolgokat csipkedte föl: szalmaszálat, fadarabot, rongyot. Később kisántikált az udvarra, próbálgatta szárnyait, fölröppent a tar körtefára, onnan figyelte a környezetet. De mindig visszarepült, s igyekezett bejutni a konyhába, mert tudta, enni kap: húst, zöldséget, kukoricát, mikor mi kerül ki a fazékból, zacskóból.- Kár, kár - károgta rekedten.- Csöndben légy, mert beduglak a fazékba! - tréfálkozott Gyuri, s elmesélte, hogy gyermekkorában többször evett varjúlevest, varjúpecsenyét.- Hideg tél, nagy szegénység volt, ennivaló meg alig-alig - mesélte. - A varjak népes csapatokban tanyáztak a mezőn s a ház körül. Apám gondolt egyet. Szakajtóból, kosárból csapdát állított. Botocskával föltámasztotta a szakajtót, búzamagot szórt alá. A botra vékony spárgát kötött, s egészen a ház bejáratáig vezette. Amikor a varjak szemezgetni kezdték a magot, megrántotta a spárgát. A szakajtó leborult, s egy-két madár alatta maradt. Anyám megko- pasztotta őket forró vízben, éppen úgy, mint a tyúkot, csirkét. Jó zsíros húsleveseket főzött, a varjú- hús azonban eléggé rágós volt. Éhesek voltunk. Megettük. Elképedve hallgattam Savanyú Gyurit, aki gyermekkorában varjúcombot evett.- Nézd csak! - mutatott egy ízben a Kecske-domb irányába. - Látod, mennyi varjú kering fölötte?- Rengeteg, csak úgy feketéit az ég. Mi lehet velük?- Havat kémek — jelentette ki Gyuri. - Ha így körbe-körbe kóvályognak, mindig leesik a hó. Megérzik. Másnap le is esett. Fehér, dagadó dunyha alá bújt a táj. A sánta varjú is kimerészkedett, vidáman fürdőit a hóban. Ám egyszer csak eltűnt a bicebóca varjú. Belekeveredett egy nagy varjúcsapatba, s nem jött vissza többé. Dénes György A farsang olyan népszokás, mely vízkereszttel kezdődik, és hamvazószerdáig tart, de különösen ünnepélyes az előtte való kedden, amit általában „farsang farkának“ mondanak. Ez a telet, a hideget, a sötétséget legyőző tavasz egyik örömünnepe. Farsang idején a gonoszűzés és termésvarázslás is előfordult a szokások sorában. Ilyenkor baltával fenyegették meg a termőfákat, hogy kivágják, ha nem adnak elegendő termést. A busójárás a mohácsi soká- cok híres farsangi népszokása. Három napon át - farsangva- sámap reggelétől húshagyókedd estéjéig - tartott régebben a mulatság. A felvonulásban csak a férfiak vettek részt. A busók a Mohácsi-szigetről csónakon keltek át a városba, állatbőrbe öltöztek, fejüket álarc födte. A fűzfából faragott maszkokat állatvérrel festették pirosra. Az álarcot a kifűrészelt csorba fogsor, az élesen metszett szem, a homlokrészre erősített állatszarv tette ijesztővé. A busók ruhájukat szalmával tömték ki, fejükre vesz- szőből font sapkát fedtek, kezükben buzogányt tartottak, fakereplőt csattogtattak, láncos botot csörgettek, tollal tömött zsákot, fűrészporral és hamuval teli hosszú harisnyát lóbáltak. A lármát kürtök rikoltásával, köcsögduda-küp- pögéssel, kolompolással, énekléssel fokozták. A várost járó bandák a járda szélén álldogálókat riogatták, de a házakba és az istállókba is betértek. Volt akinek a hátán csattant a hamuzsák, másnak az arcát kormozták be, a harmadikat borral kínálták. A hagyományt az a ma is élő népmonda magyarázza, miszerint a törököket a busónak öltözött szigeti emberek űzték ki Mohácsról, ám ennek aligha van történeti alapja. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok hozták magukkal a szokást - még az 1600-as évek végén -, amely aztán később formálódott. A busójárás éppúgy rokonságot mutat a riói és velencei karnevállal, mint egyes afrikai szokásokkal. Az állatbőrökkel díszített maszkok emlékeztetnek a primitív népek fából, tökhéjból vájt, vérrel, növényi festékkel díszített álarcaira. H. E. GONDOLKODOM, TEHÁT... Zengenek az erdők... A vízszintes 1-es sorban és a függőleges 10-es oszlopban a Zengenek az erdők és a havasok... című népköltés folytatása olvasható. Vízszintes: 1. A népköltés folytatása (I.). 8. Világ..., nevezetes. 9. De szlovákul. 11. Inas. 12. Kén, flór. 14. Azonos betűk. 15. A múlt idő jele. 16. Többsége. 18. Napszak. 20. Elemózsia. 22. Személyes névmás. 23. A kutya bundája. 24. Mag. 27. Számnév. Függőleges: 2. Indulatszó. 3. Verskellék. 4. Eper fele. 5. Megpirított. 6. Háziszárnyas. 7. Névutó. 10. A népköltés folytatása (II.). 13. Igekötö, 14. Évszak. 17. Folyóágy. 18. Szeme betűi keverve. 19. Vívóeszközök. 21. Betű kiejtve. 25. Fordított névelő. 26. Molnár Vince. 28. Névelő. Készítette: Kovács Sándor MEGFEJTÉS A február 7-ei számunkban közölt feladat megfejtése: 1-13-8, 2-13-7, 3-13-6, 4-13-5. Nyertesek: Bahík Attila, Ipolypász- tó; Derzsi Attila és Balázs, Tany; Tóth Krisztina, Gesztele: Paczes Imre, Rozsnyó: Birkus Róbert, Tardoskedd. * Rejtvény, 1. rész Dezoxiribonukleinsav, röv. Rejtvény, 3. rész Világhírű szobrász Magnézium vegyjele Vitamin Oltóanyag Tanonc Szlovák mutató névmás Diákotthon Férfinév —Azonos betűk Utónév Tonna Posztófajta Lakásban van! Ugyanaz, röv. Azonos betűk Franciaországi város Orosz filmrendező Magyar történetíró disznó Mohamedán egyházi jog g Rádiusz Forma Gramm Csahos pénznem Névutó Asztácium Azonos betűk Kötőszó Névelő Bllll Tengeri fürdőhely FranZoltán Farmermárka Lentebb Négyszázhatvan évvel ezelőtt született MICHEL de MONTAIGNE francia humanista író, bölcselő és pedagógus. Rejtvényünk fő soraiban egyik ismert gondolata található Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Re- dakcia UJ SZÓ, Pri- binova 25., 81915 Bratislava) legkésőbb február 24-ig. A levelezőlapra feltétlenül írják rá a KERESZTREJTVÉNY jeligét. A helyes megfejtők közül hárman sorsolással - 300-300 korona pénzjutalomban részesülnek. Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ A február 7-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Carrar asszony puskái, A koldusopera, Kurázsi mama, Galilei élete“ 300 koronát nyertek: Tóth Jánosné, Naszvad; Szilassy Ágnes, Rimaszombat: Polcsányi Sándor, Kassa. 1993. II. 21. ilasámap