Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-04 / 283. szám, szombat

5 ÉRDEKESSÉG 1993. DECEMBER 4. Az oldalt szerkesztette: GÖRFŐL ZSUZSA SLY SZABAD PRÉDÁVÁ TETTE MESÉS GYŰJTEMÉNYÉT Mit ér a kincs? Gyűjtögette, mint hangya a me­sében, most pedig meg akar „szabadulni" 30 millió dollárt érő műkincsgyűjteményétől Syl­vester Stallone. A mintegy két­száz mestermű, köztük Van Gogh, Monet és Andy Warhol alkotásai immár más műgyűjtők szabad prédájává válnak. A szí­nész úgy döntött, hogy ez egy jelentős lépés lesz annak érdeké­ben, hogy szakítson régi énjével. „A művészet iránti szeretet a múlté, most az a legfontosabb, hogy becsületes ember legyek" - mondta Sly. Még azt is beval­lotta: ahhoz, hogy ismét a régi kerékvágásba kerüljön, öt keser­ves évre volt szüksége; a dicső­ség ugyanis olyannyira a fejébe szállt, hogy már önmaga számá­ra is kezdett elviselhetetlenül vi­selkedni. Miután a filmváros, Hollywood minden kínálkozó „bűnét" - értsd: nők, limuzinok, kaviár, éjszakázások - kipróbál­ta, most jó útra akar térni, önma­ga szeretne lenni. Negyvenhat évesen már legfőbb ideje volt - mondhatnánk. Gyűjteményének minden egyes darabján Sylvester Stallo­ne régi egyénisége tükröződik (talán ez az oka annak, amiért már nem nézheti ezeket a hősi motívumokkal teli, értékes dara­bokat), egy kivételével, egy John Wayne-\ ábrázoló kép, amely gyűjteményének első da­rabja volt, és az egyetlen lesz, mert még „romlatlan", tizen­éves korában vásárolta. EURÓPA LEGGAZDAGABB EMBERE Szilvia királyi pompában REJTÉLYES SVÉD KIRÁLYI KÓR Aggódnak Szilviáért Hetek óta az ágyat nyomja, hivatalos és magánprogramjait lemondták. Naponta jönnek hozzá orvosok, vizsgálják, gyógyítják, ennek ellenére - írja a Das neue Blatt - látha­tóan romlik a svéd királyné egészségi állapota. Aggasztó, hogy bár erős antibiotikumokat írtak elő a professzorok Szilviának, még mindig igen magas, időnként 40 fokos a láza. Ártalmatlan náthával kezdődött az egész, és most rejtély előtt állnak a stockholmi királyi udvar orvosai. Egyelőre nem találták meg a svédek nagy közszeretetét élvező első asszony gyógyításának üdvözítő módját. Ter­mészetesen, különösen aggódik Károly Gusztáv király. A már a mostani megbetegedés előtt is gyengélkedő királyné immunrendszerét különösen megviselte a nátha. Az udvar egyik jól tájékozott hölgye elmondta: „A ki­rályné egy ideje keringési problémákkal küszködik. Ennek ellenére nem kímélte magát, még arra is vállalkozott, hogy norvégiai kirándulásra menjen a férjével. Sátorban töltöt­ték az éjszakát, ott fázhatott meg." (M-p) TILOS A PUCÉR POPÓ Hans Heinich Thyssen-Bornemissza Hollan­diában született, anyai részről magyar, apai részről német, svájci útlevéllel a zsebében. Nincs nemzetisége, jobban mondva világ­polgár, aki az utóbbi időben a luganói táj csendjét Madrid zsibongásával cserélte fel. Londont vagy New Yorkot is választhatta volna, de érzelmi okokból a spanyol fővá­rosban talált magának és gyűjtőszenvedélye „termékeinek" ú j otthoni. A hetvenegy esz­tendős báró egy tizennyolcadik századi ba­rokk palotát vett „birtokba", a Villa Hermo­sát. Tizianótól Van Gogh-ig, El Grecótól Picassóig hétszázötven festményét exportál­ta. A Thyssen-gyűjtemény „megkaparintá­sára többen is pályáztak az elmúlt években; miniszterelnöksége idején még a Vasladyvel is folytatott tárgyalásokat. De megkereste őt Kohl kancellár is, egy esetleges bonni mú­zeum létesítésének ügyében. Csakhogy neki se London, se Bonn „klímája" nem fellelt meg. Madridé annál inkább, hiszen a spa­nyol királyi családot régről, még a háború éveiből ismeri, és János Károllyal mindig jó kapcsolatban állt. Jelenlegi felesége is spa­nyol, a Titának becézett Carmen Cerrera hajdani szépségkirálynő, a Tarzan-filmekből ismert Lex Barker özvegye. Tita abban különbözik a báró előző híveseitől (négyen is voltak), hogy teljes mértékben osztozik férje művészetrajongásában. Egy műkincs­árverésen ismerkedtek meg, és a nagyapa korú úriember egy Gauguin-festménnyel kérte meg a szépasszony kezét. Thyssen báró érdeklődését a festészet iránt a génjeiben hordozza. Nagyapja Rodin közeli barátja volt, apja fektette le a jelenle­gi gyűjtemény alapjait. A Heininek becézett örökös harminckét évesen lépett apja nyom­dokaiba; mindenekelőtt az üzleti életben. De a Thyssen-vállalkozásnál mindig is job­ban érdekelték a műkincsek. Egyes matu­zsálemi kort megélt barátaival ellentétben Heinrich Thyssen hetvenévesen visszavo­nult üzleti birodalma irányításától, átadta a stafétabotot legidősebb fiának. Jelenleg Cľ> (VOLT) AZ A KISLÁNY, AK I: Az olaszországi Rimini főügyé­sze elrontja a frivol vendégek játékát. Divatba jött ugyanis, hogy az üdülőhelyen készült pu­cér női popókat és ciciket ábrá­zoló fotókat képeslapként adják fel á nyaralók. Franco Batta­glione azonban „ízléstelenség­nek" minősítve a jelenséget, uta­sította a postahivatalokat, hogy az ilyen küldeményeket ne továb­bítsa. Zsákszámra foglalták le a „szemérmetlen fotókat", s a nyomozás kiderítette, hogy a legtöbben német címre kíván­ják eljuttatni a „húsos" felvéte­leket. Az olasz sajtótörvény 11. pa­ragrafusa kimondja, hogy a „csomagolatlanul feladott sze­méremsértő képes ábrázolatot" el kell kobozni, s a feladó nem léphet fel kártérítési igénnyel. Tehát urak (esetleg hölgyek is?), még ha vége is régen a sze­zonnak, nem árt ismerni és meg­jegyezni Rimini szigorú intézke­déseit, nehogy éppen a legjobb felvételeket veszítsék el ilyen módon. a legjövedelmezőbb vállalkozásuk Colora­do államban, Denverben székel, egy szoft­vereket gyártó cég. De hasonlóképp komoly érdekeltséget je­lent svájci székhelyű keltetőgépgyártó üze­mük. Thyssen báró lezser eleganciával viseli a gazdagságot. A vagyont soha nem azonosí­totta a hatalommal, soha nem törekedett politikai érdekeltségekre. „Akik a pénzüket hatalomra váltják, idővel megváltoznak, el­rugaszkodnak a valóságtól" — vallja. Az ő életében mindig fontosabb szerepet ját­szottak az érzelmi és művészeti kalandok. Ahogy ő fogalmaz: „Számomra hasonló élményt nyújt egy szép nő és egy szép festmény látványa. Kíváncsivá tesz, és addig nem nyugszom, amíg nem sikerül megsze­reznem. Egy alapvető különbség azonban létezik a nők és a festmények között; a nő­ket nem lehet csak úgy a falra akasztani!" (K. E.) Egyszer írt a bátyjának egy dalt Mindössze tizenegy éves volt, amikor Oroszlán Gábor és Oroszlán György megírta neki azt a bizonyos dalszöveget. Az 1985-ös Táncdalfesztiválon meglepően sikeres volt a kislány. Nyolc év telt el, és Ull­mann Mónikából „bombázó" lett. - Játszom a Vidám Színpadon, énekelni járok, beszédtechnikát tanulok, és tagja va­gyok a Honvéd Népi Együttesnek. Gyerekkorában mi szeretett volna lenni? - Hetente változott az elképzelésem, mint általában a gyerekek­nek: orvos, színész, ügyvéd, énekes stb. Végül is jól érzem ma­gam, mert azt csiná­lom, amit szeretek. - Férjjelölt? Egyelőre nem szándékozom a bá­tyám példáját követni, csak arról van szó, hogy „írtam a bátyám­nak egy dalt". Az ál­maimról pedig csak a megvalósulás után nyilatkozom. (K-d) Az ötödik számú báróné

Next

/
Oldalképek
Tartalom