Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-12 / 264. szám, péntek
5 PUBLICISZTIKA ÚJ szói 1993. NOVEMBER 12. SZERTEFOSZLOTTAK AZ AUSZTRÁLIÁRÓL SZŐTT ÁLMOK TRAGÉDIÄBA TORKOLLÓ BETÖRÉS Heten voltak, mint a gonoszok. Hat fiatalember és egy húszéves lány. Ők is, mint általában a huszonévesek legtöbbje, álmokat szőttek a jövőt illetően. Megvalósításukhoz azonban pénzre lett volna szükségük. Sok-sok pénzre. S ezt — jól tudták — becsületes munkával aligha képesek előteremteni. Némelyikük már a múltban is megkísérelte tisztességtelen módon javítani anyagi helyzetét, ám megütötte a bokáját. Ez azonban nem riasztotta el egyiküket sem a további galádságtól. Különösen azután, hog egyikük felvetette: jön a nyirkos, hideg ősz, kellemesebb lenne a napsütötte ausztrál tengerparton: és ehhez nem kell más, csak egy kis mersz, mellyel nagy pénzhez lehet jutni. Másoknak is sikerült, miért ne sikerülhetne nekünk is? Hát nem sikerült. Október 28-a már nem számított ünnepnek, de még munkaszüneti nap volt. Ennek előestéjét tartották a betörők a legmegfelelőbb időpontnak tervük végrehajtásához. A rablásra kiszemelt objektum a vágsellyei Jednota nagyraktára volt. Úgy gondolták, nem lesz túl nehéz a temérdek és könnyen értékesíthető áruhoz - főleg szeszes italhoz és cigarettához - hozzájutniuk. Ráadásul a raktár jó távol fekszik a város központjától, olyan helyen, ahol nem kellett tartaniuk véletlen járókelők felbukkanásától sem. A helyszínt jól ismerték, tudták, hogy a kapu melletti bódéban mindössze egy őr van. Azzal is tisztában voltak, hogy a raktár udvarában teherautók parkolnak, így a zsákmány elszállítása sem okozhat majd gondot. A maszkokról a lány gondoskodott. Néhány viselt harisnyáját szívesen feláldozta a cél érdekében. A krimikből ismert módszer szerint a betörők harisnyával a fejükön akartak felismerhetetlenné válni. A héttagú galeri terve egyszerű volt: a lány annak ürügyén, hogy gépkocsija hűtőjében felforrt a víz, kicsalja a biztonsági szolgálat emberét őrhelyéről, társai lefegyverzik, összekötözik, s a többi már gyerekjáték lesz. Az akció helyszínére este negyed tízkor egy Skodával érkeztek. A 26 éves őr az első pillanatban elhitte a lány meséjét. Már indult is volna vízért, ám a sötétség ellenére észrevett néhány, botokkal, fémrudakkal felfegyverzett sompolygó álarcos alakot. Rögtön tudta, hányadán áll, mire megy ki a játék. Vagy ők, vagy én, gondolta valószínűleg, amikor a kerítésen belül, a raktár területén újabb álarcosokat pillantott meg. Megadásra szólította fel őket, majd az őrház nyitott ablakán keresztül leadott egy riasztólövést. Amikor nem volt foganatja, ismét meghúzta a ravaszt. A rablók elmenekültek. De csak hatan. Egyikük a földön maradt. Az őr azonnal hívta a mentőt és a rendőrséget. Ezen a helyen történt a támadás, szerző felvétele) A FALU KRÓNIKÁSA I gy ismeri mindenki Nagykéren Dojcsán Jánost, a falu talán legidősebb lakosát. A 95 éves bácsi ötven évvel ezelőtt kezdte el gyűjteni a község múltjára vonatkozó adatokat, szorgalmasan feljegyezve mindent, ami a nagykéri lakosok életét valamiképpen befolyásolta. Hosszú élete során számos eseménynek lehetett szemtanúja, s így a leghitelesebben tudta azokat megörökíteni. Krónikája éppen ezért forrásértékű munka. De vajon mi indította az egyszerű falusi embert a krónikási feladat elvállalására? - Mindig is érdekelt a történelem, kamaszkorom óta foglalkoztatott a falum múltja. Érdeklődéssel hallgattam az idősebbek elbeszéléseit a régi időkről, a régi szokásokról, s amit hallottam, megjegyeztem. Úgy gondoltam, kár lenne, ha nem őriznénk meg a hagyományokat, ha a fiataloknak nem adnánk tovább a múltunkat. Ezért kezdtem el írni a krónikát. Dojcsán bácsi Nagykéren született 1898-ban. Édesapja párholdas kisgazda volt, öt gyerekét nem tudta taníttatni. Négy elemi és két polgári osztály elvégzése után Dojcsán János 1916-ban vasutasnak jelentkezett. Pályamunkás, később mozdonyfűtő lett a nagytapolcsányi álloLAKÚ - HÁZ - ÜGY máson. Nem volt könnyű élete, de vasutasként elkerülte a besorolást, így mindkét háborút otthon élte végig. 1919-ben megnősült. Feleségével, a szintén nagykéri születésű Veres Emerenciával immár hetvennégy éve élnek együtt. Dojcsán János egészen nyugdíjaskoráig a vasútnál maradt, kivéve két évet, mivel magyar nemzetisége miatt 1946-ban elbocsátották állásából, és csak 1948-ban vették vissza. 1963-ban ment nyugdíjba, és még ugyanabban az évben tollat fogott, hogy leírja a falu történetét, lakosainak múltját és jelenét. Az évek során négy vaskos füzet telt meg Dojcsán bácsi tiszta, olvasható írásával. Végiglapozva a sűrűn telerótt oldalakat, bele-beleolvasva a világos, hibátlan fogalmazású sorokba, meglepődva tapasztalhatjuk, milyen igényesség, pontosság és igazi krónikáshoz illő hűség jellemzi a négy füzet tartalmát. Írójuk még arra is gondolt, hogy az egyes oldalak szélén alcímekkel különítse el a nagyobb tematikai egységeket, a jobb áttekinthetőség kedvéért, a krónikát lapozó tájékozódásának megkönnyítésére. A füzetekbe bekerült szinte minA fejlövést szenvedő betörő életét már nem sikerült megmenteniük. A galántai kórházban közben megműtötték szerencsésebb társát, akit vállon lőttek. Az öt további tettes hamarosan rendőrkézre került. A tragédia helyszínén járva megszólaltattuk a kötelességét teljesítő őr kollégáját. Érthető, hogy a történtek hatása alatt nem volt beszédes kedvében. Annyit azért elmondott, minden elismerése feletteséé, mert nem ijedt meg a túlerőtől, és szembeszállt a betörőkkel. Hogy ő hogy cselekedett volna egy ilyen kritikus helyzetben? Lehet, hogy ugyanúgy, ám azt sem tartotta kizártnak, nem lett volna ilyen határozott. Arra a kérdésre, jól tud-e bánni a fegyverével, egyértelműen igennel válaszolt. - Elméleti és gyakorlati kiképden, amit Dojcsán bácsi élete során a falujában látott, hallott, átélt, amit ő maga a múltról tudott és tanult. Olvashatunk benne a templom építésének történetéről, a régi földművelési szokásokról, a közösségi élet jellemző vonásairól, arról, mit jelentett a falu életében az első, majd a második világháború, a kitelepítések, a szövetkezetesítés. Megtudhatjuk, mi foglalkoztatta az embereket, hogyan éltek, milyen fejlődésen ment keresztül a község. Különösen részletes az 1945-öt követő évek krónikája. Ám János bácsi nem csupán leírja a történteket, de krónikaíróként megjegyzéseket is fűz egyegy eseményhez. A szövetkezet megalakulása után, a hatvanas évek elején bekövetkezett változásokról például a következőket olvashatjuk: „Minden megváltozik az idők folyamán. Nincs romantika a belső határban. Nincs gólya, a béka elpusztult, az erdők madarai is elszéledtek. .. Változik minden, csak a múlt emléke él. Pedig ha visszaemlékezünk a régi időkre, ugyancsak volt abban az időben is boldogság a faluban. Habár abban az időben nem ismerte a nép azt a műveltséget, tekben, indokok alapján mondhatja fel a lakásbérletet, s még ehhez a felmondáshoz is a bíróság hozzájárulása szükséges. Ilyen felmondási indok például az, hogy ha a bérlő komoly indok nélkül nem használja lakását. Az ön esetében viszont komoly indok feltételezhetően van. Ugyanakkor meg kell említeni a Polgári Törvénykönyvnek az albérletről szóló rendelkezéseit is, miszerint ,,ha a bérlő komoly indokból huzamosabb időn át nem használhatja a lakását, s ha a bérbeadó komoly indok nélkül nem ért egyet azzal, hogy a bérbeadott lakást zést is kaptunk - mondotta. - A történtek után fél éjszaka? - Hát - válaszolta kissé határozatlanul -, be kell vallanom, ez olyan beosztás, ahol a félelem csaknem természetes. Az sem kellemes, ha éjszaka megszólal a telefon, és azt hallom: megdöglesz. Legtöbbször azonban nem szól a kagylóba senki. A nagyraktár főnöknője Oľga Ondrušová a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott a fegyverét használó őrről. - Ha nem viselkedik olyan bátran és határozottan, a tettesek minden bizonnyal behatoltak volna a raktárba. - Előfordult a múltban is ilyen betörési kísérlet? — Igen, s mindkettő sikeres volt. Üzletünkből egy ködös éjszakán 75 ezer korona értékű cigarettát vittek el. Rövidesen megismételték a betörést. Akkor még saját embereink voltak az éjjeliőrök. A múltban nemcsak nálunk, de máshol is, főleg a nyugdíjasok őrködését forszírozták. Én az idén már ragaszkodtam hozzá, hogy profik vigyázzanak a nagyobb értékekre. Július elsejétől kötöttünk szerződést egy galántai biztonsági szolgálattal. A szerencsétlenül végződött betörési kísérlet körülményeit a rendőrség vizsgálja. ORDÓDY VILMOS azt a kultúrát, mint ma - de a maga egyszerűségében is boldog volt. Nem olvastak újságot, nem is művelődhettek, egyedül a falusi élet ápolta bennük a létszínvonalat. Apáról fiúra szállt a hagyománnyá vált legenda birtoklása..." Dojcsán bácsi is ilyen utolsó őrzője lett Nagykéren a régi szájhagyománynak, legendáknak. Szerencsére, szerencsénkre, tudását feljegyezte. Vajon lesz-e, akinek továbbadja? - A mai fiatalokat nem érdekli a múlt - legyint lemondóan az idős bácsi. - Hiába, hogy többet tanulhatnak, hogy iskolába járhatnak, művelődhetnek, a történelmünkről mégis nagyon keveset tudnak. Nem foglalkoztatja őket, honnan jöttünk, kik voltak őseink, mit hagytak ránk örökül. Csak a saját életük, a saját jövőjük érdekli őket. És ez baj. Nagy baj. Mert a múlt ismerete nélkül elveszett emberek lesznek. A krónikában az utolsó bejegyzés 1988-ban íródott. Azóta az öreg krónikás már csak emlékezetében pergeti vissza a múltat. Végleg letette a tollat. Belefáradt, gyönge szeme, megtört egészsége már nem engedi, hogy folytassa a munkát, amit annyi szeretettel végzett. Pedig még lenne mondanivalója. S. FORGON SZILVIA a bérlő másnak albérletbe adja ki, a bíróság a bérlő indítványára határozatával pótolhatja a bérbeadó nyilatkozatát". A felmondáshoz szükséges bírósági hozzájárulás gyakorlatilag egy garancia arra, hogy önkényesen vagy valótlan indokokra hivatkozva a lakásszövetkezet nem mondhatja fel a bérleti jogviszonyt. Végül is a bíróság előtt éppen a lakásszövetkezetnek kellene bizonyítania például azt, hogy ön komoly indok nélkül nem használja a lakást, és hogy a felmondás jogcíme megalapozott. dr. P. D. ÉRTÉKKÖZVETÍTÉS HASZONNAL? AZ AKADÉMIA KÖNYVESHÁZ ÉPÜLŐ HÁLÓZATÁRÓL Nemrégiben új könyvesboltot nyitottak meg a rimaszombati Gömöri Múzeum épületében. A bolt az Akadémia Könyvesház Kft tervezett üzlethálózatának első láncszeme. Molnár Józsefet, a kft ügyvezető igazgatóját (aki egyébként a dunaszerdahelyi Bog-Molnár Könyvterjesztő Vállalat „Molnáija"), arról kérdeztem, kik és milyen céloktól vezérelve hozták létre ezt a vállalatot. - Az Akadémia Könyvesház Kft egy nemzetközi vegyesvállalat, amelynek három tagja van: az Akadémiai Kiadó és Nyomda Budapestről, a Kalligram Kiadó Pozsonyból és a Bog-Molnár Könyvterjesztő Vállalat. A vállalkozás létrehozásának ötlete, terve, két éve fogant. A megelőző kapcsolatok ennél jóval régebbiek: Zöld Ferenc, az Akadémiai Kiadó vezérigazgatója hosszú ideje barátja a szlovákiai magyar kultúrának. Vele 1979-ben találkoztam, 1981-től a dunaszerdahelyi művelődési házban csodálatos könyvkiállításokat rendeztünk, egészen 1987-ig. Amikor a helyzet megváltozott, és „zöld" utat kaptak a vállalkozói kezdeményezések, akkor Zöld Ferenc és munkatársai megkerestek, hogy tudnánk-e vállalni az Akadémiai Kiadó illetve az ő kiadványaikhoz hasonló könyvek terjesztését. így alakult meg a Bog-Molnár Könyvterjesztő Vállalat. Segítettek abban is, hogy eljussunk a jobb magyarországi kiadókhoz. Rajtuk keresztül jutottunk el az Officina Nova Kiadóhoz, a Parkoz, a Mezőgazdaságihoz, a Mórához, a Novotrade-hez, a Juventushoz - azokhoz, akik Magyarországon a minőségi könyvkiadást képviselik. A vállalkozásba később a Kalligram Kiadó is beszállt, így alakult meg az Akadémia Könyvesház Kft. - Miért éppen Rimaszombatot szemelték ki az első üzletük megnyitásához? - Rimaszombattal kapcsolatban szerencsénk volt, mert időben kezünkbe került a Gömöri Múzeum pályázati felhívása néhány szabad helyiségük hasznosítására. Rövid megfontolás után mi is beadtuk javaslatunkat. - A könyvterjesztő hálózat üzleteinek kínálata más lesz, mint a már meglévő szlovákiai magyar könyvesboltoké? - Mi a tudományos és az ismeretteijesztő műfajt helyezzük előtérbe és a minőségi szépirodalmat, gyermekirodalmat. - Csak magyarországi magyar könyveket kívánnak terjeszteni? - A Kalligram jelenléte mutatja, hogy a hazai magyar irodalmat is nagyon komolyan veszszük, és terjeszteni kívánjuk a többi itteni magyar kiadó könyveit is. Tavaly sikerült kapcsolatot teremtenünk egy erdélyi, Kovászna megyei könyvterjesztő vállalattal, melynek eredményeként a karácsonyi piacra tőlük is kerül könyv. Ezek a könyvek kétségkívül nem a legjobb nyomdai minőségűek, puha borítóval és gyengébben színezve készültek, de két óriási előnyük van: csodálatos művek csodálatosan alacsony árakon. - Hol nyit legközelebb üzletet az Akadémia Könyvesház Kft? - Már kiszemeltük a helyet, de erről üzleti megfontolásokból nem szeretnék semmit előre elámln i KLINKO RÓBERT Cs. T.: A szövetkezeti lakást 1986-ban kaptam meg, úgynevezett stabilizációs szövetkezeti lakásként, abban a városban, ahol dolgozom. A nyáron szüleim egészségi állapota jelentősen leromlott, ezért úgy gondoltam, átmenetileg (míg jobb megoldást nem találunk a testvéreimmel) visszatérnék a szüleimhez, onnan ingáznék a munkahelyemre. Az egyszobás szövetkezeti lakásomat pedig kiadnám albérletbe. Nem szeretném elveszíteni a lakásomat, végül is már tavaly kértem, hogy ruházzák át a tulajdonomba. Voltam a lakásszövetkezetben, érdeklődtem, kiadhatom-e a lakásomat albérletbe. Nem mondtak se igent, se nemet, inkább azt firtatták, minek nekem a lakás, ha nem akarok lakni benne. Elvehetik tőlem a lakást arra hivatkozva, hogy albérletbe akarom kiadni? Egyértelműen nemmel kell vála- kezdése szerint a bérbeadó szólnunk. A Polgári Tör- (azaz a lakásszövetkezet is) csak vénykönyv 711. §-ának 1. be- a törvényben megnevezett ese-