Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám, szerda

KALEIDOSZKÓP ÚJ SZÓM AZ ADÓSOK BÖRTÖNÉTŐL MÁR NEM KELL TARTANI, DE. 1993. SZEPTEMBER 1. A FELELEM BERE Idősebb olvasóink bizonyára még emlékeznek az azonos című kiváló francia filmre, melyben Yves Montand játszotta a fősze­repet. A címátvétel szomorú ak­tualitását az egyre jobban elha­rapódzó, - korábban jóformán csak krimikből ismert bűnesetek - zsarolás, emberrablás, bérgyil­kosság - adják. Jaroslav Ivor alezredes, a belügyminiszter vizsgálati osztályának igazgatója röpke fél óra alatt annyi zsaro­lási esetet sorolt fel, hogy alig bírtam jegyezni. A bűnüldöző szervek az idei év első felében 222 ilyen esettel foglalkoztak. Az olasz maffiózók módsze­reivel dolgozó alvilág főleg a vállalkozókat zsarolja. Ha va­lamelyikük fizetésképtelen, vagy valami más oknál fogva nem akarja, nem tudja megadni tartozását, néhány „úriember" felkeresi és figyelmezteti az adóst kötelességére. Az ejnye­bejnye végén általában elhang­zik egy dátum, melynek eltelte után - s ezt mindig kihangsú­lyozzák -, már nem fognak kesztyűs kézzel bánni az adós­sal, de alaposan „eldádázzák", esetleg felgyújtják házát, vagy megerőszakolják a feleségét. Persze, gyakran megesik, hogy eme „humánus" fázist a felbé­relt - nemegyszer külföldi - „behajtók" kihagyják, és rög­tön a „lényegre" térnek. Felrob­bantják az illető boltját, elrabol­ják gyermekét, esetleg magát az adóst is. Csehországban a bűnügyi krónikák tanúsága szerint már előbbre tartanak. Ott ha valaki csomagban fekete fürdőruhát kap, búcsúzhat az életétől. Biz­tos, hogy néhány napon belül valamelyik vízduzzasztóból vagy folyóból húzzák ki a hullá­ját, ha egyáltalán megtalálják. Az utóbbi két évben több újgaz­dag vállalkozót tüntetett így el a konkurencia. Persze, a honi gangszterek sem kezdők. Egyik áldozatuk például, akit összeverve és egy műanyagzsákba csomagolva az árokba löktek, a kórházban be­lehalt sérüléseibe. Az a férfi is megjárta a poklot, akit lakása előtt raboltak el, s miután egy autó csomagtartójában megko­csikáztatták, egy elhagyott he­lyen egy fához kötözték, leön­tötték benzinnel és öngyújtót kattogtattak az orra előtt. Egy eladósodott pozsonyi vállalkozót télikabátban a szaunába dugtak, majd egy óra múltán, miután már ájuldozott a forróságtól, a jeges vízbe lökték. Ezt több­ször is megismételték. A tettesek megbízója bizonyára úgy gon­dolta, ez hatásosabb módszer a pénz behajtására, mint hajdan az adósok börtöne volt. S hogy a fogvatartott férfi ne gondolja azt, hogy csak amolyan kis test­edzésről van szó, szájába hasz­nált zoknit gyömöszöltek, s a füle mellett néhányszor meghúzták a ravaszt. Az egyik politikai párt képvi­selője - őt szintén elrabolták - alsónadrágban átúszva a Du­nát, menekült meg fogvatartó­itól. Persze, nemcsak a fővárosban történnek ilyen hátborzongató esetek, de Kassán, Nyitrán, Zsol­nán, Dunaszerdahelyen és több más kis- és nagyvárosban. A Zo­boralján például egy vállalkozó fiát rabolták el, s a papától két­millió koronát követeltek. Egy másik csoport szerényebb volt, levélben mindössze 300 ezret „kért" a megzsarolttól. Egy vág­sellyei üzletember egymilliós tartozását úgy akarta bevasalni a követelő, hogy az adós felesé­gét, miután az gépkocsijával ha­zafelé tartott, egyszerűen „leté­ríttette". A két emberrabló - egyébként magyar állampolgár - már rács mögött van, csakúgy, mint az a négy dunaszerdahelyi férfi, akik pénzt követelve túszt ejtettek. A zsarolók tárházában oykor olyan - igaz, nem eredeti, de azért hatásos - fenyegetések is vannak, mint a fül vagy az ujj levágása. Sőt, úgy tűnik, humo­risták is akadnak köztük. Ezt bizonyítja egy ilyen adósságbe­hajtó fenyegetés is: „Ha nem fizetsz, felgyújtjuk házadat, rá­adásul kopaszra nyírjuk az anyó­sodat!" Persze, nem minden zsarolás függ össze százezres vagy milli­ós adósságokkal. Egy pozsonyi fiatalasszonyt például aktfény­képek és intim videofelvételek nyilvánosságra hozásával akar­tak megszabadítani 50 ezer ko­ronájától. Az említett esetek kö­zül néhányról részletesebben is beszámolunk majd. q ^ A SZŰZ CSILLAGKÉP AMIT A HOROSZKÓPBÓL NEM LEHET MEGTUDNI Sorozatunk második részében a Szűz csillagkép, fényes csillagok­ban nem túl gazdag alakzatával fo­gunk foglalkozni. Ezt a csillagképet közvetlenül az Oroszlán mellett le­het megtalálni az égbolton és kb. azonos kiterjedésű is. A Szűz jegyé­ben a Nap augusztus 23-tól szeptem­ber 22-ig van. Mit jelent ezt a csilla­gászat szempontjából? Képzeljük el, hogy a Nap fénye egy teljes évre lecsökkenne mondjuk a telihold fényének a felére. így nappal is láthatóvá válnának a csilla­gok és követni tudnánk a Nap moz­gását a csillagok kö­zött. Ahogy a Holdat látjuk végighaladni az egyes csillagképeken, úgy a Napot is hol az egyik csillagképbe lát­nánk belépni, majd rajta végighaladni, hogy azután azt el­hagyva egy másik­ba, harmadikba, és így tovább, lépjen be. Ez így megy évről év­re. Ezalatt az egy hó­nap alatt, úgymond, ennek a csillag­képnek a jegyében van a Nap. Ez egyben azt is jelenti, hogy az adott csillagképet pont nem látni az égbol­ton, mivel a nappali égbolton tartóz­kodik. Ha valaki a Szűz csillagképet szeretné megtalálni, most biztosan nem jár sikerrel. A csillagképet, amelynek latin el­nevezése Virgo, kora tavasztól egé­szen nyárig lehet látni az égbolton. A régmúlt idők kultúrái a saját isten­nőjeiket látták benne, így például az egyiptomi papok az istenek és isten­nők között a legnagyobb istennel hozták kapcsolatba ezt a csillagképet - az Észettel. 0 testesítette meg a legszebb és a legjobb tulajdonsá­gokkal felruházott nőt, feleséget és anyát. A legfényesebb csillaga a Spi­ca (magyarul búzakalász), amelynek távolsága tőlünk 261 fényév és a fé­nyesebb csillagok közé lehet sorolni. Hasonlóan az Oroszlánhoz ez az égterület is szegényes a szabadsze­mes objektumokban, de mivel távo­labb esik a galaktika síkjából, ezért itt messzebb látunk ki a világegye­tembe. És mit látni odakint? A mi Tejútrendszerünkhöz hasonló, ki­sebb-nagyobb galaxisok sokaságát. Ebben a csillagképben kb. 1000 ilyen óriási csillagváros-galaxist le­het megfigyelni, természetesen csak nagyobb távcsöveken keresztül. Egy-egy ilyen galaxis több milliárd (1 000 000 000), ill. billió (1 000 000 000 000) csillagot tartal­maz és a távolságuk is a millió fényé­vek tartományában van. Az ilyen objektumok méretei különbözőek, százezres fényév nagyságrendűek. A Tejútrendszeren kívüli objektu­mokkal az extragalaktikus csillagá­szat foglalkozik. Három érdekesebb objektumot szeretnék kiemelni a többiek közül. Az első egy szuperóriás elliptikus galaxis, amely a rádiótartományban sugároz nagyon erősen és a legna­gyobb tömegű galaxisnak számít. A legszebb galaxisok közé tartozik az az égitest, amely az alakja miatt a Sombrero elnevezést kapta. Ebben a csillagképben fedezték fel elsőként azt az objektumtípust, amely később a kvazár megjelölést kapta és na­gyon sok fejtörést okozott számos kitűnő csillagásznak. A főbb jellem­zőjük: az eddig ismert legtávolabbi objektumok (a távolságukat milliárd fényévekben mérik) és ennek ellené­re is fantasztikusan nagy fényűek, főleg az ultraibolya és az infravörös tartományban világítanak. Ezzel a csillagászati számáradattal fejezem be mai barangolásunkat a csillagok között. Méhes Ottó ORDÓDY KATALIN - Jól bírta, de amint lefektettem, nyomban elaludt. Nem kért sem vizet, sem mesét, sem a mamát, még csak az esti csókját sem... Anyuka, amíg várta­lak, sok mindenfélén elgondolkodtam. - Éspedig? - Hogy folyhat-e az életünk változá­sok nélkül. Amióta elvesztettük apát és megszületett Ádám, úgy rendezkedtünk be, mintha minden örökre így maradna, ahogy van. A Balaton egy kis változást jelentett, ott erősen zajlott az élet, s eszembe jutott, hogy egy házasság megváltoztathatná az életünket. Monda­nom sem kell, magamra gondoltam. De mostanában fölfedeztem, hogy még te is fiatal vagy, hiába szólít Ádám anyónak. Nincs kizárva, hogy az alapvető válto­zást az életünkben te fogod jelenteni. - Nagyon jól megvoltunk így együtt ezek alatt az évek alatt, de tévedsz, ha azt hiszed, én arra rendezkedtem be, hogy minden örökre így marad. Te hatá­roztál úgy, hogy Ádámon kívül nem engedsz senki mást az életedbe. Fölösle­ges lett volna ellenkeznem, bár ezt az elhatározásodat nem vettem komolyan. Örülök, hogy a szabadságod alatt leg­alább eszedbe jutott, el tudtad kepzelni, az élet mindig hozhat valami újat. - Igen, bár ennek ellenére, nem ho­zott. De a te életedben is történhet valami, ami változást jelent. - Dóra, te Jenőre gondolsz. Édes gye­rekem, nincs okod aggodalomra. A soron mindenképpen te vagy, te lennél, de egyelőre úgy néz ki, minden marad a ré­giben. És most mehetünk aludni, épp itt az ideje. * * * Minden marad a régiben - jártak eszé­ben anyja szavai, mikor a moziból kijö­vet elvált Alinától és hazafelé tartott. A kellemetlenség felhői szétfoszlottak a feje fölül, mégis elégedetlen az egész élettel. Nem jó ez így, de mit tegyen? Az a három hét szabadság nem múlt el nyomtalanul. Űrt hagyott maga után. Most minden olyan szépnek tűnt, amit akkor átélt. A séták, az úszások, a be­szélgetések Palival... És akármennyire nem akar rágondolni, az az este is, mikor az övé lett... Nem akar rágondolni, mégis hányszor jut eszébe. Futnak a he­tek, már augusztus van, lassan jön az ősz, halványulnak a nyári emlékek. Még azt sem bánná, ha valahol Borkába üt­közne bele... Vagy Toncsikával ülnének a Polom teraszán, fagylaltos pohár mel­lett. Megállt a járdaszigeten, várta a villa­most. - Dóra... Összerándult a hangra, mint akit kí­gyómarás ért. Megfordult, Csuthy állt a háta mögött. Nézett rá, mintha kísérte­tet látna, egy hang sem jött ki a torkán. - Dórácska, ha tudnád, mennyire vár­tam ezt a pillanatot, s mennyire féltem tőle... Beszélni szeretnék veled. Ugye nem mondasz nemet? Gyere elmegyünk valahová. Dórát elöntötte a szerelem és a düh. De jó is lett volna úgy istenigazából lekenni neki egy csattanósat, mint annak idején Borkának. Vagy kaijaiba vetni magát, érezni ölelésének édes erejét, és azt az egyetlen szót súgni neki, ami betölti, amit nem bír kiirtani magából: szeretlek. Ehelyett fölügrott a zsúfolt villamosra, ami éppen kapóra megérkezett, s onnan lihegte le elfúlva a szívdobogástól: - Semmi beszélnivalóm nős emberrel. Nem érzékelte, hogy a körülötte lévő utasok megnézték, szerelmi drámát sej­tettek a jelenet mögött. Palit látta csak, amint ott maradt a megállón, keze a le­vegőben, mintha vissza akarta volna tar­tani őt. És a tekintete! Úgy nézett utána, mint akit épp most fosztottak meg min­denétől. A következő megállón leszállt. Képte­len volt nyomakodni a tömegben. Egye­düllétre vágyott. Magához kell térnie kissé. Mi lenne, ha fölszállna az ellenke­ző irányba haladó szerelvényre? Vajon ott találná-e még a sóbálvánnyá meredt Palit? Nem sok hiányzott, hogy ötletét tettre váltsa, de győzött maradék józan­sága. Előtte volt a park, keresett egy árnyékos padot és leült. Mit akar tőle Pali? Úgy látszik, ő sem felejtette el azokat a napokat. De miért csak most jelentkezik? Talán most a fele­sége utazott el, és ő meg akarja édesíteni a magányt? Nem, nem, védte meg magá­val szemben is szerelmét. Pali sem felej­tett el, de nem lehet folytatás. Csak ne jusson eszébe újra közeledni. Pedig sem­mire sem vágyik jobban. Nem lenne ereje az ellenállásra, biztosan nem lenne ereje... Ki mondana valami okosat? Egyáltalán létezik okos szó, ami elnyom­ná benne a kínzó vágyat? A vágyat, amiről azt hitte, félig-meddig sikerült már leküzdenie. És íme, a hangjától, a közelségétől, a nézésétől újra föltá­madt, és olyan lánggal lobog, amelynek elég a tüzében. Egy óra is beletelt, míg rászánta ma­gát, s elindult hazafelé. Anyja, amint meglátta, rögtön tisztá­ban volt a diagnózissal. - Dóra, az ég szerelmére, mi történt megint? - Palival találkoztam. Ki az a Pali, akarta kérdezni Síposné, aztán eszébe jutott Dóra nyári ismeret­sége. - Véletlenül összetalálkoztatok az ut­cán? Hogy történt? - A villamosra vártam, mikor megszó­lított. Nem volt véletlen. Azt mondta, nagyon várta ezt a pillanatot, s nagyon félt tőle. Valami olyasmit feleltem, hogy nős emberrel nincs mit kezdenem, és fölugrottam az induló hatosra. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom