Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-21 / 7. szám
ÚBUJBSBfl, Ma gyar gimnáziumok Szlovákiában: Pozsony SSSSSM MM Popély Gyula igazgató: - Az Esterházy Alapítványtól várjuk anyagi gondjaink enyhítését. Tóth Beatrix tanárnő: - Idegen nyelveket taníthatunk külföldi tankönyvekből, de azok drágák. Kulcsár Zsuzsanna igazgatóhelyettes: - Diákjaink ügyesek, tehetségesek, mindenütt jelen vannak. Sajnos, hallgatunk róluk. Bugyi Ferenc tornatanár: - A tornaterem még nem készült el, de így sem vallunk szégyent a versenyeken. T anárai, diákjai egy kor szülöttei Csaknem olyan helyzetbe kerültem, mint a jósnő, akinek saját tenyeréből kell megmondania önmaga jövendőjét. Hiszen oly jól ismeri tenyerét, hogy nem mer belenézni, vagy behunyt szemmel is tudja, mi vár rá. Idestova harmincnégy éve ismerem a pozsonyi Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát és Gimnáziumot. Szerteágazó rokonságom sok-sok tagja itt szerzett általános műveltséget, érettségi bizonyítványt. Azon első osztályosok közé tartoztam, akik 1959-ben már a Duna utcai épületben kezdték a tanévet. S miként természetes volt, hogy engem ide írattak, saját gyermekeimet is gondolkodás nélkül adtam ebbe az iskolába. Ismertem majd mindegyik igazgatót, a tanári karokat, minden zegét-zugát, gondját-baját és örömeit. Tudom, kikre büszkék, kiket emlegetnek csínytevéseikről. Tudom azt is, mely tanárra emlékeznek szívesen: a tanítványa voltam, melyikre mondják a volt diákok: rémálmaimban jön elő. Valószínűleg ez az iskola sem különbözik a többi szlovákiai magyar iskolától; amennyiben azt vesszük figyelembe, hogy tanárai, diákjai egy kor szülöttei, egy társadalom neveltjei. Hogy miért a szubjektivitás? Mert egy csöppet az enyém. Hogy miért az elfogultság? Mert egy kicsit az enyém. Érte haragszom, nem ellene, mondom nyugodtan akkor is, amikor saját szemembe nézek (s éppen haragos pillanatomban vagyok). Nehéz dönteni - mondják a diákok Csölle Katalin, 2. B, Vásárát - Azért jöttem ide, mert nem tudtam pontosan, mit akarok. Úgy érzem, ebben az iskolában a lehető legmagasabb szinten felkészítenek bármelyik főiskolára, egyetemre. A tanárokkal elégedett vagyok. Természetesen, nem mindegyik egyformán szimpatikus, de valószínűleg a tanárok sem szeretnek bennünket egyformán. Sólymos Katalin, 2. B, Léva- A pozsonyi és a komáromi gimnázium között ingadoztam. Azért döntöttem Pozsony mellett, mert úgy gondoltam, itt jobban, könnyebben megtanulok szlovákul. Az elképzelésem megvalósult, a szlovákórákon sokat beszélünk, igaz, a beszélgetés témája nem mindig kötődik szorosan a tantervhez, de szerintem nem ez a legfontosabb. Az a lényeg, hogy ne féljünk kinyitni a szánkat. Fülöp Tímea, 4. A, Eberhard- Amikor ide jöttem, nem volt konkrét elképzelésem a jövőről. Mind a reál, mind a humán tantárgyak érdekeltek. Német-magyar szakra készülök, egyik tárgyra sem panasz- kodhatom, sőt. Németből „gyúrjuk“ a nyelvtant is, a magyarral pedig nemcsak az órákon foglalkozunk, hanem helyesírási versenyre, vers- és prózamondó versenyre is rendszeresen járok. Fukári Edit, 4. A, Pozsonypüspöki- Az orvosi pályát választottam, Magyarországon szeretnék tanulni. Az ötletet osztályfőnököm adta, ő lát el tanácsokkal is. Fizikából és biológiából fölvételizem; a biológiatanárnőmtől mindent megkapok, néha úgy érzem, túlságosan is törődik velem, ezt főleg akkor gondolom, amikor lyukasórám lenne és ő bejön biológiázni. Tudom, hogy értünk teszi, nem is panaszkodom. Bemáth Szilvia, 4. A, Pozsonypüspöki — Ha a továbbtanulásomra gondolok, úgy érzem, alaposan felkészítenek. Újságíró szeretnék lenni, itt a Rosta című diáklapot szerkesztem. Nem a tanárokon múlik, az iskolatársaimat kell nyaggatni ahhoz, hogy összejöjjön az anyag. Németh Albert, 3. B, Jóka - Azért jöttem ebbe az iskolába, mert úgy hallottam, magas a színvonala. Szerintem is jó, sokat fejlődtem. Az alapiskolában a matematikát és a fizikát szerettem, versenyekre jártam, sikert sikerre halmoztam. Itt a történelem és a polgári nevelés ragadott magával. A polgárit kevesen szeretik, de én felnőttként politikával szeretnék foglalkozni. Vagy külpolitikai szakértő leszek a televízióban, vagy a kormányban tanácsadó. A földrajzot is kedvelem; szlovákul, oroszul, csehül és angolul beszélek, meg akarok tanulni németül és talán franciául. Tervek és buktatók Popély Gyula, igazgató: - A gimnázium igazgatói tisztségét 1991. szeptember elsejétől töltöm be. Kinevezésem nem volt sima, de nem is vártam el, hogy az legyen. Elképzeléseim nem voltak túldimenzionáltak, megpróbáltam a realitások talaján mozogni. Olyan célokat tűztem ki magam elé, amelyejc elérése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az iskola a továbbiakban is megfelelő módon teljesítse küldetését, és továbbra is jelentős oszlopa lehessen a pozsonyi magyar közművelődésnek. Céljaim között szerepel mindenekelőtt az oktató-nevelői folyamat színvonalának emelése, a tanári kar összekovácsolása szakmai és emberi szempontból, és az iskola néhány építészeti hiányosságának kiküszöbölése. Az alagsorban levő klubhelyiség használhatóvá tételére, a tornaterem felújítására gondolok, s ha minden jól megy, ezek a gondok néhány hónapon belül megoldódnak. A tanári karban 1991 augusztusában volt némi változtatás, öt perccel idejövetelem előtt, azóta a gárda összetétele lényegesen nem módosult. Szereztünk néhány új tanerőt, főleg az idegen nyelvek oktatását láttuk szükségesnek megerősíteni, hiszen az egyik gimnáziumi osztályunk nyelvi tagozatos, és minden évben szeretnénk nyelvi osztályt nyitni. Arra is gondoltunk, hogy a jövőben, amennyiben módunk nyílik rá, szeretnénk külföldi lektorokat is munkába állítani. Az oktatási folyamat harmadik fontos tényezője a tankönyv, segédeszköz. Tankönyvellátásunk nem olyan folyamatos, mint a múltban volt. A Szlovák Pedagógiai Könvkia- dó nem szállít úgy, mint egykor, bizonyos szakterületeken tankönyv- hiány mutatkozik - történelem, polgári ismeretek. Mi azonban megpróbálunk segíteni ezeken a hiányosságokon, részben azzal, hogy magyar- országi tankönyveket segédtankönyvekként rendszeresítettünk. Diákélet, szabadidő Egykor régen országos hírű volt a Kulcsár Tibor vezette Forrás Irodalmi Színpad, szép sikereket ért el a lánykórus; sok-sok elismerő oklevelet szerzett a gyerekkórus. Hol van már a tavalyi hó?! Csölle Katalin: - Eleve baj, ha valaki úgy végzi az iskolát, hogy végigüli az órákat, és tanítás után rohan haza tanulni. Eddig - jobb híján - beültünk az öltözőbe, valaki behozta a gitárját, énekeltünk, beszélgettünk. Elkészült a földszinten a klub, ha társaságra, beszélgetésre vágyunk, oda mehetünk. Nekem nincsenek különösebb igényeim, a legjobb pihenés számomra, ha a barátaimmal, osztálytársaimmal megbeszéljük a világ dolgait. Németh Albert: - Amióta Bugyi tanár úr tanítja a testnevelést, föllendült a sportélet. A tornaterem még mindig nincs teljesen kész, az alapiskola és a gimnázium is használja, nehéz beosztani az órákat, a tanár úr szívesen marad velünk délután. Teremfoci-, kosárlabda-, asztaliteniszbajnokságokat szervez, úszótanfolyamra jár a gimnazistákkal is. Nagyon büszke volt, amikor iskolánk sakkcsapata az országos bajnokságon harmadik helyezést ért el. Bemáth Szilvia: - Csak tőlem függ, mennyi szabad időm van. A délutánból legalább két órát elvesz a tanulás, de ha akarok, előtte vagy utána mehetek színházba, moziba, uszodába. Popély Gyula: - A régi hagyományok felelevenítése az akaraton múlik. Érdeklődés volna akár énekkar, akár színjátszókor iránt. A tanári kar jelenlegi összetétele nem teszi lehetővé, hogy bárki is kezébe venné a szervezést, irányítást, mint annak idején Kulcsár Tibor tette, aki mind az énekkart, mind az irodalmi színpadot megfelelő színvonalon és szeretettel vezette. Második éve keressük a megoldást, eddig nem volt szerencsés kezünk. Nagyon szeretném remélni, még ennek az iskolaévnek a második felében sikerül zöld ágra vergődnünk, és a tanévet egy színvonalas előadással zárhatnánk. Tóth Beatrix: - Annak idején a tanári kar megszervezte az énekkart, de a meghirdetett időpontra hét lány jött össze. A diákok ugyan azt mondják, akarnak énekkart, de úgy látszik, azt képzelik, mi, tanárok fogunk énekeim. Kulcsár Zsuzsanna: — Színjátszó csoportba is verbuváltunk gyerekeket, huszonkilenc lány és egy szem fiú jelentkezett, de az utolsó hetekben már csak néhányan jártak. Ettől függetlenül minden évben tartunk két-három előadást, kisebb irodalmi összeállításokból. Stabil gárdánk nincs, ez igaz, de ha azt mondom a gyerekeknek, hogy két hónap múlva föllépünk, akkor keményen dolgoznak. Öt szakembert kértem meg az idén, sajnos, egyik sem vállalta. Popély Gyula: - Tudjuk, hogy az iskola nem azáltal válik láthatóvá, hogy milyen szinten tanítják a történelmet — bár a felvételiken ugyancsak megmutatkozik -, hanem azáltal, hogy diákjai országos versenyeken, találkozókon, fesztiválokon szerepelnek. Kulcsár Zsuzsanna: - Meglehet, iskolánk kulturális élete nem olyan pezsgő, mint régebben volt, vagy mint más iskoláké, de ami a szellemi szintet illeti, igazán nincs okunk panaszra. A különböző diákolimpiákon mi a kiemelt szlovák iskolák tanulóival versenyzőnk, és nem vallunk szégyent. Tavaly negyvenhat sikeres, eredményes versenyzőnk volt kerületi és országos szinten. A Széchenyi-versenyt is a mi diákjaink nyerték meg. A múlt héten kaptam meg az első idei eredményeket, kémiából kerületi szinten a negyedikesek versenyében egy másodikos tanulónk a 9., egy harmadikos a tizenegyedik, egy negyedikes pedig a tizenharmadik helyen végzett, ezzel mindhárman sikeres megoldók lettek. A nyugat-szlovákiai magyar gimnáziumok német nyelvi versenyéről mi hoztuk el az első díjat. Két nagy gond: pénzhiány és külföldi kapcsolatok Kulcsár Zsuzsanna: - Nagyszerűen alakultak a dolgok egy osztrák és egy holland iskolával, sajnos, a politika közbelépett. A tőlünk több ezer kilométerre élő gyerekek szülei megijedtek, amikor az ország bizonytalan helyzetéről hallottak. Az ígéreteket ugyan nem vonták vissza, de az idő telik. Lehet, hogy nekünk dolgozik? Popély Gyula: - Szegényebbek vagyunk, mint a templom egere. Bérfejlesztésre egyetlen fillért sem kaptunk. Pénz kellene a tornaterem tisztességes felszerelésére, tanulmányi kirándulásokra, tapasztalatcserére. A magunk erejéből kell előbbre jutni. Ennek érdekében alapítottuk az Esterházy Alapítványt, melynek alapösszegét a tanári kar gyűjtötte összp. A többi csordogál, de inkább cseperészik. Úgy gondolom, sokat segítene a magyar iskolák külön szervezési rendje, önálló tanügyi igazgatósággal. A kulturális és oktatásügyi autonómia nagymértékben hozzájárulna a szlovákiai magyar oktatásügy hatékonyabbá és színvonalasabbá tételéhez. Sebők Ágota (Prikler László felvételei) 393. II. 21. Fülöp Tímea Németh Albert Fukári Edit Bernáth Szilvia Csölle Katalin Sólymos Katalin
