Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám, szerda

1993. SZEPTEMBER 1. (Munkatársunktól) Az USA szlovákiai nagykövetségének ügyvivője, Eleanor Bly Sutter asszony tegnap megkezdte há­romnapos kassai munkalátogatá­sát. A Jakab-palotában fogadta őt Rudolf Bauer főpolgármester, majd azt követően az amerikai diplomata találkozott az Együtt­élés Politikai Mozgalom, a Ma­gyar Kereszténydemokrata Mozgalom, a Magyar Polgári Párt és a Csemadok vezetőinek egy csoportjával, valamint a Thália Színház igazgatójával. Havasi Péter, az MKDM helyi elnöke így jellemezte az eszme­cserét: - Igen kellemes benyo­mást tett rám a beszélgetés, fő­leg Sutter asszony közvetlensé­ge, valamint helyzetismerete. Annak ellenére, hogy csupán két hónapja van Szlovákiában, az itteni viszonyokról meglepően jó az áttekintése. Tisztában van a szlovákiai magyarság helyze­tével is. így tegnap mindeneke­lőtt a helyi részletkérdésekkel, köztük az anyanyelvi oktatással, a város és környéke magyar mű­vészeti életével, illetve a kultu­rális autonómia tervével kapcso­latos nézeteinkre volt kíváncsi. Ugyanakkor arra is, hogy szerin­tünk ezen a téren az USA ho­gyan segíthetne nekünk, a város­nak s tágabban ennek a térség­nek. Elmondtuk azt is, hogy a je­lenlegi kormánypolitikában mi mit kifogásolunk, s mi az benne, ami fokozza az itteni szlovákok és magyarok közötti feszült­séget. Az amerikai diplomata más politikai pártok és mozgalmak, valamint kulturális és tanintéz­mények képviselőivel is találko­zott, találkozik. Munkatervében szerepel az Alkotmánybíróság meglátogatása és a kassai főrab­bival való eszmecsere. Kassai út­jának tapasztalatairól csütörtö­kön tájékoztatja majd az újság­írókat. (gazdag) (Folytatás az 1. oldalról) - Úgy látom, az emberek fél­nek. Decemberben a 83 beosz­tottam közül csak egy nem írta alá a tiltakozást a leváltásom ellen, ma már nem hiszem, hogy a fele alá merné írni. Egyértel­műen tisztogatásról van szó, az újonnan kinevezettek a kor­mánypárt támogatását élvezik. Bírósági úton meg akarom tá­madni a döntést. Már csak elvi okokból is. A Lévai járásban, ahol a lakosság 33 százaléka magyar, ma már egy járási szintű magyar nemzetiségű vezető sincs. • Hogyan alakul járásukban a munkanélküliség? (Folytatás az 1. oldalról) A napirendi pontok lényegé­ben mind érintik az MKDM-et is — mondta Csáky Pál. — A plená­ris ülésen bemutatkozunk mint az EDU új tagja. Mindenképpen hozzá akarunk szólni a kelet­európai EDU-pártok elemzésé­hez, megemlítjük azokat a prob­lémákat, amelyek Szlovákiát napjainkban nyomasztják, külö­nös tekintettel a nagyon aktuális kisebbségpolitikai kérdésekre. Úgy érzem, hogy a biztonságpo­litikai és a kelet-európai helyzet­tel foglalkozó részben hangsú­— Több mint 14 százalék a munkanélküliek aránya. Amíg én voltam az igazgató mintegy 7200 munkanélküli volt, ma szá­muk 12 900 körül van. A növe­kedés országos jelenség, tehát nem csupán a hivatal tehetetlen­ségének tudható be, de szerepet játszik ez is. Míg tavaly 178 millió koronát kapott a járás a foglalkoztatási politikára, az idén csak 22 milliót. Csakhogy ennek az összegnek csupán 22 százalékát használták fel, ami azt jelenti, hogy az adott lehető­ségekkel sem élnek. Mindeneke­lőtt a koncepció hiányzik a hiva­tal munkájában. —csi­lyosan helyet kell kapniuk a megoldatlan kisebbségi kérdé­seknek. Az EDU nagyon komoly szervezet, a benne egyesülő pár­tok sok országban a parlamen­tek vezető erői, a pártvezetők pedig kormányelnökök, így be­folyásuk van az Európa Tanács­ban és az Európai Közösségek­ben is. Ezért is fontos informálá­suk, habár túlzott illúzióink nin­csenek. Jelen kell lennünk azon­ban a nemzetközi politikai élet­ben és ehhez nyújt kiváló lehe­tőséget az EDU és ez a konfe­rencia is. —cse­ÚJ szói MOZAIK LESZ-E IGAZSÁGOS KÁRPÓTLÁS? BESZÉLGETÉS MIKÓ JENŐ REFORMÁTUS PÜSPÖKKEL AZ EGYHÁZI VAGYON VISSZAADÁSÁRA VONATKOZÓ TÖRVÉNYTERVEZETRŐL A parlament a közeljövőben fogja tárgyalni az egyházi vagyon visszaadására vonatkozó törvénytervezetet. A szlovák sajtóiroda tájékoztatása szerint ez idáig tíz Szlovákiában bejegyzett egyház jelezte, hogy igényt tart elkobzott javainak visszaszolgáltatására. - Köztük van-e a református keresztyén egyház? — tettük fel a kérdést Mikó Jenőnek, a szlovákiai református egyház püspö­kének. - A református keresztyén egyház kezdettől fogva kinyilvá­nította erre vonatkozó állás­pontját. Már az első szabad vá­lasztások után kértük a kulturá­lis minisztérium illetékes osztá­lyát és a kormányt, hogy a múlt­ban elkövetett sérelmeinket or­vosolják. E lépés megtételének fontosságára több ízben felhív­tuk a figyelmet a Szövetségi Gyűlésben is, a restitúciós tör­vény megvitatásakor. Kértük, hogy a törvényben jelzett idő­szak határát tolják ki 1948. feb­ruár 25-e elé. Eredménytelenül. • A református egyház ebben különösen érdekelt volt, hiszen helyzete specifikusnak mond­ható... — Valóban. A református egyház a múltban is magyar jelle­gű volt, s híveinek legnagyobb része, 80 százaléka ma is ma­gyar nemzetiségű. Ezért, amikor a kassai kormányprogram ki­mondta a német és magyar ki­sebbség kollektív bűnösségét, globális államosítás sújtotta egyházunkat. Közel 260 iskolát veszítettünk el, a hozzájuk tarto­zó tanítólakásokat, telkeket, to­vábbá árvaházakat, öregottho­nokat és más, egyházunk által működtetett szociális intézmé­nyeket. Losoncon még a templo­munkat is elvették... • Mely törvények alapján ke­rült sor ezen objektumok álla­mosítására? -A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 8-i törvényei értel­mében kobozták el javainkat. Megjegyzem, ugyanezen tör­vény sújtotta az evangélikus egyházat is, melynek sok német ajkú híve volt; részben érintette a katolikus egyházat is, magyar ajkú hívei révén. • Most úgy tűnik, elindul ezen sérelmek orvoslásának fo­lyamata. Mi az ön véleménye a kormány erre vonatkozó tör­vénytervezetéről? - Ez a törvénytervezet egy nehezen megszületett kompro­misszum eredménye. Ott voltam az előkészítésénél, tudom, mi­lyen vitákat váltott ki a restitú­ció határának kitolása 1948. feb­ruár 25-e elé. Nagy nehezen si­került csak elfogadtatni, hogy a vonatkozó időszak 1945. má­jus 8-ával kezdődjön. De volt más gond is. Például az iskolákat többször is törölték a vissza­adandó objektumok közül, míg végül besorolták, de úgy, hogy jogilag nagyon labilis maradt az erre vonatkozó fejezet. Méry Gábor felvétele • Volt-e együttműködés a ja­vaslat előkészítésekor az egyhá­zak között? -Igen. Egyeztettük álláspon­tunkat, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy követeljük a ma­ximális restitúciót. Tehát nem elégszünk meg a részleges kár­pótlással, bizonyos kiemelt ob­jektumok visszaszolgáltatásával, amire annak idején a szövetségi kormány lehetőséget nyújtott, hanem kérjük minden jogtalanul elkobzott ingatlan visszaadását. Hogy aztán esetleg azok egy részét meghagyjuk az állam vagy a helységek tulajdonában, vagy bérleti szerződést kötünk az intézménnyel, mely használ­ta, az már más lapra tartozik. Az a lényeg, hogy vagyonjogilag rendezzük ezeket a dolgokat. • Várható-e ettől a tör­vénytől a sérelmek teljes, igazsá­gos orvoslása? — Az igazságosság fogalma na­gyon relatív. Mert ha mi vissza­kapjuk a volt objektumainkat, de azok 60-70 százaléka ro­mokban van, akkor vagyonjogi­lag ugyan a miénk, de honnan lesz pénz arra, hogy rendbehoz­zuk, és elkezdjük benne a misz­szionárius, karitatív vagy okta­tói munkát? Pedig kellenek ezek az épületek, hogy újra megindít­hassuk árvaházainkat, öregott­honainkat, hogy legyen hol talál­kozniuk a híveknek. Szeretnénk az iskolarendszerünket is bőví­teni, felújítani a valaha oly ter­mészetes templom-iskola egy­séget. • Az államnak, mint az a tör­vénytervezet bevezetőjében is olvasható, az a nem titkolt célja, hogy a restitúcióval egyidejűleg megszüntesse az egyházak anya­gi támogatását. Milyen hatással lenne ez konkrétan a református egyházra? -Tudjuk, hogy az állam öt éven beíúl teljesen függetleníte­ni akarja anyagilag az egyháza­kat és megvonja a támogatást. Már jövőre kiesik a költségve­tésből az objektumok tatarozá­sára irányzott pénz, és csak a lel­készek, hitoktatók bérét fogja az állam folyósítani. Nekünk erre föl kell készülni. A múltban min­den gyülekezet a saját feladatá­nak tekintette a lelkész, a tanító, az iskola fenntartását. Az elmúlt négy évtized, sajnos, leszoktatta erről az áldozathozatalról gyüle­kezeteinket. Most újra fel kell vállalni ezt a feladatot. Nem lesz könnyű, hiszen gyülekezeteink nagyon kis létszámúak, anyagi­lag sem állnak a legjobban, de azt hiszem, szívesen meghozzák ezt az áldozatot a függetlensé­gért. Mert jól tudjuk, csak akkor lesz szabad az egyház, ha anya­gilag teljesen független lesz az államtól. • Ön szerint, milyenek az esélyei annak, hogy ezt a tör­vénytervezetet ebben a formá­ban el is fogadja a parlament? -A lelkem mélyén úgy ér­zem, hogy ez a parlament össze­tételénél fogva nem lesz képes ezt a törvényt elfogadni. Egyrészt azért, mert a képviselők nagy részének beállítottsága egyértelműen egyházellenes, másrészt viszont éppen a kibőví­tett időszak, az 1945. május 8-áig visszamenő határidő lesz az a kemény dió, amivel nem fog­nak tudni megbirkózni. Ennek ellenére azt vallom, az egyházi vagyon restitúciójára előbb­utóbb sort kell keríteni. Addig is egyházunk meg fogja találni a módot, hogy szolgáló és szo­ciális tevékenységet folytasson és mindig merészen fogja álmod­ni álmait. S. FORGON SZILVIA AZ USA SZLOVÁKIAI NAGYKÖVETSÉGÉNEK ÜGYVIVŐJE KASSÁN TALÁLKOZÁS A HELYI MAGYARSÁG KÉPVISELŐIVEL NEM MINDEN A PÉNZ A TÖBBI ELSAJÁTÍTHATÓ, PÉLDÁUL A HIDASKÜRTI SZAKMUNKÁSKÉPZŐBEN Akinek manapság szakmája van, nem lehet elveszett ember. Még áldásosabb azonban, ha önmagát menedzselni, munkaerejét a legelőnyösebben hasznosí­tani tudja. Aki pedig netán vállalkozásba fog egy kitanult szakma alapos ismeretével, csakhamar rádöbben, mennyire tájékozottnak keli lennie a vál­lalkozáshoz kapcsolódó járulékos ismeretekben is. Mindezt azért bocsátjuk előre, mivel az élet mindinkább azokat igazolja, akik nem restek továbbta­nulni, hozzátanulni, különféle korszerű ismereteket elsajátítani. Nemrégiben írtunk a hidaskürti ma­gán-szakmunkásképzőről, melynek" igazgatója, Cservenka János átkép­zést, felnőttképzést, vagyis három új szak indítását hirdette meg szeptem­bertől, az addigiakon kívül. Most újra megkerestük: Hogyan állnak a beiratkozással? -Harmincan jelentkeztek eddig. Üzemmérnökképzésre tizenhárom diákunk van, ennek örülünk: kevés­bé vagyunk elégedettek azzal, hogy szakmunkások nem jelentkeztek elég számban a vállalkozói, mene­dzseri, kereskedelmi akadémia jellegű továbbképzésre. Ezt azért is fájlal­juk, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a szakmunkások közül kerül ki a legtöbb munkanélküli. • Érettségizettek is jelentkeztek? -Hogyne, öten jöttek általános végzettséggel, ők szakmával szeret­nék gyarapítani tudásukat. Még pe­dagógiára is akadt jelentkező, de egy ember kevés ahhoz, hogy Győrrel fölvegyük a kapcsolatot és elhe­lyezzük. • Sok a csalódott fiatal, nehezen vagy egyáltalán nem tudnak elhe­lyezkedni. Mégsem a továbbtanulást választják. Mi lehet az oka? -Talán megcsömörlöttek az isko­lától. Nem mindenütt tanítják meg őket olyan dolgokra, melyeknek az­tán hasznát veszik. Aligha tévedek, ha azt gondolom, elfogyott a bizal­muk az iskolával szemben. Ebben az átmeneti időszakban rá kell ébredni szülőnek, fiatalnak egyaránt, hogy nem érdemes elpocsékolni az ener­giájukat, idejüket, pénzüket. Helyte­len logika a családok részéről az, hogy a bevételt kell növelni. Úgy is előre lehet jutni, ha a kiadásokat csökkentjük. Vagyis, nem mindent a pénzen keresztül kell megítélni. Mert mi kell a vállalkozáshoz? • Pénz, természetesen. -Ez igaz, de nem csupán pénz. Tudás is kell, szakmai rátermettség. És a menedzserképzés éppen erről szól: hogyan lehet tíz koronából hú­szat csinálni. Hogyan kell újrabefek­tetni. - Hát nem elég, ha valakinek szakmája van? - Nem, mert a szakmunkás ugyan tudja, mikor mit kell csinálni, de nem tud vállalkozni. Mi éppen erre tanít­juk meg. Ismeije a jogi, gazdasági mechanizmusokat, szakértelmét megfelelően tudja felkínálni a piacon. • Sokan nem tudják például, mit is fed tulajdonképpen az üzemmér­nök megjelölés. - Az üzemmérnök elsősorban a meglevő technológiák, műszerek és berendezések „kiszolgálásával" foglalkozik. Használatba állítja a technológiákat, míg a fejlesztőmér­nök kitalálja, elméletben továbbfej­leszti őket. • Mi a teendő, ha valaki még most meggondolja magát és jelent­kezni szeretne a hidaskürti magán­szakmunkásképzőben szakérettségi­vel végződő menedzserképzésre, vagy kereskedelmi akadémiára, ne­tán üzemmérnöki felsőfokú kép­zésre? -Nem vesztett semmit. Elfoga­dunk még jelentkezést, szeptember folyamán mindenkit, aki felvételt kér, értesítünk, informálunk. (brogyányi) KI (Ml) ÁLL AZ ELBOCSÁTÁSOK MÖGÖTT? ELŐSZÖR AZ EDU-KONFERENCIÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom