Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-12 / 186. szám, csütörtök

1993. AUGUSZTUS 12. iÚU SIPÔj MOZAIK 4 FITNESSCENTRUM (RÉSZEGES?) KATONÁKNAK A katonát állandóan foglalkoztatni kell, hogy ne maradjon ideje hülyeségeken törni a fejét - volt a szavajárása katonakoromban az egyik kiképzőtisztünknek, de a mondás nem a sajátja, a világ minden hadseregében találkozhatunk vele. Ezt a szlovákiai illetékesek is kezdik tudatosítani. A szlovák hadseregben ugyanis még a volt szövetségi vagyon elosztásánál is nagyobb problémát okoznak a siralmas erkölcsi állapotok. Sokak szerint a hadseregen belüli bűnözés növekedése természetesnek, az egész társadalomban tapasztalható erkölcsi hanyatlás jelének tekinthető. Van ebben talán valami igazság, azonban tenni akkor is kell valamit - foglalkoztatni kell a katonákat. Az ám, de hogyan? Mert az, hogy egy homokrakást a laktanya egyik sarkából átlapátolnak a másikba, a következő napon pedig vissza, valószínűleg nem a legjobb megoldás. Ez aligha lenne jó hatással a katonákra. A védelmi minisztérium egyik sajtótájékoztatóján Belohorská aszszony, a tárca irodavezetője felvetett egy ötletet: létesítsenek a laktanyákban fitnesscentrumokat, vagy szervezzenek idegennyelv-tanfolyamokat a kiskatonák számára. Ján Repaský, a Szlovák Katonák Szövetségének elnöke a minap reagált az említett javaslatra. Szerinte a fiatalok már eleve züllötten jönnek a hadseregbe. Ironikusan jegyezte meg: szinte már látja, ahogyan a részeges katonák angol és német szavak szorgalmas magolásával töltik szabadidejüket. Egy példát is felhozott arra, milyen a katonák kulturális nevelése. Még a múlt rendszerben az egyik laktanya másodéves katonái minden hónapban honismereti kirándulást szerveztek az újoncok számára. Méghozzá olcsón. Fejenként öt koronát kellett csak fizetniük, s idősebb bajtársaik a duklai emlékműhöz vitték őket kirándulni. Valamelyik tisztnek egyszer feltűnt, milyen szívesen foglalkoznak a másodévesek a kiskatonák honismereti nevelésével. Kiderült, a kirándulás annyiból állt, hogy a zöldfülűeket elvezették a laktanya mögött álló, a duklai csata emlékére emelt kis emlékművecskéhez, az útidíjból pedig a katonák jól berúgtak. Elismerem, mulatságos Repaský úr példálózása, az azonban szomorú, hogy megoldást nem tudott ajánlani. Lehet, hogy megalapozott a peszszimizmusa, de talán érdemes lenne kipróbálni a fitnesscentrumokat és nyelvtanfolyamokat. Hátha nem minden katonának a lerészegedés az egyetlen vágya. (gaál) GÚTA VÁRJA A VENDÉGEKET (Munkatársunktól) Három napig tart a hagyományos gútai búcsú meg a folklórfesztivál, amelyet másodízben rendeznek meg. A fesztivál igazán pompás műsorral várja a vendégeket. A Városi Művelődési Központ melletti szabadtéri színpadon pénteken délután fél négykor fellép az imelyi, naszvadi és martosi népművészeti csoport, a gútai Boldogaszszony Gimnázium tánccsoportja, a Tőzike, a helyi nyugdíjasklub énekkara, valamint a komáromi Hajós néptánceggyüttes. Este hétkor a művelődési ház nagytermében bizonyára sokan meghallgatják a budapesti Benedek István professzor előadását. Szombaton délután háromkor a pozsonyi Vienok gyermektánccsoport fellépésével kezdődik a fesztiválműsor; az érsekújvári Kor-Zár zenekar megzenésített verseket ad elő, s a gerencséri hagyományőrzők, a Ghymes népzenei együttes, valamint a Szőttes bemutatójában gyönyörködhetnek a nézők. A Szlovákiai Magyar Tanítók Énekkara vasárnap délután lép fel, és akkor láthatja a közönség a sajki (Magyarország) vendégegy úttest, a Fakó zenekart és a dunaszerdahelyi Istiglic népi együttest is. Az esti program természetesen mindhárom nap táncház, diszkó és bál. (kopasz) ZÁSZLÓK A FÜLEKI VÁRFOKON (Folytatás az 1. oldalról) kává válni a közel kétévtizedes műemlékvédelmi munkát. Nagy érdeme volt ebben Krúdy Gábor úrnak, aki az ásatásokat és a rekonstrukciós munkálatokat is vezette. A választási időszak közepén válaszút elé kerültünk, hiszen a községek vagyonáról ren-. delkező törvény nem fogalmazott egyértelműen. Tisztáztuk tehát, hogy a vár a városi önkormányzat tulajdona, s ennek nyomán fordultunk a Pro Slovakia alapítványhoz pénzbeli támogatásért, hogy folytathassuk és egy szakaszát befejezhessük a vár felújításának. 500 ezer koronát kaptunk erre a célra. A munkák első szakaszában egy kovácsolt kaput csináltattunk, hogy zárt terület legyen az építkezés. Átszervezve a város köztisztasági vállalatát, élére egy nagyon tehetséges fiatal szakember került Erősen kötődik a várhoz, hiszen alatta nőtt fel, kicsi gyerekkorától lelkileg azonosult mindazzal, ami a kamaszkori romantikán át a felnőtt szakember és a városi polgár gondolkodásáig ért. Nincs egyedül, hiszen szerencsénkre — s a többes számot a városi önkormányzatra értem - a füleki polgárok igazi tulajdonosként viselkednek. így a közmunkák során igen sokat dolgoztak a vállalat emberei azon, hogy a ma már ismét sokak által látogatott Fülek vára méltó a messziről látható zászlódíszhez és címerünkhöz. id. Koháry István. Ez utóbbi hű katolikus és ádáz törökverő volt, de Bécs támogatása nélkül kénytelen volt feladni a közeli Szécsény várát, amelynek ő volt a kapitánya. Ö volt a hőse a török erőfölénnyel szemben győztesen megvívott lévai csatának, amelyben elesett. István nevű fia is méltó volt apjához, csakhogy öt utolérte a magyar történelmi sors. Bécs a vasvári békekötés után nem sok hajlandóságot mutatott a török kiűzésében való részvételre. Ennek következtében az egykor császárhű füleki várkapitány, Wesselényi Ferenc is összeesküdött az udvar ellen. Az ezt követő megtorlás és a kitört Thököly-féle felkelés megosztotta a magyarságot. Szembekerült egymással ifj. Koháry István, Fülek várának parancsA füleki várból a Ferencesek templomára és a rendházra látni (Méry Gábor felvételei) robbantotta és felgyújtotta a füleki várat, ahonnan a török rabláncra fűzve vitte Isztambulba. Különös ellentmondás rejtezik ebben a nagyszerű történelmi figurában. Ifj. Koháry István még évekig vissza-visszajárt Fülekre, szállást is építtetett magának. Mintha csak a valamikori, az uralt sasfészket vágyta volna vissza. De a vár annyira elpusztult, hogy az országból kitakarodó törökök után már reménytelen és fölöslegesen költséges vállalkozásnak tetszett újjáépítése ... * # * Mindez csupán töredéke a füleki vár történetének. Szinte csupán cseréptöredéke az évezredes hányattatásnak. Olyan, mint amilyen töredéket a figyelmes mai látogató is találhat a vár falai alatt. Cserépedények, kályhaszemek maradványai, melyekből kettőt őrzök íróasztalomon. A most már szabadon látogatható füleki vár Bebek-bástyájának a fokán a város zászlaja leng, a kapu fölött a pálmafás címer hirdeti az itt élőnek és az ide érkezőknek a megmaradást. Mindehhez azonban nem elég a látvány. Ismeretterjesztő kiadványokra, történelmi áttekintést tartalmazó szórólapokra, fényképekre és emléktárgyakra is szükség lenne. Ezek nélkül bizonyára felejthetetlen kirándulásokat lehet tenni a füleki várban és közvetlen környékén, de a hírét az élménytöredékeken kívül más nem hirdeti a nagyvilágban. Az itt élők és a városuk újra tett egy lépést a történelembe. A történelmi utókor dönti el - bár én ebben ma már biztos vagyok -, hogy sokkal fontosabbat, mint Thököly Imre, a történelmi tévelygő. Megőrizték a várat és falai alatt önmagukat DUSZA ISTVÁN noka és Thököly Imre. Rokonok harcoltak egymás ellen. Az előbbit törökellenessége és katolikussága marasztalta Bécs szolgálatában, az utóbbit a magyar szabadság török segítséggel való kivívása fordította szembe a császári udvarral. Tragikus összeütközések következtek. Koháry t a bevett várból elhurcolták, s a Felvidék várbörtöneiben tartották fogva. Röviddel az ostrom után Thököly hadi okokra hivatkozva, stratégiai célokból felAHOGY ÉN LÁTO

M LEHET ELEGÁNSAN DEVALVÁLNI? Akárhogy nézem is, a július 10-ei koronaleértékelés nélkülözte az eleganciát. Nem azért, mert nem jelentették be előre. Vannak jegybanki intézkedések, amelyeket csak elvétve közölnek az ország népével. Nem attól tartanak az ország pénzügyeinek legfőbb irányítói, hogy a létminimum közelében élők felhalmoznak 3 liter tejet, másfél kiló zsírt és háromnegyed kiló betyárkolbászt. Már Július Tóth pénzügyminiszter is megmondta valamikor július első hetében, hogy a milliókkal rendelkező spekulánsok miatt kell óvakodni a „devalváció előtti hisztériától". Eddig még soha sem értettem egyet a pénzügyminiszterrel, de ebben igazat adok neki. Mégsem sikerült elegánssá tenni a leértékelést. Nem sikerült megismételni Václav Klaus 1990-es bravúrját a devalvációval. Pedig ő se jelentette be előre. De a két központi-banki művelet közötti hasonlóságok felsorolását ezzel ki is merítettem. Ugyanis ő nem 10 százalékkal csökkentette az akkor még csehszlovák korona árfolyamát, hanem kerek 50 százalékkal. Fel is hördült erre a szocialista közgazdaságtanon nevelkedett ökonómusok zöme. És mi, kisemberek is felhördültünk, mert, mitagadás, alaposan belenyúltak a zsebünkbe. Számoltuk, hogy mennyit ért tegnapelőtt és menynyit ér holnap a megtakarított pénzecskénk, a havi fizetésünk, a családi pótlék, a nyugdíj. Az akkori szövetségi pénzügyminiszter által levezényelt „pénzrontás" és a bölcs szlovák kormány által végrehajtott leértékelés között „mindössze" az a különbség, hogy utána közölték velünk, mégpedig érthetően, hogy miért került rá sor, hogy mi lesz a következménye a termelésben, a családok életében, a kisvállalkozók működését illetően, az exportálók és az importálók számára. És közölték velünk, hogy a kormány önszántából tette, amit tett. Az egy hónapja végrehajtott művelet szükségességét egészen a bekövetkeztéig váltig tagadta a miniszterelnök. Valahogy összetévesztette a nemzeti propagandát, a politikusi önérzetet a gazdaságtannal. Külföldi tekintélyekre hivatkozva dicsérte Szlovákia gazdaságának lehetőségeit, majd a Nemzetközi Valutaalap szakértőinek képében valóban megérkeztek a külföldi szakemberek, és - bejelentették a 10 százalékos leértékelést. Tovább önérzeteskedve továbbra is azt állították a döntéshozók, hogy nem külföldi nyomásra történt, ami történt. Aztán beismerték, hogy részben mégis külföldi ihletésre devalváltunk, mert mérsékelni kell a szociális kiadásokat, növelni az export teljesítőképességét, és ennek legbeváltabb útja a leértékelés. Senki sem tudta megállapítani, hogy legalább hozzávetőlegesen miként módosul, koronában, dollárban kifejezve mennyire növekszik a kivitel azáltal, hogy előnyösebbé tettük a külföldiek számára az olcsóbb koronáért vásárlást. Azt se, hogy egyáltalán van-e olyan termékünk, amelynek piacra dobásával tetemesen növelhető a devizatartalék. Az importálók ezzel szemben átkozzák július 10-ét, mert ha súlyos gondjaik voltak korábban is, e naptól kezdve még súlyosabbak lettek, hiszen legalább 10 százalékkal többet kell fizetniük, mint korábban. Annak idején Klaus pénzügyminiszter azt is kellő pontossággal „megjósolta", ami az egész pénzügyi műveletből a kisembert a legeslegjobban érdekli. Nevezetesen, hogy mennyivel drágul meg az élet. Számításai minimális eltéréssel igaznak bizonyultak. Mint ahogy az is „bejött", hogy a devalválás egyik fő célja az infláció szabályozhatóvá tétele. Ha 1990 májusában nem lépünk, Lengyelország, a Szovjetunió, Románia és Jugoszlávia sorsára jutunk. Nálunk a minimumra csökkent a pénzromlás. Lehet tehát elegánsan devalválni? Úgy tűnik, lehet, de ahhoz hozzáértő közgazdászok kellenek, akik a nemzeti önérzetet nem tévesztik össze a gazdasági szükségszerűséggel. Azt csiripelik a verebek, hogy esetleg ismét leértékelik a szlovák koronát. Ezúttal vajon adnak az eleganciára a pozsonyi illetékesek? Legalább hozzávetőlegesen kiszámítják, hogy a legújabb árfolyamintézkedésnek milyen következményei lesznek? TÓTH MIHÁLY Vitatkoznak még a történészek, mennyiben azonos Fülek a Krisztus előtt 150 évvel összeállított Ptolomaeus-féle térképen szereplő Filecia várossal. Egyetlen biztos pontként tartják számon, hogy a tatárdúlás után IV. Béla idején már jelentős szerepet játszott, hiszen előbb II. Endre uralkodása alatt a Kátics-nemzetség birtokaként vették leltárba. így kaphatta meg IV. Béla király István nevű fia a Füleki várat 1262ben. Innentől a vár sorsa egybefonódik a magyar történelemmel és a magyar nép hányatott sorsával. Rablólovag, kiskirály tanyázott a várban, majd a mohácsi vész után a Bebek-család birtokolta hadi objektum és közigazgatási székhely lett. Egy szerecsen hadifogoly szökése és árulása nyomán került török kézre. Harminckilenc esztendeig nyögte Fülek és a széles környék népe a török uralmat, akik itt alakították ki mohamedán vallási központjukat. Pálffy Miklós vezetésével, Tieffenbach Kristóf császári tábornok részvételével 1593 őszén kezdődött el .a törökök birtokolta vár ostroma. Alig két nap alatt a török csapatok szabad elvonulás feltételével megadták magukat. Innentől kezdve részese volt mindannak, ami a kettéosztott ország számára tragédiát jelentett. Elfoglalták a törökökkel szövetkező, Bécs ellen induló Bocskay csapatai. A bécsi béke keretében visszakerült az udvarhoz. Ezalatt ismét megfordultak itt Bocskay, Bethlen István és Rákóczi György csapatai. Neves várkapitányai voltak a füleki várnak. Előbb Wesselényi Ferenc, majd Takács János alpolgármester: „...a vár az önkormánvzat, a város tulajdona."