Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-14 / 6. szám
Kétszer nősült, öt gyereke van. Állandó lakhelye New York, de sokat időzik londoni otthonában is. Igen sikeres pénzügyi szakember, ciki 1979-ben 4 millió dollárral megalapította a Quantum pénzügyi egyesülést, amelynek jelenlegi vagyonát 7 milliárd dollára becsülik. Tavaly szeptemberben a font és a líra árfolyamesésekor merész sakkhúzással néhány nap alatt 1 milliárd dollár haszonra tett szert. A Paris Match (képes magazin) egyik legutóbbi számában nyilatkozott. Érdekes válaszaiból idézünk néhányat:- Jótékony célú alapítványai világhírűvé tették önt, nem vágyott inkább olyan hírnévre^ mint magyar származású Nobel-díjas honfitársai, vagy mondjuk a filmrendező Korda, vagy a szenátor Lantos?- Nem. Természetesen mélységesen tisztelem honfitársamat és büszke vagyok rájuk, én azonban örömet és kielégülést találok abban, hogy sok pénzt adhatok humanitárius célokra.- Az az 50 millió dollár, amivel most Boszniát segíti,az eddigi legnagyobb összeg, amit humanitárius célra adtak. Szab-e valamilyen határt jótékony célú alapítványainak?- Igen. Az egyik: segítse a pénz az embereket ahhoz, hogy otthonukban és hazájukban maradhassanak, és ne mérgesedjen el tovább az amúgy is tragikus menekültügy. A másik: vagyonomnak legfeljebb a felét fordíthatom ilyen célokra, az amerikai adótörvény egyszerűen többet nem tesz lehetővé.- Milliárdosként milyen fényűzést enged meg magának? Van jachtja, magánrepü lógépe ?- Egyik sincs. Nem is vágyom ilyesmire. Nem akarok vagyonom rabszolgája lenni. Fényűzésem a jótékonykodás marad. Ha jachtra vagy különrepülógépre van szükségem, bérelek egyet.- Van valamilyen hobbija, szenvedélye?- Szeretek síelni, teniszezni, de főleg olvasni. Imádom a szépirodalmat és az életrajzokat. Most éppen honfitársamról/a nagy matematikus Neuman Jánosról olvasok. (sz) MIT NYÚJT A KÖZÉP-EURÓPAI EGYETEM? A Közép-európai Egyetem gondolata - ez sem nélkülözi a történelem tragikus iróniáját - Dubrovnikban született. Abban az időben, amikor még létezett kommunizmus, Közép-Európa mint politikai és kulturális program, és Dubrovnik is. Soros György, az egyetem alapítója olyan intézményt szeretett volna létrehozni, amilyenek a középkorban és az újkorban már működtek Európa városaiban: Bolognában, Heidelbergben, Göttingen- ben. Ezeken az egyetemeken együtt tanultak horvátok, csehek, lengyelek, magyarok; akik ha a másik nyelvét nem is, egymás gondolkodását megértették. A Soros alapította új egyetem posztgraduális intézmény; olyan hallgatókat fogad, akik rendelkeznek már egyetemi diplomával, és specializálódni szeretnének. A diákok döntő többsége a közép- és kelet-európai térség országaiból érkezik, ma tizennyolc ország hallgatói tanulnak itt. A hallgatók teljes ösztöndíjat- jelenleg havi 550 dollárt - kapnak, ebből kell fedezniük lakásuk, és megélhetésük költségeit. Budapesten jelenleg általában egyéves kurzusok működnek, amelyeknek elvégzése után a hallgatók magiszteri, M.A. (Magister Artim) fokozatot kapnak. A diákok Budapesten jogot, itt LL. M. - (Legum Magister) fokozatért történelmet, komplex középkortudományt, politikaelméletet tanulhatnak. A jelenleg csak nyári szemeszterben működő ökológiai szak 1995-től teljes egyéves programmá válik. Prágában közgazdaságtant, szociológiát, művészettörténetet és művészetfilozófiát, valamint európai tanulmányokat folytathattak a hallgatók. A prágai tanszékek 1994-től - a művészettörténet kivételével - költöznek Budapestre, az egyetem így egyetlen központból igyekszik regionális intézményként fennmaradni. A jövő évtől kezdve fokozatosan hároméves doktori programok épülnek ki, amelyeknek elvégzése után a diákok Ph. D. - (Philosophiae Doctor) fokozatot kapnak. A hároméves kurzusokon részt vevő legjobb diákok egy évet nyugati egyetemeken töltenek majd. A kiváló hallgatók most is nyugati részképzésen vesznek részt, ösztöndíjasok tanulnak például Oxfordban, Firenzében, a Yale Egyetemen, a Harvardon, Berkeleyben, Chicagóban és Londonban. A Közép-európai Egyetem - mivel nem ad alapképzést- a magyar felsőoktatási törvény értelmében nem rendelkezik egyetemi státussal. Alapítványi formában működik, de az ELTE- vel kötött szerződés alapján mégiscsak adhat diplomát Az egyetemet azonban New York államban is bejegyezték, folyamatban van az egyes tanszékek akkreditálása, így a jövőben mód lesz itt amerikai diplomát szerezni. A hallgatók közvetlenül, illetve a helyi Soros-alapítványon keresztül jelentkezhetnek az egyetemre. Szakonként és évfolyamonként körülbelül 40-50 diák kezdheti meg évente tanulmányait. A teljes diáklétszám 500 körül lesz. HÚG JÓ, HA ISMERJÜK SOROS GYÖRGY A 62 esztendős magyar származású amerikai pénzmágnás, Soros György nevével gyakran találkozunk a sajtóban, sokszor emlegetik a rádióban. A szlovák nacionalista lapok elkeresztelték Sörösnek, és a román magyarellenes hazafiak nem tudják neki megbocsátani, hogy milliókkal támogatja a határokon túli magyarokat. A Soros-alapitványt sok országban ismerik, Prágában ő alapította a közép-európai egyetemet, (CEU), amelynek teljes működését finanszírozz^ csupán a székházat kérte a cseh fővárostól. A legfrissebb jelentések szerint azonban a cseh kormány megvonta a támogatást. Lapértesülések szerint a prágai minisztérium azt javasolta Sorosnak, hogy az egyetemet minősítsék át egyszerű intézetté, amelyen csak posztgraduális képzést folytatnak. Végleges döntés egyelőre nincs. Több olvasónk kérte tőlünk, hogy mutassuk be Soros Györgyöt. Budapesten született, apja ismeri ügyvéd volt, családjának nagy része az auschwitzi gázkamrákban pusztult el. Tizenhét éves volL amikor elhagyta Magyarországot. Tanulmányait Londonban folytatta, ahol köz- gazdasági diplomát szerzett, majd Oxfordban elnyerte a filozófia doktora tiszteletbeli címet. Két érdekes gazdaságpolitikai témájú könyvet írt. TÖRVÉNYÜNK MÁR VAN _ _ - _ \ = I | ii r] L f j !! i! | J | Tlj |||i = } 11ZJ ! ^.1 Lj! j s 11 r’ F j = Amint a lakosság tudomására jutott, hogy végre megszületett a fogyasztói érdekvédelemről szóló törvény, sokan felsóhajtottak. Végre megszűnik a kereskedők uralma, és tisztán látjuk majd jogainkat, lesz mire hivatkoznunk, ha úgy érezzük, becsaptak. Talán a pult túlsó oldaláról is másképp viszonyulnak majd hozzánk, hisz a törvény számukra is kötelező. A valóságban mit várhatunk, milyen változásokra számíthatunk, ezt kérdeztük ÓERNYNÉ MITTER- HAUSZER MÁRTÁTÓL, a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség központi igazgatójától.- Aki azt várta, hogy egy csapásra megváltozik minden, helyreáll a rend a piacon, bizonyára csalódik. Egy törvény ugyanis nem hozhat ilyen fordulatot. Sőt az is kérdés, éppen erre volt-e a legnagyobb szükségünk. A nyugati országokban a fogyasztók érdekvédelme ugyanúgy törvény nélkül kezdődött, mint nálunk. Hisz felügyelőségünk már jó ideje magára vállalta ezt a tevékenységet és a lehetőségeihez mérten széles körben tájékoztatja a lakosokat a piaccal kapcsolatos tudnivalókról. A törvénytől nem vártam túl sokat, de azt igen, hogy az osztrák, a német, a svéd és az angol bevált tapasztalatokat az előkészítésekor felhasználják. Szakemberek már dolgoztak egy másik javaslaton, és aztán egyszerre megjelent ez a törvény, amelyet egyetlen érintett fél sem látott, ugyanis egy képviselői csoport az utolsó pillanatban terjesztette a Szövetségi Gyűlés elé. Mondanom sem kell, akkor már a képviselők kisebb gondja is nagyobb volt, minthogy egy ilyen törvény felett gondolkodjanak. Megszavazták és kész. Ez a törvény nem is hasonlít ahhoz, amit mi a szlovák parlament bizottságai elé javaslatként benyújtottunk. Valószínűleg azért csapták össze a kezdeményezők, mert maguk is érezték, a fogyasztók tehetetlenek és úgy gondolták, ennek alapján legalább valamit lehet tenni érdekükben. • Ebből logikusan következik a kérdés: ki és mit tehet az érdekükben?- Sajnos, éppen erre nem ad pontos választ a törvény. A 23. paragrafus ugyan utal rá, lesznek szervek, amelyek felügyelik a törvény betartását, csak éppen nem nevezi meg ezeket az intézményeket. Még szerencse, hogy a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőségről szóló törvény leszögezi: hatáskörünkbe tartozik az összes, a kereskedelemmel kapcsolatos törvény betartásának ellenőrzése. Tehát a törvény csak akkor lehet hatásos, ha szerinte valaki, valamilyen meghatározott szerv egyértelműen eljárhat. Ez a szerv egyelőre csak a mi felügyelőségünk. • Azt is olvashatjuk a törvényben, hogy az érdekvédelemben szerepet vállalnak a fogyasztói egyesületek...- Ez is felemás megfogalmazás, mert arról már nem szól, hogy az egyesület egy önkéntes csoportosulás, vagy egy anyagi háttérrel rendelkező, tenni tudó, szakemberekből álló intézményben tömörülő társaság. Mert ha csak az előző, az édeskevés hasznot hozhat a fogyasztónak, ha pedig a törvény ez utóbbi létrehozását feltételezi, arra nem utal, milyen forrásokra támaszkodhat. • A hallottak alapján akaratlanul is újra felmerül bennem: egyáltalán jelent valamilyen előbbrelépést ez a törvény a fogyasztók védelme felé?-El kell mondjam, eddig is több törvény tartalmazott a védelemmel kapcsolatos paragrafusokat, például a Polgári Törvénykönyv, a Kereskedelmi Törvénykönyv, csak a „szétszórtság“ miatt gyakran megfeledkeztünk ezekről. A szóban forgó törvény viszont összefoglalja a vonatkozó előírásokat és az a fő hibája, hogy ezenkívül nem sokat ad. Hisz eddig is előírás volt: nem szabad csalni, a fogyasztónak joga van a hibás termék reklamálására, tilos egyes cikkek reklámozása, stb. Most mindezt egy helyen olvashatjuk. Tehát nem lesz egy csapásra sokkal jobb a piacunk. A pluszt csak azért jelenti, hogy felszínre került: olyan messzire jutottunk a fogyasztói védelem szükségessége terén, hogy végre a legfelsőbb törvényhozó testület is foglalkozott e témával. • Ez szerény vigasz a tehetetlen fogyasztó számára...- Nem is vigaszként szántam ezt a magyarázatot, hanem arra szeretnék figyelmeztetni, hogy az önvédelemről ne feledkezzen meg senki. Minden vevő mellett nem állhat ellenőr, nem vigyázhat arra, nehogy becsapják. Nyugaton sem szent minden eladó, de ott a vevő körültekintőbb, és nagy előnye, hogy sokkal több információval rendelkezik, mint mi. Az embereknek tisztában kell lenniük azzalrmire van joguk és ezzel élniük kell. Például természtessé kell hogy váljon, hogy mindig kérjünk számlát, figyelmeztessük az eladót, ha lejárt szavatossági idejű árut kínál, vagy ha a termék minőségével elégedetlenek vagyunk. De a leghatásosabb önvédelem, ha a kifogásolt árut nem vásároljuk meg. • Azt már elmondta: a törvény nem sokat hozott a fogyasztóknak. És a kereskedők milyen tanulságot vonhatnak le belőle?- Végre egy helyen megtanulhatják hogyan szabad kereskedniük és hogyan nem, és mit kell tenniük, ha törvényesen akarnak eljárni. Tudatosítaniuk kell: a fogyasztóval nem lehet úgy bánni, ahogyan ők, kényük-ked- vük szerint megszokták. Például, hogy a tartós fogyasztási cikkeket nem árusíthatják érthető nyelvű használati utasítás nélkül. A reklamációs rendre is jobban oda kell figyelni, és minden indok nélkül nem utasíthatják el a panaszkodó fogyasztót. Ez ugyan eddig is a kötelezettségeik közé tartozott, de sokan nem vették komolyan. Ennek pedig az a legfőbb oka, hogy nálunk bárkiből szinte egyik napról a másikra kereskedő válhatott. Minden szaktudás, hozzáértés nélkül. Ilyen gyakorlat sehol a világon nincs. • A napilapunkban február 4-én mi is közöltük a törvényt. A fogyasztók bizonyára elolvasták és keresték benne azokat a kapaszkodókat, amelyeket felhasználva most már ők is érvelhetnek a kereskedőnek. Támpontként szolgálhat a törvény, ugyanis az eladóval közölhetik mikor jár el törvényellenesen. Amint mondta, a kereskedők is remélhetőleg megtanulják, mihez tartsák magukat. Félő viszont, hogy törvényszegések is előfordulnak majd.-A bírságolásra eléggé bő lehetőség nyílik, akár milliós büntetéseket is kiróhatunk, ha például olyan termékeket forgalmaz valaki, amelyek egészség- károsodást vagy még ennél is súlyosabb következményekkel járó elváltozást okoznak. • A büntetéseket eddig is osztogatták az ellenőrök. A fogyasztók véleménye szerint „bőkezűbben" is mérhették volna, mert nem voltak eléggé hatásosak.-A jelenlegi büntetési rendszer valóban nem eléggé hatékony. Miért? Az ellenőrzésekkor főképp a kiszolgáló személyzetet kapjuk rajta a félrelépéseken. S hogy kik ezek? Nagyrészt az olcsó munkaerőkként alkalmazott tizenéves fiatalok, a sokszor bejelentés nélkül dolgozó nők, akiknek nem jár szabadság, sem fizetésemelés, csak naponta talpalnak. Az árdrágításkor szintén az okozót vonjuk felelősségre. Ha az italt szűkén mérő csapostól megkérdezzük, miért tette, alig tudja megmagyarázni, ugyanis a tulajdonos neki nem adott hivatalosan elismert mérőpoharat. A tulajdonos viszont rögtön azzal vág vissza, nem kérte tőle. De a sokszor betanított munkásként dolgozó nem is tud az ilyen segédeszköz létezéséről. • Az árliberalizáció tény, megpróbáljuk tudomásul venni, ennek ellenére mégis felhördülünk az egyre magasabb árak láttán. Ez ügyben mond valami újat a törvény?- Aki ilyen védelmet vár tőle, szintég,csalódik. Az árak szabadok és egyszerűen úgy mondhatnám, az eladó annyiért adhat el mindent, amennyiért vevőt talál a cikkeire. • Árügyben a konkurencia „letörő erejével“ szokás érvelni. De mi van a kis falvakban, ahol nem létezik?-Sajnos, ott a konkurencia valóban nem segít, mert nincs. Viszont az emberek ismerik egymást és szerintem a Józsi bácsi nyugodtan megmondhatja a tisztelt eladónak, hogy túlzásba viszi az üzletelést. És az önkormányzatoknak is nagyobb szerepet kellene vállalniuk e téren. Ha pedig a polgármester tehetetlenül szemléli a szemlátomást kizsigerelő kereskedőt, ezt a következő választásokkor megfelelőképpen adják tudtára a polgárok. Deák Teréz 10 1993. II. 14. Prikler László felvétele
