Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-02-21 / 7. szám

* Batta Attila, Párkány alpolgármestere nyilatkozik a helységnévtáblákról és a régió gondjairól A több mint tizenháromezer lakosú Párkány­ban 73,8 százalékban élnek magyarok. A 30- tagú képviselő-testületben az Együttélés és az MKDM koalíciója 18 mandátumot szerzett, s az Együttélés-párti Batta Attilára, a karvai műve­lődési ház volt igazgatójára bízták az alpolgár­mesteri tisztséget. Még fiatal férfi, harminchat éves, tele lendülettel és tenniakarással. Úgy tekintenek rá, hogy az önkormányzatban ő az itt élő magyarság egyik tisztségviselője. Órák hosszat beszélgettünk, s ez idő alatt csak egy ember nyitott be hozzá. A magyarázat egysze­rű. Ügyes-bajos dolgaikkal a polgárok elsősor­ban a polgármestert keresik fel. S az alpolgár­mesterhez leggyakrabban azok a panaszosok kopognak be, akik már nem tudnak kihez fordulni. „Ha mindenben nem is segíthetek rajtuk - mondja Batta Attila -, ahhoz az ember­hez irányítom őket, aki mégis tehetne valamit az érdekükben. A földtulajdon visszaszerzésé­ben, a kártérítési ügyekben jól kiismerem ma­gam, ezekben hasznos tanácsokkal látom el őket.“ ködnek a Duna másik oldalán, esz­tergomi székhellyel létesített Eszter- gom-Dorog Térségi Településközi Szövetséggel.-Fontos ápolnunk a hagyomá­nyokon alapuló régi kapcsolatokat és kiépíteni köztünk a gazdasági együttműködést, hogy segíthessünk egymásnak, a Duna ne elválasszon, hanem összekössön bennünket - hangsúlyozza Batta Attila. - Ezért sürgető feladatnak tartjuk, a Pár­kányt Esztergommal összekötő, a második világháborúban felrob­Az önkormányzatnak most meg­szaporodtak a gondjai, mert egyre apad a költségvetés. Arra töreksze­nek, hogy legalább a megkezdett beruházásokat tovább folytathas­sák, például a gázvezeték lerakását, a Terasz új lakónegyedben a 16- osztályos iskolát mielőbb befejez­hessék, és jövőre megkezdhessék az első párkányi kórház építését. ELLOPOTT HELYSÉGNÉVTÁBLÁK HELYETT ÚJAK Beszélgetésünk közben az egyik közeli falu képviselője lép be az irodába: a magyar feliratú új hely­ségnévtáblát kéri. Batta Attila intézi a párkányi régióhoz tartozó köz­ségek számára is az új táblák be­szerzését. Azelőtt az egész környé­ken csak egynyelvű helységnévtáb­lák voltak. Múlt év májusában a vá­rosi önkormányzat döntése alapján a ki- és bevezető utaknál a hivatalos tábla alá felkerültek a kisebb méretű táblák is a helység magyar elneve­zésével.- Alkotmányos jogunk, hogy a sa­ját nyelvünkön is tájékoztassuk az embereket. A formákat betartjuk, kék alapon a felirat fehér. A népsza­vazáson részt vevő városlakók ki­lencven százaléka a Párkány törté­nelmi elnevezés mellett voksolt. Mi azt tartjuk döntőnek, amit a párká­nyiak akarnak, s ebben ne a kor­mány tagjai döntsenek! Mások is „döntöttek“ ebben, mert az éjszaka leple alatt a tájékoztató táblát átfestették. Előrelátóak voltak, mert egyszerre több táblát is csinál­tattak, a környező falvak számára is. Az átmázolások után másnap már újra kint voltak az új táblák.-Amikor látták, hogy a fekete festékkel nem boldogulnak, a táblá­kat ellopták. Mi pedig ismét kitettük az újat - folytatja tájékoztatását Bat­ta Attila. - És készítjük az újabb tartaléktáblákat. Meglátjuk, ki bírja tovább... Sokkal komolyabb volt az Útkar­bantartó Vállalat utasítása: távolít­sák el az 6 tulajdonukat képező állványról a magyar feliratú táblát! A polgármester válaszlevelében hangsúlyozta: A törvényt mi betart­juk, az állványon ott a hivatalos elnevezés, mi csak információs táb­lát helyeztünk el alatta. Amennyiben sértenénk tulajdonjogukat, hajlan­dók vagyunk bért fizetni a tájékozta­tó tábláért...-Az útkarbantartók újra felszólí­tottak bennünket a magyar feliratok eltávolítására. Erre mi, a régiónkhoz tartozó többi önkormányzat is a hi­vatalos táblától tíz-tizenöt méternyi­re, már a saját területünkön, a saját tartóoszlopainkon helyeztük el a magyar feliratú táblát. A tartóosz­lopokat jól lebetonoztuk, hogy egy­két erőmúvész ne mozdíthassa ki a helyéről. Most itt tartunk... AZ ÚJ UTCANÉVTÁBLÁK SEM TETSZENEK Párkányban az önkormányzat a nyár végén véglegesítette az utcák új elnevezését, és szeptemberben kezdték kirakni az új, kétnyelvű táb­lákat. A Sverma elnevezés helyett például a Svátostefanská, utca- Szent István utca felirat került a házfalakra. Az Érsekújvári Járási Hivatalból érkezett ellenőr nem he­lyeselte a kétnyelvű feliratokat, mert szerinte sértik a nyelvtörvényt, s egyes történelmi nevek, például a Kossuth, Rákóczi sem tetszettek neki.- Tárgyaltam a járási hivatal ille­tékes bizottságának elnöknőjével- mondja az alpolgármester. - Meg­magyaráztam, hogy a hagyomány­ból kiindulva kaptak új nevet az utcák. Nem volt rosszindulatú, csak a véleményét tolmácsolta. Azóta nem foglalkoztak az üggyel. Nem engedünk beleszólást az önkor­mányzat dolgába. A mi hatáskö­rünkbe tartozik, hogy milyen utcane­vet használunk. Batta Attila: Mi azt tartjuk dön­tőnek, amit a párkányiak akarnak, s ebben ne a kormány tagjai dönt­senek! Valkó János felvétele Hogy tisztábban lássam az alpol­gármester teendőit, megjegyzem: nemcsak a panaszosokat fogadja, hanem kényes ügyekkel is foglal­kozik.- Párkány és vidékének községei a Déli Régióban egyesültek. A pol­gármesterünk a régió elnöke, s én alelnökként az önkormányzatok tár­sulásának lettem az ügyintézője. A régiónk keretében intéztük el a magyar feliratú helységnévtáblák kirakását... ÉRDEKEINK VÉDELME- Fontosnak tartjuk a párkányi ré­gió működését - jelentette ki Batta Attila. - Eddig húsz község lépett be a társulásunkba. Szinte azonosak az önkormányzatok problémái, igyekszünk közösen megtalálni az orvoslást. Politikamentesen képzel­jük el érdekeink érvényesítését. Kö­zösen sokkal eredményesebben tudjuk alakítani a jövőnket. Most ké­szítjük a gazdasági programunkat. Az életkörnyezetünket is védjük, hogy tovább ne rosszabbodjon. Ahány nap, annyi új rendelkezés születik, ezért jogi úton is segítséget akarunk nyújtani a községeknek. A párkányi régió alelnöke kitér arra is, hogy már két éve együttmű­bantott híd helyreállítását. Ha ,,mű­ködne“ a híd, Budapest autóval csak harminc-negyven perc távol­ságnyira lenne tőlünk. A rekonstruk­ció egyelőre anyagi nehézségekbe ütközik. Párkány és Esztergom ön- kormányzata ugyan közös hídbizott- ságot létesített, de a helyreállítás kizárólag a kormányközi kapcsolato­kon múlik. A jelenlegi politikai hely­zet erre is rányomja a bélyegét, a megegyezés még nincs a látha­táron. A már negyvennyolc éve szomorú látványt nyújtó csonka Mária Valé- ria-hidat még a múlt században, 1895-ben avatták fel. Két év múlva ünnepelhetnénk felépítésének 100. évfordulóját. Már ez a történelmi tény is arra ösztökélhetné az illeté­keseket, hogy amit a háború óta elmulasztottak, most pótolják. A híd a Duna két partja között az élő kapocs szerepét töltené be.