Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-06 / 181. szám, szerda

RIPORT tÚJSZÓi 199

3. AUGUSZTU

S 6. ORDÓDY KATALIN ÍVÓ%Jl Toncsi békésen üldögélt a teraszon, az utca képének szemlélésébe merülve. - Borka előbb hajtott el a kocsiján valamerre - újságolta. Dóra eleresztette a füle mellett, a Borkával kapcsolatos értesülések érdektelenek voltak számára. -Toncsika, én most egyedül hagylak. Találkozóm van. - Ez a Csuthy alaposan elcsavarta a fejedet. Peche van szegény Borkának. Pedig mennyit költött ránk ez a fiú. - Nem tette volna, ha nem telik neki. A meghívásokat nem mi provokáltuk ki. - Ne pattogj, nem mondtam semmi ilyesmit. - Csak tisztázni szeretném: egyáltalán nem tartom magam lekötelezettjének. Dóra ebben a pillanatban felfedezte Csuthyt, amint lassan ballagva közeledett a fasorban. Mire a teraszon a kerten át kiért, Pali már ott állt a Koszorú előtt és az épületet nézegette. - Jó reggelt, Pali - köszönt rá. - Tetszik neked? - Nem mutat rosszul. Romantikus villa, szecessziós stílus, és az idők folyamán még toldozgatták, foldozgatták, bővítették is, az látszik rajta. Például hogyan kerül egymáshoz annyira közel ott az a két erkély? Nem hinném, hogy az építész tervezte. A tulajdonos kívánsága lehetett, talán arra gondolt, hogy jobb áron adhatja ki az erkélyes szobát. - Lehet. Az egyik, amelynek a rácsán az a sárga türölköző szárad, az enyém. - És a másik erkély mögött ki lakik? ;- Borka. - Ilyen közeli szomszédok vagytok? Könnyen eltévesztheti az ajtót. - Azt éppen nem — nevetett Dóra, örült, hogy megnyugtathatja Palit. - Képzeld, nem vagyunk egy folyosón. - Az meg hogy lehet? - Majd meglátod, ha este eljössz értem, hiszen ma van a születésnapi vacsora a házigazdádnál, ugye? - Igen, igen. Zsuzsika tegnap óta készülődik, sütötte a pogácsát, a tortát. -És te holnap utazol. Ez lesz itt az utolsó esténk - sajnálkozott Dóra. Csuthy átölelte a lány vállát és magához húzta. - De egy hét múlva várlak a pozsonyi állomáson. Dórában felmerült, hogy ma van az utolsó alkalom Ádámról beszélni. De ez komoly vallomás lesz, komoly beszélgetés, talán nem is minden következmény nélkül. Inkább nem kockáztat. Nem tudja elviselni a gondolatot, hogy Palit elveszítheti. Majd otthon mindenre sor kerül. - Azon törtem a fejem tegnap este, hogy mit vehetnék neked, Dórácska. Valami csekélységet, aminek örülnél. Valamit, ami emlékeztet rám, ha elmegyek. - Ó, csacsikám, ne gondolj ilyesmivel. Engem amúgy is minden rád fog emlékeztetni. - Tudod-e, sorsszerűséget látok abban, hogy itt összetalálkoztunk? Talán jobb is, hogy akkor nem kerestelek tovább, és a véletlen sem hozott az utamba. Eléggé zavaros, eléggé komplikált volt az életem. Hosszan húzódó, idegeket őrlő szakítás, aztán az utat készítettem elő, hogy elhagyjam az országot. Családi körülményeim mégis maradásra késztetek... A sok probléma nem biztos, hogy használt volna egy kibontakozó komoly szerelemnek. - Lehet, hogy igazad van. De ez most mellékes. Fontos, hogy megtaláltuk egymást... Pali... Nem okos dolog hangoztatni, tudom, de kikívánkozik belőlem, kell, hogy kimondjam: annyira, de annyira szeretlek! - Nem okos dolog, mert ha ilyeneket mondasz, minden erőmet össze kell szednem, hogy ne szorítsalak magamhoz, s összevissza ne csókoljalak. Ezt pedig itt mégsem tehetem meg. S nem is az ízlésem szerint való. Pláne nem a mi korunkban. - A mi korunkban? Te pimasz, hát hány évesnek nézel? - A húszon már túl vagy. - Öttel. Látod, a korunk még szóba sem került. Hát miről beszélgettünk anynyit? - Lényegesebb dolgokról. Különben, ha már itt tartunk, én idén töltöttem be a harmincegyediket. Nézdd csak - állt meg hirtelen —, ez a hajó, úgy látom, indulás előtt áll. Nem ugrunk fel rá? - És hová mennénk? - Azt még nem tudom, de akárhová. Nem mindegy? - Gyerünk — mondta Dóra. Csuthy a pénztárnál megváltotta a jegyeket. - Szigligetre megyünk, ott is akad mindenféle látnivaló. - Ebéd után pedig haza, még úszni szeretnék egyet, utána pihenni, hogy estére szép legyek, hogy büszke lehess rám. * * * Dóra a nyitott szekrény előtt állt, szemlét tartott ruhatára fölött. Délutánra felhők borították az eget, de vihar nem ígérkezett. A sárga selyemkosztüm éppen alkalmas ebben az időben. Felkattintotta a kapcsolót, mert egészen besötétedett. Kiakasztotta a kosztümöt a szekrény oldalára, kikereste a hozzá illő tartozékokat, és indult zuhanyozni. Mire egy óra múlva Pali érte jön, el akart készülni. Lábát papucsba bújtatta, melltartója, bugyija fölé könnyű pongyolát kapott, és leült, hogy körmét, arcát, haját rendbe hozza. Bekapcsolta a rádiót, hallgatta a népszerű operettáriákat, s nagy gonddal lakkozta a körmeit. Finom volt így békésen, zeneszó mellett készülődni s közben Palira várni. Éppen fésülködött, mikor az ajtaján kopogtak. Az órára pillantott. Még jó fél óra van a megbeszélt időpontig. Talán Toncsi akar valamit. Kinézett a résnyire nyitott ajtón. (Folytatjuk) BÁR AZ ÉRINTETTEK CIVAKODNAK KAJALON A HALAK AZÉRT ÚSZKÁLNAK Osztényi Sándor néhány „trófeájával" (Méry Gábor felvételei) nak tartottuk, hogy a halastó ne terhelje költségvetésünket. Az egyetlen járható út a képviselőtestület szerint a bérbeadás volt. -És a horgászási lehetőségek ... - Ügy döntöttünk, olyan csoportnak adjuk bérbe a tavat, amely leveszi vállunkról az öszszes gondot, tehát garantálja a környék karbantartását és biztosítja a pecázási lehetőségeket is. Tudtuk, hogy az a szervezet, amely eddig ingyen bérelte a tavat, széthúzás miatt képtelen erre. Természetesen arra vigyáztunk, nehogy egy idegen vállalkozó kapja meg a területet, aki kiszorítaná a helyieket a tóról. - Ezek szerint minden kajali lakosnak egyforma esélye vol a bérbevételre? pódium elkészítése is szerepel, melyet a vízre helyeznénk. E szép környezetben fesztiválokat, táncestéket lehetne rendezni. - Téijünk vissza a bérleti szerződéshez. Nem azokat illette-e volna meg az elsőség, akik létrehozták a halastavat? - Én többször is figyelmeztettem őket, hogy a halastavat bérbe adjuk. Hiába. Akik a leghangosabbak voltak, nem reagáltak. Emlékezz csak, Sanyi - fordult Osztényi Sándorhoz a polgármester -, én töbször szóltam nektek, ébredjetek már fel. - De hiszen nekünk érvényes szerződésünk volt, melyet a mai napig senki sem bontott fel és nem is hatálytalanított - érvelt a sértett fél. • * * - Természetesen. Mégis csupán egyetlen csoport jelentkezett, méghozzá az utolsó előtti napon. Mi sajnáltuk a legjobban, hogy nem volt konkurencia. Nemcsak a pénzre gondolok, de a munkára is, hiszen mint láthatták, még bőven akad tennivaló. - Igen, például a kitakarított területre egy csomó épülettörmelék került... - Ez kényszermegoldás. Az építkezési hulladékot valóban a tó közelébe hordjuk, de azt tervezzük, egy nagy dombot csinálunk belőle, befedjük biotextíliával, majd termőfölddel takarjuk be. Távlati terveink közt egy Osztényi Sándor és társai elkeseredése, csalódása érthető. Hogy így alakultak a dolgok, ez részben naivságuknak, tapasztalatlanságuknak, részben viszont annak a néhány vezetőnek köszönhető, akik nem játszottak nyílt kártyákkal. - A bérleti szerződés egyébként olyan kikötést is tartalmaz - mondotta mintegy végszóként a polgármester —, hogy ha a bérlők (a helyi állatorvos és társai) nem tartják meg az írásban foglaltakat, a szerződést azonnali hatállyal felbontják. Eddig nem vétettek a regula ellen. ORDÓDY VILMOS Néhány héttel ezelőtt felhívta szerkesztőségünket Osztényi Sándor kajali lakos, s egy korábban megjelent kisriportunkra, egészen pontosan a Szeméttelepből horgászparadicsom? című cikkünkre utalva arra kért bennünket, látogassunk el községükbe, ahol néhány lelkes polgár összefogása nyomán a sokáig elhanyagolt faluszéli mocsár helyén szintén született egy szép halastó. Hamarosan kiderült, nem azért invitált minket a helyszínre, hogy az említett létesítmény születésének körülményeiről beszéljen, hanem azért, mert úgy érezte, hogy horgásztársaival egyetemben egy igazságtalan döntés áldozatává váltak. Ugyanis - panaszolta - egy szép napon elvették tőlük munkájuk gyümölcsét, a már betelepített tavat. A mintegy két hektárnyi vízterület és környéke valóban büszkesége, üde színfoltja lehetne a kis falunak. Ottjártunkor óvodások játszottak az árnyas fák tövében. Kicsit távolabb a halaktól hemzsegő víztől azonban bontásból származó törmelékdombokat láthattunk. — Ezek a rakások már azután kerültek ide, miután elvették tőlünk ezt a területet - reagált megjegyzésünkre Osztényi Sándor. - Pedig mennyit fáradoztunk, hogy ne csupán a tó legyen szép tiszta, hanem a környéke is. Miután a mocsarakból ismét öszszefüggő vízfelület lett, társadalmi munkában a partot is rendeztük. Fákat ültettünk. A korábbi polgármestertől kapott 40 ezer koronáért, valamint azért a pénzért, amit az ócskavas gyűjtéséből szereztünk, 1990-ben öt mázsa pikkelyest telepítettünk a tóba, s ezt a következő két évben is megtoldottuk ponttyal, csukával és egyébfajta hallal. Egyéb terveink is voltak. Abból az épületből például - mutatott kalau- A levéltárakban nyomozva kiderítettem, hogy ez a lápos rész az 1700-as években módosabb gazdák tulajdona volt, akik felvásárolták az értéktelen földet. Az 1870-es területrendezés következtében ez a rész a falu határába került. Az ötvenes években a szövetkezet tartott rá igényt, ám nem gondozta az elhanyagolt területet, így haszna sem volt belőle. Most mi vagyunk a gazdák. Valóban igaz, hogy annak idején a munkát az említett horgászszervezet tagjai végezték. Ok úgy gondolták, legális egyesületet alkotnak, de tény, hogy sehol sem voltak bejegyezve, a szervezetnek hivatalos neve sem volt. Ám nemcsak az volt a baj, hogy hiányzott a regisztráció, hanem az is, hogy nem volt köztük összetartás. A képviselő-testülettel egyetemA halastó egy része a bérlőhöz. Hiába tiltakoztunk és írtunk alá vagy harmincan egy petíciót, mindezt figyelmen kívül hagyták. Természetesen elmentünk a községi hivatalba, hogy a másik felet is meghallgassuk. Kosztolányi Tibor polgármester (a vele folytatott beszélgetésünkön a panaszos is jelen volt) elmondta, hogy az ominózus terület tulajdonjoga a mai napig sem egészen tisztázott. zunk egy romos házra — halászcsárdát akartunk építeni. Nem kaptunk rá engedélyt, most az épület már teljesen tönkrement. Az fáj a legjobban, hogy kijátszottak, kisemmiztek minket, s a halastavat potom 25 ezerért bérbe adták egy olyan személynek, akit korábban semmi sem fűzött ehhez a területhez. -Mikor került sor a bérbeadásra? - A múlt év decemberében. A községházán az új polgármester ugyan kihirdette, mire készülnek, de mi ezt csak formalitásnak vettük, mert szerződésünk volt, illetve van arról, hogy a mi horgásztársaságunk bérli a tavat. Ezt azonban figyelmen kívül hagyták, ráadásul néhány saját emberünk, a vezetőség tagjai, akiknek neve szintén szerepel a szerződésen, átpártolt ben úgy láttuk, hogy ennek a viszálynak mielőbb véget kell vetni, mert már attól tartottunk, egyesek képesek lesznek megmérgezni a halakat. És még egy lényeges momentum: az első két évben az említett társaság még törődött a tóval, kaszálta a partot, telepítette a halakat. A harmadik évben az egész karbantartás a mi nyakunkba szakadt, s ez a községnek több mint 60 ezer koronájába került. Fontos-