Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-14 / 6. szám
tos, hogy svájci frank legyen a zsebében, mert Liechtensteinnek nincs önálló pénze. Azért osztrák schillinggel és német márkával is fizethetünk bárhol, még az utcai parkoló automatáknál is: az okos készülékek mindhárom pénzt elfogadják! Az átváltási árfolyamot nemcsak a bankok ismerik, hanem minden liechtensteini polgár, s persze elsősorban a kereskedők, s a vendéglősök fejből számolják át a márkát frankra. Liechtenstein ugyanis nemcsak a postafiók-cégekből, nemcsak bélyegkiadásból él. Különösen jól jövedelmez számára az idegenforgalom. Még akkor is, ha a turisták egy része csak néhány órára száll ki autójából vagy a buszból. (Vonattal is utazhatunk az alig 160 négyzetkilométer területű hercegségbe: az express megáll egy percre a Vaduzzal „összenőtt“ Schaan- ban. Onnan robog tovább: alig öt percet tartózkodik Liechtensteinben.) Érdemes legalább egy-két napot tölteni a kétezer méter magas hegyekkel a Rajna partjára települt országban. Különösen könnyen találunk viszonylag olcsó szállást az Alpok oldalán és völgyeiben lévő őrzik, s ha gépkocsival érkezünk, a határon 30 svájci frankért a szélvédő üvegre ragasztható bilétát vásárolhatunk, amellyel a svájci autópályákon közlekedhetünk. Országúti autózáshoz erre nincs szükség.) ,4 HERCEGI KASTÉLY Ha - a gyönyörű tájakon és virágos ablakű alpesi házakon kívül - sok látnivalóra nem is számíthatunk, akad néhány nevezetesség. Szinte Vaduz fölé épült egy sziklaorom tetején, kerek kövér sarokbástyájával a hercegi várkastély. Mai lakója az uralkodó II. János Ádám herceg. A palotához kacskaringós macskaköves út vezet, de a vasveretes kapu zárva várja a turistákat. Ne búslakodjunk: a hercegi család világhírű műkincsgyűjteményének sok értékes darabját megtekinthetjük a Vaduz központjában lévő múzeum képtárában. Viszont elsétálhatunk a hegyen a kilátóra, ahonnan szép időben ellátni a Rajna völgyének túloldalán, nyugaton magasodó kétezer méternél magasabb Fulfirst és a Santis júniusban is havas csúcsáig. A vadmi postahivatal, ahová minden külföldi bé- Egy liechtensteini földbirtokos kúriája a szőlóhe- lyeggvüjtö betér gyen. A szerző felvételei Gyalog ereszkedjünk le Vaduz- ba, s akkor útközben látjuk a nevezetes Vörös Házat, a Das Rote Haust - középkori kőtornyával, toronysisakjával és előtte a szőlős- kertet. Egykor a Benedek-rendi Szent János apátság barátai termesztettek itt szőlőt. A pince, ahol a bort készítették, a préssel együtt ma is megvan, ám sajnos nem látogatható. A vaduzi főutca a Stadtle. Minden más nevezetesség itt található- a Posta(bélyeg) múzeumtól a városházáig. A parlament tanácsterme is megtekinthető, de a fogda vagy börtön nem! Liechtensteinnek nincs hadserege, és rendőrsége is alig három tucatnyi létszámú. Legfeljebb néhány hétig tartják a fogdában a rabokat, akiket a bírósági ítélet után hosszabb büntetés letöltésére Svájc valamelyik börtönébe szállítanak. Aki teheti, kiránduljon a hegyekbe, nézze meg a festői környezetben épült Iriesent, kanyargós turistaúton kaptasson fel a Három Nővér - a Drei Schwestern- egymás mellett emelkedő három sziklacsúcsához. A legenda szerint itt egykor három irigy málnaszedő lány előtt megjelent Szűz Mária... Jó úton hajthatunk Malbunba, a sí- paradicsom központjába, ahol általában még júniusban is síelhetünk, szánkózhatunk. De az év minden hónapjában várják a turistákat. Sebes Tibor liechtensteini riportja Liechtenseint — az Ausztria és Svájc közé ékelődött kis hercegséget - alighanem a bélyeggyűjtők közül ismerték a legtöbben a világon. így volt ez évtizedeken keresztül, ám az utóbbi években a pénzvilág emberei alighanem lekörözték a bélyeggyűjtőket. Ha betérünk valamelyik vadúzi irodaház vagy bérház kapualjába, rengeteg ragyogó sárgaréz cégtáblát és postaládát látunk. Statisztika nélkül is bizton állíthatjuk, hogy a mindössze 29 ezer lakosú Liechtenstein vezet ma a világon az egy főre jutó postaládák számával! SÉTA ,4 „FŐFALUBAiX“ Hogy miért? Tessék csak végigsétálni Vadúz falu utcáin! Falu? Igen, mert Liechtensteinben nincs város, itt minden helység „Dorf“, vagyis falu és Vaduz, a főváros, az uralkodó herceg székhelye is csak ezt a szócskát kapta: „székhely“. Szóval Vaduz legfeljebb „főfalu“. Ugyanis II. Ferenc József őfenségének, a közelmúltban elhunyt uralkodónak sem sikerült elfogadtatni a városi rangot jelentő törvényt a tizenöt tagú parlamenttel ... Nos, a főfalu főutcáján sétáltam helybéli kollégámmal, aki egyszer csak elnézést kért, hogy egy pillanatra beugrik a hentesüzletbe... De esze ágában sem volt húst vagy felvágottat vásárolni! A postaládája volt a hentesnél! A liechtensteini kolléga ugyanis - állítása szerint - éhen halna, ha az alig egy-két ezer példányban megjelenő újságtól kapott fizetéséből kellene megélnie, ezért hát másod-, harmad-, de talán negyed- és ötödállást is vállal. Vagyis: külföldi, német s amerikai cégek helybéli képviselője, avagy „postása“. S mivel ő fent, a hegyek között Malbunban lakik, a vaduzi főutca egyik hentesénél állította fel jókora postaládáját... mármint az egyik német cég itteni képviselőjének a postaládáját. De vannak postafiókjai is, a vaduzi főpostán... ahol már nem fért el a rengeteg postafiók, ezért el kellett költöznie egy új modern épületbe. Kollégám naponta összeszedi a neki címzett leveleket, átteszi egy másik borítékba és küldi tovább Münchenbe vagy éppen New Yorkba - anélkül, hogy a levelet elolvasná... Persze, akad más dolga is, olykor maga is ír leveleket, bemegy a bankba stb. - de hát a lényeg a postaláda és a postafiók kezelése... Tehát ő annak a néhány külföldi cégnek liechtensteini megbízottja, amelyek — soktízezer másikkal együtt - itt nyitottak fiókvállalatot (egyszerűen postafiókot). Hiszen a legtöbbnek saját irodája sincs az Ausztria és Svájc közé ékelődött miniországban. Ide menekülnek a magas adózás elől. Az Egyesült Államokból, Németországból és más országokból: „ide „térítik el“ profitjukat. Ide utalták a pénzt, amit azután csekély adó levonása után kivihettek Liechtensteinből. A miniország így vált az „adómenekültek“ országává, sőt ide hozták „tisztára mosatni“ a piszkos eredetű pénzeket szerte a világból. A minihercegségben ez még a banktitkot szigorúan őrző Svájcnál is könnyebb volt... AKIKNEK AZ ADÓ EGY EZRELÉK De közbejött az EFTA európai szabadkereskedelmi övezet és az Európai Gazdasági Közösség (a Közös Piac) közötti együttműködési egyezmény. Mivel Svájc (amelynek „hátizsákja“ a vele pénzügyi és vámunióban lévő Liechtenstein) az EFTA tagállama, s aláírta a szerződést, köteles lesz a többi állammal összehangolni adóügyeit! A fényesen csillogó réztáblák és a postafiókok tulajdonosai közül máris többen vándorolnak az ugyancsak adóparadicsomként ismert kis Karib-tengeri szigetekre - mint amilyen például Cayman, amelynek csak az a baja, hogy messze van Európától.- Azért én nem tartok attól, hogy a sok ezer ide honosított külföldi cég postafiókja elmenekül Liechtensteinből - nyugtatott meg helybéli újságíró ismerősöm. — Számukra ugyanis itt szinte semmiség a jövedelemadó. Jövedelmüknek mindössze egy ezrelé- két(!) kell lefizetniök, amiért liechtensteini cégként működhetnek. Ilyen takaros házakban talál megfizethető áron kiadó szobát a hegyi falvakban a külföldi turista HÁROMFÉLE PÉNZZEL FIZETHETÜNK A Vaduzban sétáló turistát persze ez egyáltalán nem érinti. Fontakaros kis falvak házaiban, s panzióiban. Sokan a szomszédos Ausztriában - Vorarlbergben - foglalnak szállást, parasztházban, kempingben és onnan kirándulnak át a hercegségbe. (Ne feledjük: Liechtenstein határát svájciak Az Alpok csúcsai között a hercegi várkastély
