Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-01 / 203. szám, szerda
KALEIDOSZKÓP ÚJ SZÓM AZ ADÓSOK BÖRTÖNÉTŐL MÁR NEM KELL TARTANI, DE. 1993. SZEPTEMBER 1. A FELELEM BERE Idősebb olvasóink bizonyára még emlékeznek az azonos című kiváló francia filmre, melyben Yves Montand játszotta a főszerepet. A címátvétel szomorú aktualitását az egyre jobban elharapódzó, - korábban jóformán csak krimikből ismert bűnesetek - zsarolás, emberrablás, bérgyilkosság - adják. Jaroslav Ivor alezredes, a belügyminiszter vizsgálati osztályának igazgatója röpke fél óra alatt annyi zsarolási esetet sorolt fel, hogy alig bírtam jegyezni. A bűnüldöző szervek az idei év első felében 222 ilyen esettel foglalkoztak. Az olasz maffiózók módszereivel dolgozó alvilág főleg a vállalkozókat zsarolja. Ha valamelyikük fizetésképtelen, vagy valami más oknál fogva nem akarja, nem tudja megadni tartozását, néhány „úriember" felkeresi és figyelmezteti az adóst kötelességére. Az ejnyebejnye végén általában elhangzik egy dátum, melynek eltelte után - s ezt mindig kihangsúlyozzák -, már nem fognak kesztyűs kézzel bánni az adóssal, de alaposan „eldádázzák", esetleg felgyújtják házát, vagy megerőszakolják a feleségét. Persze, gyakran megesik, hogy eme „humánus" fázist a felbérelt - nemegyszer külföldi - „behajtók" kihagyják, és rögtön a „lényegre" térnek. Felrobbantják az illető boltját, elrabolják gyermekét, esetleg magát az adóst is. Csehországban a bűnügyi krónikák tanúsága szerint már előbbre tartanak. Ott ha valaki csomagban fekete fürdőruhát kap, búcsúzhat az életétől. Biztos, hogy néhány napon belül valamelyik vízduzzasztóból vagy folyóból húzzák ki a hulláját, ha egyáltalán megtalálják. Az utóbbi két évben több újgazdag vállalkozót tüntetett így el a konkurencia. Persze, a honi gangszterek sem kezdők. Egyik áldozatuk például, akit összeverve és egy műanyagzsákba csomagolva az árokba löktek, a kórházban belehalt sérüléseibe. Az a férfi is megjárta a poklot, akit lakása előtt raboltak el, s miután egy autó csomagtartójában megkocsikáztatták, egy elhagyott helyen egy fához kötözték, leöntötték benzinnel és öngyújtót kattogtattak az orra előtt. Egy eladósodott pozsonyi vállalkozót télikabátban a szaunába dugtak, majd egy óra múltán, miután már ájuldozott a forróságtól, a jeges vízbe lökték. Ezt többször is megismételték. A tettesek megbízója bizonyára úgy gondolta, ez hatásosabb módszer a pénz behajtására, mint hajdan az adósok börtöne volt. S hogy a fogvatartott férfi ne gondolja azt, hogy csak amolyan kis testedzésről van szó, szájába használt zoknit gyömöszöltek, s a füle mellett néhányszor meghúzták a ravaszt. Az egyik politikai párt képviselője - őt szintén elrabolták - alsónadrágban átúszva a Dunát, menekült meg fogvatartóitól. Persze, nemcsak a fővárosban történnek ilyen hátborzongató esetek, de Kassán, Nyitrán, Zsolnán, Dunaszerdahelyen és több más kis- és nagyvárosban. A Zoboralján például egy vállalkozó fiát rabolták el, s a papától kétmillió koronát követeltek. Egy másik csoport szerényebb volt, levélben mindössze 300 ezret „kért" a megzsarolttól. Egy vágsellyei üzletember egymilliós tartozását úgy akarta bevasalni a követelő, hogy az adós feleségét, miután az gépkocsijával hazafelé tartott, egyszerűen „letéríttette". A két emberrabló - egyébként magyar állampolgár - már rács mögött van, csakúgy, mint az a négy dunaszerdahelyi férfi, akik pénzt követelve túszt ejtettek. A zsarolók tárházában oykor olyan - igaz, nem eredeti, de azért hatásos - fenyegetések is vannak, mint a fül vagy az ujj levágása. Sőt, úgy tűnik, humoristák is akadnak köztük. Ezt bizonyítja egy ilyen adósságbehajtó fenyegetés is: „Ha nem fizetsz, felgyújtjuk házadat, ráadásul kopaszra nyírjuk az anyósodat!" Persze, nem minden zsarolás függ össze százezres vagy milliós adósságokkal. Egy pozsonyi fiatalasszonyt például aktfényképek és intim videofelvételek nyilvánosságra hozásával akartak megszabadítani 50 ezer koronájától. Az említett esetek közül néhányról részletesebben is beszámolunk