Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-21 / 220. szám, kedd

5 KALEIDOSZKÓP ÚJ SZÓI 1993. SZEPTEMBER 21. EGYHÁZI BIZOTTSÁG VIZSGÁLJA A JELENÉS VALÓDISÁGÁT SZŰZ MÁRIA LITMANOVÁN Litmanová kis ruszin falu az Ólublói járásban. A nagyvilág figyelme korábban két dolog miatt terelődhetett rá. Egyrészt azért, mert mészkőszirtjei csodálatos (és a külföldi börzéken jól értékesíthető) ősmaradványokat rejtenek, ezért a tavaszi hóolvadás után gyűjtők hadai lepik el a falu melletti patak völgyét. Ezenkívül pedig akkor hallhattunk róla, amikor a korábbi rendszer összeomlása után itt is tettlegességig fajultak a pravoszlávok és a görög katolikusok közt évtizedekig megoldatlan és művileg lefojtott ellentétek. Országos ismeretséget viszont azóta élvez, mióta 1990. augusztus 5-én a falu melletti Zvir-hegyen két helybeli kislánynak, a ma 16 éves Katka Češelkovának és egy évvel idősebb barátnőjének, Iveta Korčákovának megjelent a Szűz Mária. A jelenések azóta is ismétlődnek, és ez hívők ezreit vonzza ide. Az esemény harmadik évfordulóján pedig még a legvisszafogottabb becslések szerint is több mint százezren látogattak el a hegyre. A vallási villongás a múlté Litmanováról nyugodtan elmondhatjuk, hogy a világ végén található, egy szűk bekötőűt végén, ugrásnyira a lengyel határtól. Ólublóról érkezve tipikus hegyi falucskába jutunk, amelynek panorámáját ráadásul a Kárpátok legjellegzetesebb alakulata, a szirtöv mészkősziklái határozzák meg. A korábbi faházakat jórészt már téglaházak váltották fel, igaz,megőrizve az eredeti építészeti stílust. Vasárnap délelőtt az utcákon szinte senkivel sem találkozunk, ami nem is csoda, hiszen ebben az időben a falu apraja-nagyja templomban van. A görög katolikusban természetesen, hiszen amióta újra szabadon választhatnak, a hívők kilenctizede visszatért ahhoz a valláshoz, amely lényegében csak a liturgiájában (és abban, hogy papjai házasodhatnak) különbözik a római katolikustól, elnyomattatása pedig a pravoszláv vallás által már az első Csehszlovák Köztársaság alatt megkezdődött. Napjainkban a pravoszlávoknak a faluban már csak egy kis kápolnájuk van, de állítólag abba is csak egyetlen család jár. Amikor a médiummá vált lányok lakhelye iránt érdeklőd tünk, a megkérdezettek csak ímmel-ámmal válaszoltak. Egyikük később elárulta, hogy féltik őket, mert állítólag rossz emberek akár kárt is okozhatnak bennük. Ennek ellenére, amikor végre megtaláltuk egyiküket, szülei nagyon készségesen beleegyeztek, hogy elbeszélgessünk vele az utóbbi évek eseményeiről. . - Játszani és szalonnát sütni sétáltunk ki a hegyre - idézi fel a három évvel ezelőtt történteket Ivetka, aki napjainkban az eperjesi egyházi egészségügyi középiskola másodéves diákja. - Bár vasárnap volt és a faluban istentiszteletet tartottak, nem akaródzott hazamennünk, ezért délután is kinnt maradtunk. Egyszer csak lépéseket hallottunk az erdőből, ezért bementünk a házba, hogy összepakolunk és útrakelünk. Ekkor azonban a faház körül is lépéseket és egyéb hangokat hallottunk, amitől úgy megijedtünk, hogy imádkozni kezdtünk. Már elég hoszszan imádkoztunk, amikor váratlanul fény jelent meg a szoba közepén. Először azt hittük, a nap sütött be, de a fény újra felbukkant és megjelent benne Szűz Mária. Hirtelen megszűntek a kinti zajok, mi pedig megnyugodva hazaindultunk. Szűz Mária két lépés távolságra követett bennünket és csak a falu közelében távolodott el tőlünk. Két hét múlva újra kimentünk (Pomichal Richárd illusztrációs felvétele) a hegyre és akkor ismét láttuk őt, de már gyengébben és éppen úgy, mint első alkalommal, akkor sem szólt hozzánk. Ezután minden vasárnap kijártunk és később velünk tartott több falubelink is. Egyik jelenése alkalmával ugyanis Szűz Mária megszólalt és azt mondta, hogy járjunk ki gyakrabban, ne hagyjuk őt magára. Azóta minden vasárnap és nagyobb ünnepen kimegyünk, annak ellenére, hogy később közölte, már csak havonta egyszer, az első péntek után következő vasárnap fog megjelenni. Azt is mondta, hogy az emberek nagy része meggyónhat és így jobban magáévá teheti az üzenetet. Ugyanis sokan kimennek oda, hogy meghallgassák üzenetét, de csak kevesen fogadják meg szavait. Az egyház tartózkodó Gorazd atya, a falu görög katolikus segédlelkésze a vasárnapi istentisztelet után fogadott bennünket és kertelés nélkül kifejtette, hogy az egyház bizalmatlanul tekint az ügyre. - Szerintem a jelenéssel kapcsolatban a helyes válasz, hogy nem tudom, nem ismerem mondta. — Természetesen mindenkinek joga van a saját véleményére, imádkozhat is, ihat is bármennyit a gyógyító vízből, de én mindenkit arra figyelmeztetek, hogy még ne kezelje kész tényként az egészet. Mi minden alkalommal hangsúlyozzuk, hogy az egyház még nem ismerte el a jelenség valódiságát és erre csak a Szentatyának van joga, aki a Jézus Krisztus által ráruházott hatalomnál fogva tévedhetetlen ilyen kérdésekben. Tudni kell ugyanis, hogy 1858 óta az egyházban több mint száz jelenés volt és egy kézen megszámlálható, hogy ebből mennyi bizonyult valódinak. Ameddig tehát a Szentatya hallgat, a helyes válasz: nem tudom. Gorazd atya szerint sok ember azt is tévesen értelmezi, hogy vasárnaponként, amikor a faluból processzió megy ki a hegyre, kollégája, a helybeli plébános is velük tart. Hirko püspök ugyanis eredetileg nem engedélyezett ott kint semmiféle istentiszteletet, végül azonban a jelenések idejére beleegyezett, elsősorban azért, hogy az ott összegyűlő több ezer ember ne maradjon istentisztelet nélkül. Ma már a plébános hasonló megfontolásból minden vasárnap kikíséri híveit a hegyre, de Gorazd atya fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ez nem azonos a jelenés elismerésével. Jelenések egy fakunyhóban A Zvir-hegy ugyan három kilométerre van a falutól, de a hozzá vezető friss aszfaltcsíkot követve könnyen megtalálható. A hívők adományaiból épített út a hegy lábánál véget ér. Ezután még egykilométernyi kemény kaptatót kell legyűrnünk, míg elérünk a jelenések színhelyére. A mezei munkások egykori nyári szállása azóta jócskán átalakult. A korábban tehénistállóként szolgáló elülső helyiségben ma rögtönzött kápolna van. A hátsó szobát kettéosztották, egyik része elsősegélynyújtó helyként szolgál és itt van a külső hangszórókat irányító keverőpult is. A legfontosabb hely azonban a középső helyiség, itt történnek ugyanis a jelenések. A kiválasztott lányok az üzeneteket először egy, az egyház által kijelölt bizottságnak tolmácsolják, majd ennek jóváhagyása után ismerkedhetnek meg vele a kinnt várakozó ezrek. A helyszínen kiragasztott plakátok szerint tavaly május harmadikán például így szóll az üzenet: „Drága gyermekeim! Boldog vagyok, hogy eljöttetek. Szeretném, ha egyesülnétek a szent rózsafüzér imádkozása közben, hogy így veletek lehessek és segíthessek nektek haza(az égbe) kerülni." December hatodikán pedig a lányok ezt közvetítették az egybegyűlteknek: „Drága gyermekeim! Anynyira üres a Ti szívetek, az életetek pedig értelmetlen. Nem is sejtitek, mennyit veszítetek azzal, hogy elutasítjátok Isten jelenlétét. Csak Ő segíthet Nektek, ezért bízzatok Benne, mert akkor jó lesz minden, ami tőletek ered." Mi ugyan „köztes" vasárnap látogattunk el a búcsújáróhelyre és ráadásul a helybeli plébános más elfoglaltsága miatt még a szokásos processzióra is csak késő este került sor, mégis sokan megfordultak a hegyen. A hívők látogatásának ilyenkor két fő célja van. Egyrészt bekapcsolódnak a rózsafüzér imádkozásába. A középső szűk helyiségben elhelyezett és a jelenéseket jelképező ikonhoz ugyan helyszűke miatt csak egy tucatnyian járulhatnak, de a hangosításnak köszönhetően a kívül rekedtek is bekapcsolódhatnak a szertartásba. Nagyobb esemény alkalmával pedig a faház hátoldálába vágott ajtó megnyitásával teszik átjárhatóva a helyiséget. A másik fontos elem a gyógyhatású forrásvíz. „Vigyenek az emberek a forrás vizéből és az meggyógyítja őket, de ne felejtsék el, hogy mindehhez a hitre is szükség van" - tolmácsolta annak idején Ivetka az üzenetet. Az időközben kifolyóval is ellátott forrásból meglehetősen lassan csordogál a víz (egy másfél literes palack megtöltése is percekig tart, de az emberek általában műanyagkannákkal érkeznek). A helyzet javítása érdekében már készül az a beton víztároló, amelybe a felső forrás vizét vezetik majd. „Jövetelemmel az egész hegy megszentelődött" — válaszolta ugyanis Szűz Mária a két lánynak, amikor megkérdezték tőle, hogy használhatják-e a felső forrást is. A falubeliek közadakozásából és a hívők adományaiból különben is sok mindent sikerült már felépíteni a Zvir-hegyen. Az augusztusi százezres esemény alkalmából például új óriásfeszületeket és kálváriát építettek, sőt a korábban említett létesítményeken kívül áll már a helybeliek által kórháznak nevezett elsősegélynyújtó hely alapja is, illetve egy gyóntatószék, amelyben egyszerre hét pap nyújthat lelki vigaszt. A dilemma Mindezekre szükség is van, hiszen a csoda egyáltalán nem tartott három napig. Sőt, az új búcsújáró hely iránt folyamatosan nő az érdeklődés, így alkalmanként ezrek zarándokolnak el Litmanovára. Az egyház minden szkepticizmusa ellenére ünnepnapokon velük tart a helyi plébános is, arra hivatkozva, hogy az összegyűlt hívek nem maradhatnak istentisztelet nélkül. Ennek ellenére az egyház dilemmája valóban komoly, amit újra csak Gorazd atya foglalt össze: „Mi azt hirdetjük, hogy a hit nem attól függ, megjelenik-e itt 'Szűz Mária, vagy sem. Erre ugyanis nincs szükség az üdvözüléshez. Amikor viszont láttam, miként imádkoznak ott az emberek a hóban térdepelve a kereszt előtt, világossá vált számomra, hogy amennyiben csalásnak bizonyul az egész, minden összeomlik bennük és elvesztik a hitüket. Itt ugyanis csak két lehetőség létezik: vagy igaz az egész, vagy pedig csalással állunk szemben. Ha a jelenések igaznak bizonyulnak, akkor a Zvir-hegy az áldás és a kegyelet helye. Amennyiben viszont csalásnak bizonyul, akkor nem csak két kislány szélhámoskodásáról van szó. Ők ugyanis nem lettek volna képesek ezt három éven keresztül csinálni, ezért emögött egy olyan szervezetnek kellene lennie, amelynek célja az egyház lejáratása. így tehát ez a hegy vagy a kegyelet, vagy pedig a sátán helye és ezért óvatosnak kell lennünk. TUBA LAJOS AZ ÉLJENZŐKKEL KONZULTÁLTAK? Megütötte a fülemet, hogy Oľga Keltošová, a szociális tárca főnöke a parlament szociális bizottságában - tehát abban a parlamenti testületben, amely területét illetően a legilletékesebb — a választókra hivatkozva ajánlotta a honatyáknak a kormány sokat vitatott szociális törvénytervezeteinek megszavazását. Hasonlóképpen a tervezetek (kormánypárti) előadói is minduntalan azt emlegették, hogy azokat a választók követelték, vagy hogy tartalmukat megbeszélték, megkonzultálták a választókkal. Nem tudom, miként működik a konzultáció a DSZMben. Azonban a kormánypárt egyik nagygyűlésén, amelyen szóba kerültek a szociális törvénytervezetek, én is részt vettem. Máig rejtély számomra, hogy miért tapsolt a főként nyugdíjasokból álló közönség annak a tervezetnek, amely a tárca javaslata szerint megszabná: a munkaviszonyban lévő nyugdíjas csak akkor kaphat nyugdíja mellett munkabért, ha az nem haladja meg a minimálbért, tehát a 2200 koronát. Nos, lehet, hogy a DSZM tisztségviselői az ilyen tetszésnyilvánítást nevezik konzultációnak, ám hogy szakemberekkel nem ültek le tárgyalni a törvénytervezetekről, az a szociális bizottság ülésén még a kormánypárti képviselők számára is egyértelművé vált. Főleg azután, hogy a nyugdíjbiztosítási alap igazgatója rámutatott a tervezetek hibáira. Szavai szemlátomást lesújtották a DSZM-es képviselőket, akik új ötletekkel próbálták menteni a menthetőt. Nem győzte meg azonban az ellenzéki képviselőket az a DSZM-érvelés sem, hogy a tervezet több pozitívumot tartalmaz, mint negatívumot, s hogy globálisan kell a dokumentumot értékelni, nem pedig leragadni a részleteknél... t Talán nem kell bővebben ecsetelni, hogy milyen sorsra jutottak ezek a javaslatok a szakember eligazító megjegyzései után: a bizottság mindössze egy törvénytervezetet hagyott jóvá és javasolt a plénum elé terjeszteni. Fejlettebb országokban a szakbizottság által pontatlannak, niányosnak vagy rossznak tartott törvénytervezetek minden bizonnyal csak átdolgozás után kerülhetnének a törvényhozás elé. Oľga Keltošová (eddig) nem volt hajlandó visszavonni a kézjegyével ellátott anyagokat a szerdán kezdődő parlamenti ülés napirendjéről. Az a megérzésem, a honatyák előtti beszédében is sűrűn hivatkozik majd a választók akaratára... Remélhetőleg tisztában van azzal is, hogy azokban az országokban, amelyekre oly gyakran hivatkozik, a miniszter távozni kényszerül, ha az általa makacsul erőltetett törvénytervezeteket a plenáris ülés is elveti. GÁGYOR ALÍZ