Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-26 / 250. szám, kedd

PUBLICISZTIKA IÚJSZÓ­1993. OKTÓBER 26. EGY PANASZ NYOMÁBAN • KINEK VAN IGAZA LÉVÁN? AZ ÉPÜLETEN DOLGOZNAK! A lakás - alapvető létszükséglet. Hogy ez mennyire így van, azt sokan csak mostanában kezdik tudatosítani, amikor már korántsem olyan egyszerű lakáshoz jutni, mint pár évvel ezelőtt. Ám lassan a már meglevő lakást megtartani is gondot jelent. Erről szól az alábbi történet. 1991 őszérn a lévai lakásszövet­kezet felszólította a Poľná (Me­ző utca) 3-10-es számú bérház lakóit, hogy költözzenek ki, mi­vel az épület nagyjavítást kap. Az ok: a ház statikája annyira meggyengült, hogy életveszé­lyessé vált az ott lakók számára. Negyven családot érintett a do­log, köztük sok idős embert, akiknek harminc év után kellett elhagyniuk otthonukat. Hiába kaptak újabb, összkomfortosabb lakást, nem tudták megszokni és türelmetlenül várták, mikor köl­tözhetnek vissza a megszokott falak közé. Két év elteltével azonban még mindig csak várnak. - Azt ígérték, hogy egy éven belül visszaköltözhetünk. Ehe­lyett még mindig csak hiteget­nek. Nem is csoda, hiszen egy évig alig dolgoztak az épületen - kezdi panaszát Nemcsok Júlia. Az idős hölgy csak bot segítsé­gével tud járni, mégis naponta eljárt megnézni, mire haladtak a munkások. - Valójában csak most, már­ciusban kezdtek hozzá a javítás­hoz - folytatja Nemcsokné. Mindent szétvertek azzal, hogy a falakat fogják megerősí­teni. Közben tönkretelték a par­kettámat, leverték az ajtókat, a frissen festett falakat fehérre mázolták, de úgy, hogy az hol sárga, hol rózsaszín. Azt állítják, hogy ez higiéniai festés. A jó öntvényradiátorokat pléhradiá­torokra cserélték, merthogy, ál­lítólag, szét voltak fagyva. Pedig dehogy voltak! Egyszerűen el­vitték, ahogy elvitték a csapo­kat, ajtózárakat is. A balkonokat bezzeg nem javították meg, arra állítólag nincs pénz. ígérték, hogy a fürdőszoba falait is téglá­ból rakják fel, de úgy hagyták, ahogy volt, merthogy arra sincs pénz. Új konyhaszekrényeket ígértek, néhányan kaptak is, de a többség nem. Nincs rá pénz. Csak azt nem tudom, hová tette a lakásszövetkezet az államtól kapott 3 200 000 koronát és az épület javítási alapján levő 150 000 koronát? Nemcsok néninek az az érzé­se, hogy a lakásszövetkezet arra akarja őket kényszeríteni, mondjanak le a lakásukról. A szövetkezet már fel is ajánlot­ta a lakóknak: akik leadják a la­kást, megkapják a hitelből fenn­maradó pénzt és maradhatnak az állami lakásban. - Hogy adnám le? — méltat­lankodik az idős hölgy. - Nem azért fizettem harminc éven ke­resztül, hogy mikor már jogilag is enyém lehetne a háromszobás lakás, átadjam a szövetkezetnek - és az jó pénzen továbbadja... Vrzál Etelka viszont elfogadta a szövetkezet ajánlatát. Mint mondja, ő annak örül a legjob­ban, hogy végre elkerülhetett a házból, ahol a negyedik emele­ti lakásuk folyton beázott. Most elégedett az új lakással és sajnál­ja azokat, akikre a visszaköltö­zés után majd még ren­geteg munka, kiadás vár. - Igen, újra kell fes­tetni az egész lakást, az ajtókat, ablakokat, új konyhaszekrényt, gáztűzhelyet kell ven­ni. Hogy telik majd mindenre a 2700 koro­nás nyugdíjamból? - kérdi elkeseredetten Nemcsok néni. A költözéssel azon­ban még így is várnia kell, hiszen a lakások átadása egyelőre hú­zódik. Meddig? - tet­tük fel a kérdést Štefan Halasinak, a Lévai Já­rási Lakásszövetkezet igazgatójának. - Már beköltözhet­tek volna, ha a Járási Közegészségügyi Állo­más nem akadékoskodott volna annyit: azt találták ki, hogy a konyhákban ki kell cserélni a PVC padlóburkolatot és gázel­szívókat kell felszerelni. Egyrészt ez időbe kerül, más­részt olyan újabb kiadásokat je­lent, amelyekkel nem számol­tunk. Ez a ház már életveszélyes állapotban volt. Sürgősen meg kellett erősíteni a gázbeton fala­kat, különben nem bírták volna tovább megtartani a négy emele­tet. Erre kaptuk a 3 200 000 ko­ronát. No és a tető megjavításá­ra, a vízvezeték, a villanyveze­tékek, a szennyvízelvezető ki­cserélésére, a vízórák felszerelé­sére. A javítási alapon is volt némi pénz. Viszont új konyha­szekrényeket is vettünk; igaz, csak húszat, mert többre már nem futotta. Az emberek azt szeretnék, ha mindent kicserél­nénk, de hogy miből, arra nem gondolnak. A gáz bevezetésére is úgy spóroltuk össze a pénzt. Mi segíteni akartunk, ám köny­nyen lehet, hogy végül ezt is a szövetkezeti tagoknak kell megfizetniük, ahogy az új padló­gumikat és elszívókat is. Mert már így is több mint 30 000 korona adósság terheli e ház javítási alapját. Halasi úr szerint a közegész­ségügyi állomás fölöslegesen késlelteti a lakásátadást, újabb fölösleges kiadásokkal terheli meg a lakásszövetkezetet és fő­leg a lakókat. - Az a helyzet, hogy a kör­nyezetvédelmi hivatal csak a hi­giéniai állomás véleménye alap­ján adja ki az épületátadási vég­zést - mondja Péter József, a közegészségügyiek egyik ille­tékese. - A lakásszövetkezet jú­Most kezdhetem elölről... (Méry Gábor felvétele) gyott a pénz; különben sem költ­hetnek olyasmire, ami nem volt tervben, amikor az állami hoz­zájárulást kapták. Mert ugye mi lesz, ha jön egy ellenőrzés? De vajon hová lett a közel 3,5 millió korona? A válasz: ott van az épület­ben. A falak megerősítése állító­lag 1 200 000 koronába került. Hogy a Comex nevű cég milyen munkát végzett, az majd csak később derül ki. (Az egyik lakó máris azt tapasztalta, hogy mi­után kifestette lakását, a falról egy darabon leesett a vakolat!) A lakásszövetkezet elnökének helyettese sem nyilatkozott elé­gedetten a cégről. Például azért, mert a munkák során több min­den eltűnt a lakásokból. Termé­szetesen, a hiányt pótoltatták a céggel. És hogy a lakók még­sem elégedettek? - Nem lehet úgy dolgozni, hogy semmi se rongálódjon meg, semmi ne koszolódjon be - men­tegetőzik Halasi úr. - Kisebb károsodásokon kívül mi ugyan­olyan állapotban adjuk át a laká­sokat, mint amilyenben átvettük azokat. Igen ám, csakhogy ma már nehéz bizonyítani, milyen volt a lakások állapota két évvel ko­rábban! Mást állítanak a lakók és mást a lakásszövetkezet. Annyi viszont biztos, hogy ez a szaná­lás, a bosszúságon kívül, jókora többletköltséget is jelent majd a lakóknak. - Tudjuk, igazságtalan ez ve­lük szemben, de erről nem mi tehetünk, így alakult a helyzet. Ki gondolta harminc évvel ez­előtt, hogy a gázbetonelemekből épült házakban ilyen költséges felújításokra lesz szükség? Ki gondolta, hogy az állam segítsé­gére sem számíthatunk többé? A lakásszövetkezet elnöke egyébként jobbnak látná, ha az épület egykori lakói ott marad­nának az új lakásokban. A szö­vetkezet ugyanis, az így üresen maradó lakásokba, beköltöztet­hetné a szomszédos utcában le­vő hasonló tömbház lakóit, ahol ugyanazon okokból szintén sür­gősen el kell végezni a szanálást. - Akik akarnak, természete­sen visszaköltözhetnek a laká­saikba, de számolniuk kell azzal, hogy bizonyos pluszkidásokat meg kell téríteniük... A legszomorúbb az egészben az, hogy éppen a lakásszövetke­zet legrégibb tagjai kerültek eb­be a helyzetbe. Idős, nyugdíjas emberek, akiknek szociális helyzete nehezen bírja el a na­gyobb kiadásokat. Egy azonban biztos: a lakás­szövetkezet semmit sem veszí­tett ... S. FORGON SZILVIA LAKÚ - HÁZ - ÜGY L. L.: A szövetkezeti lakások árával kapcsolatban már többször is találkoztam azzal, hogy ha a tulajdonomba átruházzák az általam lakott szövetkezeti lakást, nincs jogom a szövetkezeti tagrész visszafizetéséhez. Pontosan miről van szó? A lakásszövetkezetek tagjai kü­lönféle jogcímeken fizettek kü­lönféle összegeket a szövetke­zetnek. Először a tagfelvételi dí­jat kellett befizetni (ez például a nyolcvanas években 200 koro­na volt). Aztán a tagsági alapbe­tétet kellett befizetniük, mégpe­dig háromezer koronát. Végül pedig, még mielőtt a lakásba beköltözhettek volna a lakás nagyságától függően fizettek tíz-, húsz- vagy harmincezer ko­ronát. A szövetkezeti tagrész az említett háromezer korona, illet­ve a további néhány tízezer ko­rona együtt. Mindez valamiféle pénzbeli, esetleg másfajta hoz­zájárálás volt a lakás felépítésé­nek költségeihez (gyakorlatilag tehát nem a lakás árát fejezte ki). A költségek további részét a lakásszövetkezetek beruházási hitelből fedezték, amelyet a la­kók később a lakbérrel együtt törlesztettek. Éppen ezért azok a lakásszövetkezeti tagok, akik­nek tulajdonába a szövetkezet átruházza az általuk bérelt la­kást csak ennek a beruházási hitelnek a lakásukra eső még le nem törlesztett részét kötelesek megtéríteni. A lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdoná­ról szóló törvény 17. §-ának ötö­dik bekezdésében pedig azért volt szükséges kimondani, hogy az említett esetben a szövetke­zet tagja elveszti a szövetkezeti tagrész visszatérítéséhez való jo­gi igényét, mert az általános sza­bályok szerint erre igénye kelet­kezett, iia a szövetkezeti tagsaga megszűnt, miközben a korábbi rendelkezések nem számoltak azzal a lehetőséggel, hogy vala­kinek a lakásszövetkezeti tagsá­ga azáltal szűnik meg, hogy meg­vásárolja a szövetkezettől, szö­vetkezeti tagként bérelt lakását. F. I.: Még tavaly nyáron kérelmeztük, hogy a szövetkezeti lakásun­kat a nevünkre írják át. Azóta semmi sem történt. Meddig halogat­hatják ezt az átírást? A lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról szóló 182/1993. Tt. számú törvény 29. §-ának első bekezdése szerint, ha a szövetkezeti lakás bérlője a transzformációs törvény (az 1992. évi 42. számú törvény) alapján kérelmezte a lakásszö­vetkezettől a lakás tulajdonának átruházását, a lakásszövetkezet a törvény hatálybalépésének napjától (1993. szeptember else­jétől) számított két éven belül köteles a lakás tulajdonjogát át­ruházni. Azokban az esetekben viszont, ha a szövetkezeti lakás bérlői a 182/1993. Tt. számú törvény alapján kérelmezik a szövetkezeti lakás átruházását, a lakásszövetkezet a kérelemtől számított két éven belül köteles a tulajdonjogot átruházni. dr. P. D. SP0R0F0ND: ÁLLJA AZ INFLÁCIÓT (Munkatársunktól) Kivédeni az inflációt - ez minden takaré­koskodó ember napiparancsa. A bankok a takarékszövetkeze­tek kamatai bizony csak tisztes távolsából követik az infláció ütemét, a megtakarítások el­értéktelenedését csupán lassít­ják. De nem állítják meg. Mi hát a megoldás? Az Első Szlovák Befektetési Társaság tegnapi tá­jékoztatóján elhangzott: leány­vállalatuk a Szlovák Befektetési Társaság alapja, a Sporofond megőrzi befektetői pénzének vásárlóértékét. Aki tavaly ezer koronáért vett Sporofond része­dést, az a szeptember 30-án zá­rult gazdasági év végén 243 ko­ronával gyarapodott. Ugyanis az alapvagyon értéke 15 szá­zalékkal növekedett, míg a ka­matok 9,3 százalékot tettek ki. A Sporofond nyitott alap, vagyis bármikor be-, illetve ki lehet lépni belőle. A Sporofond részesedéséhez kétféleképpen lehet hozzájutni: rendszeres ha­vi befizetéssel (a minimális ösz­szeg 300 korona), vagy alkal­mankénti befizetéssel (a mini­mum 1000 korona). A pénz ki­vétele is kétféleképpen lehetsé­ges. Vagy az alap fiókjainál (Po­zsony, Trencsén, Dunaszerda­hely, Besztercebánya, Igló, Nyit­ra, Eperjes, Zsolna és Kassa) tör­ténik, vagy egy űrlap kitöltésé­vel, amelyet a pozsonyi köz­pontnak vagy bármelyik fióknak lehet megküldeni. A kérelmek­nek egy hónapon belül tesznek eleget. Peter Vajda, az Első Szlo­vák Befektetési Társaság vezér­igazgatója közölte, az alap va­gyonát prosperáló cégekbe fek­tették, vagy jól fizető kötvénye­ket vásároltak. Csak érdekesség­képpen megjegyezte, a 18 száza­lékos kamatú államkötvény a legkedvezőtlenebb az összes közül. (só) FELHÍVÁS A Szlovákiai Magyar Cserkész­szövetség országos központja az új vezetőképző programjának megfelelően az 1994-es eszten­dőre meghirdeti az őrsvezető-, segédtiszt- és cserkésztisztkép­zést. • Őrsvezetőképzésre (ors = 6-7 fiúból, illetve lányból álló csoport) azok jelentkezhetnek, akik ez év szeptemberéig betöl­tötték 13. életévüket, de még nem töltötték be a 18-at. Az őrsvezetői tanfolyam januárban kezdődik és júliusban egy nyári táborozással fejeződik be. • Segédtisztképzésre jelent­kezhetnek, akik ez év szeptem­beréig betöltötték 17. életévü­ket, de még nem töltötték be a 28-at. Jelentkezhetnek azon őrsvezetők, akik egy korábbi esztendőben őrsvezető-fogadal­mat tettek. • Cserkésztisztképzésre je­lentkezhet minden 22. életévét betöltött segédtiszt, aki legalább 1 éves segédtiszti gyakorlattal rendelkezik, de még nem töltöt­te be a 38. életévét. Jelentkezni írásban az SZMCSSZ központjában lehet 1993. december 15-éig. A kikép­zés költségeihez való hozzájáru­lásként a jelentkezéssel egy idő­ben 200 koronát kérünk befizet­ni a SZMCSSZ központi pénztá­rába. Cím: Szlovákiai Magyar Cser­készszövetség nám. 1. Mája 6 929 01 Dunajská Streda — Dunaszerdahely Telefon: 0709/271-21, telefax: 0709/290-28. niusban vette át az épületet az építőktől. Mi akkor figyelmez­tettük őket, hogy ki kell cserélni a munkák során megsérült PVC­burkolatot, és a gáz bevezetése miatt, a konyhákat elszívóbe­rendezéssel kell felszerelni. A szeptember 9-én megtartott újabb átvételi eljárás során azonban azt tapasztaltuk, hogy a korábban észlelt hiányosságo­kat még mindig nem távolították el. A Járási Környezetvédelmi Hivatal ezért nem adja ki a ko­laudációs engedélyt. Péter József szavait megerősí­tette Oľga Košíková, a környe­zetvédelmi hivatal dolgozója is. - Amíg nem teljesítik a meg­szabott feltételeket, nem adjuk ki az engedélyt. Pusztán a szö­vetkezeten múlik, mikor költöz­hetnek be végre a lakók. A szö­vetkezet érdeke, hogy ez miha­marabb megtörténjen. A lakásszövetkezet elnöke vi­szont arra hivatkozik, hogy elfő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom