Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-15 / 215. szám, szerda

1993. SZEPTEMBER 10. ÚJ szól MOZAIK 4 PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI EPM KI AZ ELLENZÉK (Munkatársainktól) Először is azt kell tisztáznunk, ki tartozik jelenleg az ellenzékhez, csak azután tárgyalhatunk a további teendőkről - válaszolta Duka Zólyomi Árpád alelnök az Együttélés tegnapi sajtóértekezletén arra a kérdésre: milyen javaslatokkal készülnek az ellenzéki pártok pénteken esedékes találkozójára. Duray Miklós elnök kijelentette: jelenleg csak a Kereszténydemokrata Mozgalom, az MKDM, az Együttélés és a Milan Kňažko vezette demokraták szövetsége ülhet az ellenzéki kerekasztalhoz. — Parlamenti képviselők csoportjának az a javaslata, hogy a televíziós tanácsból minden indok nélkül öt tagot menesszenek, az elmúlt rezsim praktikáira émlékeztet - vélte az Együttélés alelnöke. Dolník Erzsébet vezető titkár az oktatásügyi problémákról szólva megjegyezte: tarthatatlan az az állapot, hogy a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Kara de jure ugyan létezik, a valóságban azonban nem. Megjegyezte: az etikai nevelés mint alternatív tantárgy bevezetése helytelen, mert oktatására nincsenek képzett tanítók. (gaál) DBP: URALKODÁSRA ÍTÉLVE - A múltban elkövetett hibákat rendbe kell hozni - vélte Milan Ftáčnik képviselő a Demokratikus Baloldal Pártjának sajtóértekezletén. - Ennek ellenére az egyházi vagyon viszaadásáról szóló törvénytervezetet nem támogatjuk, mégpedig három ok miatt. Az 1948 előtti időszakhoz való visszatérés precedenst teremtene az egyéb restitúciós kérelmek felvetéséhez, nem ismerjük az egyházi vagyon nagyságrendjét, nem világos, hogy a szántókat, az erdőket hogyan igazgatná az egyház, milyen haszna volna. Ftáčnik szerint a kormány a tanítókat az orruknál fogva vezeti: nem terjesztette a parlament elé az oktatásügy helyzetéről szóló jelentést. Peter Weiss elnök megismételte: továbbra is ellenzékben vannak, bár a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal megegyeztek, szakembereik egyeztetik, mely területeken képzelhető el az együttműködés Mivel az ellenzéki pártok eltérő programjai miatt nem képesek kormányt alakítani, a Mečiar-mozgalom uralkodásra van ítélve. D. T. • Sok szeretettül köszöntjük a drága feleseget, édesanyát, nagymamát, KOHÁK Y Juliannát, aki szeptember 15-én ünnepli 60. születésnapját. E szép ünnep alkalmából jó egészséget, békés, boldog, hosszú életet kívánunk neki, hogy szerető szíve és dolgos keze meg nagyon sokáig melengesse az egész családot. Gondoskodását és jóságát köszönik: férje: Józsi, fiai: Béla feleségével, Szilvi feleségével, lánya: Erika és Zoli, unokái: Zsanett, Erika, Ibolya, Oszika, Brigitta és Henrietta. V-3293 MUNKÁT KiRES - KÍNÁL • Budapesti munkára csinos hölgyeket keresek, aktfotózásra, erotikus filmezésre. Átlagon felüli fizetés. Tel.: 0810/ 41 48. V-2980 • Jó kereseti lehetőséget kínál forgalmazóinak vállalatunk. Betanítjuk, támogatjuk. Tel.: 07/846 880. V-3097 • Pénz és szabadság, amit a Herbalife forgalmazóinak kínál. Hívja 0709/249 31. V-3098 • Míg élt, szeretettel nyújtotta felém segítő kezét, de már öt éve üres és szomorú az otthonom: 1988. szeptember 15-én örökre elment szerető férjem, MEGYASZA1 József (Rimajánosi). Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a szomorú évfordulón. Emlékét örökké őrző felesége V-3105 CSALÓDÁST OKOZOTT A MÁSODIK KEREKASZTAL LEVÉL A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKNEK Amint beszámoltunk róla, a köztársasági elnök nemzetiségi kerekasztalának magyar résztvevői a múlt héten értékelték a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok képviselőinek újabb, szeptember 2-án megvalósított találkozóját. ÚgV döntöttek, hogy levélben fordulnak a köztársasági elnökhöz. Az alábbiakban ezt a levelet ismertetjük, amelyet a négy magyar párt, illetve mozgalom elnöke, az Együttélés és az MKDM parlamenti frakcióvezetője, valamint a Csemadok nevében Bauer Győző, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének nevében pedig Lovász Gabriella írt alá. Tii/telt Elnök Úr! Nagyra becsüljük, hogy márciusban magáévá tette a nemzetiségek kerekasztalának összehívására vonatkozó javaslatunkat. Akkoriban az a szándék vezetett bennünket, hogy megelőzzük a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogállásának rendezetlenségéből eredő problémák kiélezését. Az a szándék vezérelt bennünket, hogy ez a probléma ne akadályozza meg a Szlovák Köztársaság felvételét az Európa Tanácsba. Azt feltételeztük, hogy a kisebbségek képviselői Önnel együtt hozzájárulnak a helyzet rendezéséhez. Az első kerekasztalon (1993. május 20.) hasznos véleménycsere folyt. Fontos tanulságot lehetett levonni belőle, miszerint az egyes nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok helyzete nem általánosítható, és elfogadhatatlan a kisebbségek jogállásának olyan megoldása, amely a legkisebb számú kisebbség szükségleteiből indulna ki. Nagyon hasznosnak tartjuk azt is, hogy összegezték az első kerekasztalon elhangzott észrevételeket. Bizonyos csalódást jelentett számunkra a második kerekasztal (1993. szeptember 2.), amelyen a Szlovák Köztársaság kormányának egyes illetékes tárcái visszautasították az említett észrevételeket. Ezt a nézetünket ismertettük, és megállapításunkat a kerekasztal többi résztvevője is megerősítette. Egyetértünk azzal a nézetével, hogy „a bizalmatlanság légkörének kialakítása, a nyomásgyakorlás és az idegesség nem segíti elő az államon belüli viszonyok javítását és végeredményében hátráltatja a problémák megoldását." Egyúttal meggyőződésünket fejezzük ki: ha a Szlovák Köztársaság elnöke a közeljövőben nyilvánosan ismertetné elképzelését a pozitív nemzetiségi politikáról, támogatná az európai normákat és az Európa Tanács által a Szlovák Köztársaságnak tett ajánlásokat, s egyúttal elhatárolná magát a kormányzat egyes elhamarkodott lépéseitől - ez jelentős mértékben elősegítené a légkör javítását. Ezzel kapcsolatban meg szeretnénk jegyezni, hogy az a javasolt háromhónapos határidő, amelyen belül szakértői felülbírálják a nemzetiségek képviselőinek javaslatait, szerintünk fölöslegesen hosszú. Tudatosítjuk, hogy a csoport munkájának eredményei csak szorosan az előtt válnak ismertté, hogy decemberben ellenőrizni fogják az Európa Tanács ajánlásainak teljesítését, s így nem jelentenek majd segítséget sem Önnek, sem a kerekasztalnak az optimális megoldások idejében való megtalálásában. Elismerjük, hogy az említett szakcsoport kialakítása, tagjainak kinevezése az ön hatáskörébe tartozik. Nem hallgathatjuk el azonban: csalódottan vettük tudomásul, hogy a csoport egyes tagjai az értékelt témát illetően egyoldalú nézeteket vallanak és bizonyos negativista álláspontra helyezkednek. Annak érdekében, hogy rugalmasabbá váljon a munka, azt javasoljuk, hogy a szakvéleményezés eredményeit közvetlenül a kerekasztal, és nem egy további tanácsadó testület elé terjesszék. Meggyőződésünk, hogy konstruktív javaslatainkat megértéssel fogadja, pozitívan reagál rájuk, és szeptember végén Van Der Stoel úrnak, a EBEÉ emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozó főbiztosának látogatása alkalmából valamennyien arról adhatunk majd számot, hogy a Szlovák Köztársaságban a kisebbségi jogokat és a kisebbségek helyzetét illetően pozitív változás történt. MEGGONDOLATLAN FEUELENTÉS A hír rövid: dr. Peter Keltoš, Vladimír Mečiar kormányfő ügyvédje rágalmazás miatt feljelentette Karol Hirmant, a Cseh Sajtóiroda munkatársát, merthogy kormányfőnk iglói nyilatkozatáról rágalmazó hírt tett közzé. Ugyanilyen röviden számot adni arról, hogy a szlovákiai politikusok és az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező legkiválóbb újságírók Hirman tudósítását hitelesnek tartják, s ha felrónak neki valamit, az csupán annyi, hogy a kelleténél jobban volt visszafogott, illetve óvatos. A kormányhivatal azonban már megtette óvatlan lépéseit: bocsánatkérésre szólította fel mindazon szerkesztőségeket, amelyek a Cseh Sajtóiroda hírét közölték. A külföldi szerkesztőségeket is. A bocsánatkérés elmulasztásának esetére pedig kilátásba helyezték a sajtópereket - a külföldi lapokkal szemben is. Mečiar iglói nyilatkozatának külföldi értelmezése felháborodást keltett. A kormányhivatal felszólítása még ennél is nagyobb kárt okozott: köznevetség tárgyává tette a Szlovák Köztársaság kormányának hivatalát. Ezek után valóban logikus lépés volt Karol Hirman megvádolása rágalmazással. A logikus lépések viszont nem mindig ésszerű lépések. Ha sorba vesszük e feljelentés lehetséges jogi következményeit, Vladimír Mečiarnak roppantul kevés az esélye arra, hogy politikailag és erkölcsileg tisztán kerüljön ki ebből az ügyből, s hogy hazai és nemzetközi tekintélye (amennyiben létezik) ne szenvedjen csorbát. Kezdjük ott, hogy mit kezdhet az ügyészség Mečiar feljelentésével. Vojtech Bacho, Szlovákia legfőbb ügyésze - enyhén szólva - közel áll a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomhoz. Az ügyészség úgymond monokratikus szervezet - azaz majdnem olyan, mint a katonaság. A felsőbb utasításokat a beosztottak kötelesek végrehajtani. Az ügyészség félreteheti a feljelentést azzal, hogy nem történt bűncselekmény. Felsőbb utasításra az üggyel foglalkozó ügyész mindenképpen bíróság elé viszi az ügyet (ez főként Karol Hirmannak kedvezne, mivel az ügyét a nyilvánosság előtt kellene tárgyalni, és ezen a bírósági tárgyaláson a legnevesebb külföldi lapok és hírügynökségek is képviseltetnék magukat). Azaz: első menetben lehetőség van arra, hogy az ügyészség kijelentse, nem történt bűncselekmény. Az ügyészség ezzel szembehelyezkedne Mečiar feljelentésével, a döntés nyilvánosságra hozatala a világsajtóban ismét „felmelegítené" bölcs kormányfőnk iglói kijelentéseit. Ugyanilyen gyakran fogják emlegetni ezeket a kijelentéseket a külföldi sajtóban akkor is, ha az ügyészség ügy határoz, hogy a bíróság előtt vádat emel Hirman ellen. Igazából nem is az lesz érdekes, miként végződik ez a bírósági büntetőper. Illetve akkor lesz érdekes, ha Hirmant rágalmazás vádjával elmarasztalják és elítélik. Ez a külföldi lapok címoldalán jelenik majd meg. Az egész ügy ezzel még távolról sem lesz lezárva. A Cseh Sajtóiroda inkriminált tudósítója fellebbezhet, s ha végérvényesen elítélik, a strasbourgi emberjogi szervekhez fordulhat. Ezek a szervek általában három-négy évig foglalkoznak egy üggyel, vannak azonban kivételes esetek, amelyekben akár hathét hónap alatt is lefolytatják az eljárást az Emberi Jogok Európai Bizottsága és az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. Az eddigi szakvélemények alapján nem nagyon valószínű, hogy éppen bölcs kormányunk főnökének adnának igazat. Másrészt minél nagyobb, magasabb szintű szerv hozza meg a feljelentéssel szembeni határozatát, nemzetközi méretben annál nagyobb csorbát szenved Mečiar tekintélye. Ámbár az is előfordulhat, hogy bölcs kormányfőnk is úgy gondolkodik, mint az 1988-1989-es pártállami politikusok, amikor elrendelték a pozsonyi katolikus tüntetés szétverését, a másként gondolkodó prágaiak letartóztatását... FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LÁTOM MEČIAR (VOLT) NAGYKÖVETE Legfeljebb majd csak a kései utókor bogarászó történészei szerezhetnek róla tudomást, hogy milyen véleménycsere zajlott le tegnapelőtt a pozsonyi várban Michal Kováč államfő és Rudolf Filkus bécsi nagykövet között, Jozef Moravčík külügyminiszter jelenlétében. Persze, csak akkor, ha hármójuk közül valamelyik jegyzetelt, illetve a későbbiek során megírja az emlékiratait. De akkor már legfeljebb csak a nagyon részletes lexikonok „tudják", hogy volt egyszer egy Kováč, egy Filkus, egy Moravčík. Hivatalosan csak annyit tudunk, amit Bódis elnöki szóvivő mondott: „Az elnök úr megértéssel fogadta a professzor űr lemondását". Viszont mindenki tisztában van vele, hogy volt bécsi nagykövetünk kiakolbólításának többhetes folyamatában csak ez az egyetlen mondat érdemli meg a „diplomatikus" jelzőt. A többi arra a sivatagi jelenetre emlékeztet, amikor (van annak már 30 eszendeje is) Ben Bella algériai elnök ajtaján éjnek évadján a következő szavak kíséretében kopogatott Huari Bumedien pártelnökkormányfő: „Ben, már nem te vagy Algéria államfője, hanem az államfő - én vagyok". Ezzel az ügyet lezárták. A Szlovák Köztársaság mégiscsak Európában van, nem pedig az észak-afrikai sivatagban, így az alkotmány papírformája szerint Filkus nagykövet néhány hete annyit legalább elvárhatott volna az ország miniszterelnökétől, hogy az államfő közli vele a döntést: „Rudo, már nem te vagy a nagykövet." Rudolf Filkus ehelyett a Republikát olvasva értesülhetett Mečiar döntéséről. Most ne azt firtassuk, hogy mit szól ehhez a világ. Eresszük inkább kissé szabadjára a fantáziánkat, és tűnődjünk el azon, hogy az elnöki szóvivő pontosan fejezte-e ki magát, amikor azt közölte az újságírókkal, hogy államfőnk „megértéssel fogadta" a lemondást — ahelyett, hogy így hangzott volna e mondatrész: „megkönnyebbülten fogadta". Mindössze 9 hónapos és 15 napos ez az allam, de már oda jutottunk, hogy a Szlovák Köztársaságban minden valamirevaló tisztség betöltője Vladimír Mečiar jóvoltából ül hivatali székében. A minisztertől a járási hivatalvezetőkig. Az alkotmánybíróság és a számvevőszék elnökét is beleértve, de újabban már a járási útmestereket sem kivéve. így a bankkormányzó, szinte az összes állami vállalati igazgató és a köztársasági elnök is éppen úgy személyes lekötelezettje a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnökének, mint az a legutolsó kormánypárti törvényhozó, aki talán még a szűzbeszédét sem mondta el a parlamentben, hanem a politikacsinálásban csak a szavazógomb-nyomogatás elsajátításához jutott el. így hát ne csodálkozzunk, hogy az elnöki szóvivő szerint az államfő „megértéssel" fogadta Filkus professzor lemondását. Meg merem kockáztatni: megkönnyebbüléssel fogadta. Hiszen még csak tessék-lássékból sem kellett szembeszállnia azzal, akinek jóvoltából államfővé lett. Ha ugyanis önérzetből jobban el van „engedve", akkor legalább kikéri magának, hogy a kormányfő ' az alkotmányt semmibe véve, kész tények elé állította. A professzor a várból távozva azon morfondírozott, vajon ki nagykövetenek is illett volna lennie?... A kormányé lett volna? A köztársasági elnöké? A Szlovák Köztársaságé? Tudja ő azt kezdettől, a kinevezés percétől fogva, hogy Vladimír Mečiar személyes döntése alapján került Bécsbe, és a miniszterelnök is tisztában van vele, hogy ő is tisztában van ezzel. A nagyköveti tisztségből való leváltása ügyében Mečiar alighanem véletlenül hagyta ki Michal Kováč tájékoztatását. Tudják csak meg a várban is (pontosabban: újból és újból tudatosítsák): ki az úr ebben az országban. Érezze mindenki, az államfőt is beleértve. Ha a szlovák alkotmány elfogadásának napjaiban sokan nem értették, hogy mit jelent az, amikor egyes politológusok, alkotmányjogászok a végrehajtó hatalom túltengésének a veszélyére figyelmeztettek, akkor most láthatják, hogy miről van szó. Ez már nem is a kormány, hanem a miniszterelnök hatalmának túltengése. Kényesebb ízlésű demokráciákban ilyenkor azt mondják: Diktátor ante portás. Sem Michal Kováč, sem Rudolf Filkus, sem Jozef Moravčík nem vette még ezt észre. Sőt, még jó arcot is vágnak ahhoz, ami történt. Sőt! A sorok között még a lojalitásukról is biztosították a miniszterelnököt. TÓTH MIHÁLY MEGEMLÉKEZÉS