Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-02-21 / 7. szám

* A megsebzett varjú Gyerekkoromban a házunk előtt egy öreg platán állt. Télen, tavasszal arra telepedtek a varjak. A szomszédunkban, egy eléggé rozoga házacskában egy agglegény élt. Savanyú Gyurinak hívták. Ma sem tudom, ez volt-e az igazi neve, vagy csak ragadványnévként ma­radt rajta. Amolyan természetjáró ember volt, az erdőket, a mezőket bújta, vadon termő gyümölcsöt szedett, gyógynövényt gyűjtött, szárított. Volt néhány kalitkája, benne mókus, pinty, kenderike. Ha Gyuri otthon volt, mindig nála tanyáztam. Kedveltem őt is, háza táját is. Sok érdekes dolgot tudott mesélni állatokról, fákról, füvekről, fellegek járásáról. Mindig derűsen nézett, ha mesélt, de a mo­solya fanyar volt, arcán összefutot­tak a ráncok. Talán furcsa mosolya miatt hívták Savanyú Gyurinak. Gyermeki kíváncsisággal figyel­tem madarait, napokig elnézeget­tem volna a játékos mókuskát, ahogy forgatta a kalitjába helye­zett pici motollát. Csibinek hívták a mókuskát, folyton ugrált, ját­szott, s ha mogyorót nyújtottam be neki, ügyesen kikapta az ujjaim közül, s máris jóízűen ropogtatta. Az egyik téli napon Gyuri meg­sebzett varjút talált az udvarán. Véres volt, eltörött az egyik lába. Gyuri heteken át gyógyítgatta. A varjú föl is épült, de sánta ma­radt. Ott ugrált a konyhában, szá­raz hangon károgott, ha éhes volt. Különben minden érdekelte, a leg­különbözőbb dolgokat csipkedte föl: szalmaszálat, fadarabot, ron­gyot. Később kisántikált az udvar­ra, próbálgatta szárnyait, fölröp­pent a tar körtefára, onnan figyelte a környezetet. De mindig visszare­pült, s igyekezett bejutni a konyhá­ba, mert tudta, enni kap: húst, zöldséget, kukoricát, mikor mi ke­rül ki a fazékból, zacskóból.- Kár, kár - károgta rekedten.- Csöndben légy, mert bedug­lak a fazékba! - tréfálkozott Gyu­ri, s elmesélte, hogy gyermekkorá­ban többször evett varjúlevest, varjúpecsenyét.- Hideg tél, nagy szegénység volt, ennivaló meg alig-alig - me­sélte. - A varjak népes csapatok­ban tanyáztak a mezőn s a ház körül. Apám gondolt egyet. Sza­kajtóból, kosárból csapdát állított. Botocskával föltámasztotta a sza­kajtót, búzamagot szórt alá. A bot­ra vékony spárgát kötött, s egészen a ház bejáratáig vezette. Amikor a varjak szemezgetni kezdték a magot, megrántotta a spárgát. A szakajtó leborult, s egy-két ma­dár alatta maradt. Anyám megko- pasztotta őket forró vízben, éppen úgy, mint a tyúkot, csirkét. Jó zsíros húsleveseket főzött, a varjú- hús azonban eléggé rágós volt. Éhesek voltunk. Megettük. Elképedve hallgattam Savanyú Gyurit, aki gyermekkorában varjú­combot evett.- Nézd csak! - mutatott egy ízben a Kecske-domb irányába. - Látod, mennyi varjú kering fö­lötte?- Rengeteg, csak úgy feketéit az ég. Mi lehet velük?- Havat kémek — jelentette ki Gyuri. - Ha így körbe-körbe kóvá­lyognak, mindig leesik a hó. Meg­érzik. Másnap le is esett. Fehér, daga­dó dunyha alá bújt a táj. A sánta varjú is kimerészkedett, vidáman fürdőit a hóban. Ám egyszer csak eltűnt a bice­bóca varjú. Belekeveredett egy nagy varjúcsapatba, s nem jött vissza többé. Dénes György A farsang olyan népszo­kás, mely vízkereszt­tel kezdődik, és hamvazószer­dáig tart, de különösen ünne­pélyes az előtte való kedden, amit általában „farsang farká­nak“ mondanak. Ez a telet, a hideget, a sötétséget legyőző tavasz egyik örömünnepe. Farsang idején a gonoszűzés és termésvarázslás is előfordult a szokások sorában. Ilyenkor baltával fenyegették meg a ter­mőfákat, hogy kivágják, ha nem adnak elegendő termést. A busójárás a mohácsi soká- cok híres farsangi népszokása. Három napon át - farsangva- sámap reggelétől húshagyó­kedd estéjéig - tartott régeb­ben a mulatság. A felvonulás­ban csak a férfiak vettek részt. A busók a Mohácsi-szigetről csónakon keltek át a városba, állatbőrbe öltöztek, fejüket álarc födte. A fűzfából faragott maszkokat állatvérrel festették pirosra. Az álarcot a kifűré­szelt csorba fogsor, az élesen metszett szem, a homlokrészre erősített állatszarv tette ijesz­tővé. A busók ruhájukat szal­mával tömték ki, fejükre vesz- szőből font sapkát fedtek, ke­zükben buzogányt tartottak, fakereplőt csattogtattak, lán­cos botot csörgettek, tollal tö­mött zsákot, fűrészporral és hamuval teli hosszú harisnyát lóbáltak. A lármát kürtök ri­koltásával, köcsögduda-küp- pögéssel, kolompolással, ének­léssel fokozták. A várost járó bandák a járda szélén álldogá­lókat riogatták, de a házakba és az istállókba is betértek. Volt akinek a hátán csattant a hamuzsák, másnak az arcát kormozták be, a harmadikat borral kínálták. A hagyományt az a ma is élő népmonda magyarázza, miszerint a törököket a busó­nak öltözött szigeti emberek űzték ki Mohácsról, ám ennek aligha van történeti alapja. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok hozták ma­gukkal a szokást - még az 1600-as évek végén -, amely aztán később formálódott. A busójárás éppúgy rokonsá­got mutat a riói és velencei karnevállal, mint egyes afrikai szokásokkal. Az állatbőrökkel díszített maszkok emlékeztet­nek a primitív népek fából, tökhéjból vájt, vérrel, növényi festékkel díszített álarcaira. H. E. GONDOLKODOM, TEHÁT... Zengenek az erdők... A vízszintes 1-es sorban és a függőle­ges 10-es oszlopban a Zengenek az erdők és a havasok... című népköltés folytatása olvasható. Vízszintes: 1. A népköltés folytatása (I.). 8. Világ..., nevezetes. 9. De szlovákul. 11. Inas. 12. Kén, flór. 14. Azonos betűk. 15. A múlt idő jele. 16. Többsége. 18. Napszak. 20. Elemózsia. 22. Személyes névmás. 23. A kutya bundája. 24. Mag. 27. Számnév. Függőleges: 2. Indulatszó. 3. Verskellék. 4. Eper fele. 5. Megpirított. 6. Háziszárnyas. 7. Névutó. 10. A népköltés folytatása (II.). 13. Igekötö, 14. Évszak. 17. Folyóágy. 18. Szeme betűi ke­verve. 19. Vívóeszközök. 21. Betű kiejtve. 25. Fordított névelő. 26. Molnár Vince. 28. Név­elő. Készítette: Kovács Sándor MEGFEJTÉS A február 7-ei számunkban közölt feladat megfejtése: 1-13-8, 2-13-7, 3-13-6, 4-13-5. Nyertesek: Bahík Attila, Ipolypász- tó; Derzsi Attila és Balázs, Tany; Tóth Krisztina, Gesztele: Paczes Imre, Rozsnyó: Birkus Róbert, Tardoskedd. * Rejtvény, 1. rész Dezoxi­ribonuk­leinsav, röv. Rejtvény, 3. rész Világhírű szobrász Magnézium vegyjele Vitamin Oltóanyag Tanonc Szlovák mu­tató névmás Diák­otthon Férfinév —­Azonos betűk Utónév Tonna Posztó­fajta Lakásban van! Ugyanaz, röv. Azonos betűk Francia­országi város Orosz film­rendező Magyar tör­ténetíró disznó Mohame­dán egyhá­zi jog g Rádiusz Forma Gramm Csahos pénznem Névutó Asztácium Azonos betűk Kötőszó Névelő Bllll Tengeri für­dőhely Fran­Zoltán Farmer­márka Lentebb Négyszázhatvan évvel ezelőtt szüle­tett MICHEL de MONTAIGNE francia humanista író, böl­cselő és pedagó­gus. Rejtvényünk fő soraiban egyik ismert gondolata található Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesz­tőségünk címére (Re- dakcia UJ SZÓ, Pri- binova 25., 81915 Bratislava) legké­sőbb február 24-ig. A levelezőlapra feltét­lenül írják rá a KE­RESZTREJTVÉNY jeligét. A helyes meg­fejtők közül hárman sorsolással - 300-300 korona pénzjutalomban ré­szesülnek. Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ A február 7-én kö­zölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Carrar asszony pus­kái, A koldusopera, Kurázsi mama, Galilei élete“ 300 koronát nyer­tek: Tóth Jánosné, Naszvad; Szilassy Ágnes, Rimaszom­bat: Polcsányi Sán­dor, Kassa. 1993. II. 21. ilasámap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom