Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-26 / 250. szám, kedd

1993. OKTÓBER 26. i&rszói GAZDASÁG CSEH ALAPOK HA NEM JÖN A RÉSZVÉNY Mint ismeretes, a csehországi befektetési privatizációs alapokba küldött vagyonjegypontjainkért járó részvényeket az ottani posta nem kézbesíti Szlovákiába. Több alap ezt úgy oldja meg, hogy a részvénynyilvryitartást végző prágai Értékpapírközpontból kiveszi a számlakivonatokat, és nálunk postára adja. Amennyiben viszont erre nem kerül sor, kénytelenek vagyunk közvetlenül a központhoz fordulni. Ezt megtehetjük személyesen, illetve megkérhetünk rá valakit, de ebben az esetben teljes körű felhatalmazást (generálna plná moc) kell számára adnunk. Az Értékpapírközpontnak Csehország-szerte 28 kirendeltsége van, mégpedig éppen úgy, mint nálunk, a Számúástechnikai Vállalat (PVT) kirendeltségein. Néhány Szlovákiából is könnyen elérhetőnek a címét közöljük: Holušická 3, Praha 4, tel.: 02/791 17 41, Za lnvalidovnou 144, Praha 8, tel.: 02/814 llll Apolináfská 12, Praha 2, tel.: 02/298 941-3 Veveŕf 102, Brno, tel.: 05/74 88 00 Dukelských hrdinu 1, Hodonín, tel.: 0628/420 Nádražní 3, Ostrava, tel.: 069/231 769 Ezenkívül a következő városokban található még kirendeltség: Nymburk, Beroun, Kutná Hora, České Budéjovice, Prachatice, Plzeň, Klatovy, Karlovy Vary, Liberec, Üstí nad Labem, Litoméŕice. Chomútov, Hradec Králové, Pardubice, Náchod, Ústí nad Orlici, Holešov, Uherské Hradišté, Jihlava, Olomouc, Šumperk (amennyiben valakinek éppen ezekre a kirendeltségekre van szüksége, szerkesztőségünk a 07/210 4712-es telefonszámon felvilágosítást ad.). Az Értékpapírközpont (Stfedisko cenných papírü) kindeltségein a munkaidő 10-től 17 óráig tart. Fontos tudnivaló még, hogy bármiféle komplikáció is lép fel, a részvényt már nem vesztheti el senki, az Értékpapírközpont számítógépes nyilvántartásában csak akkor írják át más nevére, ha mi eladjuk vagy elajándékozzuk (illetve valaki érvényes hagyatéki végzéssel jelentkezik érte). Egyelőre még nyugtalanságra sincs ok, hiszen a részvénykiadás folyamata legalább az év végéig eltart. Ha azonban az alapunk még jövőre sem küld semmiféle értesítést, akkor bizony érdemes személyesen utánajárni a részvényeinknek. -tlBOLDOGFAI SZÖVETKEZET : FELOLDHATO AZ ELLENSZENV ES A BIZALMATLANSAG? A néhai földműves-szövetkezeteknek a hetvenes évek elején dívott erőltetett egyesítése a boldogfaiak számára is keserű tapasztalatokkal járt. Meggyőződésük, hogy a Nagygurab Réte-Boldogfa egyesített szövetkezet szétválása miatt ők húzták a rövidebbet. Amíg Nagygurab a legnagyobb község jogán különböző előnyöket élvezett, s a szövetkezet tevékenyen részt vett a község infrastruktúrájának fejlesztésében, addig a két kisebb települést mostohagyermekként kezelték. A boldogfaiak falujukban a szemmel látható fokozottabb környezetszennyezést is az egyesített szövetkezet rövidlátó és érzéketlen vezetőségének számlájára íiják. Boldogfa határában ugyanis valóban szembetűnő a sok kiszáradt fa, amit a falu lakossága szerinl az éveken keresztül a falu félreeső dűlőjébe, az út menü árkokba kihordott trágyáié és hulladék okozott. Bár Boldogfán is lezajlott a mezőgazdasági szövetkezet átalakítása, s az egyesített szövetkezetből kivált réteiek és boldogfaiak úgy döntöttek, közösen gazdálkodnak tovább, az utóbbiak elégedetlensége nem szűnt meg. Ezt tapasztaltam, amikor a Szilvások dűlővel kapcsolatos huzavonáról a falu érintett lakosaival beszélgettem. Szabó Sándorné nyugdíjas szövetkezeti tag, féijével együtt egész életében a szövetkezetben dolgozott. Évtizedek szorgos munkáját tudva maga mögött elégedetlen a mostani állapotokkal: - Haszonbért nem fizetnek Idén mindössze három mázsa gabonát adlak, azért is 450 koronát kellett fizetni. Amikor a férjemmel együtt nyugdíjba mentünk, 1200 darab szarvasmarha maradt a szövetkezet istállóiban. Most üresen tátonganak, de senkit sem vonnak felelősségre! Biztatgatnak, vegyük ki földjeinket, arról azonban elfeledkeznek, hogy mi annak idején négy lovat, öt tehenet, 13 disznót adtunk a közösbe. Hervay László már belekóstolt a magángazdálkodásba. A szövetkezetben több hektár nevesített földje van. Az ő tapasztalatai is rosszak: - Nehezen kapunk onnan valamit! A földek kimérését is sokáig húzták, halasztották. Azt mondták, ők a földemtől hektáronként tizenötezer korona hasznot remélnek. Megfizeleme? Azt is kértem, egy darabban mérjék ki földemet, de elutasították. A pozsonyi szövetkezetben egészen más viszonyulást észleltem: ott gyors és gördülékeny volt az ügyintézés, sőt azt is megkérdezték, hol akarom, hogy kimérjék a földemet. Szabó Mariska hatvanhét éves nyugdíjas szövetkezeti tagot szókimondásáról ismerik a faluban: - A szövetkezetben öt hektár földünk van. Árenddt ígértek, mostanáig nem adtak. Ezt érdemeljük harminc év munkájáért? Három mázsa gabonát adtak, azt is meg kellett fizetni, pedig a mi földjeinken is gazdálkodnak. A nevesítés, a jogos földtulajdon visszaszerzésére irányuló erőfeszítések megedzették, az idevonatkozó törvények és rendeletek kiváló ismerőjévé emelték Sándor Teréziát, aki tanácsaival sok boldogfainak segített: - A földhasználati díj megszabását 1992. december 23-án írásban kértük a szövetkezettől. Azóta még csak válaszra sem méltattak bennUnket, nemhogy haszonbért fizetnének. A boldogfaiak közUl sokan panaszkodtak arra is, hogy a szövetkezet vezetősége bizony érzéketlenül viszonyul a nyugdíjasokhoz. Mintha elfeledte volna, hogy ezeknek az embereknek a többsége egész élete munkáját áldozta a szövetkezetnek. Nem kevesen fájlalták, ha Ugyes-bajos dolgaikat intézni akarván magyarul értekeztek a szövetkezet központjában, elutasítás, értetlenség volt a válasz. Az elpanaszolt boldogfai sérelmeket tolmácsoltuk a szövetkezet vezetőségének. Íme a másik fél véleménye: - Mi csak egyet kérünk a földtulajdonosoktól: a szükséges okmányaik legyenek rendben - bizonygatta Michal Stangel, a réte-boldogfai szövetkezet elnöke, mondván, a szövetkezet nem gördít akadályokat a földek visszaadása elé. - Még azoknak is kimértük földjeiket, akik az október elsejei határidő után adták be kérvényüket. A Szilvások dűlővel kapcsolatban is alaptalanul vádoltak bennUnket. Amikor két évvel ezelőtt hárman kérvényezték földjeik visszaadását a Szilvásokban, megmondtuk: hajlandók vagyunk azonnal kimérni, de az egész dűlőt egyben, nem parcellákra szabdalva. A boldogfaiak nem voltak képesek megegyezni. Sért bennünket, hogy mi a tulajdonosok kedvében akartunk járni, ők pedig megrágalmaznak minket. Peter Madžo főagronómus munkája mellett a földügyekért is felel. A dűlő térképét szétterítve mutatta-magyarázta, hány apró parcellára osztódik a Szilvások. - A dűlővel kapcsolatban a második összejövetelen kishíján összeverekedtek az emberek. Nem tudlak megegyezni, így saját maguk fékezték az ügyet. Hervay László panaszát hallva Madžo mérnök meglepődött. Állította, Hervay úr több helyen, például a már bevetett gabonatáblán kérte földje kimérését. Ezt a szövetkezet elutasította, de felajánlotta, hogy ugyanolyan minőségű földet máshol mér ki neki. A naluráliákkal kapcsolatban az elnök az alapszabályzatra hivatkozott, amely kimondja, hogy a nyugdíjas tagoknak négy mázsa gabona jár. Az aktívan dolgozó nyugdíjasok, más tagokhoz hasonlóan, tizenöt mázsát kaphattak. - Tavaly nagyon jó termésünk volt, így a vezetőség döntése alapján emeltük a kimért gabona mennyiségét és fizetni sem kellett érte. Idén, tekintettel arra, hogy a tavalyinak csak a negyven százaléka termeti, kevesebb gabonát mértünk ki, s nem adhattuk ingyen. Ami a haszonbért illeti, taggyűlésen is bejelentettük: fizetünk haszonbért. Akinek az okmányai rendben vannak, annak fizetünk. A boldogfaiaknak nem küldjük postán, bejöhetnek érte. Peter Madžo a földhasználati díjakkal kapcsolatban elmondta, hogy mindig az előző, jelenleg az 1992-es évre fizetnek. Állította, Sándorék Ugye is egyenesben van, felvehetik a haszonbért. A szövetkezet vagyonát féltő bírálatokra az elnök válaszolt: - A szövetkezet önállósulása után nálunk csak hízómarhák maradtak. Amint felhíztak, értékesítésre kerültek. Jelenleg az istállókban Üszők és tehenek vannak, amelyeket egy német cégtől bériünk. latolgatjuk, nem lenne-e jobb megvásárolni az állományt. Nincs ok a szövetkezet vagyona miatti aggódásra. Az elnök kellemetlen meglepetésnek mondta, hogy akadnak nyugdíjasok, akik úgy érzik, nem tisztelik őket kellőképpen. Azzal érvelt, hogy tavaly nőnapot és nyugdíjas találkozót is szerveztek számukra. Gergely László, a szövetkezet alelnöke a nyugdíjasokat is hibáztatta: - Tény, hogy nagy a mindennapi rohanás. Meglehet, igényelnék is, hogy időközönként behívjuk, köszöntsük őket. Viszont rossz tapasztalataink is vannak. Nem csak az én véleményem, hogy közülük sokan nem megfelelően viselkedtek. Minek minősíthető például az, hogy a legutóbbi összejövetelről egyesek még a tányért is hazavitték, vagy még kértek két szál virágot, mondván, hogy három sírjuk van a temetőben. Épp ezért az idén nem is szerveztük meg a nőnapot. Az elnök békésebb hangot ütött meg, s szavaiba önkritika vegyült: - Elismerem, akár pénz nélkül is gyakrabban kell majd leülni nyugdíjasainkkal. Sajnos, a munkaképesek cserben hagylak bennünket, amikor kértük, munkájukkal segítsenek. Éjjeliőrnek is idegent kellett alkalmaznunk. Ez nekünk esett rosszul. Michal Stangel meggyőzött válaszával, hogy nincsenek nemzetiségi problémák, viszálykodások a szövetkezetben. - Szlovák vagyok, de tudok magyarul is, jól viszonyulok a magyarokhoz. Nem a nemzetiséget - az embert nézem. Ha előfordult nálunk, hogy a szlovákul nem tudó idős tagunk nem talált megértésre, csak véletlen lehetett. Éppen akkor járt itt, amikor a magyarok és a magyarul beszélők közül senki sem volt jelen. Szavait egyértelműen alátámasztotta a jelenlévő magyar nemzetiségű alelnök is. A nézetek fenti ütköztetése azért is hasznos volt, mert ráirányította a figyelmet a problémákra, az emberekben bujkáló feszültségekre. Eredményes pedig akkor lesz, ha mindkét fél számára tanulságul szolgál. * * * Az ügynek kellemetlen utózöngéje is van. Jelzés érkezett szerkesztőségünkbe, hogy Gergely László a szövetkezetben tett látogatásunk után felhívta az egyik riportalanyt, és számonkérte rajta lapunknak adott bíráló nyilatkozatát. Ezek szerint nem kizárt, ha aktív tag lett volna az illető, komoly problémák elé nézett volna...? MÁZSÁR LÁSZLÓ L

assan már „testvérvárosi" viszony alakul ki az SZK Pénzügyminisztériuma és a washingtoni székhelyű Nemzetközi Valutaalap (IMF) között, olyan sűrűn látogatják egymást a két intézet szakemberei. Igaz, egyértelmű, hogy az IMF, az idősebb „testvér" ellenőriz, adja az ajánlásokat, a javaslatokat, a honi pénzügyi tárca pedig igyekszik megfelelni az elvárásoknak. A napokban immár harmadszor járt Szlovákiában IMF-misszió. Februárban még tapogatózó jellegűek voltak a tárgyalások, majd kurtán-furcsán távoztak a nemzetközi pénzintézet tagjai, a nyár elején már konkrét egyezmény született a kormány és az IMF-delegáció látogatása nyomán, most októberben pedig eljött a számonkérés ideje: mi valósult meg, mi nem a júliusi látogatásuk óta eltelt időben. ósz lévén, év végi hajrá folyik a pénzügyminisztérium rideg falai között. Egyrészt igyekeznek lefaragni az 1993-as állami költségvetés deficitjéből, másrészt megkezdődött az 1994-es költségvetés összeállítása. Az IMF pedig mindkét tevékenységbe kíváncsian bepillantott. Az Emmanuel Zervoudakis által vezetett küldöttség az eredetileg kiegyensúlyozottnak szánt költségvetés 15 milliárd koronás hiánya láttán sem csóválta a fejét, sőt, a búcsúzásuk előtti tájékoztatón Zervoudakis közölte: nagyobb hiánnyal számoltak és az infláció sem szabadult el. Július Tóth pénzügyminiszter hozzátette, a júliusi látogatáskor néhány katasztrófa-forgatókönyvet is felvázolt az IMFszakembereknek, jelezve, mi lenne, ha nem javulna a pénzügyi fegyelem. Való igaz, a komor prognózisok által jövendölt A NEMZETKÖZI VALUTAALAP ELLENŐRZI LÉPTEINKET HITEL HITEL HÁTÁN fejlemények eddig nem következtek be. Ha így tekintünk a dolgokra, jogos a Zervoudakis-dicséret. Másrészt, ha a cseh költségvetésre pillantunk, ahol többlettel „küszködnek", már jóval lehangolóbb a kép. Persze, az is lehet, hogy az IMF-szakértők még a régi tapasztalataik rabjai. Korábban ugyanis az ingatag afrikai és latin-amerikai országokbajártak olyan sűrűn, mint most Kelet-KözépEurópába. Ezért emlékeikben Guatemala vagy Elefántcsontpart elképesztő költségvetési deficitjei rögzültek, amelyekhez képest Szlovákia költségvetési gondjai valóban eltörpülnek. Novemberben egyébként újra számolhatunk IMF-misszióval, amely szintén lényeges dolgokat fog megvizsgálni. Ha úgy találják, hogy a Szlovák Nemezeti Bank ésszerű monetáris politikát folytat, s a pénzügyi tárca sem kezd költekezésbe az év vége előtt, akkor megköthetjük az ún. standby (készenléti) hitelről szóló szerződést, s ennek alapján egy újabb hitelkeret, az STF hitelkonstrukció második részéhez juthatunk. A készenléti hitel az IMF hagyományos hitelformája, amely általában egy év alatt hívható le, négy egyenlő részletben. Ha a költségvetési hiány nagysága, a külső adósság növekedése vagy a tőkemozgások liberalizálása nem felel meg a szerződésben foglaltaknak, akkor az IMF felfüggesztheti az esetleges rész folyósítását. A készenléti hitelt öt év alatt kell visszafizetni. Az idén áprilisban a Nemzetközi Valutaalap új hitellehetőséget hozott létre a gazdasági átmenettel leginkább küszködő kelet-európai országok számára. Ez a Rendszerátalakító Hitellehetőség (STF), amely a kereskedelmük hirtelen összeomlása vagy jelentős sérülése miatt fizetésimérlegnehézségekkel kUzdő államok megsegítését szolgálja. Az STF hitelkonstrukcióhoz 1994 végéig lehet hozzájutni, a törlesztési periódus tíz év, négy és fél év türelmi idővel. Nem túl hízelgő, hogy Szlovákia még e mentőövnek szánt STF-hitelt is csak különös nehézségek árán érdemli ki. Ez viszont nem véletlen, ha a Szlovák Nemzeti Bank devizatartalékait nézzük: az ország önállóságának első napján 356 millió dollár volt a „kasszában", szeptember elején már csak 147 millió. Bár a központi bank optimistán mintegy 570 millió dollárt emleget, azonban az összeg döntő hányada világbanki és IMFkölcsön, valamint az állami kötvények eladásából származik. Jelenleg tehát ott tartunk, hogy október vége ellenére még mindig 12 költségvetési variáns fekszik a pénzügyminisztérium asztalán és bizonytalan az újabb IMF-hitel megszerzése. Végezetül, ha meg is kapjuk a következő kölcsönt, csak csatát nyertünk, háborút nem. Ugyanis egyszer lejár a türelmi idő, s a már eddig felvett mintegy 400 millió dollárt vissza kell fizetni, mégpedig kamatostul... SIDÓ H. ZOLTÁN