Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-03 / 256. szám, szerda

1993. NOVEMBER 3. ÚJ SZÓ* MOZAIK 4 SZAMTANLECKE A Kereszténydemokrata Mozgalom egyik sajtóértekezletén a mozgalom gazdasági szakértője egy olyan ki­mutatást adott közre, amelyben rá­mutat a kormány költségvetési poli­tikájának hibáira. Erre a kormánylap egyik szerkesztője felszólalt: nem érti, tulajdonképpen hány koronát is tenne ki a kimutatásban törtszámmal kifejezett egyik tétel. Néhány kollé­ga elnézően megmosolyogta őt, úgy­mond, egy tudósítótól talán nem is várható el, hogy a matematikában jártas legyen. František Mikloško, a KDM alel­nöke azonban megnyugtatta: ô ere­deti foglalkozását tekintve matema­tikus, a természettudományok dok­tora, de a költségvetéssel kapcsolat­ban sokszor ő sem érti a matematikai összefüggéseket. Ján Čarnogurský - jó elnökhöz illő tájékozottsággal - kapásból tanácsot adott: az alapis­kolák hetedikes matematikakönyvé­nek 26. oldalán megtalálják a vita tárgyát képező számtani műveletek­kel foglalkozó fejezetet. Mikuláš Dzurinda, a tanulmányt kidolgozó gazdasági szakértő pedig rögtön fel­ajánlotta az újságírónőnek, hajlandó neki matematikai különórákat adni. Persze, mindez a jelen levő politiku­sok és újságírók hatalmas derülése közepette ment végbe. E jelentéktelen epizód érzékelte­ti, hogy a komoly pártok sajtóérte­kezletei sem mindig halálkomoly po­litikai viták vagy pártprogramok prezentációi, hanem néha kedélyes beszélgetések. (gaál) VERSEGHY FERENC NYELVMŰVELŐ VERSENY PÁLYÁZAT Verseghy Ferenc, a nyelvtudós költő tiszteletére hirdet nyelvművelő ver­senyt Szolnokon a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, a Jász-Nagykun -Szolnok megyei önkormányzat és több más rendező - minden magyar ajkú, 10-14 éves tanuló számára, két kategóriában (10-12 évesek, il­letve 13-14 évesek). A verseny cél­ja, hogy a magyar ajkú gyermekek­ben felkeltse és fokozza az anya­nyelv iránti érdeklődést és az anya­nyelv szeretetét. A határokon túli iskolák maguk dönthetik el, válogatással vagy kije­löléssel küldik a döntőbe 2-2 ver­senyzőjüket. A döntőre Verseghy szülővárosában, Szolnokon kerül sor, művelődési-nyelvművelő tábor­ral egybekötve. Időpontja: 1994. jú­nius 19-26. Nevezési szándékukat a külföldi általános iskolák 1993. december 20-áig írják meg a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárnak, az alábbi cím­re: 5000 Szolnok, Kossuth tér 4. CSALLÓKÖZKÜRTI ALMASZÜRET GYÜMÖLCSSOKK A zimankós, késő őszi ködös regge­len is - mint szeptember 13-ától mindig, amikor nem esett az eső - vidám szótól volt hangos a csalló­közkürti almáskert. Csak Bíró Gábor, a kertészeti részleg vezetője volt kissé kedvet­len. Nem azért, mert a cipőnkre tapadt sártól alig tudtunk mozdul­ni... Nem is azért, mert ennek elle­nére nem győztük csodálni a bőséges terméstől terhes fákat. Hiába jó a termés, ha az almának nincs ára. Számításaink szerint több mint 100 vagon almát takarítunk be, de mit ér mindez, ha a bevételeink alacsonyabbak lesznek számítá­sainknál? Jelenleg már, az almaszü­ret végén és az esős időszakot köve­tően, csak lének való almát szedünk. 1,20 koronáért veszik át kilóját, hát pénz az? - kérdezte szinte önmagá­tól, majd mérgesen folytatta. - Ha a mezőgazdaságban nem változik meg a jelenlegi szemlélet, jövőre talán nem is tudjuk tartani az almást. Hiszen ahhoz, hogy a termés jó le­gyen, a fákat tízszer kell permetezni, s ez idén egymillió korona kiadást jelentett. A szüretelők bére ugyan­ennyit tesz ki. Mi marad a szövetke­zetnek? - osztotta meg velünk gond­jait, míg a várakozó idénymunkások csoportjához érkeztünk. - Valami baj van? - kérdezte a fá­zósan helyben topogó almasze­dőktől. -Vátjuk a traktort, a ládákat. Jöhetne már, hiszen ha sokat állunk, nem jön össze a pénzünk - válaszol­ták. Kérdésünkre elmondták, egy mázsa leszedett almáért 40,30 koro­nát fizet a szövetkezet, ám aki na­gyon igyekszik, az naponta megke­resheti a 300-400 koronát. -Nagyon megdolgozunk a pén­zünkért. Először a fa alatt hajlon­gunk, mert a lehullott almát is el kell takarítani, és nem leányálom az al­mával teli kosarak cipelése sem. A szüret kezdetén, amikor az alma nem volt teljesen érett, nagy erőki­fejtés kellett a gyümölcs leszedésé­hez - avatott a munka rejtelmeibe Szűcs Eleonóra. - Mindezek ellené­re, örülünk annak, hogy az idény­munkával pénzt kereshetünk. Papp Ferenc és Vajda Imre ottho­nosan mozgott az asszonyok társasá­gában. Mindketten főállásban az ál­lattenyésztésben dolgoznak, ám két etetés között sem pihennek, beálltak a Szüretelők közé. - Három gyerekem van, kell a pénz - közölte nyíltan Papp Fe­renc. Sidó Erzsébet érettségiző gyer­meke szalagavatói költségeit fizeti majd az almapénzből, Szűcs Eleonó­ra a tüzelőt veszi meg, Papp Mónika keresetét a lerobbant autó javítására fordítja, és szinte valamennyien megemlítik a közelgő ünnepeket is. - Minden szövetkezeti tag számá­ra 60 mázsa alma betakarítása köte­lező. A megerőltető munka ellenére szívesen dolgozunk. Az is jó, hogy a tagok egy mázsa almát jutányos áron vásárolhatnak - magyarázta készségesen Szűcs Eleonóra. - Aki kijön az almáskertbe, tényleg rá van szorulva a keresetre. A szép, bősé­ges termés láttán, persze, bosszant bennünket, hogy a boltokban 12-15 koronát is elkérnek a behozatalból származó almáért. Normális dolog ez? Hiszen mi itt, a Csallóközben megtermeljük a finom, egészséges almát, betakarítjuk, s jóval olcsób­ban sem tudjuk értékesíteni! Nem­csak az almával vannak gondjaink, a zöldség értékesítése is döcög. Miért nem kell a hazai áru?! A beszélgetésnek a traktor érke­zése vet véget. A szüretelők sorra kiürítik a 15 kilós kosarakat, s gya­korlott mozdulatokkal újra megtöl­tik az ízletes gyümölccsel. PÉTERFI SZONYA A KORMÁNY A BÉCSI DÖNTÉSRŐL A bécsi döntés 55. évfordulója alkal­mából a Szlovák Köztársaság kor­mánya nyilatkozatot adott ki. Ebben leszögezi, hogy a háború előtti törté­nelemnek olyan eseménye volt, amely a revizionista politika egy szuverén állam elleni követelései­nek, nyorhásának fokozódását ered­ményezte. Ez összeegyeztethetetlen az érvényes nemzetközi jogi nor­mákkal. A bécsi döntés része volt az első világháború utáni berendezke­dés erőszakos likvidálásának és egy­ben előjátéka a második világhábo­rúnak. A szlovák kormány a jelen számá­ra figyelmeztetésnek tekinti ezt a történelmi eseményt. Újra hallat­szanak a jelenlegi határok stabilitá­sát megkérdőjelező hangok. A Szlo­vák Köztársaság