Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-04 / 283. szám, szombat

5 ÉRDEKESSÉG 1993. DECEMBER 4. Az oldalt szerkesztette: GÖRFŐL ZSUZSA SLY SZABAD PRÉDÁVÁ TETTE MESÉS GYŰJTEMÉNYÉT Mit ér a kincs? Gyűjtögette, mint hangya a mesében, most pedig meg akar „szabadulni" 30 millió dollárt érő műkincsgyűjteményétől Sylvester Stallone. A mintegy kétszáz mestermű, köztük Van Gogh, Monet és Andy Warhol alkotásai immár más műgyűjtők szabad prédájává válnak. A színész úgy döntött, hogy ez egy jelentős lépés lesz annak érdekében, hogy szakítson régi énjével. „A művészet iránti szeretet a múlté, most az a legfontosabb, hogy becsületes ember legyek" - mondta Sly. Még azt is bevallotta: ahhoz, hogy ismét a régi kerékvágásba kerüljön, öt keserves évre volt szüksége; a dicsőség ugyanis olyannyira a fejébe szállt, hogy már önmaga számára is kezdett elviselhetetlenül viselkedni. Miután a filmváros, Hollywood minden kínálkozó „bűnét" - értsd: nők, limuzinok, kaviár, éjszakázások - kipróbálta, most jó útra akar térni, önmaga szeretne lenni. Negyvenhat évesen már legfőbb ideje volt - mondhatnánk. Gyűjteményének minden egyes darabján Sylvester Stallone régi egyénisége tükröződik (talán ez az oka annak, amiért már nem nézheti ezeket a hősi motívumokkal teli, értékes darabokat), egy kivételével, egy John Wayne-\ ábrázoló kép, amely gyűjteményének első darabja volt, és az egyetlen lesz, mert még „romlatlan", tizenéves korában vásárolta. EURÓPA LEGGAZDAGABB EMBERE Szilvia királyi pompában REJTÉLYES SVÉD KIRÁLYI KÓR Aggódnak Szilviáért Hetek óta az ágyat nyomja, hivatalos és magánprogramjait lemondták. Naponta jönnek hozzá orvosok, vizsgálják, gyógyítják, ennek ellenére - írja a Das neue Blatt - láthatóan romlik a svéd királyné egészségi állapota. Aggasztó, hogy bár erős antibiotikumokat írtak elő a professzorok Szilviának, még mindig igen magas, időnként 40 fokos a láza. Ártalmatlan náthával kezdődött az egész, és most rejtély előtt állnak a stockholmi királyi udvar orvosai. Egyelőre nem találták meg a svédek nagy közszeretetét élvező első asszony gyógyításának üdvözítő módját. Természetesen, különösen aggódik Károly Gusztáv király. A már a mostani megbetegedés előtt is gyengélkedő királyné immunrendszerét különösen megviselte a nátha. Az udvar egyik jól tájékozott hölgye elmondta: „A királyné egy ideje keringési problémákkal küszködik. Ennek ellenére nem kímélte magát, még arra is vállalkozott, hogy norvégiai kirándulásra menjen a férjével. Sátorban töltötték az éjszakát, ott fázhatott meg." (M-p) TILOS A PUCÉR POPÓ Hans Heinich Thyssen-Bornemissza Hollandiában született, anyai részről magyar, apai részről német, svájci útlevéllel a zsebében. Nincs nemzetisége, jobban mondva világpolgár, aki az utóbbi időben a luganói táj csendjét Madrid zsibongásával cserélte fel. Londont vagy New Yorkot is választhatta volna, de érzelmi okokból a spanyol fővárosban talált magának és gyűjtőszenvedélye „termékeinek" ú j otthoni. A hetvenegy esztendős báró egy tizennyolcadik századi barokk palotát vett „birtokba", a Villa Hermosát. Tizianótól Van Gogh-ig, El Grecótól Picassóig hétszázötven festményét exportálta. A Thyssen-gyűjtemény „megkaparintására többen is pályáztak az elmúlt években; miniszterelnöksége idején még a Vasladyvel is folytatott tárgyalásokat. De megkereste őt Kohl kancellár is, egy esetleges bonni múzeum létesítésének ügyében. Csakhogy neki se London, se Bonn „klímája" nem fellelt meg. Madridé annál inkább, hiszen a spanyol királyi családot régről, még a háború éveiből ismeri, és János Károllyal mindig jó kapcsolatban állt. Jelenlegi felesége is spanyol, a Titának becézett Carmen Cerrera hajdani szépségkirálynő, a Tarzan-filmekből ismert Lex Barker özvegye. Tita abban különbözik a báró előző híveseitől (négyen is voltak), hogy teljes mértékben osztozik férje művészetrajongásában. Egy műkincsárverésen ismerkedtek meg, és a nagyapa korú úriember egy Gauguin-festménnyel kérte meg a szépasszony kezét. Thyssen báró érdeklődését a festészet iránt a génjeiben hordozza. Nagyapja Rodin közeli barátja volt, apja fektette le a jelenlegi gyűjtemény alapjait. A Heininek becézett örökös harminckét évesen lépett apja nyomdokaiba; mindenekelőtt az üzleti életben. De a Thyssen-vállalkozásnál mindig is jobban érdekelték a műkincsek. Egyes matuzsálemi kort megélt barátaival ellentétben Heinrich Thyssen hetvenévesen visszavonult üzleti birodalma irányításától, átadta a stafétabotot legidősebb fiának. Jelenleg Cľ> (VOLT) AZ A KISLÁNY, AK

I: Az olaszországi Rimini főügyésze elrontja a frivol vendégek játékát. Divatba jött ugyanis, hogy az üdülőhelyen készült pucér női popókat és ciciket ábrázoló fotókat képeslapként adják fel á nyaralók. Franco Battaglione azonban „ízléstelenségnek" minősítve a jelenséget, utasította a postahivatalokat, hogy az ilyen küldeményeket ne továbbítsa. Zsákszámra foglalták le a „szemérmetlen fotókat", s a nyomozás kiderítette, hogy a legtöbben német címre kívánják eljuttatni a „húsos" felvételeket. Az olasz sajtótörvény 11. paragrafusa kimondja, hogy a „csomagolatlanul feladott szeméremsértő képes ábrázolatot" el kell kobozni, s a feladó nem léphet fel kártérítési igénnyel. Tehát urak (esetleg hölgyek is?), még ha vége is régen a szezonnak, nem árt ismerni és megjegyezni Rimini szigorú intézkedéseit, nehogy éppen a legjobb felvételeket veszítsék el ilyen módon. a legjövedelmezőbb vállalkozásuk Colorado államban, Denverben székel, egy szoftvereket gyártó cég. De hasonlóképp komoly érdekeltséget jelent svájci székhelyű keltetőgépgyártó üzemük. Thyssen báró lezser eleganciával viseli a gazdagságot. A vagyont soha nem azonosította a hatalommal, soha nem törekedett politikai érdekeltségekre. „Akik a pénzüket hatalomra váltják, idővel megváltoznak, elrugaszkodnak a valóságtól" — vallja. Az ő életében mindig fontosabb szerepet játszottak az érzelmi és művészeti kalandok. Ahogy ő fogalmaz: „Számomra hasonló élményt nyújt egy szép nő és egy szép festmény látványa. Kíváncsivá tesz, és addig nem nyugszom, amíg nem sikerül megszereznem. Egy alapvető különbség azonban létezik a nők és a festmények között; a nőket nem lehet csak úgy a falra akasztani!" (K. E.) Egyszer írt a bátyjának egy dalt Mindössze tizenegy éves volt, amikor Oroszlán Gábor és Oroszlán György megírta neki azt a bizonyos dalszöveget. Az 1985-ös Táncdalfesztiválon meglepően sikeres volt a kislány. Nyolc év telt el, és Ullmann Mónikából „bombázó" lett. - Játszom a Vidám Színpadon, énekelni járok, beszédtechnikát tanulok, és tagja vagyok a Honvéd Népi Együttesnek. Gyerekkorában mi szeretett volna lenni? - Hetente változott az elképzelésem, mint általában a gyerekeknek: orvos, színész, ügyvéd, énekes stb. Végül is jól érzem magam, mert azt csinálom, amit szeretek. - Férjjelölt? Egyelőre nem szándékozom a bátyám példáját követni, csak arról van szó, hogy „írtam a bátyámnak egy dalt". Az álmaimról pedig csak a megvalósulás után nyilatkozom. (K-d) Az ötödik számú báróné