Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-04 / 231. szám, hétfő

PUBLICISZTIKA Problémák mindig voltak - állítja Benyian Éva A jelenlegi 14 gyerekből ugyanis jövőre nyolcan iskolába mennek. Ki tudja, helyükbe jönnek-e mások? - Nézze, a számok önmagukért beszélnek. Az idei tanévre 11 magyar nemzetiségű gyereket írattak be szüleik az úgynevezett magyar osztályba és három szlovák nemzetiségűt. A 14 gyerek kevés ahhoz, hogy önálló magyar osztály működhessen, a minisztérium rendelete szerint 22 fő az optimális létszám. Ezért kénytelenek voltunk szlovák gyerekekkel feltölteni az osztályt - magyarázza a kialakult helyzetet az óvoda igazgatónője, Miroslava Boháčová. - Az óvónők a magyar gyerekekkel továbbra is magyarul foglalkoznak, a szlovákokkal pedig szlovákul. így tulajdonképpen mi továbbra is respektáljuk a szülők kérését, hogy a gyerekeik óvodai nevelése anyanyelven történjen, de sajnos ez már így nem magyar nyelvű osztály. Részünkről nincs akadálya, hogy az osztály megmaradjon, ha 1993. OKTÓBER 4. Kértük a szülőket, propagálják az óvodát - mondja Bartal Angelika megszűnik, annak a szülők érdektelensége lesz az oka. Az igazgatónő hangsúlyozza, az elmúlt három évben nem voltak problémáik sem a magyar gyerekekkel, sem a szülőkkel, sem az óvónőkkel. Ez utóbbi kijelentését a két magyar óvónő is megerősíti. Mégis miért ez az érdektelenség a magyar szülők részéről? — Lehet, még mindig kevesen tudják, hogy létezik egy magyar óvodai osztály Ligetfalun. Sajnos azonban olyanok is vannak (nem is kevesen), akik bár tudnak róla, mégsem ide íratják a gyereküket - osztja meg velünk kételyeit Benyian Éva. Pedig lehetőségük volna rá. A Šustek utcai óvodába az egész év folyamán vesznek fel gyerekeket, s nemcsak Ligetfaluból, hanem Pozsony más részeiből is. Csakis a szülőkön múlik, hogy megmarad-e Ligetfalun ez az oly keservesen kiharcolt magyar óvodai osztály. S. FORGON SZILVIA A SZÜLŐKÖN MÚLIK MEDDIG LESZ MAGYAR ÓVODAI OSZTÁLY LIGETFALUN? is voltak. A két hét mindössze 250 koronába került! - meséli az egyik szülő, Kovács Ilona. Ennek ellenére a következő években sem lett több a gyerek, az idei tanév elején pedig már olyan kevesen voltak, hogy az önálló magyar osztály léte is veszélybe került. - Nincs már magyar osztály Ligetfalun - hozta a hírt a szerkesztőségbe az egyik anyuka. - A magyar gyerekekhez szlovák gyerekeket tettek, az óvónők így jobbára szlovákul beszélnek velük. Ezek után úgy gondoltuk, utánanézünk a dolognak. Az óvodába délidőben érkeztünk. A gyerekek éppen ebédhez készülődtek. A négy osztály mindegyike külön-külön ebédel; 110 gyerekről lévén szó, ezt másképp nem is lehet megoldani. A magyar gyerekek az osztályban vártak a sorukra. Az osztályban, amelynek ajtaján az idén a magyar nyelvű osztály felirat helyett már csak a 4. osztály megnevezés szerepel. A gyerekek szinte fel sem figyeltek érkezésünkre. Zavartalanul játszottak tovább. A teremben magyar és szlovák szót egyaránt lehetett hallani. A két óvónő, Benyian Éva és Bartal Angelika Méry Gábor felvételei jövetelünk okát megtudva szomorúan sóhajtott fel. -Problémák mindig voltak. Szinte minden tanévet úgy kezdtünk, hogy nem tudtuk, lesz-e elég gyerek. Az idén a magyar osztályba 14 gyereket írattak be a szülők, de azok