Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-02-21 / 7. szám

ÚBUJBSBfl, Ma gyar gimnáziumok Szlovákiában: Pozsony SSSSSM MM Popély Gyula igazgató: - Az Esterházy Alapítványtól várjuk anyagi gondjaink enyhítését. Tóth Beatrix tanárnő: - Idegen nyelveket taníthatunk külföldi tankönyvekből, de azok drágák. Kulcsár Zsuzsanna igazgatóhelyettes: - Diákjaink ügyesek, tehetségesek, minde­nütt jelen vannak. Sajnos, hallgatunk róluk. Bugyi Ferenc tornatanár: - A tornaterem még nem készült el, de így sem vallunk szégyent a versenyeken. T anárai, diákjai egy kor szülöttei Csaknem olyan helyzetbe kerültem, mint a jósnő, akinek saját tenyeréből kell megmondania önmaga jö­vendőjét. Hiszen oly jól ismeri tenyerét, hogy nem mer belenézni, vagy behunyt szemmel is tudja, mi vár rá. Idestova harmincnégy éve ismerem a pozsonyi Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát és Gimnáziu­mot. Szerteágazó rokonságom sok-sok tagja itt szerzett általános műveltséget, érettségi bizonyítványt. Azon első osztályosok közé tartoztam, akik 1959-ben már a Duna utcai épületben kezdték a tanévet. S miként természetes volt, hogy engem ide írattak, saját gyermekeimet is gondolkodás nélkül adtam ebbe az iskolába. Ismertem majd mindegyik igazgatót, a tanári karokat, minden zegét-zugát, gondját-baját és örömeit. Tudom, kikre büszkék, kiket emlegetnek csínytevéseikről. Tudom azt is, mely tanárra emlékeznek szívesen: a tanítványa voltam, melyikre mondják a volt diákok: rémálmaimban jön elő. Valószínűleg ez az iskola sem különbözik a többi szlovákiai magyar iskolától; amennyiben azt vesszük figyelembe, hogy tanárai, diákjai egy kor szülöttei, egy társadalom neveltjei. Hogy miért a szubjektivitás? Mert egy csöppet az enyém. Hogy miért az elfogultság? Mert egy kicsit az enyém. Érte haragszom, nem ellene, mon­dom nyugodtan akkor is, amikor saját szemembe nézek (s éppen haragos pillanatomban vagyok). Nehéz dönteni - mondják a diákok Csölle Katalin, 2. B, Vásárát - Azért jöttem ide, mert nem tudtam pontosan, mit akarok. Úgy érzem, ebben az iskolában a lehető legma­gasabb szinten felkészítenek bárme­lyik főiskolára, egyetemre. A taná­rokkal elégedett vagyok. Természe­tesen, nem mindegyik egyformán szimpatikus, de valószínűleg a taná­rok sem szeretnek bennünket egy­formán. Sólymos Katalin, 2. B, Léva- A pozsonyi és a komáromi gimná­zium között ingadoztam. Azért dön­töttem Pozsony mellett, mert úgy gondoltam, itt jobban, könnyebben megtanulok szlovákul. Az elképze­lésem megvalósult, a szlovákórákon sokat beszélünk, igaz, a beszélgetés témája nem mindig kötődik szorosan a tantervhez, de szerintem nem ez a legfontosabb. Az a lényeg, hogy ne féljünk kinyitni a szánkat. Fülöp Tímea, 4. A, Eberhard- Amikor ide jöttem, nem volt konk­rét elképzelésem a jövőről. Mind a reál, mind a humán tantárgyak érdekeltek. Német-magyar szakra készülök, egyik tárgyra sem panasz- kodhatom, sőt. Németből „gyúrjuk“ a nyelvtant is, a magyarral pedig nemcsak az órákon foglalkozunk, hanem helyesírási versenyre, vers- és prózamondó versenyre is rend­szeresen járok. Fukári Edit, 4. A, Pozsonypüspöki- Az orvosi pályát választottam, Magyarországon szeretnék tanulni. Az ötletet osztályfőnököm adta, ő lát el tanácsokkal is. Fizikából és biológiából fölvételizem; a biológia­tanárnőmtől mindent megkapok, né­ha úgy érzem, túlságosan is törődik velem, ezt főleg akkor gondolom, amikor lyukasórám lenne és ő bejön biológiázni. Tudom, hogy értünk te­szi, nem is panaszkodom. Bemáth Szilvia, 4. A, Pozsony­püspöki — Ha a továbbtanulásomra gondolok, úgy érzem, alaposan fel­készítenek. Újságíró szeretnék lenni, itt a Rosta című diáklapot szerkesz­tem. Nem a tanárokon múlik, az iskolatársaimat kell nyaggatni ah­hoz, hogy összejöjjön az anyag. Németh Albert, 3. B, Jóka - Azért jöttem ebbe az iskolába, mert úgy hallottam, magas a színvonala. Sze­rintem is jó, sokat fejlődtem. Az alapiskolában a matematikát és a fi­zikát szerettem, versenyekre jártam, sikert sikerre halmoztam. Itt a törté­nelem és a polgári nevelés ragadott magával. A polgárit kevesen szere­tik, de én felnőttként politikával sze­retnék foglalkozni. Vagy külpolitikai szakértő leszek a televízióban, vagy a kormányban tanácsadó. A földraj­zot is kedvelem; szlovákul, oroszul, csehül és angolul beszélek, meg aka­rok tanulni németül és talán fran­ciául. Tervek és buktatók Popély Gyula, igazgató: - A gim­názium igazgatói tisztségét 1991. szeptember elsejétől töltöm be. Ki­nevezésem nem volt sima, de nem is vártam el, hogy az legyen. Elképze­léseim nem voltak túldimenzionál­tak, megpróbáltam a realitások tala­ján mozogni. Olyan célokat tűztem ki magam elé, amelyejc elérése fel­tétlenül szükséges ahhoz, hogy az iskola a továbbiakban is megfelelő módon teljesítse küldetését, és to­vábbra is jelentős oszlopa lehessen a pozsonyi magyar közművelődés­nek. Céljaim között szerepel minde­nekelőtt az oktató-nevelői folyamat színvonalának emelése, a tanári kar összekovácsolása szakmai és emberi szempontból, és az iskola néhány építészeti hiányosságának kiküszö­bölése. Az alagsorban levő klubhe­lyiség használhatóvá tételére, a tor­naterem felújítására gondolok, s ha minden jól megy, ezek a gondok néhány hónapon belül megol­dódnak. A tanári karban 1991 augusztusá­ban volt némi változtatás, öt perccel idejövetelem előtt, azóta a gárda összetétele lényegesen nem módo­sult. Szereztünk néhány új tanerőt, főleg az idegen nyelvek oktatását láttuk szükségesnek megerősíteni, hiszen az egyik gimnáziumi osztá­lyunk nyelvi tagozatos, és minden évben szeretnénk nyelvi osztályt nyitni. Arra is gondoltunk, hogy a jö­vőben, amennyiben módunk nyílik rá, szeretnénk külföldi lektorokat is munkába állítani. Az oktatási folyamat harmadik fontos tényezője a tankönyv, segéd­eszköz. Tankönyvellátásunk nem olyan folyamatos, mint a múltban volt. A Szlovák Pedagógiai Könvkia- dó nem szállít úgy, mint egykor, bizonyos szakterületeken tankönyv- hiány mutatkozik - történelem, pol­gári ismeretek. Mi azonban megpró­bálunk segíteni ezeken a hiányossá­gokon, részben azzal, hogy magyar- országi tankönyveket segédtanköny­vekként rendszeresítettünk. Diákélet, szabadidő Egykor régen országos hírű volt a Kulcsár Tibor vezette Forrás Iro­dalmi Színpad, szép sikereket ért el a lánykórus; sok-sok elismerő okle­velet szerzett a gyerekkórus. Hol van már a tavalyi hó?! Csölle Katalin: - Eleve baj, ha valaki úgy végzi az iskolát, hogy végigüli az órákat, és tanítás után rohan haza tanulni. Eddig - jobb híján - beültünk az öltözőbe, valaki behozta a gitárját, énekeltünk, be­szélgettünk. Elkészült a földszinten a klub, ha társaságra, beszélgetésre vágyunk, oda mehetünk. Nekem nincsenek különösebb igényeim, a legjobb pihenés számomra, ha a barátaimmal, osztálytársaimmal megbeszéljük a világ dolgait. Németh Albert: - Amióta Bugyi tanár úr tanítja a testnevelést, föllen­dült a sportélet. A tornaterem még mindig nincs teljesen kész, az alapis­kola és a gimnázium is használja, nehéz beosztani az órákat, a tanár úr szívesen marad velünk délután. Te­remfoci-, kosárlabda-, asztalitenisz­bajnokságokat szervez, úszótanfo­lyamra jár a gimnazistákkal is. Na­gyon büszke volt, amikor iskolánk sakkcsapata az országos bajnoksá­gon harmadik helyezést ért el. Bemáth Szilvia: - Csak tőlem függ, mennyi szabad időm van. A délutánból legalább két órát el­vesz a tanulás, de ha akarok, előtte vagy utána mehetek színházba, mo­ziba, uszodába. Popély Gyula: - A régi hagyomá­nyok felelevenítése az akaraton mú­lik. Érdeklődés volna akár énekkar, akár színjátszókor iránt. A tanári kar jelenlegi összetétele nem teszi lehe­tővé, hogy bárki is kezébe venné a szervezést, irányítást, mint annak idején Kulcsár Tibor tette, aki mind az énekkart, mind az irodalmi szín­padot megfelelő színvonalon és sze­retettel vezette. Második éve keres­sük a megoldást, eddig nem volt szerencsés kezünk. Nagyon szeret­ném remélni, még ennek az iskolaévnek a második felében sike­rül zöld ágra vergődnünk, és a tan­évet egy színvonalas előadással zárhatnánk. Tóth Beatrix: - Annak idején a tanári kar megszervezte az ének­kart, de a meghirdetett időpontra hét lány jött össze. A diákok ugyan azt mondják, akarnak énekkart, de úgy látszik, azt képzelik, mi, tanárok fogunk énekeim. Kulcsár Zsuzsanna: — Színjátszó csoportba is verbuváltunk gyereke­ket, huszonkilenc lány és egy szem fiú jelentkezett, de az utolsó hetek­ben már csak néhányan jártak. Ettől függetlenül minden évben tartunk két-három előadást, kisebb irodalmi összeállításokból. Stabil gárdánk nincs, ez igaz, de ha azt mondom a gyerekeknek, hogy két hónap múl­va föllépünk, akkor keményen dol­goznak. Öt szakembert kértem meg az idén, sajnos, egyik sem vállalta. Popély Gyula: - Tudjuk, hogy az iskola nem azáltal válik láthatóvá, hogy milyen szinten tanítják a törté­nelmet — bár a felvételiken ugyan­csak megmutatkozik -, hanem azál­tal, hogy diákjai országos versenye­ken, találkozókon, fesztiválokon szerepelnek. Kulcsár Zsuzsanna: - Meglehet, iskolánk kulturális élete nem olyan pezsgő, mint régebben volt, vagy mint más iskoláké, de ami a szellemi szintet illeti, igazán nincs okunk pa­naszra. A különböző diákolimpiá­kon mi a kiemelt szlovák iskolák tanulóival versenyzőnk, és nem val­lunk szégyent. Tavaly negyvenhat sikeres, eredményes versenyzőnk volt kerületi és országos szinten. A Széchenyi-versenyt is a mi diákja­ink nyerték meg. A múlt héten kap­tam meg az első idei eredményeket, kémiából kerületi szinten a negyedi­kesek versenyében egy másodikos tanulónk a 9., egy harmadikos a tizen­egyedik, egy negyedikes pedig a ti­zenharmadik helyen végzett, ezzel mindhárman sikeres megoldók lettek. A nyugat-szlovákiai magyar gimná­ziumok német nyelvi versenyéről mi hoztuk el az első díjat. Két nagy gond: pénzhiány és külföldi kapcsolatok Kulcsár Zsuzsanna: - Nagyszerű­en alakultak a dolgok egy osztrák és egy holland iskolával, sajnos, a poli­tika közbelépett. A tőlünk több ezer kilométerre élő gyerekek szülei megijedtek, amikor az ország bi­zonytalan helyzetéről hallottak. Az ígéreteket ugyan nem vonták vissza, de az idő telik. Lehet, hogy nekünk dolgozik? Popély Gyula: - Szegényebbek vagyunk, mint a templom egere. Bérfejlesztésre egyetlen fillért sem kaptunk. Pénz kellene a tornaterem tisztességes felszerelésére, tanulmá­nyi kirándulásokra, tapasztalatcseré­re. A magunk erejéből kell előbbre jutni. Ennek érdekében alapítottuk az Esterházy Alapítványt, melynek alapösszegét a tanári kar gyűjtötte összp. A többi csordogál, de inkább cseperészik. Úgy gondolom, sokat segítene a magyar iskolák külön szervezési rendje, önálló tanügyi igazgatósággal. A kulturális és okta­tásügyi autonómia nagymértékben hozzájárulna a szlovákiai magyar oktatásügy hatékonyabbá és színvo­nalasabbá tételéhez. Sebők Ágota (Prikler László felvételei) 393. II. 21. Fülöp Tímea Németh Albert Fukári Edit Bernáth Szilvia Csölle Katalin Sólymos Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom