Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-05 / 258. szám, péntek

KULTÚRA •iXfszó1993. NOVEMBER 5. KELL VESSZŐ, NEM KELL VESSZŐ HELYESÍRÁSI BABONÁK ÉRVÉNYESÜLÉSE SAJTÓNKBAN Nem tudom, van-e még nyelv, amelyben a helyesírási szabályokat annyira semmibe vennék, mint a magyarban. Sokszor támad az az érzésem, hogy helyesírásunk szabályozása meddő küzdelem: a szabályozók mindent elkövetnek, hogy minél egyszerűbbé tegyék számunkra a.néhány vonatkozásában nagyon is bonyolult magyar helyesírást, a nyelv használói azonban a megalkotott szabályokról alig vesznek tudomást. Az, hogy a nyelv legegyszerűbb használói sohasem lesznek tisztában pl. az összetett szavak vagy a földrajzi nevek helyesírásával, sajnálatos tény, de tolerálható, hiszen nincs meg az a nyelvtani műveltségük-képzettségük, amelyre e helyesírási ismereteket építeni kell. De hogy a sajtó dolgozói, az „írástudók" se legyenek tisztában olyan helyesírási tudnivalókkal, amelyekre, naponként többször is szükségük van, s bonyolult nyelvtani ismeretek sem kellenek alkalmazásukhoz, az már kevésbé tolerálható. Az érdektelenség, a közömbösség, az anyanyelv tiszteletének hiánya az oka az olyan helyesírási hibák gyakori előfordulásának, mint pl. a/ a megszólítás el nem különítése a mondat többi részétől; b/ a tagmondatkapcsoló és kötőszó előtti vessző elhagyása; c/ a vessző használata a mondatrészkapcsoló vagy kötőszó előtt. Ezeknek a hibáknak az elkövetésében - sajnos - a magyarországi lapok is .jeleskednek", de a mi lapjaink ebben a tekintetben felülmúlhatatlanok. Pedig, mint már fentebb utaltam is erre, a rájuk vonatkozó szabályok könnyen megjegyezhetők, s alkalmazásukkor is alig Utközllnk problémákba. De nézzük meg e kérdéseket részleteikben is! a/ Ha a megszólítás nem alkot formailag is külön mondatot (pl.: János! Gyere csak közelebb!), hanem tagmondatként egy másikhoz kerUl, akkor vesszővel választjuk el ettől a másik tagmondattól, akár előtte áll: János, gyere csak közelebb!; akár utána kerül: Gyere csak közelebb, János!; akár beleékelődik: Gyere csak, János, közelebb! Ennek a magyarázata egyszerű: a megszólítást tagolatlan mondatnak, illetve tagolatlan tagmondatnak tekintjük, s mint ilyet klllön kell választanunk más (tagolt vagy tagolatlan) mondatoktól. Nem volna helyes a János gyere csak közelebb! megoldás, mert a János nem mondatrésze (nem alanya) a felszólító mondatnak. A gyere állítmány alanya ebben az esetben az elmaradt te, hiszen az alanynak személyben is egyeznie kell az állítmánnyal, nemcsak számban. A János viszont 3. személyű alanynak (ő) felel meg, tehát nem állítható alanyi-állítmányi viszonyba a két szó egymással. b/ Talán eddig még egyetlen ismert helyesírási szabály alkalmazásával sem volt annyi zavar, mint az és kötőszó előtti vesszővel. Ebben talán a nyelvészek is ludasok. Megoszlott a vélemény abban a tekintetben, kell-e vessző a kötőszóval kapcsolt mellérendelő tagmondatok közé, vagy sem. Hamar elteijedt az a vélemény, hogy az és kötőszó elé nem teszUnk vesszőt. Hiába fogalmazta meg már az 1901-ben kiadott helyesírási szabályzat, s a később (1922-ben, 1931-ben stb.) megjelentek is, hogy a tagmondatokat kapcsoló és kötőszó elé kell, a mondatrészeket kapcsoló elé nem kell vessző, a könnyebb megoldást kínáló nézet meggyökerezett, s babonává vált. Mi, akik e sorokat olvassuk, már mindnyájan ezt a szabályt tanultuk az iskolában, de ha valaki figyelmeztet bennünket arra, hogy kihagytuk a vesszőt az és elől, csodálkozva jegyezzük meg: De hiszen az és elé nem teszUnk vesszőt! Vagyis: a babona erősebb, mint az iskolai tananyag. Nem teszUnk tehát vesszőt a mondatrészkapcsoló és elé: Az eső és a szél akadályozta a versenyzőket a jó teljesítmények elérésében. De vesszőt teszUnk, ha tagmondatokat kapcsol össze az és (még akkor is, ha a két tagmondatnak közös alanya van): János megérkezett, és megjavította a kocsimat. Problémát csak az okozhat ilyen esetben, ha nem tudjuk eldönteni, egyszerűnek vagy összetettnek tekinthető-e a mondat. Pl.: Pali egész éjjel ivott és énekelt. Ez olyan egyszerű mondatnak is tekinthető, amelynek két állítmánya van. De ha „törjük" a mondatot, felfogható két tagmondatból álló összetettnek is: Pali egész éjjel ivott, és énekelt. Megkönnyíti a dolgunkat, ha ilyen esetekben az egyes mondatrészeknek kUlön bővítményük van: Pali kevesett ivott, és szépen énekelt. A vessző elhagyása miatt félreérthető pl. a következő összetett mondat: Ez az újítás nagyon szükséges és fölösleges, hogy bővebben magyarázzuk. Értelemessé azzal tehetjük, ha az és elé vesszőt téve három tagmondatúvá alakítjuk át: Ez az újítás nagyon szükséges, és fölösleges, hogy bővebben magyarázzuk. Ilyenkor az első vessző helyett pontosvesszőt is tehetünk; ezzel jobban érzékeltethetjük a tagmondatok szoros vagy kevésbé szoros összetartozását. c/ Az utóbbi időben olyankor is gyakran találok vesszőt nyomtatott szövegekben is a vagy előtt, amikor a kötőszó csupán két mondatrészt, nem pedig tagmondatot kapcsol össze. Pl.: Cipőt, vagy kalapot veszek magamnak karácsonyra. Pedig erre is az a szabály vonatkozik, amely az és-re: mondatrészkapcsoláskor nem kell, tagmondatkapcsoláskor kell eléje vessző. Vagyis: Cipőt vagy kalapot veszek magamnak karácsonyra, illetve: Cipőt csináltatok karácsonyra, vagy kalapot veszek magamnak. Itt is az okozhat fejtörést esetleg, egyszerű vagy összetett mondatnak tekinthető-e a közlés. Ez kétségtelenül egyszerű mondat: Cipőt vagy kalapot veszek karácsonyra. De ha szórendet változtatunk, s a második tárgy hátra, az állítmány mögé kerül, akkor rendszerint „töijUk" a mondatot, s összetettnek minősítjük: Cipőt veszek karácsonyra, vagy kalapot. Amikor lektoráltam egy régi barátom könyvét, feltűnt nekem, hogy minden vagy előtt vessző volt. Amikor szóvá tettem neki, értetlenül nézett rám, s csodálkozva mondta: „De hiszen a vagy elé mindig kell vessző!" Ügy látszik, ez is babona, csak eredete nem a helyesírási szabályokban keresendő, mint az és előtü vessző elhagyásáé. A vagy kötőszó ugyanis csak az 1931-ben kiadott szabályzatban fordul elő példaként az és, valamint az s társaságában azok között a kötőszók között, amelyek elé vessző kell, ha tagmondatot kapcsolnak, nem kell, ha mondatrészt kötnek össze. Tehát inkább a vessző elhagyásán csodálkozhatnánk kevésbé. De talán sejtjük, miért terjed ebben az esetben a „vesszőzési" babona. Azért, mert ez előfordul páros kötőszóként is, s ilyenkor vesszőt teszUnk a második vagy elé, akár mondatrsészt köt: Vagy Laci, vagy Péter menjen el az értekezletre!; akár tagmondatot: Vagy Laci menjen el az értekezletre, vagy Péter vegyen rajta részt! Aki sokat markol, keveset fog. Nem akartam sokat markolni, hogy többet fogjak. Csak három helyesírási kérdéssel foglalkoztam; ezek sem nehezek. Ha megjegyezzük őket, és érvényesítjük a fenüeket a gyakorlatban, lapjainkból számos helyesírási hiba tűnik el. JAKAB ISTVÁN KAFKA RENESZÁNSZA Prágát hovatovább a fesztiválok városának lehetne nevezni. Az őszi fesztiválok sajátságos és a zenekedvelők számára különleges rendezvénysorozatán a napokban megnyílt a Musica Judaica, a zsidó zene fesztiválja. A tavalyi sikeres első évfolyam után idén két héten át adnak itt találkát a zsidó kultúra hazai és külföldi jeles képviselői. A barokk zenétől kezdve a világi templomi dalokig, az oratóriumtól az operáig neves művészek tolmácsolásában a legkülönbözőbb zsánerek között válogathat a közönség. Egy fénysugár címmel még zenei aláfestésű pantomim is van a műsorajánlatban. A fesztivál központi témája a német, zsidó és a cseh kultúra megszemélyesítője, Franz Kafka. A hosszú éveken át agyonhallgatott világhírű író mintha egyszerre feléledt volna, hogy ismét elfoglalja a mai Prága kultúrájában az őt megillető helyet. A róla elnevezett társaság, a róla elnevezett színház, az őt bemutató kiállítások, a könyvesboltok kirakataiból minket megszólító könyvei és ez a fesztivál is azonos célt követnek: föleleveníteni a század első fele Közép-Európájának és főleg Prágának multikulturális hagyományát, szellemét és atmoszféráját. Így igyekeznek pótolni azt a nagy űrt, amelyet az európai kultúrát a múltban oly szervesen kiegészítő és alakító zsidó kultúra erőszakos elhallgattatása okozott. Ezzel a szándékkal ÍÜgg össze, hogy a Musica Judaica alapítvány pályázatot hirdetett Tiszteletadás Franz Kafkának témájú zenei mű megírására és a győztes szerzemények a fesztivál keretében kerülnek bemutatásra. A prágai nemzeti könyvtárban, a Klementinumban pedig kiállítás nyüt Max Brod és a zene címmel. Max Brod, aki Kafkának közeli barátja és műveinek kiváló ismerője volt, írta az első monográfiát a nagy íróról. KIS ÉVA DEDELGETETT KEDVENCEINK? A KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ NYUGAT-SZLOVÁKIAI TURNÉJA ELÉ Tavaly a Seress Rezső komáromi születésű dalszerző életéről szóló Szomorú vasárnap című darabbal, most pedig Lajtai Békefi A régi nyár című operettjével mutatkozik be NyugatSzlovákia közönségének a kassai Thália Színház. Az együttes néhány évvel ezelőtt, az akkori Magyar Területi Színház „kihelyezett" társulataként rendszeresen játszott Komáromban és környékén. Az utóbbi években, a színházak önállósodása óta, ez a kölcsönös bemutatkozás jócskán megritkult de - szerencsére - nem szűnt meg egészen. Ez alkalommal a népszerű szerzőpáros 1928-ban bemutatott zenés játéka parádés szereposztásban kerül a közönség elé. Csendes László a hazai színházlátogatók egyik kedvence volt. Művészi pályájának jelentős részét itt töltötte, mígnem 1983-ban megvált a Tháliától. Szerencsére nem véglegesen. A darab rendezőjeként és egyik főszereplőjeként láthatjuk most őt viszont. Partnere az ugyancsak tőlünk származó Thirring Viola. Sokan emlékeznek Júliaalakltására (1968), amikor Beke Sándor rendezésében Shakespeare Rómeó és Júliájában Gálán Géza partnere volt. Az előadásban találkozunk még a Thália Színház két alapító tagjával. Gombos Ilonával és Várady Bélával, akik sok nagyszerű alakítással ajándékozták meg a közönséget négy évüzedes pályafutásuk során. Az előadás további szereplői: Rajczi Adrienn, LisztóczJcy Péter, Sz. Danyi Irén, Illés Oszkár, Bartollás Katalin, Tóth Éva, Bocsdrszky Pál. Csendes László A régi nyár főszerepében (Bárdos Gábor felvétele) A tumé során november 15-én Bősön, 17én Érsekújváron, 18-án pedig Léván lépnek fel. A komáromi bemutatkozásuk 1993. november 16-án, 19.00 órakor lesz a Városi Művelődési Központban. Hisszük, hogy ez méltó körülmények között történik majd. A felújított színházterem és nézőtér az együttes szerepléséhez méltó környezetül szolgál. Olyan, mintha egy színházban lenne... Egyúttal abban is bízunk, hogy Komárom közönsége - a többi fogadó művelődési házzal együtt - várja a Tháliát. -kpjEMLÉKKIÁLLÍTÁS Thain János halálának 40. évfordulója alkalmából 1993. november 17-én emlékezünk a tanár, festőművész, néprajzkutató, múzeumalapító és -szervező Thain János halálának negyvenedik évfordulójára, aki rajongó szeretettel és páratlan gazdagsággal tárta fel szülővárosa, Érsekújvár és környékének népművészeti értékeit. Kortársak visszaemlékezései arról tanúskodnak, hogy sajátos „fegyverével", ceruzájával szilárdan állt a vártán, amit a népművészeti értékeink megmentése és megőrzése érdekében a maga számára kijelölt. Gyakran látták az utcán, ceruzával a kezében sétálni, amint a város egy-egy régi emlékét örökítette meg az utókor számára. 1885. szeptember 5-én született Érsekújváron. Az érettségit követően a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol 1911-ben rajztanári oklevelet szerzett. Ezt követően az érsekújvári gimnázium tanáraként tevékenykedett. Néprajzi tárgyú munkával először 1910ben jelentkezett: Az érsekújvári kapufélfák címen. Nagy lokálpatrióta volt. A szülővárosa iránt érzett féltő gondoskodása hatja át az 1931-32-ben könyvalakban is megjelent helytörténeti vonatkozású munkáját, az Érsekújvár műemlékeit. Festészetének témáját sok esetben az egyszerű nép köréből merítette. Vásznain és rajzain bemutatja az újvári nép akkor még meglévő viseletét, szokásait. Festményeivel és rajzaival számos hazai és külföldi kiállításon vett részt, és több pályadíjat is nyert. Minden ecsetvonása magán viseli a szülőföld szellemi hagyományait. Igazi erőssége legmarkánsabban az akvarellfestésben bontakozott ki. Bámulatos munkabírására vall, hogy publicisztikai, gyűjtő-kutató-dokumentáló tevékenysége mellett előadásokat is tartott, kiállításokat szervezett. 1935-ben tárgygyűjteményével megvetette az érsekújvári Városi Múzeum alapját, és megteremtette annak néprajzi osztályát. Híres magángyűjteményét a K. Thury György szerkesztette A Felvidék városai sorozat Érsekújvárról szóló kötete a következőképp ismertette: „A gyűjteményben megtaláljuk a Vág, Nyitra, Zsitva, Garam és a Duna közötti síkság népművészetének egész anyagát, népi ötvösmunkák, ékszerek, varróttasok, kulacsok, ládák, mosófák, kilincsek, szobrok, eszközök, a házak, kapuoszlopok, galambdúcok, tulipános ládák, hímes fakeresziek stb. rajzgyűjteményét. A népművészeti tárgyakon kívül nagy értékű a történelmi anyag, ebben a híres Pázmány-szekrény és a Rákóczl-ládikó." De kanyarodjunk vissza az 1935-ös esztendőhöz. Ebben az évben ünnepelte Érsekújvár a török uralom alóli felszabadulás 250. évfordulóját. Ebből az alkalomból nagyszabású kiállítás nyüott, s tulajdonképpen ez lett a magva az oly rég óhajtott múzeumnak. Az itt kiállított tárgyak zömét Thain János, a későbbi múzeumigazgató gyűjteménye képezte. Az így létrejött múzeum 1935-től 1945-ig működött, amikor is a várost ért bombatámadás a romok alá temette e létesítményt is a maga gazdag gyűjteményével. Thain János példamutató személyisége, egész életműve iránti hódolat késztetett arra, hogy halálának közelgő negyvenedik évfordulója alkalmából az érsekújvári Regionális Kultúrközponttal karöltve egy emlékkiállítást rendezzenek, bemutatván a tanár, a festőművész, a néprajzgyűjtő és múzeumszervező Thain Jánost. Itt kerül bemutatásra többek közt a festőművész egy-két portrét ábrázoló szénrajza is, melyek a nagyközönség számára teljesen ismeretlenek. A kiállítás, melynek megnyitójára 1993. november 3-án került sor, november 18-ig tekinthető meg. STRBA SÁNDOR