sem járnak mind. A minisztériumi rendelet szerint 22 főnek kell lenni egy osztályban, különben megszüntetik. Az igazgatónő ezért áthelyezett hozzánk hat szlovák gyereket. így most már két nyelven oktatunk. A magyar gyerekeket kel magyarul, a szlovák gyerekekkel szlovákul foglalkozunk - ismerteti a tényállást Benyian Éva. A szülők különbözőképpen fogadták ezt a megoldást. Az érintett szlovák szülők nem nyilvánítottak véleményt, a magyarok viszont kifogásolták, miért nincs továbbra is kiírva, hogy ez egy magyar osztály, s miért vannak ott szlovák gyerekek. - A szülői értekezleten megmondtuk a szülőknek, az a helyzet, hogy nincs elég gyerek. Kértük őket, az osztály megmaradása érdekében propagálják az óvodát, hozzanak még gyerekeket - mondja Bartal Angelika, aki kolléganőjével együtt kifejezetten e magyar óvodai osztály miatt helyeztette át magát ebbe az óvodába. S most ott tartanak, hogy lassan ismét szlovákul fognak tanítani, mert nem lesz elég magyar gyerek. Pedig ennek az óvodának valóban sok előnye van. Jó helyen található: Ligetfalu szélén, közel a városközponthoz, viszonylag csendes környezetben. Autóbusszal Ligetfalu bármely pontjáról, de Pozsony más részeiről is könnyen megközelíthető. Az óvoda felszerelése korszerű, a nevelői programja pedig olyan sokrétű, amilyennel kevés hasonló intézmény dicsekedhet. Folyik itt zeneoktatás, angol, német nyelvtanítás, működik rajzkör, bábkör, a gyerekek rendszeresen járnak úszótanfolyamra, erdei óvodába. A magyar gyerekek számára még az is előny, hogy bár a foglalkozás anyanyelven folyik, játék közben a szlovák gyerekektől megtanulnak szlovákul is. Ennek ellenére mégsincs elég jelentkező a magyar osztályba. Benyian Éva óvónő a jövőért aggódik. Amikor 1990 szeptemberében a pozsonyligetfalui Šustek (volt Synek) utcai óvodában megnyílt a magyar nyelvű osztály, sokan megkönnyebbülten sóhajtottak fel: a kezdeményezők kérése meghallgatásra talált. Igaz, nem volt könnyű az indulás. Bár a szülők húsz gyerek részére kérték az osztályt, a tanévet mégis csak tizenhármán kezdték. (A többi szülő időközben meggondolta magát.) Ezek után úgy nézett ki, hogy az éppen csak megnyitott magyar osztályt fel is oszlatják, mivel nem volt meg a feltételként szabott minimális tizenöt fős létszám. Szerencsére (s tán a sajtóban beindult kampánynak köszönhetően is), akadt néhány szülő, aki megmentette a helyzetet, s gyerekét átíratta ebbe az óvodába. A létszám ezt követően stabilizálódott. A szülők nem bánták meg, hogy ezt az óvodát választották, hiszen tapasztalhatták: gyerekeik szakavatott kezekbe kerültek. - Csaknem minden nap tanultak valami új verset, mondókát, dalocskát. Angolul, németül is tanultak, aki akarta, rajzkörbe, bábkörbe járathatta gyerekét. Az igazgatónő elintézte, hogy az egyik iskola uszodáját látogathassák ingyen. Erdei óvodában „Munka" közben VAN, Kl ÁTVEGYE A HAGYOMÁNYT NÉPZENEI MUNKAKÖZÖSSÉG ALAKULT A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság szeptember 10-12-én Komáromban - Kutatás, feldolgozás, továbbéltetés címmel - nemzetközi népzenei tanácskozást rendezett, melyen részt vett Olsvai Imre, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének főmunkatársa; Kálmán Lajos, a többévtizedes hagyományokra visszatekintő kecskeméti népzenei találkozók szervezője; a marosvásárhelyi származású, de jelenleg Szombathelyen élő Szabó Csaba, zeneszerző; Barsi Ernő, nyugalmazott főiskolai tanár; a Vajdaságból Tripolszky Géza, a zentai múzeum nyugalmazott igazgatója. A kolozsvári folklórintézet tudományos kutatója, Almási István betegség miatt, sajnos, nem tudott eljönni; Árpa Istvánt, a kárpátaljai népdalgyűjtőt viszont útiokmányainak hiánya akadályozta az utazásban. A tanácskozásnak kettős célja volt. Egyrészt számba venni és összehasonlítani a népzenekutatás és -feldolgozás eddigi eredményeit, másrészt megvitatni a népzenei hagyomány egészséges továbbéltetésének problémáit. Olsvai Imre - Eredményeink, botladozásaink és teendőink a népzenei hagyomány mentésében a 20-21. század fordulóján című - gondolatébresztő előadása után a népzene és a néptánc színpadi előadása során megfigyelt torzulásokról, valamint olyan jelenségekről hangzottak el előadások, mint az énekelt többszólamúság nyomai népzenénkben vagy eltűnt felnőtt játékdalaink. Az első napon, a Komáromi Városi Művelődési Központ nagytermében színes folklórbemutatón mérhették le a tanácskozás résztvevői hagyományőrző és hagyományápoló együtteseink és szólistáink munkájának eredményeit. A martosiak a Pillikézésen kívül egy nagyon ízes népdalcsokrot énekeltek. A szímői népdalkör summás dalokat, szólistájuk, Farkas Sándorné Rózsa Erzsébet egy régi gyermekdalfüzért és dudanótákat énekelt. A nagyabonyi folklórcsoport a lucázást és a mendikálást.meg egy jó összeállítású népdalcsokrot, a gellei férfiak a hangulatos katonanótákból álló csokron kívül a csallóközi betlehemes játékot adták elő nagy sikerrel. A zséreiek az egész magyar nyelvterületen egyedülálló farsangi szokást, a sárdózást mutatták be. Tóth Istvánné kéméndi népdalokat, Holec Ilona alsóbodoki és Brath Margit gesztei hagyományőrző énekesek a Nyitra-vidék gazdag népdalkincséből adtak elő néhányat. Sorolhatnám még a hagyományápoló fiatalok produkcióit, melyek mind arról tanúskodnak, hogy van, aki átvegye a hagyományt. Az átvétel és a továbbéltetés módjával viszont elsősorban a népzenekutatással foglalkozó szakemberek hivatottak foglalkozni. Csak úgy van értelme kutatómunkájuknak, ha azt a gyakorlati életben kamatoztatni tudják. A tanácskozás harmadik napján, a szabad fórumon, olyan határozat született, miszerint a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság keretében megalakul a népzenei munkaközösség, amely felvállalja a népdalkörök, folklórcsoportok, népi hangszeres együttesek népzenei anyaggal történő ellátását, valamint szakmai, módszertani segítését. A már megalapozott népzenei adattárat kívánja tovább gazdagítani, főleg hangzó anyaggal. Népzenei publikációkkal, valamint eredeti hangzó népzenei felvételekkel szeretne segítségére lenni mindazoknak, akik ápolni kívánják e gazdag hagyományt. Ez a most létesülendő szakmai szoba a Csemadok Dunaszerdaheíyi Területi Választmányának támogatásával a közeljövőben megkezdi tevékenységét. Mindazok, akiknek nem mindegy, hogy gyermekeink és unokáink élni tudnak-e majd zenei anyanyelvünkkel, és meg akarják őrizni azt, forduljanak bizalommal eme újonnan alakult munkaközösséghez. ÁG TIBOR Van elég hely játszani, de jobb lenne, ha többen lennénk...