Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-06 / 181. szám, szerda

1993. AUGUSZTUS 1900. ÚJ SZÓ * MOZAIK 4 A Szlovák Televízió magyar szombaton 18.45-kor A tartalomból: • Csallóközi hazanéző­tábor • III. Pegazus Találkozó • Európa a komáromi szál­loda . • Nyár a pati fürdőben • Utazzunk a.First Tourral • Lótenyésztés Jókán • A komáromi VI. számú erőd kiállítása • Diszkó a Casablancában Műsorvezető: PÉK ZOLTÁN PROFIK ÉS AMATŐRÖK A tábor lakói kisebb és nagyobb gyerekek, fiatalabbak és idősebbek, amatőrök és profik. Kedd óta majd két héten át együtt töltik a napot, egymás mellett dolgoznak, alkotnak. A táborlakók - grafikusok, festők, szobrászok, fotósok - alkotnak és vitatkoznak. Luzsicza Lajos Munká­csy-díjas festőművész abban bízva vállalta el a tábor művészeti vezeté­sét, hogy hagyomány teremtődik, s valami kialakul Gútán, ami a város hírét elviszi a határokon túlra is. Esténként előadásokat hallgatnak, itt szívesen látják a civileket is. Szer­dán este dr. Szíj Rezső művészettör­ténész tartott élénk vitát kiváltó előadást a művészeti divatokról, a művészet komoly voltáról, a tudás és a tehetség elvalaszthatatlanságá­ról. Az előadó és hallgatói azt kutat­ták, mi a művészet, mi a műalkotás? Augusztus 10-én, keddem este dr. Fehér Anna pszichopéd, a művé­szetnek a terápiában betöltött szere­péről tart előadást, Luzsicza Lajos a néphagyományokról, mint közös értékeinkről beszélt, szerdán este, 13-án, pénteken este pedig Benedek István professzor látogat el a tábor­ba, és tart előadást. A művészeti táborban született alkotások legjobbjait a nagyközön­ségnek is bemutatják. (kopasz) HALPUSZTULÁS AKIS-DUNÁBAN Kellemetlen meglepetésben volt ré­szük kedden a Kis-Duna mellett fek­vő Jánok és Vők lakosainak, amikor a folyóban elpusztult halak tetemei tűntek fel. Azonnal figyelmeztették az illetékeseket, akik meg is kezdték a jelenség vizsgálatát. Tegnap Hanesz Pétertől, a Duna­szerdahelyi Körzeti Hivatal munka­társától megtudtuk, hogy a helyszín­re kiszálló szakemberek szerint a halpusztulást nem oxigénhiány miatti fulladás okozta, így azonnal mintákat vettek, és megkezdődött a vizsgálat. Dr. Patus Sándor, a Du­naszerdahelyi Járási Állategészség­ügyi Felügyelet igazgatója érdeklő­désünkre elmondta, hogy a halpusz­tulás a járás határa feletti szakaszon történt, a dunaszerdahelyi, illetve kollégái tájékoztatása szerint - a komáromi szakaszon a halak életben maradtak. Az illetékesek egyelőre nem isme­rik a jelenség pontos kiváltó okait, a minták vizsgálata megkezdődött, ennek eredményei viszont csak né­hány nap múlva lesznek ismerete­sek. Ezért egyelőre csak a turisták megfigyeléseire támaszkodhatunk, akik szerint az elpusztult halak a Slovnaft alatt tűntek fel, bár olyan híreket is kaptunk, hogy Újfalu kör­nyékén a Feketevízben is hasonló jelenséget figyeltek meg. -tl­POZSONYEPERJES ELKÉSZÜLT A HÍD A Kis-Dunán Epeijesnél átívelő híd nemcsak a környék számára jelentős, hanem a Bőstől Zsol­náig vezető II/507-es főút részét is képezi. Ezért is volt szükség azonnali beavatkozásra akkor, amikor 1987-ben egy teherautó annyira megrongálta felső mere­vítőit, hogy életveszélyessé vált rajta a forgalom. Ezt az is bizo­nyítja, hogy amikor megkezdték felszámolását, sérült merevítők megbontása után a híd össze­csuklott! Miután megkezdődött az új híd építése, a környéken meglehető­sen nagy feltűnést keltett, hogy elődjétől eltérően a folyó felett széles kanyarral ível át. Mácsai Gyulától, a Dunaszerdahelyi Körzeti Hivatal útgazdálkodási referensétől megtudtuk, ez azért történt így, mert a másodosztá­lyú utakra vonatkozó szabvány nem engedélyezte a korábban ott létező közel derékszögű ka­nyart, másodsorban pedig a dön­téshozóknak tetszett a pályamű­ben szereplő újszerű műszaki megoldás. Annak idején elvetet­ték viszont a falut elkerülő utat, az indoklás szerint a magas költ­ségek és a mezőgazdasági ter­mőterület elvesztése miatt. Az új eperjesi híd építése 1990. július 25-én kezdődött, és 1992. december elseje óta ideig­lenes jelleggel üzemel. Bár az eredeti beruházási költség jóval alacsonyabb volt, az infláció és az áremelkedések miatt építése körülbelül 100 millió koronába került. Napjainkban már az utol­só hibák elhárítása folyik. Érde­kes adat az is, hogy a híd kör­nyékére az építők 3200 fát ültet­tek ki a környezetvédelmi hiva­tal által javasolt fajtaösszeté­telben. Az eperjesi hidat tehát várha­tóan hivatalosan is átadják a for­galomnak, bár az építők ennek ellenére hamarosan újra vissza­térnek rá. A kivitelező ugyanis vállalta, hogy a jótállási időn, vagyis 18 hónapon belül kicseré­li az útburkolatot, amelyet nem sikerült a másodosztályú úthoz szükséges minőségben lefektet­ni. TUBA LAJOS (Méry Gábor felvétele) KÖNNYŰ A BARACK Befejezéséhez közeledik a barackszüret a Bátkai Állami Gazdaság­ban. őszibarackból, bár termett bőven, idén nem érik el a tervezett 60 tonnát, de még a sokéves átlagot sem. Mint azt Tóth Ferenc mérnök, a gazdaság ágazatvezetője elmondta, Bátkában a vegetáció alatt kevés, összesen csupán 50 milliméter csapadék hullott. A barack megnőtt, beérett, de rostja száraz maradt. És bár darabra számítva a tavalyinál jóval több termett, a súlyt illetően viszont — és a gazdaságosságnál ez a legfőbb szempont — 40 százalékkal keve­sebb. -kas­fflf/ivilfil A Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának legutóbbi sajtóértekez­letén egyebek között a lakástörvényről, a romaproblémáról és egyéb szociális kérdésekről is szó esett. Felvetődött, nem tud-e a társulás valamilyen megoldást arra, hogy az úgynevezett rászorultak ne kapják a szociális segélyt teljes egészében készpénzben. Hiszen nem ritka eset, hogy az ilyen segély alkohol formájában csorog le a családfő torkán, s a családon mit sem segít. Ez a probléma a társulás vezetői előtt sem ismeretlen, ők is tudnak olyan esetekről, hogy a család tíz-tizenkét ezer koronát kap havonta szociális segély gyanánt, ugyanakkor nem képes - nem akarja — a lakáshasználati díjat kifizetni. Az önkormányzat pedig, szükség­lakással nem rendelkezvén, tehetetlen. A probléma megoldására a társulás javaslattal fordult a szociális és munkaügyi miniszterhez: a segélyek egy részét pénz helyett olyan utalványokban adják, amelyek például a lakáshasználat térítésére használhatók. így a segélyre szorulót sem rövidítenék meg, és a község is megkapná azt, ami megilleti. A miniszterasszony nem nagyon kapott az ajánlaton, pedig valószínűleg legalább részben megoldaná a községek gondját s talán érdemes lenne egyéb területeken is továbbfejleszteni. Persze, átgon­doltabban, mint a múlt rendszerben, amikor hasonló okokból a sokgyermekes, hátrányos helyzetű családok készpénz helyett gyermekruhákat kaptak. Másnap az új ruhákban a szomszédok gyerekei tetszelegtek, a hátrányos helyzetű szülők pedig alkoholmá­morban gyönyörködtek a szomszéd gyerekének új öltözetében. (gaál) (Folytatás az 1. oldalról) a törvény szerinti működését. Ezért is remélem, hogy a minisz­tériumi felelet konstruktív lesz, hiszen érdekeink közösek. • Milyen összeget fizettek napjainkig be ezen a jogcímen a munkavállalók és a munkál­tatók? - A látszólag az alapba befi­zetett hozzájárulások nem az alapba kerülnek, és úgy tűnik, hogy az állami költségvetés fize­ti a munkanélküli-segélyeket. Márpedig ezt az állampolgárok pénzéből fizetik, abból a pénz­ből, amivel az alapnak kellene gazdálkodnia. Számításaink sze­rint az alapba 4 milliárd koroná­nak kellene kerülnie, miközben a munka- és szociális ügyi mi­nisztérium csupán 3 milliárd ko­ronát szán a munkanélküli-segé­lyek kifizetésére. Egymilliárd korona lenne az az összeg, ami­vel az aktív foglalkoztatáspoliti­kát kellene megvalósítanunk, ha az alap gazdálkodna a pénzzel. Sajnos, a parlament a nemzeti biztosítóról és a foglalkoztatási alapról szóló törvény elfogadá­AHOGY ÉN LÁTOM ÁTRUCCAN HOZZÁNK PINOCHET? Már több mint egy hete azon kérődzenek az újságírók, vajon valóban meglátogatja-e Augustino Pinochet tábornok a szlovákiai fegyvergyárakat. Miniszterek és vállalat­igazgatók meg külügyminisztériumi vezetők sorra úgy nyilatkoztak, hogy semmit sem tudnak a generális érkezéséről. Az egyik hadiipari vállalat kereskedelem-stratégiai fő­nöke a szó szoros értelmében elpirult, ami­kor a televíziós kamerák előtt arról nyilat­kozott, hogy meghívták-e don Augustinót, vagy sem. Ügy tett, mintha nem tankokat gyártana a vállalata, hanem időközben át­tértek volna intim női fehérnemű forgalma­zására. Tény és való, hogy mindenki ódzkodik tőle, hogy beismerje: én hívtam meg Szlová­kiába a tábornokot. Közben azonban Prágából is megérkezett a hír: Csehországba is ellátogat Pinochet. Itt is nyomozni kezdtek az újságírók, de a cseh fővárosban sem akad sem politikus, sem vállalati vezető, aki vállalná, hogy meghívót küldött volna Santiagóba, az egykori állam­fő és a chilei szárazföldi haderő jelenlegi főparancsnoka címére. Ami nem is csoda. Azóta, hogy puccsal megdöntötte a dél­amerikai állam törvényes elnökének hatal­mát, azóta, hogy több tízezer személy meg­gyilkolása árán diktatúrát vezetett be és a chileiek ezreit kényszerítette hazájuk el­hagyására, Pinochet neve nagyon rosszul cseng Európában. Tegnapelőtt jelentették, hogy a Diaro Financiere című chilei lap konkrétumokat is közölt a tábornok utazási terveiről. Valóban készül Európába. Szlovákiába, Csehország­ba és Romániába. Állítólag a legmelegebb nyári hónapokban szeret külföldre utazni... Igaz, nem mindig és nem mindenütt fogad­ták már korábban sem kitörő örömmel. Nagy-Britanniában, Ecuadorban és Spa­nyolországban például kimondottan el­lenségesen. A madridi repülőtéren csak rendőri beavatkozás mentette meg a chilei kárvallottakkal rokonszenvezők dühétől. Csak később derült ki, hogy nem is akart katonai vezetőkkel tárgyalni, és esze ágá­ban sem volt fegyvergyárakba látogatni. Magánemberként indult Hispániába, egyszerűen csak világot akart látni. Könnyen meglehet, hogy a szlovákiai, csehországi és romániai vizit célja is csak ennyi. De a sok kérdés mögött még mindig ott motoszkál a kérdések kérdése: vajon ki hívta meg hozzánk? Ez talán már soha sem derül ki. Legfel­jebb majd abból következtethetünk egyre­másra, hogy kivel találkozik. Itt, Közép- és Kelet-Európában talán túl­ságosan is nagy jelentőséget tulajdonítunk a jelképeknek. Például messzemenő követ­keztetéseket vonunk le még abból is, hogy ki kivel ül le a kávéházban egy asztalhoz. Vagy hogy ki kinek a temetésére (vagy éppen újratemetésére) megy el. Az újság­írók rövid úton rásütötték a ,,fasiszta" mi­nősítést azokra, akik mondjuk elmentek március 14-én Jozef Tiso sírjához. És Buda­pesten is azon folyik a vita, vajon helyénva­ló-e, hogy a demokratikusan megválasztott kormány tagjai elmennek Kenderesre, hogy ott legyenek Horthy Miklós újratemetésén. Lehet, hogy kizárólag a végtisztesség meg­adása a céljuk. Pozsonyban éppúgy, mint Budapesten. Tehát csak találkozzanak a szlovák politi­kusok és vállalati vezetők Pinochet tábor­nokkal, ha valóban ellátogat ide. Mint ahogy abban sincs semmi kivetnivaló, ha némely pozsonyiak elzarándokolnak néha­néha Tiso végső nyughelyéhez vagy buda­pesti miniszterek főhajtással tisztelegnek a hazai földbe visszatérő kormányzónak. Csak egyet ne tegyenek meg. Ne kérdezzék meg Pinochettől, hogyan üzemeltette a kon­centrációs táborokat. Egy magyar politikus se érezzen nosztalgiát Florthy rendszerére visszaemlékezve. Egy Tiso-tisztelö se darva­dozzon el azokra az évekre visszagondolva, amikor még engedélyezett volt a szabadrab­lás a 80 ezer zsidó rovására. Mindössze ennyiről van szó. TÓTH MIHÁLY MUNKANÉLKÜLIVÉ VÁLIK A FOGLALKOZTATÁSI ALAP IS? sát követően az állami költség­vetésről szóló törvényt is jóvá­hagyta, amelyben szerepel egy fejezet, hogy a mi alapunk a nemzeti biztosító alapjaihoz hasonlóan az év első felében átmenetileg az állami költségve­tésre kapcsolódik. Ezt azzal in­dokolták, hogy az induló alapok valószínűleg gyengék lesznek, s az állami költségvetésnek ily módon kellene azokat segíte­niük. Később bebizonyosodott, hogy ennek más oka is volt: áttekinthetetlenné tették az egé­szet azzal, hogy a költségvetési szervezeteket mentesítették e hozzájárulás, vagyis a 4 száza­lék befizetése alól. Ez diszkrimi­natív intézkedés, amit még te­téz, hogy a későbbiekben az ál­lam ezeket az „átmeneti" intéz­kedéseket ez év végéig akarja hatályba hagyni. Összegezve: tény, hogy a képviselők és az állami adminisztratíva más célra használja fel az alapba befizetett pénzeket, mint azt a törvény megszabja. És mi ebben a kér­désben szeretnénk tisztán látni. (pákozdi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom