Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám, péntek

1993. OKTÓBER 1. . ÚJSZÓM MOZAIK TRUMAN A „GENTLEMAN" Krokodil és gorilla ábrázatú torzszülötteket emlegető csasztuskarigmusok elevenednek meg a negyvenedik életévükön túli közép-európai nemzedékek emléke­zetében Harry Truman neve hallatá­ra. Alighanem nálunk is sokak arcán a gyermek- és ifjúkor iránti nosztal­giával vegyes ironikus mosoly jelent meg, amikőt felfedezték, hogy a. Szlovák Televízió 2. csatornáján sugárzott amerikai dokumentumfil­mek sorában Harry Trumanról, az Amerikai Egyesült Államok 33. el­nökéről készült portréösszeállítás szerepel. Mi mást válthatnak ki az ötvenes évek elején nálunk „a nép alkotó részvételével" meghonosí­tott, az imperialista Trumant gúnyo­ló dalos rigmusok. Most egyik-másik néző lelke mélyén talán feltámadt a gyanú is, hogy amerikai részről ugyan kifinomultan, de egy fordított képet kap, Truman személyének fel­magasztalását. Történészek, persze, vitathatják, hogy mennyire volt ár­nyalt politikai szerepének és a hideg­háborús politikának a megítélése e filmben, mennyire volt jelen benne a mindkét nagyhatalmat terhelő fele­lősség. Nem biztos ugyanis, hogy a történelmi publicisztika mostanság igyekszik észrevenni az ilyen jellegű történelmi pártatlanság hiányát. Nos, a néző nyilván nem megfo­galmazásokon akart rágódni. Egyszerűen a* Trumant emberközel­be hozó mozzanatok iránti érdeklő­dés és kifejezett kíváncsiság kerítette hatalmába. Hisz a nagypolitika cél­zatossága éppen ezeket homályosí­totta és ferdítette el az atombomba hirosimai bevetésének szörnyű er­kölcsi és politikai felelősségét, terhét viselő Trumannal kapcsolatban az elmúlt évtizedek folyamán. Igen, mert bibliográfiák tanúsága szerint magyar, szlovák és cseh nyelven hétéves elnökségét követően sem je­lent meg érdemleges írás pályafutá­sáról. A hatvanas években megjelent visszaemlékezésének fordítását is hiába keresnénk. Csupán sűrűn kommentált részleteket közöl belőle 1968-ban a prágai tavasz idején a Mezinárodní politika című külpoli­tikai folyóirat. Az ismertetéssorozat azonban még ekkor is ugyancsak magán viselte a tömbpolitikai szem­benállás nyomait. A szóban forgó kétrészes portré­filmben korabeli dokumentumok és híradófelvételek alapján kirajzoló­dik annak a politikusnak az emberi arca is, aki bukott farmerként és tönkrement kereskedőként ötvene­dik életévéhez közel a kisemberek képviselőjeként futott be karriert. Volt érzéke ahhoz, hogy a nem túl sok szellemi adománnyal megáldott ember egyszerűségét sugalló maga­tartásával keltsen személye iránti ro­konszenvet. Talán éppen ezért mer­te megengedni magának azt, hogy az operaénekesi babérokra áhítozó lá­nya védelmére keljen egy zenei kri­tika kapcsán. Az esetről félig humo­rosan és alighanem megszépítve a filmben is szó esik. Életrajzírói szerint viszont az eset korántsem vallott finomlelkűségről. Állítólag Truman egyenesen rátelefonált az újságíróra e szavakkal: „Úgy szétve­rem a pofáját, hogy egész Washing­tonban nem győzik befoltozni." Nem tudni, valóban így történt-e. De nehéz engedni az itthoni áthallá­sok csábításának, amikor egyes poli­tikusok tájainkon is, s nemcsak lélek­ben, ugyancsak késztetéseket érez­nek a sajtó elleni hasonló kirohaná­sokra, s közben az amerikai demok­ratákkal fennálló kiváló kapcsola­taikra hivatkoznak. A demokrata párti Truman elnök­től alighanem hasznosabbakat lehet­netanUl m- KISS JÓZSEF PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI KDM MEČIAR TÁVOZÁSA AZ EGYEDÜLI MEGOLDÁS (Munkatársainktól) - A Demokrati­kus Baloldal Pártjának 28 képviselő­je van a parlamentben, ezért akkor is kénytelenek leszünk velük tárgyalni, ha csúnyákat mondanak rólunk - vá­laszolta Ján Čarnogurský elnök a Kereszténydemokrata Mozgalom tegnapi sajtóértekezletén arra a kér­désre, hajlandóak-e tárgyalni a DBP­vel azok után, hogy elnöke a volt Čarnogurský-kormánynak rótta fel az egészségügyben tapasztalható ha­nyatlást. A DBP és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom közötti, az idő előtti választásokról folytatandó tárgyalásokról Čarnogurský úgy vé­lekedett, hogy ha a két párt vezetői meg is egyeznének, az még egyálta­lán nem jelentené, hogy parlamenti klubjaikat is meg tudják majd győz­ni. A Románia és Szlovákia nemzeti­ségi politikájának összehangolásáról szóló hírekre az elnök úgy reagált, ez csak az Európa Tanácson belüli politika koordinálása lenne. Az In­diagate néven a közelmúltban kirob­bant botránnyal kapcsolatban a KDM vezetői elmondták: támogat­ni fogják az ezzel foglalkozó parla­menti bizottság megalakítását. Vla­dimír Mečiar kormányfő vasárnapi televíziós beszédére utalva Čarno­gurský úgy nyilatkozott, hogy a kor­mányfő elleni bizalmatlansági indít­vány felvetése nemcsak spekuláció, ellenkezőleg, a KDM egyedül a mi­niszterelnök távozásában látja a je­lenlegi helyzet megoldását. A ke­reszténydemokrata vezetők szerint a kormányfő rendszeres televíziós beszédében egyoldalúan tájékoztat, ezért az ellenzék számára követelik a tévében való szereplési lehető­séget. MPP: KÉSZÜLNEK AZ IDŐ ELŐTTI VÁLASZTÁSOKRA - Üdvözöljük a Demokratikus Balol­dal Pártjának az idő előtti választá­sokra irányuló kezdeményezését, a Magyar Polgári Párt már legalább fél éve készül ezekre a választásokra -jelentette ki A. Nagy László elnök a párt tegnapi sajtóértekezletén. El­mondta: az MPP novemberben sorra kerülő programjával is erre készül­nek, de szerinte hamarább,mint egy éven belül nem kerülne sor választá­sokra. Arra az újságírói kérdésre, hogy az esetleges választások szem­pontjából milyen az MPP kapcsolata a többi magyar párttal, A. Nagy László kijelentette, hogy ők tovább­ra is nyitottak a többiekkel szemben, az MKDM-mel kielégítőek és az Együttéléssel is pozitív irányba fej­lődnek kapcsolataik. A pártelnök el­mondta, hogy ha a szlovák politikai erők demokratikus szárnyán nem következnek be jelentős változások, akkor az MPP a magyar pártokkal való koalícióra hajlana, de kész egyedül is indulni a választásokon. (gaál) KIEBRUDALANDÓ VÁLLALKOZÓK SZNP INKÁBB KOALÍCIÓS KORMÁNYT -A Szlovák Nemzeti Párt elvben nem fél az idő előtti választásoktól, de pillanatnyilag bel- és külpolitikai szempontból is károsnak tartaná, - jelentette ki Anton Hrnko, a párt alelnöke az SZNP tegnapi sajtóérte­kezletén. Hrnko alig burkoltan fejezte ki azt a félelmét, hogy a litvániai és a lengyelországi választások után Szlovákiában is a baloldal győzne, mégpedig esetleg azt megelőzően, hogy a magyarországi parlamenti választások eredményei ismertté válnának. - A baloldal szlovákiai választási győzelmét ilyen körülmé­nyek között Szlovákia ellen lehetne felhasználni a nemzetközi politiká­ban - állapította meg az SZNP alel­nöke, aki ugyanakkor azt is elmond­ta, hogy belpolitikai téren inkább egy koalíciós kormány létrehozására kellene törekedni, ám ez bizonyos parlamenten kívüli, illetve szemé­lyes ellentétek miatt nehezen való­sítható meg. Az Indiagate-tel kapcsolatban a Szlovák Nemzeti Párt nézete az, hogy elsősorban a kormány érdeké­ben állna az ügy mihamarábbi ki­vizsgálása - akár egy parlamenti bizottság bevonásával is. F. M. (Folytatás az 1. oldalról) hagyta magát és arra hivatkoz­va, hogy a velük kötött bérleti szerződés felmondhatatlan, megtagadta az utasítás végrehaj­tását. Ezt látva az állami hivatal közölte velük, hogy milyen új számlára utalják át a bérleti díjat és békén hagyta őket. A tűzszünet Marián Vankó­nak, a számvevőszék elnökének kinevezése után ért véget; szep­tember 20-án ugyanis állami és közérdekre hivatkozva felszólí­totta a bérlőket, hogy tíz napon belül távozzanak, négy nap múl­va pedig megtiltotta, hogy az épület előtt parkoljanak, illetve utasította őket, hogy ügyfeleiket csak a porta melletti apró helyi­ségben fogadhatják. A számvevőszékkel hadakozó kilenc, főként külkereskedelem­mel és számítógép-szoftverekkel foglalkozó magánvállalat veze­tői szerdán kétségbeesésükben a sajtóhoz fordultak. Elmondták, hogy a velük szemben foganato­sított intézkedések gyakorlatilag lehetetlenné teszik számukra a normális üzletmenetet. Eköz­ben több jogász is biztosította őket afelől, hogy bérleti szerző­déseik továbbra is érvényesek és nem értik, hogy ha a többi köz­MOHI AZ UTOLSO MOHIKÁN? (Munkatársunktól) Vágbesz.terce ad otthont a haza' ipari engergetikusok 23. konferenciájának. A Vág-parti város október 6-7-én látja vendégül a mintegy 200 szakembert. A konferencia két fő területre össz­pontosít: a kormány energiapoliti­kájának ismertetésére és az energia­szektor legújabb tudományos-tech­nikai eredményeire. A gazdasági mi­nisztérium képviselői szerint növe­kedni fog a gáz szerepe a felhaszná­lásban; jelenleg 6 milliárd köbméter a fogyasztás, ami 2005-re 11 milliárd köbméternyire növekedik. Ellenben a szénfogyasztás visszaszorításával számolnak, a jelenlegi 11 millió ton­na 2000-ig 5,5-6,5 millióra csökken. A mohi atomerőmű befejezése után a koncepció belátható időn belül nem számol újabb atomerőmű felé­pítésével. (só) III. 0SZI SZÍNHÁZI NAPOK - LOSONC Sok tekintetben rendhagyónak tekinthető az október 2-ától 10-éig megvaló­suló III. Öszi Színházi Napok rendezvénysorozata Losoncon. A Kármán József Színkör, a Csemadok és a város, valamint a régió kulturális intézmé­nyei fogtak össze, hogy megvalósuljon egy kisebb színházi fesztivál. Október 2-án a partizánskéi színjátszók nyitják meg a rendezvényt, de egy nappal később már dixiland-est lesz, s október 4-én a losonci szlovák színjátszók mutatkoznak be. Hallgathatnak népdalokat is, és megismerkedhetnek Gyet­vai Zoltán performance-jával. Fellépnek Losoncon a füleki gyermekszínját­szók, és láthatnak kabarét a Gyöngyösi Játékszín előadásában. A hetet október 10-én a losonci amatőr színészek jelmezes felvonulása, dixiland­koncert és a Kármán József Színkör jubileumi műsora zárja, amellyel az együttes megalakulásának 5. évfordulóját ünneplik. -d­AHOGY ÉN LÁTOM E zernyi lélektani, gazdásági és szakmai oka van annak, hogy több mint négy évtizedes más irányú fejlődés után nem lehet oda „vissza­transzformálni" a dél-szlovákiai falut, ahol 1945 előtt volt. Nem is akarja senki. Termelési és gazdasági szempontból sem lenne tanácsos, de a falusi lakosság körében sem lett volna meg hozzá az akarat. E téren teljes volt az egyetértés a falvak lakói, tehát a közvetlenül érintettek és a törvényhozók, illetve a végrehajtó hatalom között. A parlament elfogadta a szövetkezetát­alakítási jogszabályokat, amelyekkel egyet lehe­tett érteni. Azoknak is, akikben volt hajlam földjeik visszavételére, azoknak is, akiknek az volt az érdeke, hogy megmaradjon a közös gaz­dálkodási forma. Ma, idestova négy esztendővel a rendszer összeomlása után nagyítóval kell keresni azokat a falusi embereket, akik elégedettek a helyzetük­kel. A magángazdákat éppen úgy szorongatja a pénz- és eszközhiány, mint a szövetkezeteket. Azzal ugyan mindenki számolt, hogy konfliktu­sok nélkül nem mehet végbe az átrendeződés, arra viszont még a legrosszabb álmában sem gondolt senki, hogy ennyire lerongyolódik a falu. Méltán elmondhatjuk, hogy jó törvényt alkottak Prágában, a végrehajtás során azonban rossz megoldások születtek, és ebben valószínűleg fő­szerepet játszott, hogy nincs aki ellenőrizze, ha kell a törvény igénybevételével kikényszerítse a helyes végrehajtást. A falu rohamléptekkel halad a teljes elszegé­nyedés felé. Elméletben, persze, a helyszínen, a falunak is tott bérmunkássá degradálódtak a mezőgazdaság­ban dolgozók, a törvényhozásban pedig azért, mert a főképp politikai csatározásokkal, alpári hatalmi vetélkedéssel foglalkozó képviselők többségének a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy szétnézzenek a falvakban, hogy szemügyre vegyék, nem szorul-e korrekcióra a szövetkezet­átalakítás menetrendje. Az iparban itt-ott még elő­előfordul, hogy nagy privatizációs visszaéléseket megpróbálnak a hatóságok leleplezni, és erről néha-néha még tudósítanak is az újságok, a mező­gazdasági visszaélésekhez azonban úgyszólván senki sem nyúl hozzá. Pedig ezek - az ágazat sajátosságaiból adódóan - ott játszódnak le a la­kosság szeme láttára. A bérmunkássá lefokozott szövetkezeti „tulajdonos" ma jobban ki van szol­gáltatva vezetőjének, mint valaha. Régebben ugyanis nem fenyegette őt a munkanélküliség réme. Ma állandóan ott függ fölötte Damoklesz kardjaként. Aki nem bólogat, az könnyen az utcára kerül, egyik napról a másikra. Mint ahogy az is így jár, aki (fehér holló az ilyen) netán odáig merészkedik, hogy még a könyvelésbe is bele akar tekinteni. Ilyen körülmények között azután folyik a fél­kéz kalmárkodás. Folyik a részlegek bérbeadása, természetesen sógor-komaság és urambátyámko­dás alapján. Senki sem tudja ellenőrizni, hogy az elnök mennyi jutalékot kap, de azt sem, hogy milyen haszna származik a tranzakcióból a szö­vetkezetnek. Senki sem tudja bebizonyítqpi (pe­dig mindenki tud róla), hogy a magángazdálko­dásra vállalkozó földtulajdonostól milyen összegű sápot követel (és kap) a szövetkezeti vezető egy kis hajlandóságért, meg azért, hogy a kivett földdel használható gépet is kapjon a magán­gazda. Tucatnyi panaszlevél érkezik a dél-szlovákiai falvakból az újságíró asztalára, és valamennyinek van egy közös vonása: a levélírók félnek a szö­vetkezeti vezetőktől. Félnek, hogy megtudja: panasztételre merészkedtek. Tisztában vannak vele, hogy ha kenyértörésre kerül a sor, ők húzzák a rövidebbet, noha a törvény értelmében nekik lenne igazuk. P arlamenti képviselőink szívesen tetszelegnek az igazságtevők szerepében. A magyarok is. Szívesen fel-felszólalnak a parlamentben. Néha egy-egy törvényjavaslatot is benyújtanak. És in­terpellálnak. De vajon hány olyan kezdeménye­zést tettek eddig amely nemcsak - hogy úgy mondjam - szellemi értékeket érint, hanem olyan dolgokat is, amelyek kézzelfoghatók? Amelyek befolyásolják a dél-szlovákiaiak életének anyagi feltételeit. A legközelebbi választásokon az ál­lampolgár majd megvonja a képviselők ilyen irányú működésének mérlegét. És benyújtja a számlát. TÓTH MIHÁLY ELÁRVULT FALU megvan az átalakulási folyamat ellenőrzésének lehetősége, és nyilván a törvényhozó szerven belül is megvannak azok a munkahelyek, ame­lyeknek gondoskodniuk kellene az igazságtalan­ságok korrigálásáról. Mindkét szinten teljesen csődöt mondtak az ellenőrzési mechanizmusok. Falun azért, mert a szocializmusban kiszolgálta­ponti hivatal tud olyan épület­ben dolgozni, ahol más cégek is léteznek, milyen államérdek miatt nem képes erre a számve­vőszék. Ők egyébként hajlandók lennének távozni, de egyelőre nem találtak újabb helyet ma­guknak. A kormányhivatal ugyan felkínált számukra két cserelehetőséget, de mindkét épület olyan volt, hogy képtele­nek lettek volna bennük megfe­lelő színvonalon dolgozni. Elő­ször ugyanis lengyel építőmun­kások által hátrahagyott Unimo­bódékat mutattak nekik, azután pedig a tönkrement Avex üresen álló gyártócsarnokaiba vezették őket. Most csak azt kérik a hatal­masoktól, hogy addig hagyják őket békén, amíg sikerül új he­lyet találniuk maguknak. Ők ugyanis tavaly összesen több mint húszmillió korona adót fi­zettek be a költségvetésbe, nagy részük hazai termékek exportjá­val foglalkozik és ha helyhiány miatt hetekre fel kell függeszte­niük tevékenységüket, elvesztik partnereiket, vagyis tönkremen­nek. Ezért nem értik Marián Vanko kérlelhetetlenségét és ezért nem maradt más lehetősé­gük, mint hogy a sajtótól kérje­nek segítséget. -tl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom