Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám, péntek

5 PUBLICISZTIKA 1993. OKTÓBER 1. FŐHAJTÁS MARGONYÁN DESSEWFFY ARISZTID ARADI VÉRTANÚ SÍRJÁNÁL ... Szombat volt, október hatodika, borongós őszi nap. Az aradi várból tompa dobpergés hallatszik. Öt óra reggel. A ködből kipislognak a tüzérek égő kanóczai, kik a bástyákon állnak ágyúik mellett. Hűvös szél fut át a letarolt bojtorjános pusztaságon. A várfal ablakai ostobán merednek a sötétbe. Fél hat órakor megjelen a VI. kapunál Uthyka Antal főporkoláb, nyomában négy honvédtábornok, Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Dessewffy Aristid és Schweidel József. Mindeniket egy pap vezeti karján. A szomorú menet lekanyarodik a jobboldali első sánczba. Ott megállapodnak... Egy nemzet vértanúi ők... Zinner hadbíró felolvassa az ítéletet... Kiss Ernő szomorúan felsóhajt: — Szegény hazám! Vége mindennek. Isten büntesse meg hóhérainkat. Dessewffy könnyes szemmel bízza a gyóntatójára nejéhez írt utolsó levelét... Elhangzik a parancsszó... A sorból kiválik tizenkét katona, hármával szembe állnak a hősökkelr A parancsnok kardja int. Egyszerre dördül el tizenkét lövés... „Elvégeztetett..." - olvasható a szabadságharcról ötven évvel később Jókai Mór, Bródy Sándor és Rákosi Viktor szerkesztésében kiadott Ezernyolcszáznegyvennyolc című vaskos emlékkönyvben. A Kassához közeli Csákányban 1802-ben született Dessewffy Arisztid középbirtokos nemes egyike volt az 1848/49-es magyar szabadságharc tizenhárom aradi vértanújának. A nemzet függetlenségéért vívott küzdelem őt is csatatérre vitte. A Sáros vármegyei lovas nemzetőrséget szervezte és annak élén harcolt Tárcáinál a Schlick vezette császári sereg ellen. A krónikák szerint később a honvédségbe osztották be, és mint önálló lovassági parancsnok Bicskénél, Isaszegnél, Vácnál, valamint Nagysallónál hősiesen viselkedett - az ellenséget mindig megkergette. Az 1849. augusztus 9-i, rosszul végződött temesvári csata után a hadosztályból megmaradt csapatokat török területre akarta átvezetni, de rábeszélésre Karánsebesnél letette a fegyvert. Állítólag azért is cselekedett így, mert Lichtenstein Ferenc herceg, osztrák altábornagy kegyelmet ígért neki. Az Megünnepeljük március 15-ét, megemlékezünk egy-egy csatáról, a világosi fegyverletételről, s az aradi véres nap évfordulóján fejet hajtunk a kivégzett tábornokok és a többi szabadságharcos emléke előtt. A kegyeleti megemlékezéskor általában nemcsak az aradi emlékműhöz visznek koszorút a tisztelgők... Hogy a Bártfához közeli Margonyán a múltban - legalábbis tíz-húsz évvel ezelőtt - kik és mennyien koszorúztak ebből az alkalomból, arról nincs tudomásom, s gondolom, a közvélemény is keveset tud, keveset hallott. Lehet azért, mert akkor a méltó megemlékezés elmaradt... Tény azonban, hogy 1988ban a múlttisztelő kassaiak egy csoportja is ,,felfedezete" e helyet. Azóta a Hernád-parti város és környéke Csemadok-tagjainak, valamint a Kassai Magyarok Baráti Társaságának hol néAz „alsó" Dessewffyek kúriáját nem tette földdel egyenlővé az utóbbi másfél évszázad. A közelmúltban felújította a község. (A szerző felvételei) aradi vérbíróság azonban mégis halálra ítélte. Csak annyit tett meg Haynau, hogy a kötélhalálról szóló ítéletet golyó általira változtatta... A szabadságharc krónikáját úgy-ahogy ismeri az utókor. pesebb,hol szerényebb létszámú serege rendszeresen ellátogat oda, s Magyarország itteni külképviseleti szerveinek tagjaival, valamint a Magyarországról érkező tisztelgőkkel és a helyi önkormányzat képviselőivel egyszerre elhelyezi ott koszorúját. A Toplya folyó keskeny völgyében fekvő falunak ma közel 900 lakosa van. Azaz, kétszer annyi, mint a század elején volt. Hogy mennyien lakhatták másfél évszázaddal ezelőtt, arra nem bukkantam rá a községi krónika böngészése közben. Lehet, azért nem, mert a romániai Mecreából (Arad megye) oda települt Karol Žilinský evangélikus lelkész 1937-ben olyan terjedelmesen kezdte azt vezetni, hogy tüzetesebb tanulmányozásához nem elég egy hírlapíró ideje. Talán majd legközelebb... Az viszont kiderült a sorrengetegből, hogy a régi dokumentumokban Margunának is nevezett településen a múlt század elején két Dessewffy nevű földbirtokos család élt. Az írás szerint az egyik az alsó kastélyban lakott, s az nem sokat törődött a haza ügyeivel, hanem jóformán csak a gazdálkodással. A felső kúria tulajdonosát, Dessewffy Gáspárt a honi politikai dolgok is érdekelték. A szlovák nyelvű krónika írója Dessewffy Gáspár Arisztid fiának az életútját is felvázolja, igaz, helyi szájhagyomány és a korabeli könyvek alapján. Megemlíti azt is, hogy 1848-ban földesuraik oldalán több margonyai lakos is harcolt, majd a szabadságharc bukása után sok helyi ember az Alföldre vándorolt, munka után. Ezzel kapcsolatos adatokat, neveket nem közöl. Szép helyen állt a „felső", Dessewffyék kúriája, állapítottam meg, miután Gál Sándor íróval és Alžbeta Čvecová polgármesterrel a múlt század elején épült evangélikus templom mellett fölbaktattunk a keleti völgyoldalra. Az erdő alatti terasz-tisztásról mint a kézben tartott krónika lapja, olyan áttekinthetően tárul a nézelődő elé a kies táj. Jól követhető a délnek igyekvő folyó, a burgonyaszedők aznapi zsákteljesítménye, a sétáló óvodások óvatos átkelése az úttesten ... A templomtoronnyal azonos magasságban levő tisztáson nyoma sincs a voll rangos épületnek. Eltüntette onnan az idő foga... Helyén most egy szerény kinézetű erdészlakféle őrködik a falu fölött. A vadásztársulat székháza. Innen a Dubina tetőre kapaszkodó agyagos-homokos mélyúton mintegy száz méternyit araszolgatva érünk a Dessewffy család kriptájához. Az erdő fáinak már ritkuló lombja is szinte teljesen eltakarja, elrejti a külvilág elől a csendes, a helyi köztemetőtől távol eső nyughelyet. Az 1850-ben épített, s azóta már többször is renovált sírbolt falán az aradi vértanú kőbe vésett arcképmása, s egy kétnyelvű emléktábla. Alatta fenyőtobozkoszorú. A vasajtót zár, illetve lakat helyett már évek óta ráhegesztett varratsorok rögzítik. - Ezt a megoldást választottuk... így a kíváncsi erdőjárók sem juthatnak be, nem úgy, mint korábban... Az ide vezető ösvénnyel is illene már valamit csinálni, mondjuk kikövezni, mert esős napokon, esős őszön körülményes ide feljönni... Csakhát nincs rá pénze a falunak. Persze, nemcsak erre, másra sem igen jut... - ismerte be kicsit restellkedve a polgármesAz erdő fáinak árnyékában pihen a Dessewffy család ter. - Ettől eltekintve a falu lakossága tiszteletben tartja e helyet - folytatja. - Olykorolykor feljönnek ide az idősebbek, de nem egyszer az iskolások is a tanítójukkal, s virágot helyeznek el a sírbolt falánál. Hogy lesz-e a községnek pénze valamikor az említett erdeimezei út alsó szakaszának rendbe tételére vagy az ösvény kikövezésére? Alžbeta Švecová szerint a közeljövőben aligha. — Gazdaságilag gyengén állunk mostanában. Az egyetlen helyi termelő üzem, a mezőgazdasági szövetkezet csak küszködik, a bárt fai és giralti gyárakban nagy a létszámcsökkentés, magáncégek pedig itt helyben alig-alig alakulnak. A falunkban több mint hatvanan munkanélküliek. Ugyanakkor nincs vezetékes ivóvíz, jó lenne bevezetni a földgázt is... Szűkösen élünk, de azért a tiszteletadás nem maradhat el. A közelgő koszorúzásra ismét számos vendég jelezte érkezését, s természetesen a faluközösség képviselői is elhelyezik a kripta falához a megemlékezés virágait - jegyezte meg körutunk végén a polgármester. Azt már e sorok írója teszi hozzá, hogy a „közelgő koszorúzás" október harmadikán, azaz a hónap első vasárnapján lesz, s a Csemadok kassai szervezete a magyar politikai mozgalmakkal és pártokkal együttműködve ebből az alkalomból autóbusz-kirándulást szervez Margonyára. GAZDAG JÓZSEF LAKÓ - HÁZ - ÜGY T. B.: Nemrég egy sokszorosított nyomtatványt kaptam,melyben felszólítanak: nyilatkozzak kötelező érvénnyel, meg akarom-e vásárolni a bérlakásomat, illetve írásban terjesszek elő kérvényt záros határidőn belül. Én elvben meg szeretném venni a lakást, de hát ugye, nem bármi áron. Mielőtt elkötelezem magam a megvétel mellett, legalább az árat szeretném tudni. Másrészt attól tartok, ha nem küldöm be a kérvényemet, később nem lesznek hajlandóak a lakást eladni. Kérhetnek tőlem ilyen kötelező érvényű írásbeli nyilatkozatot? A lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról szóló törvény erről nem rendelkezik, s ezért a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell figyelembe venni. A Polgári Törvénykönyv 43a paragrafusa a szerződéskötésre irányuló javaslatról, az 50a paragrafusa pedig az előszerződésről rendelkezik. Úgy a szerződéskötésre irányuló javaslatnak (vagy nevezhetjük akár kérelemnek is), mint az előszerződésnek is tartalmaznia kellene a szerződés legfontosabb elemeit. Márpedig a lakásvásárlásról szóló szerződés egyik legfontosabb eleme éppen az ár, amelyet a lakások és nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról szóló törvény 17. §-ának első bekezdése szerint „a felek megállapodással határoznak meg". Ezt a megállapodás Szerinti árat nem lehet a törvény által meghatározott maximális árral helyettesíteni. Az írásbeli kérvény előterjesztése tehát nem kötelezheti a lakás megvételére, a vételár kifizetésére, mert nem tekinthető bírósági úton perelhető kötelezettségvállalásnak. (fekete) THEATRUM URBISI. JEGYZETEK A NYITRAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL MARGÓJÁRA Maga az a tény, hogy a ma uralkodó gazdasági és társadalmi viszonyok között egy város minden tekintetben felvállalja az ott üzemelő repertoárszínház alkotógárdájától egy nagyméretű fesztivál megrendezésére kiinduló kezdeményezéseket, mint amilyen a Divadelná Nitra '93, többet jelent, mint maga az anyagi támogatás. Elsősorban a gazdasági központként és diákvárosként ismert Nyitra kulturális és művészeti életében jelenthet legalább annyira biztos pontot, mint a rendszeresen megrendezésre kerülő mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi kiállítások. De nemcsak ez, hanem építészeti adottságai, történelmi levegője és játszóhelyei is segítik az idén másodszor sorra került fesztivál meggyökereztetését. Ezek a lehetőségek szülhették a rendezvény nevéhez csatlakoztatott „Perspektívák/Perspektívák?" ellentétpárként is értelmezhető alcímet. Az ebben felismerhető bizonytalanság minden tekintetben jelzi a fesztiválon bemutatott előadásokat Nemcsak a három főműsorban látott produkciók esztétikai irányultságait, hanem azok sajátosságait, színházművészeti értékeit, konzervatizmusait vagy éppen avantgárd útkereséseit, felszabadító színpadi csodáit vagy éppen elszomorító tévedéseit, s nem utolsósorban a sajnálatosan ritka profizmust, és az ennél gyakoribb szakmai felületességeket. Méltán jegyezte meg az egyik cseh vendég a látott előadásokkal kapcsolatosan, hogy igen kevés volt az elemi dolgok tekinteteben prolinak tekinthető előadás. Nem mintha a részt vevő társulatok között többségben lettek volna a státusukat tekintve amatőr társulatok, a cseh szakember megállapításával szinte minden tekintetben egyet lehet érteni. Külföldről érkezettek közül két kőszínházi társulaton kívül (a prágai Divadlo na zábradlí és a krakkói Stary Teatr) a művészet profizmusának mércéjét a pozsonyi Divadlo Astorka ütötte meg. Hozzá kell tennem, hogy az általam látott előadások többsége meghatározhatatlan gondolatiságot követve, legtöbbször csak az esetlenre sikeredett formai eredetiségével hívta fel magára a figyelmet. Talán ezért támadtak olyan gondolataim, hogy valamiről mindig lemaradtam, hiszen sem szellemi, sem fizikai állóképességgel nem lehetett minden mozzanatában figyelemmel kísérni a fesztivált. Ha valami, akkor ez volt a gyakorlatilag öt és fél napon át tartó fesztivál rendezőinek egyetlen „amatőrizmusa". Mivel ez a fesztivál sem akart más lenni, mint a hivatásos és az állami színházi struktúrán kívül eső (magán és öntevékeny) színházak szakmai megmérettetésének helye, igazából a megnézendő és szellemileg megemésztendő produktumok mennyisége teszi vitathatóvá ennek a szándéknak a megvalósulását. Egy fesztiválműsor, egy ún. off-program (avantgárd és posztmodern kezdeményezések) és egy utcaszínházi jellegű (városi komédia, performance stb.) aktivitásokat felvonultató sorozat alkotta a rendezvény három tartópillérét. Aki ebből mindent látott, az vagy álmatlanságban, vagy nagyotmondásban szenved. DUSZA ISTVÁN