ezekeť a bécsi dön­tés szelleme megengedhetetlen újra­élesztésének tekinti és a leghatáro­zottabban elutasítja. Az érvényes nemzetközi szerződések betartását az európai integrációs folyamatok fő feltételének tekinti, amelyekhez Szlovákia feltétel nélkül társul. Ebben a megvilágításban a Szlo­vák Köztársaság kormánya a bécsi döntést és azt követő katonai meg­szállást a nemzetközi kapcsolatok durva és erőszakos megsértésének tekinti, aminek nem szabad megis­métlődnie. Megrendelőlap Ezúton megrendelem a Vox Nova 1994-es falinaptárát példányban Címünk: VOX NOVA a. s. Pribinova 25 819 15 Bratislava Telefax: 07/364529 Név: Cím: Aláírás: PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MKDM: BUGÁR BÉLA NEM KEMKEDIK (Munkatársainktól) - Megalapo­zott volt a feltételezésünk, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt koalíciójában belső ellenté­tekre kerül sor. Ezt bizonyítja, hogy október 28-áig kellett vol­na benyújtani a koalíciós kor­mány névsorát, és az még min­dig nem készült el - mondta Bugár Béla elnök a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom tegnapi sajtóértekezletén. Állítását azzal is alátámasztot­ta, hogy a politikai pártok veze­tőinek hétfői, a köztársasági el­nöknél tartott találkozója során a SZNP képviselői — a hivatalos megbeszélésen kívül — utaltak arra, hogy pártjuk személycserét szorgalmazna az egészségügyi tárca élén, a kormányfő azonban ragaszkodik Viliam Soboňa mi­niszterhez. Bugár Béla elutasította a Re­publika és a Slovenský národ című lapban a személyét ért tá­madást, amelyben azért bírálták őt, mert váratlanul látogatást tett egy Somorja melletti katonai laktanyában. Bugár elmondta, hogy a védelmi-biztonsági parla­menti bizottság tagjaként joga, sőt, kötelessége hasonló ellenőr­zéseket végezni. Elutasított min­den olyan utalást, hogy ő ezzel esetleg idegen ország számára kémkedne. Csáky Pál beszámolt stras­bourgi látogatásáról, s ezzel kap­csolatban elmondta, hogy az amerikai kongresszusi képvise­lők által a szlovákiai helyzetről írt jelentés terjesztését nem füg­gesztették fel, amint azt a szlo­vák politikusok kívánták volna, hanem eljutott az illetékesek­hez. Barta Pál képviselő az álla­mi költségvetésről készített je­lentést bírálta, mert, mint mond­ta, az nem világos, és nem olvas­ható ki belőle például az, hová lettek a felvett kölcsönök és hi­telek. Bárdos Gyula szóvivő ar­ról tájékoztatott, hogy a tegnapi nap folyamán írásban is eljuttat­ta a parlament elnökéhez a tele­vízióstanácsi tagságról való le­mondását. DBP: NYILVÁNOSAN A HALÁLBÜNTETÉSRŐL könyvek kölcsönzési díjának ügyében az alkotmánybíróság döntésére vár — nyilvános vagy zárt tárgyalást kívánnak-e. A ke­reset előterjesztői a nyilvános megvitatás mellett foglaltak ál­lást. Várható tehát, hogy rövide­sen határozat születik: az alkot­mánnyal összhangban van-e az a kormányrendelet, amely sze­rint a tanulóknak a könyvekért fizetniük kell. A DBP szakértői csoportja egy tetjedelmes tanulmányt állí­tott össze a halálbüntetés kérdé­seiről is. _ _ D. T. ÁLOM, FŰTETLEN V0NAT0KR0L Úgy a hetvenes évek elején-kö­zepén, karácsony előtt valamics­kével, fűtetlen gyorsvonattal a fővárostól Gömörig. Gémbere­dett, gubbasztó madarak, sálba, kabátba csavarodva, dideregve a sok hülye polgár. Társpolgár, polgártárs. Egyek a szenvedés­ben. Hóval telivert szerelvény, miniatűr Himaláják, hófödte Mount Blanc-ok a vagonok közti átjáróban. Mindent az emberért. De akkor mit várhatott az em­ber, amikor úgy volt rohadt az egész, ahogy volt? Ugyan mitől lett volna rózsásabb egy szimpla belföldi zötykölődés, amikor az ország szuverén joga, belső ügye volt az egyenlősített kitolás? Az utazási kultúráról cizellált ve­zércikkeket írtak a szerkesztő urak, testre szabott limuzinok­kal hajókáztak Elvtárs elvtársék, a rendszer oszlopai, cölöpjei meg csak úgy, cölöpmódra: ra­káson, élivel, lapjával. Vitézek, mi lehet, jutott eszé­be a halandónak, ennél siralma­sabb? Csak egy: ugyanaz, állva. Végig, az egész úton, anno 1993-ban. Rendszerbukás után valahány esztendővel. Balodon a gyerekkel, jobbodon egy isme­retlen hölggyel, aki talán a reklá­mokból nyert inspirációt, s dűlt be a hónod alá jófajta AXE-t, Denimet, Ronhillt szagolni. Vagy csak úgy rogyadozva, hul­lafáradtan, miközben az ország reménységei, a sok tarfejű vitéz peckesen ücsörgött az üléseken. Tisztára, mint egy rabszállítás. Lapjával, élivel, fél lábon, kicsa­varodva. Hátadban egy kemény könyökű úrral, aki ravaszul igyekezett centiméterenként alád passzírozni egy tömött tás­kát, vegye el tőled a teret. Még jó, hogy van ez az áldott anyanyelv. Apáink nyelve. Játsszunk, kölyök. Te mondsz egy szót, amire végződik, arra kell kezdődnie az enyémnek. S vica versa. Röhögve kínló­dunk. Vládnime si sami. Az nem jó, három szavas. Szomjúság. Görények. Ha lehet, egyes számban, s nem ragozva. Dö­gök. Na jó, inkább barkochbáz­zunk. Rendszerváltás. Fogalom? Tárgy? Állat? Eszik? isszák? Mentesítő járatok halottak nap­ján? Fogalom, boldogabb vidé­keken ismert. Bűz? Már-már tárgy, szinte kézzel markolható. Öreg bácsi bezárt karja Ara­nyosmaróton, fut a busz mellett, szinte repül. Olimpikon lesz, pa­pa! A vitézek jól szórakoznak, söröznek az ország reménysé­gei. Olykor kisercintenek az ab­lakon. Úgy szép az élet, ha bajos. Miközben Mečiar bácsi, Pro­keš bácsi és Černák bácsi mara­kodnak a koncon. Lehet, hogy nekik nincsenek halottaik? Vagy csak nem érnek rá? Meg Hof­bauer bácsi. Táblákat kicsavarni, azt igen. Arra van szakértelem, miniszteri gázsi, s bizalom a marha választópolgártól. Vagy mégsem? Akkor meg mi van? Ez. Pógár lesajnálva, jobb híján álmodjon fűtetlen, havas vona­tokról, amelyek, hej, be szépek voltak. Föderálisak, komcsik, vörösek. Sebaj, lesznek még itt fűtetlen vonatok és kocogómoz­galom, csak elvtársék túléljék a koalíciót. Mely az országért és teérted késziilget. Úgymond. KÖVESDI KÁROLY Robert Fico, a Demokratikus Baloldal Pártjának (DBP) képvi­selője az egyházak vagyonának visszaszolgáltatásáról szóló tör­vénnyel kapcsolatban kijelentet­te: — A parlamenti vita során nem kaptunk választ kérdé­seinkre. Pártunk nem az elkob­zott vagyon visszaadásának jo­gosságát vonta kétségbe, hanem a rosszul előkészített, újabb sé­relmeket okozó törvény ellen szálltunk síkra. Arról is tájékoztatta az újság­írókat, hogy az alkotmánybíró­ság kérdéssel fordult a DBP kép­viselői klubjához — amely a tan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom