Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-19 / 270. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMÉNYEK IWSZÓI 1993. NOVEMBER 19. PÁNIK MOLDOVÁBAN Óriási pánikot keltett Moldovában Andrej Sangeli miniszterelnök hétfői bejelentése, hogy november 29-ig az országban bevezetik az új nemzeti fizetőeszközt, a leit. Kitört a bevásárlási láz, az emberek megvesznek minden élelmiszert és ipari cikket, a takarékból is kiveszik pénzüket, s igyekeznek előre kifizetni a lakbért, a telefonszámlát. Az egész országos méretű költekezést óriási sorbanállás jellemzi az üzletek, posták és bankok előtt. Jelentősen emelkedett a kemény valuták árfolyama is: a dollár ára mindössze két nap alatt 2 ezer ponttal lett magasabb, s november 17-én már 16 ezer moldovai kupont ért. E nagyon előnyös árfolyam ellenére senki sem akar eladni, csak venni. KI LESZ A KRÍMI ELNÖK? A krími központi választási bizottság hivatalosan bejegyezte az első jelöltet a félsziget elnöki posztjára. Nem másról van szó, mint Szergej Suvajnyikovról, a Krími Orosz Párt elnökéről, akinek a közeljövőre kitűzött fő célja a „történelmi igazságosság helyreállítása", vagyis a terület csatlakozása Oroszországhoz. Hosszú távú céljai között pedig „Oroszország, Ukrajna és Beloruszszia testvéri szövetségének helyreállítása" is szerepel. Különböző források szerint az 1994. január 27-re kiírt elnökválasztáson indulni szándékozik Ivan Jermakov, az ukrán elnök szevasztopoli képviselője is. MADE IN RUSSIA Walter Deuss, az egyik legnagyobb európai áruházlánc, a Karsiaü! főnöke tud kereskedni es főleg tud számolni. Először arra jött rá, hogy Szentpétervárban a varrónők képesek minőségi munkát produkálni Azután azl számította ki. hogy száz orosz nőnek csak annyit keli fizetni, mint Nemetországban egy szabónak, E zseniális felismerésnek köszönhetően a Karstatít üzletei ben a készruhák egy részére nyugodtan kitűzhetnék a Made in Russia címkét. De nem teszik. Az ötlet a Karsladt szabadalma. SZABADKERESKEDELMI ZÓNA A YUKONTÓL A YUKATÁNIG Csütörtökre virradó éjszaka Bili Clinton elnök fontos csatát nyert: a Kongresszus képviselőháza 234:200 arányban jóváhagyta az észak-amerikai szabadkereskedelmi övezet (NAFTA) létrehozását, ennek alapján 15 éven belül megszűnnek a vámhatárok Kanada, az USA és Mexikó között. A megállapodást a jövő héten ugyan még a szenátusnak is jóvá kell hagynia, de megfigyelők szerint ott simább lesz a szavazás. Clinton beszédben üdvözölte a szavazás eredményét, s azt állította, hogy a NAFTA-nak köszönhetően növekedni fog az amerikai export, új munkahelyek jönnek létre és az USA vezető pozíciót érhet el a globális gazdaságban. Üdvözölte a döntést a GATT vezérigazgatója is, mondván, így nagyobb a remény arra, hogy legkésőbb december 15-ig elfogadják a GATT kereskedelmi megállapodását. WASHINGTONI AGGODALMAK Amióta szeptember 13-án Washingtonban parafálták az izraeli megállapodást, a megszállt Gáza-övezetben és Jerikó térségében 8 izraeli és 13 palesztin vesztette életét. Ez elég nagy szám ahhoz, hogy az amerikai kormányzat komolyan nyugtalankodni kezdjen. Ennek az aggodalomnak a megnyilvánulása az a külügyminisztériumi nyilatkozat, amelyet tegnapra virradó éjszaka tettek közzé Washingtonban. A dokumentum figyelmeztet arra, hogy az erőszak összeegyeztethetetlen a megállapodással. Elítéli mind a palesztin szélsőségesek támadásait, mind az izraeliek megtorlásait. Mindkét felet a törvényesség és a rend tiszteletére szólítja fel. A CSEH SAJTÓBÓL Hosszú évtizedeken át milliókat kerestek az Egyesült Államokban a fegyvergyárosok azzal, hogy termékeiket eladták a Pentagonnak. Most új kincsesbányát találtak: állami szolgálatban megsemmisítik ugyanazokat az aknákat, bombákat, gránátokat - írta tegnap a Rudé právo. Hiszen nyilvánvaló, hogy a muníció megsemmisítését a leglogikusabb és legelőnyösebb éppen a gyártóra bízni. A közelmúltban még maga a hadsereg semmisítette meg a felesleget, amerikai sajtóforrások szerint több mint 345 ezer tonnát. Újabban azonban a Pentagon már a gyártókat bízza meg, s komoly pénzeket fizet nekik. A piacon 1500 dollárba kerülő páncélököl megsemmisítéséért például 75 dollárt, miközben több mint 1 millió ilyen fegyver likvidálását rendelte meg. Az amerikai cégek külföldön is hasznosítják tapasztalataikat: Oroszországban és Ukrajnában 200 ezer tonna muníció megsemmisítésére van megrendelésük. (KATONA) ZÖLD ÚT JELCINNEK Oroszország állampolgárai aligha rágják izgalmukban a körmüket, s számolgatják, mennyit kell még aludniuk, amíg elmehetnek szavazni. Minden tökéletesen bizonytalan - egy dolog kivételével: bármilyen eredmény is születik a választásokon, aligha fognak rövid távon enyhülni a lakosság óriási terhei. Ilyen körülmények között komolytalannak hatna a katonák és az államfő újkeletű huzavonája, ha az orosz hadsereg nem lenne még mindig olyan erő, amely képes megváltoztatni a politika irányvonalát - s nemcsak Oroszországban. Ebben az összefüggésben azonban számunkra sem mindegy, hogy mi van Borisz Jelcin és Pavel Gracsov védelmi miniszter újkeletű ellentétei mögött. Hogy megértsük a probléma lényegét, vissza kell mennünk október elejére, a 3-áról 4-ére virradó éjszakáig, amikor napoknak tűnő órákon át nem lehetett tudni, ki mellé áll a hadsereg: a fegyveres lázadók vagy az elnök tábora mellé. Jelcin most azt veti Gracsov szemére, hogy neki magának kellett volna döntenie, kiadni a parancsot a támadásra, a törvényes hatalom megvédésére, s nem várni az elnöki parancsra, sőt még azután is késlekedni a végrehajtással. Az elnök azt állítja, a védelmi miniszter attól tartott, hogy a katonák egy része nem fog neki engedelmeskedni. De akkor minek ilyen miniszter? Gracsov egyelőre hallgat. Megszólalt viszont Borisz Gromov tábornok, a helyettese. Szerinte a hadsereget hiba volt bevetni az októberi hatalmi harcban, a lázadást a belügyminisztériumnak kellett volna levernie, s meg is volt hozzá az elegendő ereje. A szovjet hadsereget Afganisztánból hazahozó hősnek a szavaira azért érdemes odafigyelni, mert máris ügy beszélnek róla, mint Gracsov legvalószínűbb utódjáról. Ha pedig ilyen nyíltan helyteleníti az elnök döntését, az a jövőt tekintve nem sok jót jósol. Hacsak nem arról van szó, hogy Gromov kapta Jelcintől a feladatot a hadsereg megdolgozására. Mert bármilyen lesz is az új parlament, az elnöknek tudnia kell, hogy a katonáktól zöld utat kap. Nagyon így fest a dolog, hiszen Jelcin is tudja azt, amit mindenki tud: az 1991-ben alelnökéül választott afganisztáni hős pilóta, Alekszandr Ruckoj szervezte és irányította a parlamentiek fegyveres akciót. Gromov viszont az elnöki posztért vívott harcban a legnagyobb ellenfél, Anatolij Rizskov exkormányfő alelnökjelöltje volt. Bár Rizskov elbukott, Gromov mégis kapott egy magas posztot Jelcin táborában. Úgy tűnik, most jött el az idő, hogy törlessze adósságát. Ha kell, hát cselesen. Hiszen a politikában úgysem szoktak fair play-díjakat osztogatni. Azért biztos, ami biztos alapon nem árt, ha Jelcin odafigyel, mi történik a hadvezetésben. De ezt tudja o nagyon jol. GÖRFÖL ZSUZS

A Az UJ SZO és a VASARNAP HAT KÉRDÉS - HUSZONKILENC DÍJ „Egy karácsony estén János mester későn tért haza a nagy szaladgálásból... Hazafelé futtában minden utcaszegleten látott aranyos, ezüstös báránykákkáI, cukorbabákkal rakott asztalokat, amiket jámbor kofák árulgatnak olyan gyerekek számára, akik magukat jól viselik... János mester egy-egy helyen meg is állt: talán venni kellene belőle. Micsoda? Mind a kilencnek? Az sok volna. Egynek vegyen, hogy a többi azután irigykedjék rá? Nem. Majd ad ő nekik más karácsonyi ajándékot, szépet is, jót is, ami el sem törik, el sem kopik, s aminek valamennyi örülhet, mégsem veheti el a másiktól." Ez az ajándék egy szép karácsonyi ének. ezt fújja boldogan a család apraja-nagyja a háziúr nagy bosszúságára, aki végül egy különös csereajánlattal lepi meg János mestert. KÉRDÉSÜNK: ki írta ezt a legszebb magyar novellák közé sorolható elbeszélést és ml a címe? Tisztelt olvasóinkat arra kérjük, hogy a szaggatott vonallal elkülönített szelvényt vágják csak ki. A hat szelvényt - a hat, feltehetően helyes válasszal együtt - egy levelezőlapra ragasztva, legkésőbb december 5-éig postázzák címünkre: Pribinova 25, 819 15 Bratislava. Olvasóink figyelmébe ajánljuk: a hat szelvényből kettő a VASÁRNAPban jelenik majd meg. Következő kérdésünket már holnap közöljük! AMI CSAK ALOM MARADT Gondolatébresztő élményekkel szolgál a pozsonyi televízió kettes csatornáján hetenként sugárzott amerikai dokumentumfilmsorozat, amely korunk híres és hírhedt politikusainak arcképcsarnokát vonultatja fel. Az ENSZ 1961-ben „nem ágyban és párnák közt elhunyt" egykori svéd tudósból lett főtitkárról, Dag Hammarskjöldről szólt az egyik legutóbbi portréösszeállítás. A név már alighanem ismeretlenül cseng azok számára, akik még csak a negyedik X felé tartanak. A szlovákiai magyar családokban lassan már unokáknak örvendhetnek azok, akik számára viszont e név felidézi az 1956-os ősz feszült figyelemmel hallgatott rádióadásait, amikor iskolásként, nyiladozó értelemmel, a kamaszléleknek még a mesék világát őrző érzékenységével várták - a szülőkkel együtt - s remélték, hogy az ENSZ csodákat művel, megmenti a magyar népet a nagyhatalmi bosszúállástól. Dag Hammarskjöld nevét akkor szinte szent áhitat övezte. Valószínűleg csak a pápa nemrégi látogatását előzhette meg olyan várakozás, amellyel lelke mélyén lefojtva fogadta volna a magyarság, ha 1957-58-ban valóra válik a többször bejelentett magyarországi látogatása. Persze, mindez csak álom maradt. Most, évtizedek múltán a szlovákiai magyar néző leginkább arra kíváncsi, hogy miként láttatja az amerikai film Hammarskjöld főtitkár 1956-os őszi mozgásterét. A képernyőn hirtelen fel-felvillannak a budapesti harcokról készült jól ismert felvételek, de mindezt elhomályosítja az ENSZ-csapatok szuezi bevetéséről készült filmanyag. Ma már ismertté vált, hogy előbb az angolfrancia, majd pedig az amerikai érdekek, az arabok szemében hatásos USA-fellépést bizonyítani akaró szándék szorította háttérbe a magyarkérdést. Jó volna tudni, hogy mennyire dacolt ezzel Dag Hammarskjöld, az a főtitkár, aki ennek a tisztségnek olyan politikai súlyt szerzett, hogy még sízés közben, a hegytetőn is ott körözött a rádióösszeköttetést biztosító helikopter és a szaunájában is volt rádiótelefon. Nem volt könnyű helyzetben, ha ahhoz a hitvallásszerű kijelentéséhez tartotta magát, hogy iránytűje nem mutat se a Nyugat, se a kommunista Kelet, sem pedig az el nem kötelezettek felé - hanem előre. Végül is Hruscsov szemében lett szálka, a szovjet államfő bizalmatlansági indítványt terjesztett be ellene. Nagyokat derülhet a néző azokon az eddig nem látott felvételeken, amelyek megörökítették, hogy Hruscsov az ENSZ padsorában iskolás gyermekhez hasonlóan toporzékol. A film szerint Hruscsov lökte Hammarskjöldöt a Nyugat kaijába. Hát igen, a stratégiai jelentőségű Kongó függetlenné válásával nagy volt a tét. Amerika valószínűleg nem alaptalanul tartott attól, hogy Lumumbáék „pozitív függetlensége" egy Kubához hasonló átcsúszással végződik. Hammarskjöld önálló ENSZ-akciói akaratlanul is szovjetellenes élt kaptak. Viszont az akkori túloldalon is elmosódott a határ a demokrácia és az amerikai nagyhatalmi érdekek között. Ne feledjük, a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba urániumtöltete is kongói bányákból származott. Hammarskjöld a hatalmi érdekek szövevényébe belebonyolódva Kongóban vesztette életét. Repülőgépe lezuhant, máig tisztázatlan körülmények között. Hammarskjöld sorsa valahogy ma sem felejteti térségünkben Churchillnek Sztálin társaságában tett egykori kijelentését: a sas eltűri, hogy a kismadarak énekeljenek, de nem érdekli, hogy miről is szól az ének. KISS JÓZSEF