- Reméljük, hogy az évfordulóra ünnepélyesen átadják a hidat - ad hangot vágyának Batta Attila. - így a kilencvenhatban megrendezésre kerülő budapesti világkiállítás a ke­rülőutak kihagyásával már csak egy ugrásnyira lenne tőlünk... Az elmondottakat összegezve Párkány alpolgármestere így értéke­li tevékenységét:-A régió ügyeinek intézésében szabad kezet kaptam. Legfontosabb számomra, hogy a Déli Régióból legyen valami, betöltse a funkcióját. AZ UTOLSÓ ÓRÁBAN A régió életével függ össze, hogy Batta Attila a feleségével együtt már évek óta rendszeresen foglalkozik néprajzgyűjtéssel is. A Csemadok érsekújvári járási szervezete mellett alakult néprajzi csoport keretében végeztek adatgyűjtést az Alsó-Ga- ram és Ipoly mentén. Közös munká­juk Hat kurta szoknyás falu címmel jelent meg a Madách Kiadó Minde- nesgyújteményében. Battáék jelen­leg a Garam túlsó partján levő Ki- csind monográfiáját készítik. A cso­port keretében pedig a Hont törté­nelmi vármegye magyarlakta részé­nek feldolgozásán fáradoznak. Eb­ben a munkában lelkesen vesz részt a Párkány szomszédságában, Ná- nán lakó Dániel Erzsébet is. Hogy ne csak amatőrként, hanem maga­sabb szaktudással végezhessék a néprajzi kutatást, Batta Attila és a felesége Dániel Erzsébettel együtt tavaly levelező hallgatóként beirat­koztak a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszé­kének első évfolyamába. Most janu­árban sikeresen tették le első vizs­gájukat. Az egyetem néprajzi tan­székének egyik fő témája a palócku­tatás, Gömör vármegye feldolgo­zása.- Ebben mi is részt veszünk, Gö- mörbe is megyünk majd gyűjteni. De ezt már csak a nyári szabadság rovására tehetjük. Ott élnek a roko­naim, náluk majd megpihenünk... A Garam és Ipoly mentén, vala­mint az egykori Hont vármegye jel­legzetes magyar falvaiban a hétvé­geken keresik fel a jó adatközlőket, a legidősebb nemzedék tagjait. Bat- táéknak három gyermekük van. A ti­zenhat éves Attila a komáromi gim­náziumban tanul, Csaba és Balázs még alapiskolás. A gyerekek mellett is jut idejük a múlt kutatására?- Muszáj ezt csinálnunk, az éle­tünkhöz tartozik - hangzik vallo- másszerűen Batta Attila válasza. - A néprajzi gyűjtés utolsó órájában vagyunk. Amit ma még összegyújt- hetünk, meg van mentve. Egy év múlva az idős adatközlőnket talán már csak a temetőben találhatjuk meg... A magyarságára és palóc szár­mazására büszke Batta Attila elhiva­tottan él Párkány városában. Mege­légedéssel töltheti el, hogy alpolgár­mesterként egész régió érdekében hasznos munkát végez. Petrőci Bálint 4 Nyilván mindannyian ismer­jük a fenséges szépségű Ma­gas-Tátrát, hófödte ormaival, kristályvizü tavaival, sziporká­zó vízeséseivel. Valóban is­merjük? Nos - talán nem is annyira, mint gondolnánk. Mert számtalanszor áttanul­mányozhattuk a turistatérké­pet, mielőtt túrára vagy síelni indultunk volna, megismer­hettük a romantikus ösvények minden kövét, a völgyeket, ta­vakat, csúcsokat, amelyekről egész albumnyi fényképet hoztunk haza - a Tátra egy sajátos „arca“ mégis ismeret­len maradt előttünk. Mégpedig az, hogy ezeknek a bebaran­golt völgyeknek, megcsodált tavaknak, körülfotózott vagy talán meg is mászott csúcsok­nak - magyar neveik is van­nak. Patinás, szépen zengő, és (sajnos) lassan feledésbe me­rülő magyar neveik. No persze nem mindegyiknek, ezt tegyük hozzá, de amelyeknek igen, az valóban olyan szép, annyira hangulatos, hogy kár lenne feledni hagyni őket. Tegyünk hát most egy képzeletbeli ki­rándulást ezen a gyönyörű tá­jon, és néhány zugát fedezzük fel - magyarul. NYELVTÖRVÉNY HELYETT Induljunk el keletről, a Fehér pa­tak völgyéből, a Tatranská Kotlina nevű falucskából. Vajon hányán tud­ják, hogy ennek csodálatosan szép magyar neve is van: Barlangliget. Talán egy órára sincs szükségünk ahhoz, hogy megérkezzünk a Hun­falvi kilátóhoz (Huncovská vyhliad- ka). Innen, ha jó erőben érezzük magunkat, megcélozhatjuk a több mint 2000 méter magas Nagymor- gás-csúcsot (Vel'ká Sviát'ovka), majd északi lejtőin leereszkedve pi­henhetünk egyet a festői szépségű Zöld tó partján. Egy forró tea után újra felkerekedhetünk, és a sárga ösvényen irány a ködbe vesző Zer- gecsúcs (Jahnací stít). Innen, ha szerencsénk van és időközben fel­száll a köd, észak felé fordulva a Bé­lái havasok (Belianske Tatry) két csodálatos völgye tárul a szemünk elé: az Elülső és a Hátulsó Rézak­nák (Predné a Zadné Med'odoly). Másnap a sok hegymászás után válasszunk egy kevésbé fárasztó út­vonalat. Kiindulópontja legyen Ótát- rafüred (Stary Smokovec), ahonnan kötélvasúton mehetünk fel a Taraj­kára (Hrebienok). Itt választhatunk: felkaptatunk-e mégis a két és fél ezer méter magas Nagyszalóki csúcsra (Slavkovsky stít), vagy ké­nyelmesen végigsétálunk a csodála­tos vízesésekkel ékesített Nagytar- pataki völgyön (Vel'ká Studená do­lina)? Ha az utóbbit választjuk, fe­lejthetetlen élmények után érkezünk a Rabló menedékházhoz (Zbojníc- ka chata), és visszafelé még útbaejt­hetjük a Sziléziai menedékház mel­lett levő Felkai tavat (Velické pleso). Képzeletbeli barangolásunk utol­só napját kezdjük a Csorba-tónál (Strbské pleso). Észak felé indulva menjünk végig a Menguszfalvi völ­gyön (Mengusovská dolina). Onnan tovább, a piros jelzés mellett elju­tunk a sziklavölgyek mélyén igaz­gyöngyként csillogó Békástavakig (Zabie plesá). Ha nem akarunk visz - szafordulni, csak egyetlen út áll előt­tünk: rövid, ám meredek kaptatón fel a 2499 méter magas Tengerszem­csúcsra (Rysy). Az országhatár leg­magasabb pontján állunk: észak felé húzódó vonala mellett jó időben lát­hatjuk a Kis Molnár-hegyet (Masív Malého Mlynára), és lábánál az Al­só Békástó-horhost (Nizné Mlyná- rovo sedlo). Körülbelül ennyi fér bele három napba a Magas-Tátrában. Vagy leg­feljebb még annyi, hogy az utolsó napon pihentetóül kényelmesen fel­libegünk a kötélpályán Tátralom- nicból (Tatranská Lomnica) a Kő­pataki tóhoz (Skalnaté pleso). S ha ezeket a zord, ám mégis fensége­sen szép tájakat nem csak képzelet­ben, de a valóságban is bejárjuk, a kirándulásról vagy a szabadságról hazatérve egyvalamiről ne feledkez­zünk meg. Arról, hogy magyarul (is) odaírjuk neveiket az elkészült fény­képek hátoldalára. Élményeink ezzel lesznek igazán teljesek. Vas Gyula 1993.11.21 lij|£ O-fcf Kffif iilftlk i ll # f^Ol^ il 4? W ? 1^ *Y íM~ ?* J| f| Ä:: (A szerző felvétele) &2>\ÄSi'i.: -?H,v&. iJMMS A Nagytarpataki vízesés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom