Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-21 / 220. szám, kedd

5 KALEIDOSZKÓP ÚJ SZÓI 1993. SZEPTEMBER 21. EGYHÁZI BIZOTTSÁG VIZSGÁLJA A JELENÉS VALÓDISÁGÁT SZŰZ MÁRIA LITMANOVÁN Litmanová kis ruszin falu az Ólublói járásban. A nagyvilág figyelme korábban két dolog miatt terelődhetett rá. Egyrészt azért, mert mészkőszirtjei cso­dálatos (és a külföldi börzéken jól értékesíthető) ősmaradvá­nyokat rejtenek, ezért a tavaszi hóolvadás után gyűjtők hadai lepik el a falu melletti patak völgyét. Ezenkívül pedig akkor hallhattunk róla, amikor a ko­rábbi rendszer összeomlása után itt is tettlegességig fajultak a pra­voszlávok és a görög katolikusok közt évtizedekig megoldatlan és művileg lefojtott ellentétek. Or­szágos ismeretséget viszont azó­ta élvez, mióta 1990. augusztus 5-én a falu melletti Zvir-hegyen két helybeli kislánynak, a ma 16 éves Katka Češelkovának és egy évvel idősebb barátnőjének, Ive­ta Korčákovának megjelent a Szűz Mária. A jelenések azóta is ismétlődnek, és ez hívők ez­reit vonzza ide. Az esemény harmadik évfordulóján pedig még a legvisszafogottabb becslé­sek szerint is több mint százez­ren látogattak el a hegyre. A vallási villongás a múlté Litmanováról nyugodtan el­mondhatjuk, hogy a világ végén található, egy szűk bekötőűt vé­gén, ugrásnyira a lengyel határ­tól. Ólublóról érkezve tipikus hegyi falucskába jutunk, amelynek panorámáját ráadásul a Kárpátok legjellegzetesebb alakulata, a szirtöv mészkőszik­lái határozzák meg. A korábbi faházakat jórészt már téglahá­zak váltották fel, igaz,megőrizve az eredeti építészeti stílust. Va­sárnap délelőtt az utcákon szinte senkivel sem találkozunk, ami nem is csoda, hiszen ebben az időben a falu apraja-nagyja templomban van. A görög kato­likusban természetesen, hiszen amióta újra szabadon választ­hatnak, a hívők kilenctizede visszatért ahhoz a valláshoz, amely lényegében csak a litur­giájában (és abban, hogy papjai házasodhatnak) különbözik a római katolikustól, elnyomat­tatása pedig a pravoszláv vallás által már az első Csehszlovák Köztársaság alatt megkezdődött. Napjainkban a pravoszlávoknak a faluban már csak egy kis ká­polnájuk van, de állítólag abba is csak egyetlen család jár. Amikor a médiummá vált lá­nyok lakhelye iránt érdeklőd tünk, a megkérdezettek csak ím­mel-ámmal válaszoltak. Egyikük később elárulta, hogy féltik őket, mert állítólag rossz embe­rek akár kárt is okozhatnak ben­nük. Ennek ellenére, amikor végre megtaláltuk egyiküket, szülei nagyon készségesen bele­egyeztek, hogy elbeszélgessünk vele az utóbbi évek eseményei­ről. . - Játszani és szalonnát sütni sétáltunk ki a hegyre - idézi fel a három évvel ezelőtt történte­ket Ivetka, aki napjainkban az eperjesi egyházi egészségügyi középiskola másodéves diákja. - Bár vasárnap volt és a faluban istentiszteletet tartottak, nem akaródzott hazamennünk, ezért délután is kinnt maradtunk. Egyszer csak lépéseket hallot­tunk az erdőből, ezért bemen­tünk a házba, hogy összepako­lunk és útrakelünk. Ekkor azon­ban a faház körül is lépéseket és egyéb hangokat hallottunk, ami­től úgy megijedtünk, hogy imád­kozni kezdtünk. Már elég hosz­szan imádkoztunk, amikor vá­ratlanul fény jelent meg a szoba közepén. Először azt hittük, a nap sütött be, de a fény újra felbukkant és megjelent benne Szűz Mária. Hirtelen megszűn­tek a kinti zajok, mi pedig meg­nyugodva hazaindultunk. Szűz Mária két lépés távolságra köve­tett bennünket és csak a falu közelében távolodott el tőlünk. Két hét múlva újra kimentünk (Pomichal Richárd illusztrációs felvétele) a hegyre és akkor ismét láttuk őt, de már gyengébben és éppen úgy, mint első alkalommal, ak­kor sem szólt hozzánk. Ezután minden vasárnap kijártunk és később velünk tartott több falu­belink is. Egyik jelenése alkal­mával ugyanis Szűz Mária meg­szólalt és azt mondta, hogy jár­junk ki gyakrabban, ne hagyjuk őt magára. Azóta minden vasár­nap és nagyobb ünnepen kime­gyünk, annak ellenére, hogy ké­sőbb közölte, már csak havonta egyszer, az első péntek után kö­vetkező vasárnap fog megjelen­ni. Azt is mondta, hogy az embe­rek nagy része meggyónhat és így jobban magáévá teheti az üzenetet. Ugyanis sokan kimen­nek oda, hogy meghallgassák üzenetét, de csak kevesen fogad­ják meg szavait. Az egyház tartózkodó Gorazd atya, a falu görög ka­tolikus segédlelkésze a vasárna­pi istentisztelet után fogadott bennünket és kertelés nélkül ki­fejtette, hogy az egyház bizal­matlanul tekint az ügyre. - Szerintem a jelenéssel kap­csolatban a helyes válasz, hogy nem tudom, nem ismerem ­mondta. — Természetesen min­denkinek joga van a saját véle­ményére, imádkozhat is, ihat is bármennyit a gyógyító vízből, de én mindenkit arra figyelmez­tetek, hogy még ne kezelje kész tényként az egészet. Mi minden alkalommal hangsúlyozzuk, hogy az egyház még nem ismer­te el a jelenség valódiságát és erre csak a Szentatyának van joga, aki a Jézus Krisztus által ráruházott hatalomnál fogva té­vedhetetlen ilyen kérdésekben. Tudni kell ugyanis, hogy 1858 óta az egyházban több mint száz jelenés volt és egy kézen meg­számlálható, hogy ebből mennyi bizonyult valódinak. Ameddig tehát a Szentatya hallgat, a he­lyes válasz: nem tudom. Gorazd atya szerint sok em­ber azt is tévesen értelmezi, hogy vasárnaponként, amikor a faluból processzió megy ki a hegyre, kollégája, a helybeli plébános is velük tart. Hirko püs­pök ugyanis eredetileg nem en­gedélyezett ott kint semmiféle istentiszteletet, végül azonban a jelenések idejére beleegyezett, elsősorban azért, hogy az ott összegyűlő több ezer ember ne maradjon istentisztelet nélkül. Ma már a plébános hasonló meg­fontolásból minden vasárnap ki­kíséri híveit a hegyre, de Gorazd atya fontosnak tartja hangsú­lyozni, hogy ez nem azonos a je­lenés elismerésével. Jelenések egy fakunyhóban A Zvir-hegy ugyan három kilométerre van a falutól, de a hozzá vezető friss aszfaltcsíkot követve könnyen megtalálható. A hívők adományaiból épített út a hegy lábánál véget ér. Ezután még egykilométernyi kemény kaptatót kell legyűrnünk, míg elérünk a jelenések színhelyére. A mezei munkások egykori nyá­ri szállása azóta jócskán átala­kult. A korábban tehénistálló­ként szolgáló elülső helyiségben ma rögtönzött kápolna van. A hátsó szobát kettéosztották, egyik része elsősegélynyújtó helyként szolgál és itt van a kül­ső hangszórókat irányító keve­rőpult is. A legfontosabb hely azonban a középső helyiség, itt történnek ugyanis a jelenések. A kiválasztott lányok az üzene­teket először egy, az egyház ál­tal kijelölt bizottságnak tolmá­csolják, majd ennek jóváhagyása után ismerkedhetnek meg vele a kinnt várakozó ezrek. A helyszínen kiragasztott plaká­tok szerint tavaly május harma­dikán például így szóll az üze­net: „Drága gyermekeim! Bol­dog vagyok, hogy eljöttetek. Szeretném, ha egyesülnétek a szent rózsafüzér imádkozása közben, hogy így veletek lehes­sek és segíthessek nektek haza­(az égbe) kerülni." December hatodikán pedig a lányok ezt közvetítették az egybegyűltek­nek: „Drága gyermekeim! Any­nyira üres a Ti szívetek, az élete­tek pedig értelmetlen. Nem is sejtitek, mennyit veszítetek az­zal, hogy elutasítjátok Isten je­lenlétét. Csak Ő segíthet Nek­tek, ezért bízzatok Benne, mert akkor jó lesz minden, ami tőle­tek ered." Mi ugyan „köztes" vasárnap látogattunk el a búcsújáróhelyre és ráadásul a helybeli plébános más elfoglaltsága miatt még a szokásos processzióra is csak késő este került sor, mégis sokan megfordultak a hegyen. A hívők látogatásának ilyen­kor két fő célja van. Egyrészt bekapcsolódnak a rózsafüzér imádkozásába. A középső szűk helyiségben elhelyezett és a jele­néseket jelképező ikonhoz ugyan helyszűke miatt csak egy tucatnyian járulhatnak, de a hangosításnak köszönhetően a kívül rekedtek is bekapcsolód­hatnak a szertartásba. Nagyobb esemény alkalmával pedig a fa­ház hátoldálába vágott ajtó meg­nyitásával teszik átjárhatóva a helyiséget. A másik fontos elem a gyógyhatású forrásvíz. „Vi­gyenek az emberek a forrás vi­zéből és az meggyógyítja őket, de ne felejtsék el, hogy mindeh­hez a hitre is szükség van" - tol­mácsolta annak idején Ivetka az üzenetet. Az időközben kifolyó­val is ellátott forrásból meglehe­tősen lassan csordogál a víz (egy másfél literes palack megtöltése is percekig tart, de az emberek általában műanyagkannákkal ér­keznek). A helyzet javítása ér­dekében már készül az a beton víztároló, amelybe a felső forrás vizét vezetik majd. „Jövetelem­mel az egész hegy megszentelő­dött" — válaszolta ugyanis Szűz Mária a két lánynak, amikor megkérdezték tőle, hogy hasz­nálhatják-e a felső forrást is. A falubeliek közadakozásá­ból és a hívők adományaiból különben is sok mindent sikerült már felépíteni a Zvir-hegyen. Az augusztusi százezres esemény alkalmából például új óriásfe­születeket és kálváriát építettek, sőt a korábban említett létesít­ményeken kívül áll már a helybeliek által kórháznak ne­vezett elsősegélynyújtó hely alapja is, illetve egy gyóntató­szék, amelyben egyszerre hét pap nyújthat lelki vigaszt. A dilemma Mindezekre szükség is van, hiszen a csoda egyáltalán nem tartott három napig. Sőt, az új búcsújáró hely iránt folyamato­san nő az érdeklődés, így alkal­manként ezrek zarándokolnak el Litmanovára. Az egyház min­den szkepticizmusa ellenére ün­nepnapokon velük tart a helyi plébános is, arra hivatkozva, hogy az összegyűlt hívek nem maradhatnak istentisztelet nél­kül. Ennek ellenére az egyház dilemmája valóban komoly, amit újra csak Gorazd atya fog­lalt össze: „Mi azt hirdetjük, hogy a hit nem attól függ, megjelenik-e itt 'Szűz Mária, vagy sem. Erre ugyanis nincs szükség az üdvö­züléshez. Amikor viszont lát­tam, miként imádkoznak ott az emberek a hóban térdepelve a kereszt előtt, világossá vált számomra, hogy amennyiben csalásnak bizonyul az egész, minden összeomlik bennük és elvesztik a hitüket. Itt ugyanis csak két lehetőség létezik: vagy igaz az egész, vagy pedig csalás­sal állunk szemben. Ha a jelené­sek igaznak bizonyulnak, akkor a Zvir-hegy az áldás és a kegye­let helye. Amennyiben viszont csalásnak bizonyul, akkor nem csak két kislány szélhámoskodá­sáról van szó. Ők ugyanis nem lettek volna képesek ezt három éven keresztül csinálni, ezért emögött egy olyan szervezetnek kellene lennie, amelynek célja az egyház lejáratása. így tehát ez a hegy vagy a kegyelet, vagy pedig a sátán helye és ezért óvatosnak kell lennünk. TUBA LAJOS AZ ÉLJENZŐKKEL KONZULTÁLTAK? Megütötte a fülemet, hogy Oľga Keltošová, a szociális tárca főnöke a parlament szo­ciális bizottságában - tehát abban a parlamenti testület­ben, amely területét illetően a legilletékesebb — a válasz­tókra hivatkozva ajánlotta a honatyáknak a kormány so­kat vitatott szociális tör­vénytervezeteinek megsza­vazását. Hasonlóképpen a tervezetek (kormánypárti) előadói is minduntalan azt emlegették, hogy azokat a választók követelték, vagy hogy tartalmukat megbeszél­ték, megkonzultálták a vá­lasztókkal. Nem tudom, miként mű­ködik a konzultáció a DSZM­ben. Azonban a kormánypárt egyik nagygyűlésén, amelyen szóba kerültek a szociális tör­vénytervezetek, én is részt vettem. Máig rejtély szá­momra, hogy miért tapsolt a főként nyugdíjasokból álló közönség annak a tervezet­nek, amely a tárca javaslata szerint megszabná: a munka­viszonyban lévő nyugdíjas csak akkor kaphat nyugdíja mellett munkabért, ha az nem haladja meg a minimál­bért, tehát a 2200 koronát. Nos, lehet, hogy a DSZM tisztségviselői az ilyen tet­szésnyilvánítást nevezik kon­zultációnak, ám hogy szak­emberekkel nem ültek le tár­gyalni a törvénytervezetek­ről, az a szociális bizottság ülésén még a kormánypárti képviselők számára is egyér­telművé vált. Főleg azután, hogy a nyugdíjbiztosítási alap igazgatója rámutatott a ter­vezetek hibáira. Szavai szemlátomást lesújtották a DSZM-es képviselőket, akik új ötletekkel próbálták menteni a menthetőt. Nem győzte meg azonban az ellen­zéki képviselőket az a DSZM-érvelés sem, hogy a tervezet több pozitívumot tartalmaz, mint negatívumot, s hogy globálisan kell a doku­mentumot értékelni, nem pe­dig leragadni a részle­teknél... t Talán nem kell bővebben ecsetelni, hogy milyen sorsra jutottak ezek a javaslatok a szakember eligazító meg­jegyzései után: a bizottság mindössze egy törvényterve­zetet hagyott jóvá és javasolt a plénum elé terjeszteni. Fejlettebb országokban a szakbizottság által pontat­lannak, niányosnak vagy rossznak tartott törvényter­vezetek minden bizonnyal csak átdolgozás után kerül­hetnének a törvényhozás elé. Oľga Keltošová (eddig) nem volt hajlandó visszavonni a kézjegyével ellátott anya­gokat a szerdán kezdődő par­lamenti ülés napirendjéről. Az a megérzésem, a hon­atyák előtti beszédében is sű­rűn hivatkozik majd a válasz­tók akaratára... Remélhető­leg tisztában van azzal is, hogy azokban az országok­ban, amelyekre oly gyakran hivatkozik, a miniszter tá­vozni kényszerül, ha az általa makacsul erőltetett tör­vénytervezeteket a plenáris ülés is elveti. GÁGYOR ALÍZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom