Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-22 / 272. szám, hétfő

3 PUBLICISZTIKA ÚJ SZÓI 1993. NOVEMBER 22. HARMADSZOR - HOVA? VIHAR A ROZSNYÓI KOSSUTH-SZOBOR VISSZAÁLLÍTÁSA KÖRÜL Kossuth Lajos szobra valaha a rozsnyói főtér északnyugati oldalán állt, a térnek azon sarkában, melybe a Dobsináról, Betlérből futó út torkollik. Kossuth fönntartóit jobb keze a szobor elhelyezése folytán éppen az út irányába mutatott. A fáma szerint a szobor-Kossuthnak ez a gesztusa zavarta a helybeli szlovákok önérzetét. Merthogy állítólag eme gesztust úgy értelmezték: Kossuth azt az utat mutatja, amerre el kell menniük. Akár van valőságmagva tnnek a történetnek, akár nincs, az mindenesetre tény: Kossuth Lajos rozsnyói szobra körül (ürügyén?) annak megléte óta többször föllángoltak a szlovák-magyar ellentétek. A szobrot kétszer állították fel - és kétszer döntötték le. A rozsnyói városi képviselőtestület a minap döntést hozott arról, hogy a Kossuthszobrot, melyet jelenleg a múzeum udvarán őriznek, újra méltó alapzatra kell állítani. Immár harmadszor. A javaslatot az Együttélés városi képviselői tették, s a testület határozata nagy fölháborodást váltott ki a város szlovák pártjainak körében. SZOBORSORS Az a gondolat, hogy Rozsnyón szobrot állítsanak Kossuth Lajosnak, a századfordulón keletkezett. 1902-ben, Kossuth születésének 100. évfordulója alkalmából nagy ünnepségeket rendeztek a gömöri városban. Az ünnepély lebonyolítására külön bizottság alakult, mely aztán megállapította, hogy bár az egész jól sikerült, „az ünnepi akkord nem teljes", ezért Réz László református lelkész javaslatára megalakították a Kossuth-szoborbizottságot - még ugyanebben az évben. E bizottság elnökévé dr. Pósch Dezsőt választották, akiben „a hazafias ügy - a következmények bizonysága szerint - kitűnő vezért és lankadatlan buzgóságű elnököt nyert". Gyűjtést indítottak Kossuth Lajos rozsnyói szobrának fölállítására. Miután összegyűlt a szükséges pénzösszeg - ehhez a magánszemélyek és takarékpénztárak mellett 940 koronával a város is hozzájárult a bizottság Ternay Gyula javaslatára tárgyalásokat kezdett Róna József szobrászművésszel, hogy a miskolci Kossuth-szobor mintájára milyen öszszegért volna hajlandó Rozsnyón is szobrot állítani. A megbeszélések eredményeként 1907 januárjában megkötötték a szerződést az említett szobrászművésszel, melynek értelmében Róna József 12 ezer koronáért vállalta a szobor elkészítését. Kossuth bronzszobra ugyanazon év májusában már meg is érkezett Rozsnyóra. Huszonhatodikán Kossuth Lajos fiának jelenlétében, ünnepélyesen leleplezték. Kossuth Ferenc az ünnepségen többek között a következőket mondotta: „Nem érc e szobor, hanem a megtestesült eszme. Nem érc e szobor, hanem megtestesült vágyódás, remény, hit és bizalom. Aki e szoborra néz, az nem fog sokáig kételkedni hazánk jövőjében, aki abban az eszmében hisz, amelyet e szobor megtestesít, hisz a magyar hazának függetlenségében. És a függetlenség eszméjében megdicsőül a haza és boldog lesz e nemzet." Mi tagadás, az ifjabb Kossuth nem bizonyult tehetséges jósnak. Mentségére legyen mondva: nem volt egyedül. Azt, hogy Kossuth szobrát 1919 júniusának egyik hajnalán a földön találja az éppen arra járó rozsnyói polgár, akkor, 1907-ben még senki nem sejtette... A kificamodott karú, megrepedt szobor a városháza egyik fészerében várta sorsának jobbra fordulását. Ez a sors tipikus közép-kelet-európai politikusi szoborsors. A rozsnyói Kossuth-szobor a bécsi döntés után ismét a helyére került. 1945ben újra ledöntötték, majd - miután sikerült megmentenie a beolvasztástól - a Bányászati Múzeum tulajdonába került, ma is a múzeum kertjében áll. MÉLTÓ HELYEN Idén, szeptember 15-én, a városi tanácsülésen Katrenics Károly, az Együttélés képviselője javaslatot tett a Kossuth-szobor újbóli felállítására. Egyben javasolta, hogy állítsanak szobrot a szlovák Juraj Hronecnek is, ez a tudós ugyanis egy Rozsnyóhoz közeli faluban született. Javaslatait a képviselőtestület akkor nem tárgyalta, mondván, hogy Katrenics úr csak a vitában szólalt fel, s e kérdést előbb föl kell venni a napirendi pontok közé. Mindezt id. Batta István, az Együttélés rozsnyói irodavezetője mondta el, aki egyúttal tagja a rozsnyói képviselőtestületnek is. - Mi kidolgoztunk egy határozati javaslatot a szobor fölállítására, amelyben javasoltuk, hogy Kossuth szobrát állítsuk fel újra Rozsnyó város területén, egy méltó helyen. Az elhelyezését az alternatívák figyelembevételével a képviselőtestület határozza majd el - folytatja Batta úr. Kossuth szobra most a múzeumkertben - Azt jelenti ez, hogy önök nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a szobor eredeti helyére kerüljön vissza? - Mi azt szeretnénk, hogy méltó helyre kerüljön. Nem ragaszkodunk tehát ahhoz, hogy ez az eredeti hely legyen, annál is inkább, mert építész szakemberek véleménye szerint ez az eredeti elhelyezés nem volt igazán szerencsés. - Mi lett ennek a javaslatnak a sorsa? Hogyan foglalt állást a képviselőtestület? Mi már előre gondoskodtunk arról, hogy kedvező fogadtatása legyen. E javaslatot az Együttélés képviselőin kívül a Demokratikus Baloldal Pártjának két magyar nemzetiségű képviselője is aláírta és egy volt VPN-es, ugyancsak magyar nemzetiségű, így a 21 tagú testületben eleve 12 támogatója volt, azaz a többség ezáltal létrejött. Október 8-i ülésén a rozsnyói képviselőtestület úgy határozott, hogy a szobrot restaurálás után föl kell állítani a városban arra a helyre, melyet a három szakértői javaslatból a képviselőtestület egy majdani ülésén meghatároz. PROVOKÁCIÓ? Ez a testületi határozat nagy fölzúdulást váltott ki a rozsnyói szlovák pártok és a Matica slovenská helyi alapszervezeteinek és csoportjainak körében. Október 22-én a Matica szervezésében tanácskozásra gyűltek a DSZM, DBP, SZNP, KDM és a KSZU helyi tisztségviselői és állást foglaltak a Kossuth-szobor visszaállításának ügyében. Az állásfoglalásból idézünk: „Az okok, melyek miatt a föntebb fölsorolt politikai pártok és mozgalmak nem egyeznek bele abba, hogy a szobrot a főtéren állítsák föl: 1. Kossuth Lajos a magyar forradalom jeles személyisége volt és érdemeket szerzett a magyar állam megalakulásában, de a szlovákokkal való kapcsolat, azok önigazgatási törekvéseinek ügyében kategorikus álláspontot képviselt: szlovák nemzet szerinte nincs. Ezt a nézetét többször nyilvánosan is kifejtette. 2. A szobor fölállítását Rozsnyón egy nyilvános helyen, a Szlovák Köztársaság egyik járásának székhelyén a szlovákok provokációként, intoleráns megnyilvánulásként és a szlovák ónállóság megkérdőjelezéseként értékelik. 3. Bár az Együttélés nevében a békés együttélést hirdeti, törekvéseik nem vallanak erre. Tartunk tőle, hogy elégedetlenségét és ellenségeskedést váltanak ki a lakosság körében." A fölsorolt pártok és mozgalmak egyúttal követelték, hogy tekintettel a szobor fölállításának várható következményeire, a járási és a körzeti hivatalok elöljárói, valamint a város polgármestere hívjanak össze egy járási szintű tanácskozást e kérdésről az álláspontok tisztázása érdekében. Imrich Ondréšik rozsnyói polgármester november 4-re össze is hívta ezt a tanácskozást, melyen a szóban forgó szlovák pártok és mozgalmak mellé a Matica rozsnyói tisztségviselőjét, valamint az Együttélést és a Csemadok városi alapszervezetét is meghívta, illetve a helyi roma pártokat. Id. Batta Istvántól megkérdeztem: -Több rozsnyói, nemcsak szlovák, hanem magyar is, kétségbe vonja, hogy éppen ez a szoborállítás lenne most a legfontosabb kérdés a városban. Miért éppen most gondolják alkalmasnak az időt erre? - Valóban lehet vitatkozni arról, hogy mi most a legfontosabb teendő a városban. Szerintem azonban a dolgokban meg kell lennie a paritásnak. Tegyünk minél többet a jobb vízvezetékért, az utak javításáért, de a kultúráért is. És egy városnak egy-egy szobor az ékessége és megadja jellegét és hangulatát. A Kossuth-szobrot valaha a város polgársága javarészt közadakozásból emeltette. E hajdani polgárok is megérdemlik, hogy ekként is megbecsüljük őket. - Mi a véleménye arról, hogy ez a szoborállítás provokáció, hogy a visszaállítása sértené a szlovákok önérzetét? - Nem kívánunk belemenni Kossuth értékelésének vitájába. Tény, Kossuth elkövette azt a hibát, hogy nem ismerte fel a nemzetiségi kérdés jelentőségét az 1848/49-es szabadságharc idején. Viszont nemzetközi megítélése, mint szabadságharcosé, ettől eltekintve nagyon pozitív. A másik ellenérv, hogy Kossuth hadseregében is sok szlovák katona harcolt. Miből kívánják finanszírozni a szobor javítását és fölállítását? Részben közadakozásból, részben a város pénzéből. Tapasztalatunk az, hogy nálunk közadakozással elég nehéz pénzt gyűjteni ilyen célokra, ezért úgy véljük, a város találhatna pénzt erre. Lesz-e népszavazás? Imrich Ondréšik rozsnyói polgármester magatartását e kérdésben az Együttélés képviselői korrektnek tartják. Megkérdeztem tőle, hogy vélekedik a szobor visszaállításáról. Nagyon komoly dologról van szó, mert a szobor fölállítását sok rozsnyói polgár és több politikai párt ellenzi. Nézetem szerint - eltekintve a szobor művészi értékétől és Kossuth megítélésétől, melyekkel nem kívánok foglalkozni - politikusoknak ma már nem kellene szobrot állítani. Nagyon sok szobor állt már Rozsnyón, Gottwaldtól Leninig, akiknek semmi köze nem volt a városhoz. Inkább olyan tudósoknak és művészeknek emelhetnénk szobrot, akik vagy innen származtak vagy volt valami közük e vidékhez. Persze, ha a magyar kisebbség jelképnek tartja Kossuthot, nem ellenezhető, hogy szobrot állítson neki. Jó lenne viszont kompromisszumra jutni a szobor elhelyezésének kérdésében: hogy az méltó legyen Kossuth szelleméhez, de vegye figyelembe a szlovákok érzelmeit. - Milyen eredménnyel végződött az ön által összehívott november 4-i tanácskozás? Megegyeztek, hogy az Együttélés képviselői még egyszer átgondolják kérésüket a szobor elhelyezését illetően. A másik határozata ezen összejövetelnek, hogy én összehívok egy szakmai bizottságot, amely véleményezi a szobor visszaállítását. Harmadik pontként ajánlatot tettek, hogy ha nem jutnak megegyezésre, döntsön népszavazás a kérdésről. Megalakult már a szakértői bizottság? Ha igen, kik a tagjai? - A bizottság már megalakult. Igyekeztünk úgy összeállítani, hogy politikus ne legyen benne. A tagjai Gustáv Frák történész, Tököly Gábor történész, Ondrej Petergáč, a járási levéltár igazgatója, Csobády József, a Bányászati Múzeum igazgatója, Vojtech Zelina városi főépítész, Ladislav Tajták történész, Július Alexy történész és Székely László szobrászművész. - A szlovák pártok kategorikusan ellenezték a szobor fölállítását? - Tulajdonképpen igen. Amikor azonban megkérdeztem tőlük, hogy akkor mi a szándékuk a szoborral, szeretnék-e bezúzatni, hiszen a képviselőtestületi határozattal tulajdonképpen a jelen állapotot legalizáltuk, mert a szobor áll a mú zeumkertben, csak méltóbb alapokra kívánják helyezni, akkor azt válaszolták, hogy ez nem szándékuk. E pártok közül melyeknek van képviselete a rozsnyói testületben? Egyedül a DBP-nek. Ennek ellenére a törvény szerint figyelembe kell vennem véleményüket. Minden erőmmel azon leszek, hogy létrejöjjön a megegyezés. Itt Rozsnyón, idegen beavatkozások nélkül! Ha a kerekasztal nem tud megegyezni, akkor kezdeményezni fogom a népszavazást. Nem szeretném azonban, ha felfújnák a kérdést, és problémát kívánnának, kreálni ott, ahol nincs. Éppen a minap hívott az SZK Nemzeti Tanácsának egyik rimaszombati szlovák képviselője, hogy a parlamentben kezdeményezni kívánják: döntsenek a rozsnyói testület határozatának anulásáról. Nem tartom üdvösnek, ha egy rimaszombati, vagy más vidékről származó képviselő kívánja helyettünk megoldani a dolgokat. Bízzák az egészet a rozsnyóiakra, akik mindebben a legilletékesebbek. KLINKO RÓBERT MARADUNK A PADLÓN? GROTESZKKEL GYŐZÖTT A BALLATUM THEATRE Nem értjük egymást. Mondhatjuk. kiabálhatjuk, ugathatjuk a magunkét, férfi és nő másról beszél. Nincs közös nevező. Ugyanazt, ugyanúgy, ugyanakkor nem akarjuk együtt. Nem értjük egymást. Ölelünk és elfordulunk, szeretünk és gyűlölünk, haragszunk és kibékülünk, a távolság azonban megmarad közöttünk, összetartozunk, de egyek akkor sem vagyunk. Nem értjük egymást. Kár minden szóért, minden igyekezetért, kár az elfecsérelt energiáért, férfi és nő, itt a földön másfele tart. Más vágyak, másfajta győzelmek, másféle igazságok felé. Kemény, mellbevágó, vigasztalan előadás a párizsi Ballatum Theatre Ahhoz, hogy naponta találkozzunk, túlságosan szerettük egymást című előadása, amellyel a minap Pozsonyban vendégszerepelt a társulat. Kemény, mert a fájó valóságot taglalja, mellbevágó, mert igaz minden egyes mozzanata, vigasztalan, mert nem mutat kiutat. Megoldást ugyanis nekünk magunknak kellene találni. Guy Alloucherie, a darab rendezője tágas, zárt helyiségbe visz bennünket, ahol három férfi és kél nö várja és kerüli, unja és marja, vonzza és taszítja egymást. A harmadik nő bizonyára csak azért hiányzik, hogy a jelenlevő kettő szabadon válogathasson a szőke, a göndör és a hosszú hajú fiú között. Már a nyitókép is kínkeserves: emberi hangok helyett állati vonításokat hallunk. Igazi kapcsolatok persze így sem születnek, páros és páratlan magány egyformán fáj. Itt mindenki élni, szeretni akar, de senki sem tud, mert bánt, sért, szúr, rúg, hibát hibára halmoz, közben a többiekre mutogat. Vad indulatok és elszabadult szenvedélyek keresnek közeli célpontokat. Férfi terít le nőt, nő út ki férfit, az egyik zsarnok, a másik áldozat, a többi meg csak bámul és hallgat. Széknek, kanapénak, zongorának es vagy hat zsák öszi levélnek ugyanúgy megvan a maga szerepe, mint bármelyik szenvedő alanynak. Alloucherie színpadán minden az érzelmek kimutatását szolgálja. A levelekkel telehintett padlón csúszni, verődni, hemperegni lehet, a székek férfi erőtől röpködnek, a kanapé trónussá vagy pódiummá változik, a zongora billentyűsorát ujjak helyett fenekek püfölik. S bár nehéz, akrobatikus elemekkel és dinamikus zenével átszőtt mozgásszínházat lát a néző, szövegből is kap eleget. De csak olyan „darált" szöveget, amelyben szavak és mondattöredékek ismétlődnek gyors egymásutánban, hogy még csak véletlenül se képzeljük: a kedélyek elcsitulnak, a kapcsolatok tisztázódnak. Itt és most, életünk mai színpadán sár van és mocsár, üzeni Alloucherie, s amíg ilyen a világ, férfi és nő aligha fogja érteni egymást. Mi persze küzdjünk csak, akár a végkimerülésig, hátha elfogy köztünk a távolság. S hogy mi lesz, ha nem? A franciák padlón maradtak. SZ. G. L.