Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-26 / 250. szám, kedd

1993. OKTÓBER 26. i&rszói GAZDASÁG CSEH ALAPOK HA NEM JÖN A RÉSZVÉNY Mint ismeretes, a csehországi be­fektetési privatizációs alapokba küldött vagyonjegypontjainkért já­ró részvényeket az ottani posta nem kézbesíti Szlovákiába. Több alap ezt úgy oldja meg, hogy a részvénynyilvryitartást végző prá­gai Értékpapírközpontból kiveszi a számlakivonatokat, és nálunk pos­tára adja. Amennyiben viszont erre nem kerül sor, kénytelenek va­gyunk közvetlenül a központhoz fordulni. Ezt megtehetjük szemé­lyesen, illetve megkérhetünk rá va­lakit, de ebben az esetben teljes körű felhatalmazást (generálna plná moc) kell számára adnunk. Az Értékpapírközpontnak Cseh­ország-szerte 28 kirendeltsége van, mégpedig éppen úgy, mint nálunk, a Számúástechnikai Vállalat (PVT) kirendeltségein. Néhány Szlovákiából is könnyen elér­hetőnek a címét közöljük: Holušická 3, Praha 4, tel.: 02/791 17 41, Za lnvalidovnou 144, Praha 8, tel.: 02/814 llll Apolináfská 12, Praha 2, tel.: 02/298 941-3 Veveŕf 102, Brno, tel.: 05/74 88 00 Dukelských hrdinu 1, Hodonín, tel.: 0628/420 Nádražní 3, Ostrava, tel.: 069/231 769 Ezenkívül a következő városok­ban található még kirendeltség: Nymburk, Beroun, Kutná Hora, České Budéjovice, Prachatice, Plzeň, Klatovy, Karlovy Vary, Li­berec, Üstí nad Labem, Lito­méŕice. Chomútov, Hradec Králo­vé, Pardubice, Náchod, Ústí nad Orlici, Holešov, Uherské Hradišté, Jihlava, Olomouc, Šumperk (amennyiben valakinek éppen ezekre a kirendeltségekre van szüksége, szerkesztőségünk a 07/210 4712-es telefonszámon fel­világosítást ad.). Az Értékpapírközpont (Stfedis­ko cenných papírü) kindeltségein a munkaidő 10-től 17 óráig tart. Fontos tudnivaló még, hogy bár­miféle komplikáció is lép fel, a részvényt már nem vesztheti el senki, az Értékpapírközpont szá­mítógépes nyilvántartásában csak akkor írják át más nevére, ha mi el­adjuk vagy elajándékozzuk (illetve valaki érvényes hagyatéki végzés­sel jelentkezik érte). Egyelőre még nyugtalanságra sincs ok, hiszen a részvénykiadás folyamata legalább az év végéig eltart. Ha azonban az alapunk még jövőre sem küld sem­miféle értesítést, akkor bizony ér­demes személyesen utánajárni a részvényeinknek. -tl­BOLDOGFAI SZÖVETKEZET : FELOLDHATO AZ ELLENSZENV ES A BIZALMATLANSAG? A néhai földműves-szövetkezetek­nek a hetvenes évek elején dívott erőltetett egyesítése a boldogfaiak számára is keserű tapasztalatokkal járt. Meggyőződésük, hogy a Nagy­gurab Réte-Boldogfa egyesített szö­vetkezet szétválása miatt ők húzták a rövidebbet. Amíg Nagygurab a leg­nagyobb község jogán különböző előnyöket élvezett, s a szövetkezet tevékenyen részt vett a község inf­rastruktúrájának fejlesztésében, ad­dig a két kisebb települést mostoha­gyermekként kezelték. A boldogfaiak falujukban a szem­mel látható fokozottabb környezet­szennyezést is az egyesített szövet­kezet rövidlátó és érzéketlen ve­zetőségének számlájára íiják. Bol­dogfa határában ugyanis valóban szembetűnő a sok kiszáradt fa, amit a falu lakossága szerinl az éveken keresztül a falu félreeső dűlőjébe, az út menü árkokba kihordott trágyáié és hulladék okozott. Bár Boldogfán is lezajlott a mezőgazdasági szövetkezet átalakí­tása, s az egyesített szövetkezetből kivált réteiek és boldogfaiak úgy döntöttek, közösen gazdálkodnak tovább, az utóbbiak elégedetlensége nem szűnt meg. Ezt tapasztaltam, amikor a Szilvások dűlővel kapcso­latos huzavonáról a falu érintett la­kosaival beszélgettem. Szabó Sándorné nyugdíjas szövet­kezeti tag, féijével együtt egész éle­tében a szövetkezetben dolgozott. Évtizedek szorgos munkáját tudva maga mögött elégedetlen a mostani állapotokkal: - Haszonbért nem fizetnek Idén mindössze három mázsa gabonát ad­lak, azért is 450 koronát kellett fizet­ni. Amikor a férjemmel együtt nyug­díjba mentünk, 1200 darab szarvas­marha maradt a szövetkezet istállói­ban. Most üresen tátonganak, de senkit sem vonnak felelősségre! Biz­tatgatnak, vegyük ki földjeinket, ar­ról azonban elfeledkeznek, hogy mi annak idején négy lovat, öt tehenet, 13 disznót adtunk a közösbe. Hervay László már belekóstolt a magángazdálkodásba. A szövetke­zetben több hektár nevesített földje van. Az ő tapasztalatai is rosszak: - Nehezen kapunk onnan valamit! A földek kimérését is sokáig húzták, halasztották. Azt mondták, ők a föl­demtől hektáronként tizenötezer ko­rona hasznot remélnek. Megfizelem­e? Azt is kértem, egy darabban mér­jék ki földemet, de elutasították. A pozsonyi szövetkezetben egészen más viszonyulást észleltem: ott gyors és gördülékeny volt az ügyintézés, sőt azt is megkérdezték, hol akarom, hogy kimérjék a földemet. Szabó Mariska hatvanhét éves nyugdíjas szövetkezeti tagot szóki­mondásáról ismerik a faluban: - A szövetkezetben öt hektár föl­dünk van. Árenddt ígértek, mostaná­ig nem adtak. Ezt érdemeljük har­minc év munkájáért? Három mázsa gabonát adtak, azt is meg kellett fi­zetni, pedig a mi földjeinken is gaz­dálkodnak. A nevesítés, a jogos földtulajdon visszaszerzésére irányuló erőfeszíté­sek megedzették, az idevonatkozó törvények és rendeletek kiváló is­merőjévé emelték Sándor Teréziát, aki tanácsaival sok boldogfainak se­gített: - A földhasználati díj megszabá­sát 1992. december 23-án írásban kértük a szövetkezettől. Azóta még csak válaszra sem méltattak bennUn­ket, nemhogy haszonbért fizetnének. A boldogfaiak közUl sokan pa­naszkodtak arra is, hogy a szövetke­zet vezetősége bizony érzéketlenül viszonyul a nyugdíjasokhoz. Mintha elfeledte volna, hogy ezeknek az em­bereknek a többsége egész élete munkáját áldozta a szövetkezetnek. Nem kevesen fájlalták, ha Ugyes-ba­jos dolgaikat intézni akarván magya­rul értekeztek a szövetkezet központ­jában, elutasítás, értetlenség volt a válasz. Az elpanaszolt boldogfai sérelme­ket tolmácsoltuk a szövetkezet ve­zetőségének. Íme a másik fél véle­ménye: - Mi csak egyet kérünk a földtulaj­donosoktól: a szükséges okmányaik legyenek rendben - bizonygatta Mi­chal Stangel, a réte-boldogfai szö­vetkezet elnöke, mondván, a szövet­kezet nem gördít akadályokat a föl­dek visszaadása elé. - Még azoknak is kimértük földjeiket, akik az októ­ber elsejei határidő után adták be kérvényüket. A Szilvások dűlővel kapcsolatban is alaptalanul vádoltak bennUnket. Amikor két évvel ezelőtt hárman kérvényezték földjeik vissza­adását a Szilvásokban, megmondtuk: hajlandók vagyunk azonnal kimérni, de az egész dűlőt egyben, nem par­cellákra szabdalva. A boldogfaiak nem voltak képesek megegyezni. Sért bennünket, hogy mi a tulajdonosok kedvében akartunk járni, ők pedig megrágalmaznak minket. Peter Madžo főagronómus mun­kája mellett a földügyekért is felel. A dűlő térképét szétterítve mutatta-ma­gyarázta, hány apró parcellára osztó­dik a Szilvások. - A dűlővel kapcsolatban a máso­dik összejövetelen kishíján összeve­rekedtek az emberek. Nem tudlak megegyezni, így saját maguk fékezték az ügyet. Hervay László panaszát hallva Madžo mérnök meglepődött. Állítot­ta, Hervay úr több helyen, például a már bevetett gabonatáblán kérte földje kimérését. Ezt a szövetkezet elutasította, de felajánlotta, hogy ugyanolyan minőségű földet máshol mér ki neki. A naluráliákkal kapcsolatban az elnök az alapszabályzatra hivatko­zott, amely kimondja, hogy a nyug­díjas tagoknak négy mázsa gabona jár. Az aktívan dolgozó nyugdíjasok, más tagokhoz hasonlóan, tizenöt má­zsát kaphattak. - Tavaly nagyon jó termésünk volt, így a vezetőség döntése alapján emeltük a kimért gabona mennyisé­gét és fizetni sem kellett érte. Idén, tekintettel arra, hogy a tavalyinak csak a negyven százaléka termeti, ke­vesebb gabonát mértünk ki, s nem adhattuk ingyen. Ami a haszonbért illeti, taggyűlésen is bejelentettük: fi­zetünk haszonbért. Akinek az okmá­nyai rendben vannak, annak fize­tünk. A boldogfaiaknak nem küldjük postán, bejöhetnek érte. Peter Madžo a földhasználati dí­jakkal kapcsolatban elmondta, hogy mindig az előző, jelenleg az 1992-es évre fizetnek. Állította, Sándorék Ugye is egyenesben van, felvehetik a haszonbért. A szövetkezet vagyonát féltő bírá­latokra az elnök válaszolt: - A szövetkezet önállósulása után nálunk csak hízómarhák maradtak. Amint felhíztak, értékesítésre kerül­tek. Jelenleg az istállókban Üszők és tehenek vannak, amelyeket egy né­met cégtől bériünk. latolgatjuk, nem lenne-e jobb megvásárolni az állo­mányt. Nincs ok a szövetkezet vagyo­na miatti aggódásra. Az elnök kellemetlen meglepetés­nek mondta, hogy akadnak nyugdíja­sok, akik úgy érzik, nem tisztelik őket kellőképpen. Azzal érvelt, hogy tavaly nőnapot és nyugdíjas találko­zót is szerveztek számukra. Gergely László, a szövetkezet alelnöke a nyugdíjasokat is hibáztatta: - Tény, hogy nagy a mindennapi rohanás. Meglehet, igényelnék is, hogy időközönként behívjuk, kö­szöntsük őket. Viszont rossz tapasz­talataink is vannak. Nem csak az én véleményem, hogy közülük sokan nem megfelelően viselkedtek. Minek minősíthető például az, hogy a leg­utóbbi összejövetelről egyesek még a tányért is hazavitték, vagy még kér­tek két szál virágot, mondván, hogy három sírjuk van a temetőben. Épp ezért az idén nem is szerveztük meg a nőnapot. Az elnök békésebb hangot ütött meg, s szavaiba önkritika vegyült: - Elismerem, akár pénz nélkül is gyakrabban kell majd leülni nyugdí­jasainkkal. Sajnos, a munkaképesek cserben hagylak bennünket, amikor kértük, munkájukkal segítsenek. Éj­jeliőrnek is idegent kellett alkalmaz­nunk. Ez nekünk esett rosszul. Michal Stangel meggyőzött vála­szával, hogy nincsenek nemzetiségi problémák, viszálykodások a szövet­kezetben. - Szlovák vagyok, de tudok ma­gyarul is, jól viszonyulok a magya­rokhoz. Nem a nemzetiséget - az em­bert nézem. Ha előfordult nálunk, hogy a szlovákul nem tudó idős ta­gunk nem talált megértésre, csak vé­letlen lehetett. Éppen akkor járt itt, amikor a magyarok és a magyarul beszélők közül senki sem volt jelen. Szavait egyértelműen alátámasz­totta a jelenlévő magyar nemzetiségű alelnök is. A nézetek fenti ütköztetése azért is hasznos volt, mert ráirányította a figyelmet a problémákra, az embe­rekben bujkáló feszültségekre. Ered­ményes pedig akkor lesz, ha mindkét fél számára tanulságul szolgál. * * * Az ügynek kellemetlen utózöngé­je is van. Jelzés érkezett szer­kesztőségünkbe, hogy Gergely Lász­ló a szövetkezetben tett látogatásunk után felhívta az egyik riportalanyt, és számonkérte rajta lapunknak adott bíráló nyilatkozatát. Ezek szerint nem kizárt, ha aktív tag lett volna az illető, komoly problémák elé nézett volna...? MÁZSÁR LÁSZLÓ L assan már „testvérvárosi" viszony alakul ki az SZK Pénzügyminisztériuma és a washingtoni székhelyű Nemzetközi Va­lutaalap (IMF) között, olyan sűrűn látogatják egymást a két intézet szakemberei. Igaz, egyér­telmű, hogy az IMF, az idősebb „testvér" el­lenőriz, adja az ajánlásokat, a javaslatokat, a honi pénzügyi tárca pedig igyekszik megfelelni az el­várásoknak. A napokban immár harmadszor járt Szlovákiában IMF-misszió. Februárban még ta­pogatózó jellegűek voltak a tárgyalások, majd kurtán-furcsán távoztak a nemzetközi pénzintézet tagjai, a nyár elején már konkrét egyezmény szü­letett a kormány és az IMF-delegáció látogatása nyomán, most októberben pedig eljött a számon­kérés ideje: mi valósult meg, mi nem a júliusi lá­togatásuk óta eltelt időben. ósz lévén, év végi hajrá folyik a pénzügymi­nisztérium rideg falai között. Egyrészt igyekeznek lefaragni az 1993-as állami költségvetés deficit­jéből, másrészt megkezdődött az 1994-es költség­vetés összeállítása. Az IMF pedig mindkét tevé­kenységbe kíváncsian bepillantott. Az Emmanuel Zervoudakis által vezetett küldöttség az eredeti­leg kiegyensúlyozottnak szánt költségvetés 15 milliárd koronás hiánya láttán sem csóválta a fe­jét, sőt, a búcsúzásuk előtti tájékoztatón Zervou­dakis közölte: nagyobb hiánnyal számoltak és az infláció sem szabadult el. Július Tóth pénzügy­miniszter hozzátette, a júliusi látogatáskor néhány katasztrófa-forgatókönyvet is felvázolt az IMF­szakembereknek, jelezve, mi lenne, ha nem javul­na a pénzügyi fegyelem. Való igaz, a komor prognózisok által jövendölt A NEMZETKÖZI VALUTAALAP ELLENŐRZI LÉPTEINKET HITEL HITEL HÁTÁN fejlemények eddig nem következtek be. Ha így te­kintünk a dolgokra, jogos a Zervoudakis-dicséret. Másrészt, ha a cseh költségvetésre pillantunk, ahol többlettel „küszködnek", már jóval lehango­lóbb a kép. Persze, az is lehet, hogy az IMF-sza­kértők még a régi tapasztalataik rabjai. Korábban ugyanis az ingatag afrikai és latin-amerikai orszá­gokbajártak olyan sűrűn, mint most Kelet-Közép­Európába. Ezért emlékeikben Guatemala vagy Elefántcsontpart elképesztő költségvetési deficit­jei rögzültek, amelyekhez képest Szlovákia költ­ségvetési gondjai valóban eltörpülnek. Novemberben egyébként újra számolhatunk IMF-misszióval, amely szintén lényeges dolgokat fog megvizsgálni. Ha úgy találják, hogy a Szlo­vák Nemezeti Bank ésszerű monetáris politikát folytat, s a pénzügyi tárca sem kezd költekezésbe az év vége előtt, akkor megköthetjük az ún. stand­by (készenléti) hitelről szóló szerződést, s ennek alapján egy újabb hitelkeret, az STF hitelkonst­rukció második részéhez juthatunk. A készenléti hitel az IMF hagyományos hitelformája, amely ál­talában egy év alatt hívható le, négy egyenlő rész­letben. Ha a költségvetési hiány nagysága, a külső adósság növekedése vagy a tőkemozgások libera­lizálása nem felel meg a szerződésben foglaltak­nak, akkor az IMF felfüggesztheti az esetleges rész folyósítását. A készenléti hitelt öt év alatt kell visszafizetni. Az idén áprilisban a Nemzetközi Valutaalap új hitellehetőséget hozott létre a gazdasági átmenet­tel leginkább küszködő kelet-európai országok számára. Ez a Rendszerátalakító Hitellehetőség (STF), amely a kereskedelmük hirtelen összeom­lása vagy jelentős sérülése miatt fizetésimérleg­nehézségekkel kUzdő államok megsegítését szol­gálja. Az STF hitelkonstrukcióhoz 1994 végéig lehet hozzájutni, a törlesztési periódus tíz év, négy és fél év türelmi idővel. Nem túl hízelgő, hogy Szlovákia még e mentőövnek szánt STF-hitelt is csak különös ne­hézségek árán érdemli ki. Ez viszont nem vélet­len, ha a Szlovák Nemzeti Bank devizatartalékait nézzük: az ország önállóságának első napján 356 millió dollár volt a „kasszában", szeptember ele­jén már csak 147 millió. Bár a központi bank opti­mistán mintegy 570 millió dollárt emleget, azon­ban az összeg döntő hányada világbanki és IMF­kölcsön, valamint az állami kötvények eladásából származik. Jelenleg tehát ott tartunk, hogy októ­ber vége ellenére még mindig 12 költségvetési va­riáns fekszik a pénzügyminisztérium asztalán és bizonytalan az újabb IMF-hitel megszerzése. Vé­gezetül, ha meg is kapjuk a következő kölcsönt, csak csatát nyertünk, háborút nem. Ugyanis egy­szer lejár a türelmi idő, s a már eddig felvett mint­egy 400 millió dollárt vissza kell fizetni, mégpe­dig kamatostul... SIDÓ H. ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom