Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-02-14 / 6. szám
- A szlovák kormány kulturális miniszterének dolgozószobájában indokoltnak látszik a kérdés: Slobodník úr, ön a jelenlegi kormánypárt kulturális programjának szülőatyja?- Részben. Én az elnöke, Gazdik képviselő úr az alelnöke volt a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom kulturális klubjának, ahol a szóban forgó programtervezet közösségi munkával született. Ma is vállalom e programot, noha nyilvánvaló, hogy annak értelmi szerzője távolról sem egyedül én voltam.- Pusztán azért kérdeztem ezt a látszólag mellékes dolgot, mert ezernyi jelből úgy tűnik, mintha a kulturális kormányzatnak semmi sem lenne az ínyére mindabból, amit ugyanez a minisztérium, de még a legutóbbi választások előtt tett...- Ez így erősen sarkított állítás. A kulturális minisztérium korábbi vezetése számos olyan, főként nemzetközi kezdeményezésbe fogott, amelyre továbbra is építhetünk. Példaként a Hexagonalét, a Közép-európai Kezdeményezést említhetném, vagy akár a Pro Slovakia Alapítványt. Igaz, ez utóbbinál nem árt óvakodni az általánosítástól, mert az elődöm: Ladislav Snopko úr több dolgot bizony tendenciózusan, a szlovák kultúra érdekeivel ellentétesen támogatott. Gondolom, érthető, hogy ezen a szemléletmódon változtatnunk kellett, hiszen ily módon háttérbe szorult például a regionális kultúra, illetve az egész közművelődési tevékenység nemzeti jellege. Beszélgetés Dusán Slobodníkkal Persze, ez utóbbi nem a szó nacionalista, hanem a társadalom széles körű patriotizmusának értelmében értendő. Mi tehát azokat a törekvéseket támogatjuk, amelyek Szlovákia érdekeivel állnak összhangban.- Ez Így, legalábbis első hallásra, elfogadhatónak hangzik. A köznapok gyakorlatát szemlélve nekem mégis úgy tűnik, mintha újfent az a jelszó járná, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. És erre, sajnos, már volt példa tájainkon!- Hát ez abszolút sületlenség! Példaként vegyük akár a sajtót. Szlovákiában a lapoknak több mint 80 százaléka, a szlovákiai magyar sajtó pedig szinte teljes egészében kormányellenes. Akár rábólint, Miklósi úr, akár nem, ez így igaz; mégsem görbült meg egyetlen hajszála sem.- Egyelőre valóban nem, bár 1968-ban sem rögtön augusztus 21-én kezdődött a normalizálás. Akkor is volt egy kifutási idő, míg azután a kényelmetlenek hada mégiscsak az utcára került...- Nézze, aki ilyet állít, az logikusan is gondolkozzék egy sort. Tegyük fel egy pillanatra, hogy ez a kormányzat tényleg totalitari- ánus eszközökhöz nyúl. Kérdem én: ilyen esetben ki fog bennünket a világon partnerként kezelni?! Kuba? Vagy Észak-Korea? Arról már nem is beszélve, hogy a bennünket bírálókat addig sokkal egyszerűbb lett volna elnémítani, amíg még fennállt a prágai fennhatóság alatti szövetségi állam, elvégre a politikai felelősség is könnyebben megoszlott. Bárminő spekulációval szemben, határozottan kijelenthetem: senkit sem tekintünk az ellenségünknek, hiszen egy demokratikus országban megengedhetetlen az ilyesmi. Ellenkezőleg, arra törekszünk, hogy mindenki elégedetten és nyugodtan éljen itt. A szlovákok és a más nemzetiségűek egyaránt.- Nincs okom kételkedni szavainak őszinteségében, de azért meghökkentett, amikor 1992 nyarán azt javasolta az elődjének, hogy egy bizonyos ideig ne hagyja el Szlovákia területét...- Ez félreértés volt! Én csupán arra kértem Snopko urat, tartózkodjon Pozsonyban, hogy bármikor kapcsolatba léphessünk. Ennyi volt az egész; se több, se kevesebb.- Újságírószemmel ugyancsak megdöbbentő volt, amikor kipattant a Nagyszombati Egyetem körülötti botrány...- Mondja, maga is úgy akarja beállítani ezt a dolgot, mint a Kereszténydemokrata Mozgalom tette?- Én semmit sem kívánok állítani, a riporternek a kérdezősködós, az informálás a feladata. Más szóval: a véleményére volnék kiváncsi, hiszen '92 nyarán ön nemcsak kulturális, hanem oktatásügyi miniszter is volt.- Nézze, az érvényes szabályzatok szerint a Nagyszombati Egyetem rektorának ténykedése törvényellenes volt. Törvényellenes, mert előbb volt meg a rektor, és csak azután jött létre maga az egyetem. Az ilyen sorrendi helytelenséget Václav Havel és Jan Strásky sem támogatta. Ráadásul az időnap előtt hivataloskodó rektor egy akadémiai szenátust is kinevezett, amely szintén előbb kezdett el működni, mint maga az egyetem. Ez utóbbi számomra azért volt elfogadhatatlan, mert az akadémiai tanácsot az intézmény pedagógusainak, egyéb alkalmazottainak és diákjainak közösen kell megválasztaniuk. Mindez odáig fajult, hogy nyílt és politikai színezetű konfliktus kerekedett az ügyből.- Gondolom, ebben azért közrejátszott az is, hogy ön, miniszter úr, megsértve az akadémiai szabadságjogokat, rendőri segédlettel cseréltette ki az egyetem kapuzárát! Mondja, ma is ugyanezt tenné?-Aligha, bár hangsúlyozni szeretném, hogy az egész zárügy csupán szimbólum volt, hiszen az épület három másik ajtajától az eredeti tulajdonosnál voltak a kulcsok. Nézze, ezzel az üres gesztussal talán kissé túllőttem a célon; de abban a helyzetben nem is az volt a döntő, hanem az, hogy a rektor körül csoportosulók a legcsekélyebb kompromisz- szum felé sem hajlottak. Nemcsak akkor, 1992 szeptemberében, hanem még hónapokkal később sem, hiszen az oktatásügyi minisztériumnak az új esztendő januárjában sem volt meg a Nagyszombati Egyetem pedagógusainak és hallgatóinak jegyzéke.- Jegyzéke? Minek az egy minisztériumnak? Különösen akkor, ha a kormányzat a nagyszombatiak bankszámláját is zárolta! Jómagam nem vagyok ,,egyetemotógus“, de azért így is fura nekem, hogy a nem állami eszközökből élő tanintézménynek miért kellene bármilyen jegyzéket is benyújtania a minisztériumnak?- Mert a Nagyszombati Egyetem állami egyetemként jött létre, és a mai napig is annak számít. Más kérdés, hogy pillanatnyilag egy alapítványból tartja fenn magát; de még így is helytelen, hogy egyszerűen tanulmányi profilt váltson, illetve szinte kizárólag vendégtanárokat foglalkoztasson.- Nem inkább amiatt vannak fenntartásai a kormányzatnak, hogy a Nagyszombati Egyetem oktatói ellenzéki beállítottságúak, s ez nincs ínyére a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak?- Ez megint ködösítés, Miklósi úr, ködösítés. Magam elleneznék elsőként egy olyan egyetemet, ahol csak a DSZM-mel rokonszenvező tanárok oktatnának. Becs’szóra mondom, ez a demokrácia elveinek felrúgása lenne. A DSZM nem azt kifogásolja, hogy a Nagyszombati Egyetemen az ellenzékiség szellemében folyik az oktatás, hanem az akadémiai szenátus és a tanári kar kialakítása, illetve az oktatás menetének biztosítása körüli praktikákat helytelenítjük. Ugyanakkor fontosnak tartom hozzáfűzni: egyetlen pillanatig sem gátoljuk, hogy ez egy keresztény egyetem legyen.- Épp a Nagyszombati Egyetem kálváriája láttán jut eszembe rákérdezni: miként járna el a kormányzat, ha történetesen a sokat vitatott magyar egyetem is létrejönne?- Ha illegálisan hoznák létre, akkor nyilván hasonlóképpen ítélnénk meg a dolgot. Ha viszont a magyar egyetem annak rendje és módja szerint, a törvényes kereteknek eleget téve születne, nemigen lehetne bárkinek is oka vagy joga megkérdőjelezni annak létjogosultságát.- Akkor sem, ha az állam többnyire feltételekhez kötött jóindulata helyett, mondjuk, adományokból vagy egy tehetősebb alapítvány támogatásával születne?- Akkor sem. Feltéve, ha minden valóban törvényes feltételek között zajlana. Ha például nem lenne meg előbb a rektor, ráadásul, mondjuk, Duray úr személyében - mint maga az oktatási intézmény.- Miniszter úr, ha valóban alapítványból jönne létre a szlovákiai magyarok egyeteme, akkor vajon jogában áll-e bárkinek is beleszólni abba, hogy annak ki legyen a rektora?- Nehogy félreértsük egymást: én a megalakulás törvényes formáira helyezem a hangsúlyt. Ha ezek bizonyíthatóan adottak, akkor nyilván az lesz a rektor, akit az oktatói gárda és a diákság megválaszt. Függetlenül attól, hogy az illető szimpatikus-e a kormányzatnak, vagy sem. Egyszerűen ez is hozzátartozik a demokrácia játékszabályaihoz.- Slobodník úr, ön a hivatalba lépése óta aránylag kevésszer járt külföldön. Igaz, ha viszont elutazott valahova, akkor ez mindig utólagos találgatásokra adott okot. Például annak okán, hogy a nemzeti kisebbségeivel szemben meglehetősen arrogáns Romániában járt, vagy hogy a belügyminiszterrel közösen a pozsonyi poloskabotrány idejében tettek Ukrajnában villámlátogatást!- Őszintén szólva, fogalmam sincs, miért volt e két út körül akkora hűhó...- Talán mert a kormányfő által szorgalmazott hírlapírói önszabályozás gyakorlata érvényesült; és aki újságíróként ennél merészebb vizekre merészkedett, az csak találgathatott. ..- Pedig egyik alkalommal sem történt semmi szenzáció Romániában a Duna menti országok kulturális minisztereinek összejövetelét rendezték meg, én is ezen voltam jelen. Konfrontációs mozzanatok nélkül jó néhány érdekes együttműködési tervezetet vitattunk meg. Nem volt titkos az ukrajnai út sem, hiszen a szövetségi kormány különgépén utaztunk. Tuchyna belügyminiszter úr a határátkelőhelyek helyzetéről és a kábítószercsempészet elleni egyeztetett fellépésről, én az ukrán kisebbség helyzetéről tárgyaltam. Reggel mentünk, még ugyanaznap otthon is voltunk.-A fentiek alapján úgy látszik, hogy az agyonhallgatás helyett inkább a széles körű tájékoztatás lett volna okosabb. Nemcsak a mendemondák végett, hanem azt is megtudhattuk volna: milyennek látja a nemzeti kisebbségek helyzetét Ukrajnában?- Úgy láttam, hogy a demokratizálódási folyamat közben adódó gondok tudatos és rugalmas megoldására törekszenek. Úgy vélem, Ukrajnának és Szlovákiának ebben a tekintetben hasonló törekvései vannak. Vagy maga, Miklósi úr, talán más véleményen van?- Ukrajnáról annyit tudok, hogy ott hatóságilag szorgalmazzák a két- vagy többnyelvű helységnévtáblákat. E tekintetben Szlovákiában azért más a helyzet, ahol épp az új alkotmányra hivatkozva, mostanában éppen a tábla irtás folyik...- Nos, ruccanjon csak le Somorjára, ott minden üzleten kétnyelvű, esetleg csupán magyar felirat van.- Miniszter úr, ne haragudjon, számomra nem ez a színtiszta magyar városka, hanem egész Dél- és Délkelet-Szlovákia a mérce. Ebből a szemszögből vizsgálódva viszont aggaszt Hofbauer miniszter úr ügybuzgalma, aki sorra leváltotta a járási útkarbantartó vállalatok igazgatóit, ha nem engedelmeskedtek a helységnévtáblák szlovákosítását szorgalmazó utasításának!- Efelöl őnála kellene kérdezősködnie, én a szóban forgó afférról magától hallok először. A háttér mélyebb ismerete nélkül is úgy érzem: ez egy olyan kérdés, amelyben megköthető a mindkét fél számára kielégítő kompromisszum. Mint ahogy szerintem abban is egyezségre lehetne jutni, hogy valakinek a személyi irataiba az István vagy csak a Stefan nevet jegyzik-e be. Az ilyen dolgokban, gondolom, egy kis jóindulattal elérhető a konszenzus.- ön hajlandó utat törni ennek?- Ez nem rám tartozik, az én hatásköröm a kisebbségi kultúrák támogatására vonatkozik. Erre bármikor készen állok, bár a Duray, Bugár, Gyurovszky urak véleményével ellentétben leszögezem, hogy a Szlovákiában éló magyar kisebbség helyzete minden tekintetben megfelel az európai igények nívójának. És ha már abban állapodtunk meg, hogy kölcsönösen őszinték leszünk egymáshoz, szabadjon hát hozzáfűznöm ehhez: meggyőződésem, a szlovákiai magyarság helyzete sokkal-sokkal jobb, mint a Magyarországon élő szlovákságé. Vagy maga, Miklósi úr, e tekintetben is más véleményen van?- Nem a saját feltevéseim a mérvadóak számomra, hanem a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége újonnan választott elnökének a véleménye, aki a minap azt nyilatkozta a pozsonyi Pravdának, hogy a szlovákok igazán jól, otthonosan érzik magukat Magyarországon. Bizonyítékként, egyebek között, a kétnyelvű helységfeliratokat is említette.- Ez pusztán külsőség...- Fontos külsőség, miniszter úr! Szlovákiában a szlovákok jogait egy jottányit sem csorbítja, az itt élő magyarságnak viszont az otthon, a szülőföld, a nyelvhasználat jogának gyakorlását adja.- De hát az otthon érzetét senki sem kívánja elvenni az itt élő magyarságtól. Ha például magának, szerkesztő úr, iskolaköteles gyermeke van még, bátran magyar iskolába írathatja.- Ma még igen. De azért utalni szeretnék Kucera miniszter úrnak az úgynevezett alternatív iskolákra vonatkozó tervére. .- Ez újra olyan kérdés, amellyel inkább őt kell felkeresnie. Bár ha kifejthetem a saját véleményemet, akkor elmondom, hogy én már harminc évvel ezelőtt azt tanácsoltam Rimaszombatban az egyik kitűnő barátomnak: otthon beszéljen a gyerekével magyarul, de írassa öt szlovák iskolába, hadd nyíljon meg előtte a világ.- Miért? A szlovák világnyelv?- Nem. De könnyebben fog tanulni, egyszerűbben fog érvényesülni.- Miniszter úr, ne haragudjon...- Nem haragszom!- . . .ezt viszont én tartom sületlenségnek. Jómagam például magyar gimnáziumban érettségiztem, igaz, nem lettem miniszter, de egy miniszterrel társalgók éppen. Folyékonyan, szlovákul.- Maga a kivételes esetek egyike.-Akkor viszont, érvelésemet igazolandó, tízezerszámra vannak a kivételes esetek. Meggyőződésem, nem attól lesz valaki sikeres, ha magyar létére a szülei szlovák iskolába járatják.- Ebben igaza van. De azért hadd fűzzem hozzá, amire viszont minden szlovák érzékeny.- Éspedig?- Ha a szlovákiai magyarok vezető politikusai, vagy akár a határon túli magyar politikusok azt híresztelik, hogy mi ki akarjuk űzni otthonaikból a Szlovákiában élő kisebbségeket; elsősorban „persze“ a magyarokat. Ez hazugság.- Nyilván a szlovákok zöme valóban nem ezt akarja. Tudósítóként viszont a mélyszlovákoknak számos olyan tömeggyúlésén voltam jelen, ahol az ilyen óhajok is elhangzottak.- Ezek szélsőségek, s mint olyanok, együtt kell velük élni. A döntő az, hogy sem a közéletben, sem a pozsonyi parlamentben nem ezek a vélemények a hangadók.- Miniszter úr, ha ennyire kedvező az alaphelyzet, lenne egy javaslatom: próbáljuk megvalósítani a német-francia kiegyezés gondolatát, vagy akár a finn-svéd együttélési modellt.- Ezek nem igazán találó példák, hiszen ott jóval másabbak a helyi viszonyok.-Akkor viszont a dél-tiroli modellt sem tartanám elvetendönek...- Nézze, ott is egészen sajátosak a helyi feltételek, lényegében semmit sem lehet csak úgy gépiesen átmenteni hozzánk.- Miért? ön talán attól tart, hogy például a dél-tiroli megoldást alkalmazva hátrányba kerülne a Dél-Szlovákiában élő szlovákság?-Ezt így nehéz megjósolni. Elsősorban a helyszínen, Dél-Tirolban kellene alaposabban tanulmányozni a helyzetet. Újságíróknak, politikusoknak közösen.- Miniszter úr, hajlandó tenne a kulturális tárca egy ilyen tanulmányutat szervezni?- Természetesen! Már csak annak érdekében is, hogy meggyőzzem a kételkedőket arról: Szlovákia és a szlovákok viszonya igenis korrekt a kisebbségben élő magyarokkal szemben. Ez szent meggyőződésem, és ezért bosszant, hogy akadnak, akik felelőtlen követelésekkel állnak elő.- Slobodník úr, köszönöm az interjút! És már előre örülök a kulturális minisztérium által szervezendő dél-tiroli tanulmányútnak Miklósi Péter Prikler László felvétele
