Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-12 / 264. szám, péntek

1993. NOVEMBER 12. LÚJSZÔM HAZAI KÖRKÉP Nézze velünk! Szombaton a SZLOVÁK TELEVÍZIÓ magyar adását 18.40-kor A tartalomból: • Szímőn Jedlik Ányosra emlékeztek • Hangulatkép Pozbáról • Hogyan készül a színes Vasárnap? • A román Állami Zsidószínház Pozsonyban vendégszerepelt • Egyházzenei találkozó a komáromi Szent András-templomban • Kulturális ajánlatok Műsorvezető: Bárdos Ágnes PATIKA-OSZTOGATÓ Az állampolgárok egészségvédelméről, az egészségügyi ellátás biztosításáról szóló törvénytervezet alapelveit, az egészségügyi intézetek takarékossági- és racionalizációs lépéseinek gazdasági vetületét vitatták meg és hagyták jóvá a parla'ment szociális- és egészségügyi bizottságának képviselői. Az ülésen megjelent dr. Viliam Soboňa egészségügyi miniszter, aki a képviselők hozzászólásainak kereszttüzében, még a napirendi pontok megvitatása előtt, a bevezetett pontozási rendszer, illetve a gyógyszerek kategorizációjának előnyeiről tartott beszámolót, majd szólt a gyógyszertárak privatizálásának minisztériumi koncepciójáról. Bárcsak ne tette volna! Kiderült ugyanis, hogy erről a témáról szerdán a képviselőknek kiselőadást tartott Ivan Lexa államtitkár, akinek merőben eltérő elképzelései vannak a privatizálásról. - A baj az, - vallotta a tárgyalás szünetében Jozef Jakuš képviselő —, hogy az egészségügyi minisztériumnak tulajdonképpen nincs is átgondolt privatizációs koncepciója. Mert milyen privatizáció az, amikor - s ez a legújabb verzió - egy öt tagú minisztériumi bizottság (az egészségügyi dolgozókat tömörítő szakszervezet képviselője nem lehet tagja!), dönt arról, ki vásárolhatja meg a maximum 5 millió koronát érő gyógyszertárat! A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a gyógyszertári szolgálatok megszűnése után a kórházakhoz csatolt patikák sorsa a kórházigazgatók kezében van, hiszen ajánlásaik alapján dönt majd a bizottság. Érthetetlen viszont, hogy ennek tudatában az egészségügyi miniszter minek dolgoztatott ki az érdeklődőkkel privatizációs tervezeteket? Ezek tudatában úgy tűnik, hogy „trafik" osztogatásáról van szó. Világossá válik az is, hogy a kórházak élén miért változtak olyan gyakran, (és egész biztosan még nincs vége) az igazgatók! A képviselő megemlítette, bizonytalan a gyógyszertárak privatizációjából származó anyagiak sorsa is. Megmaradnak az egészségügyi intézetnek, vagy az állami költségvetést gazdagítják majd? A meddő, időrabló vitában nem hangzottak el megnyugtató válaszok. A kívülállóban viszont óhatatlanul felmerül a kérdés: kinek az érdekeit védi, s miért nem foglal állást a patika-osztogatáshoz a Gyógyszerészek Kamarája?! (péterfi) MINDEN ÖTÖDIK MAGYAR MUNKANÉLKÜLI (Folytatás az 1. oldalról) dos beruházásokat. A közvélemény nem kis része neki hitt, ma pedig mind többen döbbennek rá, hogy bedőltek neki. Ami történt, az nagy történelmi tanulság a szlovákiai választópolgár számára. - A Magyar Polgári Párt mit tett az elmúlt másfél esztendőben? - Levontuk a szükséges következtetéseket, igyekeztünk megteremteni a szlovákiai magyarság hatékonyabb érdekképviseletének a feltételeit. Gyarapodott helyi szervezeteink száma, járási irodáink is aktívabbak. Munkánkban kiemelt szerepet kapott a szakmai felkészülés. Jelentősen bővültek nemzetközi kapcsolataink, megfigyelői státusban részt veszünk a Liberális Internacionálé munkájában, társult tagjai lettünk a Liberális Pártok Európai Föderációjának. - Mit jelentenek a gyakorlatban