Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-04 / 179. szám, szerda

1993. AUGUSZTUS 4. ÚJ SZÓ* MOZAIK 4 AZ ÉRZÉSEK BOSSZÚT ÁLLTAK... REMÉLEM, LESZ MÉG JOBB IS... (Munkatársunktól) Bár a Bodrogközben sok parcelláról már a szalmát is begyűjtötték, s több helyen a tarlószántást is elvégezték, tegnap Szomotor, Szentes és Nagygéres határában még dolgoztak a kombájnok. Az idei utolsó gabonarendeket vágták. Nagygéresben a Műhely mögötti dűlőn az árpa cséplésével fejezték be az aratást. Néhány körrel a cél előtt Gerda András elégedetten konstatálta, hogy nincs több, elfogyott minden tábla. Örült, hogy végeztek, mert mint mondta, július derekán azt hitték, 9 sok eső tengerré változtatja a határt, ám az aratási mérlegnek annál kevésbé. - Igaz - folytatta -, vágtunk olyan táblát is, amelyik többet adott, mint például ez az árpa, de az átlaggal nem dicsekedhetünk. Volt itt már szebb termés, s remélem, lesz is még! - fejezte be gyorsan rövid beszélgetésünket, mert nyomában ott haladt a Lőrincz Attila vezette kombájn és •a többi gép. (gazdag) Meghívó A nagymegyeri AGROMARKT Kft. a Garamkálnai Mezőgazdasági Szövetkezet, a szlovákiai képviselettel működő Rhőne-Poulenc vegyigyár, a szlovákiai képviselettel működő Uniroyal Chemical vegyigyár közreműködésével 1993. augusztus 5-én (csütörtök) 930 órai kezdettel NAPRAFORGÓSZAKNAPOT és FAJTABEMUTATÓT rendez GARAMKÁLNÁN (Kálna nad Hronom) a Lévai járásban, a Verebély (Vráble) felé vezető út menü kísérleti telepen, melyre tisztelettel meghívja a mezőgazdasági üzemek érdeklődő szakembereit, a mezőgazdasági intézmények munkatársait és a szolgáltatásaink, fajtáink iránt érdeklődő magángazdái kodókat. Információk: telefon: 0709/923 914. VK-1217 ADÁSVÉTEL • Eladó TAMA-ROYAL STAR ezüst dobfelszerelés. Tel.: 0708/36 54. Érdeklődni 9 és 22 óra között lehet. V-2727 • Eladók törzskönyvezett németjuhászkölykök kitűnő szülőktől. Kelemen Tamás, Veľký Meder, Hviezdoslavova 109/4, tel.: 0709/92-3702. V-2680 • Eladó Kolozsnémán 20 áras telek. Ar megegyezés szerint. Érdeklődni a 0709/ 901 59-es telefonszámon lehet. V-2560 • Eladó 1 db elsőborjas fejőstehén (25 1) egyhónapos üszőborjúval és egy db nyolchónapos vemhes üsző. Ár megegyezés szerint. Cím: Szabó Tibor, 930 04 Baka 158. V-2561 • Eladó ponyvás Avia-30-L, nagyon jó állapotban. Tel.: 0709/952 123. V-2577 • A vásárút-szigeti csirkefarm eladásra kínál levágásra való csirkéket. Árusítás augusztus 6- 8-án (pé., szo., vas.), naponta 7-től 19 óráig. Tel.: 0709/951 281.V-2591 • Veszek nádszövő gépet. Tel.: 0709/ 841 48. V-2593 • Eladó 18 m

2 alapterületű (szállítható öltözőnek, irodának is hasznaiható) szociális helyiség. Tel.: 0709/98 133, 19-től 21 óráig. V-2600 • Eladó Honda VF-750 F túramotor kiegészítőkkel. Tel.: 0810/965 259. V-2601 • Hintapadok, kerti bútorok eladók magánszemélyeknek, közületeknek egyaránt. Cím: Štefan Gogh, Trnavská 12, 946 03 Kolárovo. V-2623 • Eladó kitűnő állapotban levő Škoda105-L személygépkocsi (garázsolt, kizárólag hétvégeken használt). Gyártási év: 1986. Érdeklődni a következő telefonszámon lehet: munkanapon - 8-tól 14 óráig -: 0709/259 68, munkaszüneti napokon - 16-tól 20 óráig -: 0709/234 82. V-2624 • Vennék vagy bérbe vennék egy vagy kétszobás lakást Dunszerdahelyen. Tel.: 0707/93157. V-2627 • Kismalacok eladók. Cím: Lancz József, Nagymácséd 486. V-2628 • Kidolgozott (vörös)róka-bőrök eladók. Tel.: 0706/95 359. V-2654 A hatvanas évek közepén Forbáth Imre gyakran emlegette, miként találkozott 1927-ben Prágában Majakovszkijjal. Egyike volt a történet az akkor áradó Forbáth-emlékeknek, egy kicsit arról tanúskodva, hogy a szlovákiai magyarsággal szembeni csehországi „illegalitásból" kilépve élvezi az újrafelfedezés örömét. Szívesen fogadta a pozsonyi magyar diákok akkor megalakult József Attila Klubjának meghívásait. Ilyenkor kezdte jóízűen mesélgetni a „Majakovszkij-sztorit", amelyről gyanítani lehetett, hogy talán afféle apokrif történet, kissé a költői képzelet szüleménye. Majakovszkij állítólag felfigyelt arra a fiatalemberre, aki fellépésével nyilván már akkor is - mint ahogy mi öregurasan megismertük - derűs, szórakoztató jelenségnek, számíthatott az orosz vendég prágai „uszályában". Mire azt a választ kapta tőle, hogy a legnagyobb csehszlovákiai költőhöz van szerencséje, „s ha ön itt élne, akkor ön lenne Én, jómagam pedig Majakovszkij". Nos, ez a merész önértékelés alighanem a Majakovszkij iránti időleges áhítatból fakadt. Forbáthot akkoriban még a szürrealista tömegszavalatok forradalmasító hatásába vetett hit töltötte el. Mert később, ettől megszabadulva, a költői egyéniség saját eredendő igazságának keresésével viaskodott. Ahogy Tőzsér Árpád megállapította róla, Forbáth költészete igazából azzal nyújl szellemi izgalmakat, hogy miként kerülgette a költői megismerés természetes fokainak átlépését kínáló csapdákat. S talán ezért is érdemes felidézni most, aforisztikus sugallatai folytán Majakovszkij születésének jórészt figyelmen kívül hagyott 100. évfordulója után a fenti Forbáth -Majakovszkij párhuzamot. Talán számunkra, a szlovákiai magyar közeg testközelségében élesebben rajzolódhat ki Majakovszkij tragikus halála, s nem különben tragikus mai utóélete. S elsősorban esztétikai központú megközelítés, nem pedig politikai indíttatás folytán. Úgyszintén szlovákiai magyar elemzésben szerepel a Majakovszkij költészetéről szóló felismerés: „költői képei külön-külön akár szürrealista mikrokölteményekként is elmennek", de együtt agitációt jelentenek, amikor nem is a költő szólal meg, hanem maga a társadalom öltözik költői képekbe. Tehát a politikai rendszer. S ma már világos, hogy valahol itt gyökerezik Majakovszkij tragédiája is. Fábry Zoltán 1950-ben írt meglehetősen lelkendező Majakovszkijportréjában egy helyütt csak úgy mellékesen megjegyezte, „költészetének tartalma - a forradalom egésze. A kettő együtt áll - vagy bukik. Létüket a történelmi törvényszerűség szabályozza." S az akkori megállapítás beigazolódott - csak éppen fordítva. A szocialista kísérlet zsákutcája Majakovszkij teljes költői azonosulását is megfosztotta éltető elemétől, s jórészt hatálytalanította. De mindebből talán csak ennyi lenne a végkövetkeztetés? Vajon a maradéktalanul magára vállalt költői szolgálat belső lelki őszinteségének nincs semminemű tanulsága? Hisz Majakovszkijt alighanem többek között a költészet iránti hűség kergette öngyilkosságba, amikor ráébredt, hogy költői hitvallása menthetetlenül elszakadt az élettől, a valóságtól. A moszkvai Lityeraturnoje obrazenyijeben nemrég megjelent két, halála után, a nyugati orosz emigrációban született nekrológ, s ezek magyar fordítását a Valóság című folyóirat idei 2. száma is közölte. Itt olvasható: „Azok az érzések, ösztönök, álmok, amelyek nem kerülhettek napvilágra, hosszút álltak a rajtuk elkövetett erőszakért... Azok közül a jég falak közül, amelyekbe önmagát és művészetét zárni kívánta, csupán csak a lövés vezethetett ki... S most épp annyira ostobán, oda nem illően hangzanak a kárörvendő szövegek, mint a dicsőségéről szóló frázisok." Akár ma is íródhattak volna ezek a sorok. Csak mára már a frázisok is végképp kikoptak. A két szélsőség mögötti Majakovszkij-ellentmondások sajátosan csapódtak le a szlovákiai magyar politikai közéletben. A pozsonyi magyar diákok között már az említett hatvanas években is voltak, akik a Majakovszkijról mesélő Forbáthot hallgatva gúnyosan mosolyogtak. Nyilván eszükbe jutottak azok a tankönyvekből ismert poémarészletek, amelyek ugyancsak okot adtak a politikai frázisoknak kijáró iróniára. De voltak olyanok is, akik a Majakovszkij-emlékekben kisebbségvédelmi mentőövet láttak. A nemzetiségi létet korlátozó hatalmi törekvések elhárításához gyakran volt szükség a dél-szlovákiai munkásmozgalomra hivatkozó érvelésre. Majakovszkij szlovákiai magyar emléke ebbe ugyancsak beleillett. A legtöbb Majakovszkij-vers és róla szóló írás magyarul az akkori szlovákiai magyar baloldali lapokban jelent meg. Az elmúlt évtizedekben született munkásm.ozgalomtörténeti, publicisztikai cikkek pedig - igaz, némi kanyarokkal - lehetőséget adtak az antifasiszta népfrontpolitika kiemelésére, amikor a kommunista párt olyan demokratikus nemzetiségi programot volt kénytelen felvállalni, melyet a hatalmat megragadva sohasem volt képes megvalósítani. A hetvenes években pedig maguk a Majakovszkij-művek jelentettek fura közéleti kapaszkodót. így például a Poloska csallóközi műkedvelők általi színpadra állítása szinte önkéntelenül kínálta az alkalmat a felismerhető hatalmaskodók kipellengérezésére. S ez talán felért egy kisebbfajta politikai manifesztációval. Íme, a Majakovszkij-költészetfelfogással szembeni egyfajta forbáthi ellenpólus és a közéleti kényszerűségekből Majakovszkij révén kicsikart bizonyos mozgástér együtt letagadhatatlan nyomot hagyotl a szlovákiai magyar múltképen. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy a kisebbségi szellemi élet folytonosságának bizonyos szálait is őrző Irodalmi Szemle nem feledkezett meg Majakovszkij emlékéről. Talán egyedüliként térségünk ilyen jellegű lapjai között. KISS JÓZSEF KIÉ LESZ A FILMKÖLCSÖNZÖ VÁLLALAT? Végső soron alighanem ez a kérdés izgatta az újságírókat azon a sajtóértekezleten, amelyet tegnap Dušan Slobodník művelődési miniszter tartott a Szlovák Filmkölcsönző Vállalat privatizálását leállító miniszteri döntés hátteréről. A tájokoztatás tulajdonképpen a tíz nappal ezelőtt kipattant ügy várható utószelének tekinthető. Akkor Ivan Sollár mérnök rendezett sajtóértekezletet, aki kárvallottnak tartja magát. Ő nyerte meg ugyanis ez év májusában a szóban forgó vállalat privatizálására kiírt pályázatot. Az általa benyújtott tervezetben 30 milliós vételárat kínált. Ezután a Nemzeti Vagyonalappal szerződést kötött, és június l-jétől már nyereséggel is számolt. Ekkor jött a miniszteri döntés, annak ellenére, hogy az odaítélési eljáráson a minisztérium három munkatársa is jelen volt. Dušan Slobodník miniszter tegnap kijelentette: időközben a művelődési tárca tudomására jutott, hogy a vállalat értéken alul kelt el, ténylegesen legalább 100 millió koronát ér. Hangsúlyozta, hogy a „csúszásért" nem Sollár mérnök felelős, a becslés során követték el. Hozzátette viszont, hogy a nevezett jól ismerte a vállalat pénzügyi viszonyait. A miniszter hangsúlyozta, döntésében egyes egyedül az állami vagyon „elkótyavetyélésének" megakadályozására irányuló szándék vezérli. Az újságíróknak válaszolva, hogy tni lesz a filmkölcsönző vállalat sorsa, óvatoskodva kijelentette: ez még nyitott kérdés, nem tudni, a minisztérium gyakorol-e majd a jövőben „nagyobb befolyást", vagy pedig előre meghatározott vevő birtokába kerül. A polgár legfeljebb sóhajthat: de jó lenne, ha legalább ennyire „bekukkanthatna" a kormány által nem kifogásolt egyéb privatizálások mögé is. Lett légyen szó akár a választás előtti, akár a mai kormányzatról. Apropó! Slobodník miniszter úgy mellékesen megjegyezte, hogy a privatizálási tervezethez tavaly, 8 nappal a választások előtt Ivan Mikloš miniszter adott kormányhozzájárulást. (kiss) AHOGY ÉN LÁTOM TUDNI ÉS MERNI Ahogy a júniusi eredményeket tükröző statisztikai jelentés mulatja, Szlovákia gazdasága még mindig nem ért a „gödör aljára". Ami azt jelentené, hogy meg tudunk kapaszkodni, és - ha lassan is - elindulhatunk felfelé. A munkanélküliek száma több mint 13 ezerrel növekedett egy hónap alatt. Igaz, jó jel, hogy a korábban nyilvántartásba vett 310 ezer munkanélküli közül csaknem 11 ezren találtak kereseti lehetőséget, csakhogy 39 ezren közben elveszítették állásukat. Ez az, ami a lehető legközvetlenebbül érinti az embereket. Azt csak közvetve érzik meg - és nem azonnal -, hogy az állami költségvetés hiánya megközelítette a 15 milliárd koronát. Arról nem szól a jelentés, hogy az adók és illetékek befizetésében az állami nagyvállalatok, netán az egyéni nagyvállalkozók, vagy az apró maszekvállalatok követtek-e el mulasztást. Pedig a költségvetési hiány okainak részletezése sok mindent elárulna. Azt is, hogy milyen irányban kellett volna lépnie a kormánynak. Azt is, hogy mibe kerül Szlovákiának a privatizálás úgyszólván teljes leállítása. Jó három esztendeje megdöbbenéssel fogadták a szocialista tanokon nevelkedett közgazdászok Václav Klaus javaslatát, amelynek az volt a lényege, hogy akár jelképes összegért is, de magántulajdonba kell adni a gyárakat, a földet, mindent, ami értékteremtésre alkalmas. E koncepció jegyében született meg a vagyonjegyes privatizáció szisztémája, amelyben hitt is, meg nem is az egyszerú állampolgár. Ma még korai lenne levonni a végkövetkeztetést, annyit azonban már tudunk, hogy Csehországban azok a vállalatok, amelyeknek egy része a kuponok révén magántulajdonba került, amelyeknek másik részét tőkeerős nyugati, netán hazai vállalkozók szerezték meg, fokozatosan beindulnak, és nyereséget termelnek. Csehországban töretlen volt e koncepció érvényesülése. Ezzel szemben Szlovákiában csak a közelmúltban deklarálta a kormány egyértelműen, hogy végleg elvetettük a „se szocializmus, se kapitalizmus" gondolalát. Egy teljes évet elveszítettünk ezzel, és senki sem tudja még kiszámítani, hogy hány év alatt lehet ezt bepótolni. Václav Klausnak kezdettől fogva ez volt a jelszava: Tudni kell, és merni. Egyik tulajdonság sem hiányzott belőle. Ez, sajnos, nem mondható el a tavaly nyáron hatalomra kerüli szlovák vezetésről. Nemzeti-ideológiai megfontolásból mindenáron máshogy akarta csinálni, mint a prágaiak. Már szinte a kormányalakítás napján kijelentette Mečiar és környezete, hogy a vagyonjegyes privatizáció csak ötödrendű szerepet fog játszani a gazdaságátalakításban. Nem is rejtették véka alá, hogy tőkeszerzés érdekében fordítottak hátat a prágai módszernek. Az eredmény a nullával egyenlő. A tönkrement, vagy a tönk szélén álló üzemek értéke rohamosan csökken, és ma már nem titok, hogy ebből az újra feltupírozott létszámú minisztériumi emberek profitálhatnak leginkább. A bennfentesek, akik vagy a szó szoros értelmében saját zsebre dolgozva, vagy információkat értékesítve válnak gazdasági elitté. így folyik vidáman az egykori politikai hatalom gazdasági hatalommá való átalakítása. A szocializmusban azért rekedt meg a fejlődés, mert a gazdaságban gazdaságon kívüli szempontokat érvényesítettek. Ma is pontosan ez a gazdasági élet rákfenéje Szlovákiában. A közigazgatási egységek kialakításának koncepciója éppen úgy ezt bizonyítja, mint az, hogy tucatnyi vállalat- és intézményprivatizálást semmisnek nyilvánított az egy esztendeje hatalomra került kormány. Dollár tízmilliókkal lett például szegényebb Szlovákia amiatt, hogy ideológiai megfontolásból megtorpedózták a Szlovák Televízió egyik csatornájának már nyélbeütött privatizálását. Csak azért nem tetszett Slobodníkéknak a szerződés, mert a vevők történetesen liberálisok voltak. És magyarok voltak közöttük... A közigazgatási egységek kialakításának nemzeti koncepciója — ezt 100 százalékos biztonsággal meg lehet jósolni - majd nem milliós, hanem sok tízmilliárdos nagyságrendű kárt okoz Szlovákiának. Amióta világ a világ, a járások, a megyék, a régiók mindig gazdasági megfontolások alapján alakultak ki. Ez most, hogy napirenden van az új közigazgatási határok megvonása, ismét megtörténhetne, és a mezőgazdasági termelés bázisán olyan feldolgozóipart lehetne létrehozni, amely párját ritkítaná Közép- és Kelet-Európában. De nem történhet meg, mert nemzeti uraimék százalékszámítással töltik az idejüket. Azt figyelik, hogyan lehetne egy-egy leendő megyében legalább egy fél százaléknyit lefaragni a magyarok részarányából. Ennek a kormánynak „olvashatatlan" a gazdasági koncepciója, így félő, hogy a legközelebbi három évben még csak a „gödör alját" se érjük el. TÓTH MIHÁLY