majd. q ^ A SZŰZ CSILLAGKÉP AMIT A HOROSZKÓPBÓL NEM LEHET MEGTUDNI Sorozatunk második részében a Szűz csillagkép, fényes csillagokban nem túl gazdag alakzatával fogunk foglalkozni. Ezt a csillagképet közvetlenül az Oroszlán mellett lehet megtalálni az égbolton és kb. azonos kiterjedésű is. A Szűz jegyében a Nap augusztus 23-tól szeptember 22-ig van. Mit jelent ezt a csillagászat szempontjából? Képzeljük el, hogy a Nap fénye egy teljes évre lecsökkenne mondjuk a telihold fényének a felére. így nappal is láthatóvá válnának a csillagok és követni tudnánk a Nap mozgását a csillagok között. Ahogy a Holdat látjuk végighaladni az egyes csillagképeken, úgy a Napot is hol az egyik csillagképbe látnánk belépni, majd rajta végighaladni, hogy azután azt elhagyva egy másikba, harmadikba, és így tovább, lépjen be. Ez így megy évről évre. Ezalatt az egy hónap alatt, úgymond, ennek a csillagképnek a jegyében van a Nap. Ez egyben azt is jelenti, hogy az adott csillagképet pont nem látni az égbolton, mivel a nappali égbolton tartózkodik. Ha valaki a Szűz csillagképet szeretné megtalálni, most biztosan nem jár sikerrel. A csillagképet, amelynek latin elnevezése Virgo, kora tavasztól egészen nyárig lehet látni az égbolton. A régmúlt idők kultúrái a saját istennőjeiket látták benne, így például az egyiptomi papok az istenek és istennők között a legnagyobb istennel hozták kapcsolatba ezt a csillagképet - az Észettel. 0 testesítette meg a legszebb és a legjobb tulajdonságokkal felruházott nőt, feleséget és anyát. A legfényesebb csillaga a Spica (magyarul búzakalász), amelynek távolsága tőlünk 261 fényév és a fényesebb csillagok közé lehet sorolni. Hasonlóan az Oroszlánhoz ez az égterület is szegényes a szabadszemes objektumokban, de mivel távolabb esik a galaktika síkjából, ezért itt messzebb látunk ki a világegyetembe. És mit látni odakint? A mi Tejútrendszerünkhöz hasonló, kisebb-nagyobb galaxisok sokaságát. Ebben a csillagképben kb. 1000 ilyen óriási csillagváros-galaxist lehet megfigyelni, természetesen csak nagyobb távcsöveken keresztül. Egy-egy ilyen galaxis több milliárd (1 000 000 000), ill. billió (1 000 000 000 000) csillagot tartalmaz és a távolságuk is a millió fényévek tartományában van. Az ilyen objektumok méretei különbözőek, százezres fényév nagyságrendűek. A Tejútrendszeren kívüli objektumokkal az extragalaktikus csillagászat foglalkozik. Három érdekesebb objektumot szeretnék kiemelni a többiek közül. Az első egy szuperóriás elliptikus galaxis, amely a rádiótartományban sugároz nagyon erősen és a legnagyobb tömegű galaxisnak számít. A legszebb galaxisok közé tartozik az az égitest, amely az alakja miatt a Sombrero elnevezést kapta. Ebben a csillagképben fedezték fel elsőként azt az objektumtípust, amely később a kvazár megjelölést kapta és nagyon sok fejtörést okozott számos kitűnő csillagásznak. A főbb jellemzőjük: az eddig ismert legtávolabbi objektumok (a távolságukat milliárd fényévekben mérik) és ennek ellenére is fantasztikusan nagy fényűek, főleg az ultraibolya és az infravörös tartományban világítanak. Ezzel a csillagászati számáradattal fejezem be mai barangolásunkat a csillagok között. Méhes Ottó ORDÓDY KATALIN - Jól bírta, de amint lefektettem, nyomban elaludt. Nem kért sem vizet, sem mesét, sem a mamát, még csak az esti csókját sem... Anyuka, amíg vártalak, sok mindenfélén elgondolkodtam. - Éspedig? - Hogy folyhat-e az életünk változások nélkül. Amióta elvesztettük apát és megszületett Ádám, úgy rendezkedtünk be, mintha minden örökre így maradna, ahogy van. A Balaton egy kis változást jelentett, ott erősen zajlott az élet, s eszembe jutott, hogy egy házasság megváltoztathatná az életünket. Mondanom sem kell, magamra gondoltam. De mostanában fölfedeztem, hogy még te is fiatal vagy, hiába szólít Ádám anyónak. Nincs kizárva, hogy az alapvető változást az életünkben te fogod jelenteni. - Nagyon jól megvoltunk így együtt ezek alatt az évek alatt, de tévedsz, ha azt hiszed, én arra rendezkedtem be, hogy minden örökre így marad. Te határoztál úgy, hogy Ádámon kívül nem engedsz senki mást az életedbe. Fölösleges lett volna ellenkeznem, bár ezt az elhatározásodat nem vettem komolyan. Örülök, hogy a szabadságod alatt legalább eszedbe jutott, el tudtad kepzelni, az élet mindig hozhat valami újat. - Igen, bár ennek ellenére, nem hozott. De a te életedben is történhet valami, ami változást jelent. - Dóra, te Jenőre gondolsz. Édes gyerekem, nincs okod aggodalomra. A soron mindenképpen te vagy, te lennél, de egyelőre úgy néz ki, minden marad a régiben. És most mehetünk aludni, épp itt az ideje. * * * Minden marad a régiben - jártak eszében anyja szavai, mikor a moziból kijövet elvált Alinától és hazafelé tartott. A kellemetlenség felhői szétfoszlottak a feje fölül, mégis elégedetlen az egész élettel. Nem jó ez így, de mit tegyen? Az a három hét szabadság nem múlt el nyomtalanul. Űrt hagyott maga után. Most minden olyan szépnek tűnt, amit akkor átélt. A séták, az úszások, a beszélgetések Palival... És akármennyire nem akar rágondolni, az az este is, mikor az övé lett... Nem akar rágondolni, mégis hányszor jut eszébe. Futnak a hetek, már augusztus van, lassan jön az ősz, halványulnak a nyári emlékek. Még azt sem bánná, ha valahol Borkába ütközne bele... Vagy Toncsikával ülnének a Polom teraszán, fagylaltos pohár mellett. Megállt a járdaszigeten, várta a villamost. - Dóra... Összerándult a hangra, mint akit kígyómarás ért. Megfordult, Csuthy állt a háta mögött. Nézett rá, mintha kísértetet látna, egy hang sem jött ki a torkán. - Dórácska, ha tudnád, mennyire vártam ezt a pillanatot, s mennyire féltem tőle... Beszélni szeretnék veled. Ugye nem mondasz nemet? Gyere elmegyünk valahová. Dórát elöntötte a szerelem és a düh. De jó is lett volna úgy istenigazából lekenni neki egy csattanósat, mint annak idején Borkának. Vagy kaijaiba vetni magát, érezni ölelésének édes erejét, és azt az egyetlen szót súgni neki, ami betölti, amit nem bír kiirtani magából: szeretlek. Ehelyett fölügrott a zsúfolt villamosra, ami éppen kapóra megérkezett, s onnan lihegte le elfúlva a szívdobogástól: - Semmi beszélnivalóm nős emberrel. Nem érzékelte, hogy a körülötte lévő utasok megnézték, szerelmi drámát sejtettek a jelenet mögött. Palit látta csak, amint ott maradt a megállón, keze a levegőben, mintha vissza akarta volna tartani őt. És a tekintete! Úgy nézett utána, mint akit épp most fosztottak meg mindenétől. A következő megállón leszállt. Képtelen volt nyomakodni a tömegben. Egyedüllétre vágyott. Magához kell térnie kissé. Mi lenne, ha fölszállna az ellenkező irányba haladó szerelvényre? Vajon ott találná-e még a sóbálvánnyá meredt Palit? Nem sok hiányzott, hogy ötletét tettre váltsa, de győzött maradék józansága. Előtte volt a park, keresett egy árnyékos padot és leült. Mit akar tőle Pali? Úgy látszik, ő sem felejtette el azokat a napokat. De miért csak most jelentkezik? Talán most a felesége utazott el, és ő meg akarja édesíteni a magányt? Nem, nem, védte meg magával szemben is szerelmét. Pali sem felejtett el, de nem lehet folytatás. Csak ne jusson eszébe újra közeledni. Pedig semmire sem vágyik jobban. Nem lenne ereje az ellenállásra, biztosan nem lenne ereje... Ki mondana valami okosat? Egyáltalán létezik okos szó, ami elnyomná benne a kínzó vágyat? A vágyat, amiről azt hitte, félig-meddig sikerült már leküzdenie. És íme, a hangjától, a közelségétől, a nézésétől újra föltámadt, és olyan lánggal lobog, amelynek elég a tüzében. Egy óra is beletelt, míg rászánta magát, s elindult hazafelé. Anyja, amint meglátta, rögtön tisztában volt a diagnózissal. - Dóra, az ég szerelmére, mi történt megint? - Palival találkoztam. Ki az a Pali, akarta kérdezni Síposné, aztán eszébe jutott Dóra nyári ismeretsége. - Véletlenül összetalálkoztatok az utcán? Hogy történt? - A villamosra vártam, mikor megszólított. Nem volt véletlen. Azt mondta, nagyon várta ezt a pillanatot, s nagyon félt tőle. Valami olyasmit feleltem, hogy nős emberrel nincs mit kezdenem, és fölugrottam az induló hatosra. (Folytatjuk)