ezek a nemzetközi kapcsolatok? - Nagyon sokat. Egyrészt például az Európai Tanács liberális frakciója első kézből, vagyis tőlünk kap tájékoztatást a szlovákiai társadalmi helyzetről, az itteni magyarság gondjairól. Ezek az információk is hozzájárultak ahhoz, hogy az amerikai kongresszusnak a szlovákiai emberi jogok megtartását elemző jelentésében viszonylag bő terjedelemben foglalkoztak a szlovákiai magyarok helyzetével. Nemzetközi kapcsolataink révén sokan vehettek részt továbbképzésen különböző tanfolyamokon. Az egyik alpolgármester például eredményesen hasznosítja hollandiai tapasztalatait a munkanélküli segély célirányos elosztásában. Sajnos, ma is gond, hogy még mindig kevesen tudnak angolul vagy németül, s emiatt nem találtunk megfelelő jelentkezőket a svájci és a német farmergazdaságok működését bemutató tanfolyamra. További fontos terület a keleteurópai liberális pártokkal fenntartott kapcsolatunk. Nyáron Romániában találkoztunk, ahol számunkra különösen fontos és döbbenetes volt, amit partnereink a jugoszláviai válságról mondtak. A mai Szlovákiában, a szlovák-magyar és a szlovák -cseh ellentétekben ott lappanganak azok a negatív jelenségek, amelyek ott véres tragédiákhoz vezettek. Arról tanácskoztunk hosszasan, hogy mit ne tegyünk és mit tegyünk a konfliktus elkerülése érdekében. Fontos például a kölcsönös tolerancia, a politikai kompromisszumkészség. - Nyilván mindig a konkrét helyzet dönti el, hol a határa a kompromisszumoknak. - Igen, s ebben a többségi nemzetnek kell nagyvonalúnak lennie. Annál is inkább, mert a szlovákiai magyarság több mint hét évtizedes története a szüntelen jogfosztás sorozata, ezért ragaszkodunk az európai normáknak megfelelő szabadságjogainkhoz. Általános emberi és nemzetiségi jogaink megtartásához, gyarapításához keresnünk kell a szövetségeseket, s meggyőződésem, hogy a mai szlovákiai értelmiség mind jelentősebb része és más józan gondolkodású polgár is hajlandó erre a történelmi kiegyezésre. - E mondataidat hallgatva eszembe jutnak azok a vádak, amelyekkel benneteket illettek, s olykor még ma is ezt teszik. Egyesek a liberálisokat kozmopolitáknak tartják, benneteket pedig ezzel együtt amiatt is bíráltak, mert állítólag a kezdet kezdetén becseheltetek, túlzottan is lojálisak voltatok a kormányhoz, a hatalomhoz. - A tények és a történések cáfolják ezeket a valótlanságokat. Mi sokat merítettünk a magyar nemzeti liberalizmus szellemiségéből, Széchenyi életművéből, a reformkorból, amely a magyar történelem egyik legszebb fejezete. S ugyanígy meghatározó számunkra Deák Ferenc és nemzetünk más kiemelkedő személyisége, akiknek életpályájában a haza és a haladás szerves egységet alkotott. A nemzeti és a liberális értékek, Petőfinél például a magyar szabadság és a világszabadság egymást feltételezték és erősítették. Ezt a szellemiséget tükrözi az a dokumentum, amelyet kilencven kora tavaszán szlovák partnereinkkel írtunk alá. Ezekre az elvekre épül pártunk gazdasági programja, amely Gazdag kisebbséget címen ismert, s ugyanilyen jellemző a címe nemzetiségi programunknak is: Szabadság, felelősség. - Térjünk vissza a holnapi közgyűléshez. Mi lesz-a legfontosabb célja e tanácskozásnak? - Alapos és világos elemzést nyújtani a mai társadalmi helyzetről, a Magyar Polgári Párt feladatairól, távlatos terveiről. Két központi témánk a gazdaság és az önkormányzati program lesz. Mi kiutat kínálunk a súlyos gazdasági helyzetből. Rendkívül fontosnak tartjuk az önkormányzatok erősítését, hiszen a társadalmi szférának ez az egyetlen területe, ahol csorbítatlanul megőriztük a nyolcvankilences forradalom demokratikus vívmányait. Jövőre helyhatósági választások lesznek Szlo-, vákiában, s ezzel együtt erőteljesen készülünk a Mečiar utáni időszakra. E várható fejleményeket szem előtt tartva alakítjuk szövetségesi politikánkat. Fontos partnerünknek tartjuk a szlovákiai jobboldali politikai tömörüléseket, elsősorban a konzervatív, a demokrata pártot, továbbá a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat, valamint a Kereszténydemokrata Mozgalmat. Célunk az is, hogy a helyhatósági választásokon és az országos választásokon közösen induljunk a hazai magyar pártokkal, mert így képviselhetjük hatékonyan a szlovákiai magyarság érdekeit. Bizonyos értékrendbeli különbségek léteznek ugyan közöttünk, ezek akár természetesnek is mondhatók, ám úgy vélem, nincsenek és nem lesznek olyan áthidalhatatlan akadályok, amelyek lehetetlenné tennék azt, hogy sorskérdéseinkben összefogjunk, összehangoljuk politikánkat. SZILVÁSSY JÓZSEF PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MPP: CSÖKKENTSÉK A VÁLASZTÁSI KÜSZÖBÖT! (Munkatársunktól) A Magyar Polgári Párt nem bízik abban, hogy az újonnan alakított kormány képes lesz megoldani Szlovákia legégetőbb problémáit. Erről az MPP tegnapi sajtóértekezletén tájékoztatott A. Nagy László pártelnök. Az elnök és Petőcz Kálmán szóvivő tájékoztatott a szombaton és vasárnap sorra kerülő közgyűlésről, amelyen a párt gazdasági programjának novelizálása, az önkormányzati program, valamint a párt politikai irányvonalának ismertetése lesz napirenden. Újságírói kérdésre válaszolva az elnök elmondta: a közgyűlésen résztvevő szlovákiai pártok képviselőinek javasolni fogják, támogassák az MPP kezdeményezését egy tövényjavaslat kidolgozására, amely a következő parlamenti választások választási küszöbét 5 százalékról legalább 3 százalékra csökkentené. KDM: AZ SZNP KÉT TRAFIKOT KAPOTT Vladimír Mečiarnak ötszáz nap sem volt elegendő, hogy a parlament és az államfő számára elfogadható szakemberekkel töltse be a kormányposztokat. Az a forma, amellyel jelenleg a kormányalakítási javaslatát előterjesztette, az abszolutizmus korába való visszatérési szándékot jelzi - mondta a Kereszténydemokrata Mozgalom tegnapi sajtóértekezletén Ivan Šimko alelnök. František Mikloško alelnök megjegyezte: Mečiar vereséget szenvedett, mégis győztesként viselkedik. - A köztársasági elnökkel szemben, a kinevezési ünnepségen tanúsított viselkedését lehet, hogy Nemšovában elfogadhatónak tartják, a pozsonyi várban azonban nem. Mikloško azt is elmondta, hogy a Szlovák Nemzeti Párt két trafikot kapott, amelyben rumot és cigarettát árusítanak, de Mečiar majd ezt is államosítja. (gaál) AHOGY ÉN LÁTOM TOTÁLKÉP - KÖZJOGI MÉLTÓSÁGOKKAL Egy-egy sikerült hírlapi fénykép sokszor több mindent elárul, mint a sokszáz szavas kotnyeles beszámoló. Nyilván a Republika (kormánylap) főszerkesztője is tisztában van ezzel, így az ellenzékiségre hajló lapok redaktoraitól eltérően tegnap olyan fényképet közölt az első oldalon, amelyen alig vehetők ki a fotografált személyek arcvonásai. Volt tehát helyszíni felvétel a kormány szócsövében, azonban a szocreál újságkészítés legnemtelenebb hagyományaihoz híven az égvilágon semmit se árult el az új miniszterek beiktatásán résztvevő főszereplők lelkiállapotáról. A más lapok első oldalán közölt fényképek viszont egyértelműen tanúsítják, hogy abban az órában olyan hangulat volt a Várban, mintha tömegszerencsétlenségről érkezett volna hír. Az arcokról tükröződő döbbenet érthető, hiszen olyan dolgok történtek Szlovákia politikai életében az elmúlt egy hét alatt, amelyek aligha kerülnek be a közéleti kultúra történetének aranykönyvébe. Látszólag egy politikus — Ivan Lexa - személye körül keletkeztek a viszályok. A miniszterelnök 99 százalékos biztonsággal tudhatta, hogy a köztársaság elnöke nem egyezik bele Lexa miniszteri kinevezésébe. Mečiar - noha tisztában lehetett vele, hogy e kérdésben kérlelhetetlenül ellene fordul a sajtó - kampányt indított a köztársaság elnökének lejáratására, és eközben még pártalelnökének hulláját is felhasználta. Azt vetette szemére Michal Kováčnak, hogy Roman Zelenay temetésén államfőként nem volt hajlandó gyászbeszédet mondani. Azt hiszem, Mečiar ma már tudja, hogy ezzel túllőtt a célon, és tekintélye a lakosság körében csorbát szenvedett. Ugyanis még az egyszerű emberek körében is visszatetszést szül, ha egy politikus a hatalmi csatározások közepette még egy haláleset nyújtotta lehetőséget is megpróbál kiaknázni. Az elnök lejáratására indított kampány azzal folytatódott, hogy a miniszterelnök újságíróknak azt nyilatkozta, az ország első embere nem tartja meg a szavát. Azzal érte el tetőpontját, hogy még a Várban, az új miniszterek beiktatási ünnepségén is ilyen értelemben tett megjegyzéseket. A miniszterelnöki hivatal és az elnöki iroda illetékesei, igaz, még tesznek kísérleteket az ellentétek elsimítására, ez azonban egyre eredménytelenebb. A lakosság tisztában van már vele, hogy rendkívül megromlott az államfő és a miniszterelnök közötti viszony. Ma már alig kétséges, hogy a közvélemény Michal Kováč pártjára állt. Vladimír Mečiar népszerűségének „mélyrepülése" folytatódik, és ennek komoly következményei lehetnek a parlamenten belüli erőviszonyok alakulására nézve is. Nincs kizárva, hogy a DSZM népszerűségének csökkenése (de a Mečiarból való kiábrándulás is) eléri azt a kritikus pontot, amelynek átlépése után felgyorsul a kormányzó mozgalom eróziója. Lélektanilag az a helyzet, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomra voksolók körében egyre inkább érezteti hatását a rossz lelkiismeret. Az egyszerű választópolgárok mind nagyobb gyanakvással szemlélik, mi történik. Á legkevésbé informáltak számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági és szociális gondok megoldása helyett a vályúharccal van Mečiar kormánya elfoglalva. Eddig azonban még nem volt olyan mozzanata a politikának, amelynek eredményeként valamelyik közjogi méltóság megfogalmazhatta volna a kiábrándultság miatt felháborodók számára a teendőket. Nem akadt még személyiség ebben az országban, akire rá lehetett volna „táblázni" százezrek egyéni kiábrándultságát és a Mečiarra szavazás miatti rossz lelkiismeretet. Hiszen az egyszerű állampolgárok zöme (egyáltalán nem alaptalanul) csak azt látta a köztársaság elnökében, hogy ő is egy az 1991 nyarán magát kellető „hét vezér" közül. Mitagadás, eddig mindig úgy mutatkozott. Mečiarnak legújabban olyan „húzásai" vannak, amelyekből nem az erőre, hanem a gyengeségre lehet következtetni. Olyan módszereket alkalmaz, amilyeneket már a szocializmus felvilágosodottabb időszakában sem alkalmaztak a pártapparátus élén állók. Egy-egy sikerült hírlapi fénykép sokszor több mindent elárul, mint a sokszáz szavas nyögvenyelős beszámoló. A kormánypárti fotós elmosódó totálképet készített, hogy senki se vegye észre az újságolvasók közül: a Mečiar-garnitúra elveszítette az arculatát. TÓTH MIHÁLY