Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-04 / 179. szám, szerda

5 PUBLICISZTIKA ÚJ szól 1993. AUGUSZTUS 4. A SOROS-ALAPÍTVÁNY TERVEIRŐL LEHETŐSÉG A SZAKEMBERKÉPZÉSRE Soros György neve nem ismeretlen Szlovákiában sem. Sokan pénzügyi mágnásnak mondják, sokan bizonyos politikai körök szürke eminenciásaként emlegetik, miközben gyanúsnak tartják azért is, mert alapítványok sorával kívánja segíteni a volt keleti blokk államait. Pozsonyban 1992 októberében kezdte meg tevékenységét az Open Society Fund Soros Funda­tion. Fő feladata a fiatalok kül­földre juttatása, taníttatása, szakmai fejlődésének biztosítá­sa. Rachel Trítt, az iroda vezető­je beszélgetésünk kezdetén az Alapítvány létrejöttét ismer­tette. - Amerika-szerte, Angliában, Franciaországban és sorolhat­nám, számos Soros-alapítvány működik. A balti államokban, Magyarországon, Csehszlová­kiában a társadalmi változásokat követően kezdtük meg a bevált programok bevezetését. - Mivel a nyílt társadalom ideájának hirdetői vagyunk, mű­ködésünket a továbbképzési-ok­tatói tevékenységre összponto­sítjuk. Nem titkoljuk, hogy a fia­talokat céloztuk meg, a 25-35 éves szakembereket. Bár meg­alakulásunk óta számos kikülde­tést bonyolítottunk le, nem va­gyunk elégedettek. Az amerikai, a londoni és a a párizsi irodákból egy sor ajánlat érkezett, de kü­lönböző okok miatt nem élhet­tünk velük - szögezte le. Pilla­natnyi csüggedése néhány perc múlva jókedvre változott, és be­mutatta dr. Jana Hažírovát, az iroda lelkes alkalmazottját. A megkezdett témát már ő folytatta. - Mi tagadás, nagyon körül­ményes a megfelelő szakem­berek felkutatása. Nem elég a szakértelem és a kor, kell, hogy az illetők tudjanak angolul. Nemrég Nebraska ál­lam továbbképzést kí­nált — ösztöndíjjal per­sze - burgonyater­mesztéssel foglalkozó fiatal mezőgazdászok­nak. A korcsoporton belül nem volt érdek­lődés! Egy Washington melletti telekommuni­kációs központ ajánla­tával sem tudtunk mit kezdeni. Igaz, ebben az esetben összejött minden, szakértelem, kor, nyelvtudás, de a kiválasztott személy főnöke nem egyezett bele, hogy fiatal alkal­mazottja világot lás­son, tapasztalatot sze­rezzen. Alapítvá­nyunk, a hiedelmekkel ellentétben, nemcsak a főiskolai végzettség­gel rendelkezőknek ad lehetősé­get. Angliában például tapaszta­latot lehet szerezni baromfifel­dolgozásból vagy zöldségter­mesztésből is. Egyedül az orvo­sok esetében nem merült fel semmiféle akadály. Tény, hogy esetükben a korhatárt 35^10 év­ben szabták meg. Nőgyógyász, altatóorvos és gyermeksebész is­merkedhet három hónapon ke­resztül az amerikai Mayo klinika módszereivel, szaktekintélyé­vel. Előfordul, hogy nagyon rö­vid idő áll a megfelelő szakem­ber megkeresésére, kiválasztásá­ra, ám a bajokat az (is) tetézi, hogy az emberek többsége hatá­rozatlan. Hiányzik belőlünk a bizonyítani vágyás. A letűnt rendszer mintha kiirtotta volna a fiatalokból (is) az egészséges küzdőkedvet. Hiszem, hogy gondolkodásmódjuk hamarosan megváltozik, s egyre többen lesznek, akik megfelelnek az el­keli, nyíltan, őszintén. Kidolgoz­tak egy - tervezetet — s benyúj­tották Soros Györgynek, hiszen anyagi támogatás nélkül semmi­re sem mentek volna. Soros úr életképesnek s megvalósítható­nak találta a tervezetet, adott várásoknak, akik többet akar­nak, s bátran nekivágnak a vi­lágnak. Megtudtam, mivel a helyes életszemlélet kialakítását gyer­mekkorban kell megalapozni, az Alapítvány figyelme kiterjed a tizenévesekre, a serdülőkre, de a 18 éven felüliekre is. Már Né­hány éve annak, hogy Ameriká­ban Susan Shapiroi és Carol Fla­herty azon kezdett ügyködni, hogy a fiatalokban kialakuljon az élethez való pozitív hozzáál­lás. Nem tilalomfák állításával, nem a kényszer eszközeivel, ha­nem rávezetéssel. Szerintük a kényes kérdésekről beszélni pénzt, s létrehozta az alapít­ványt. - Áprilisban Szlovákiába láto­gatott a két amerikai hölgy, s 25 cseh és 25 szlovák szakembert — workshop-szeminárium kere­tében beavatott a témába. Olyan lenyűgözően beszéltek a terve­zet filozófiájáról, olyan gyakor­lati példákra építették mondani­valójukat, olyan modellhelyze­teket teremtettek, hogy azonnal lelkes követőkre találtak - ma­gyarázta dr. Hažirová nagy lel­kesedéssel, amiből arra követ­keztettem, jó kezekben van a bevezetésre kerülő program. A pedagógusok a megmond­hatói, milyen nehéz helyzetbe kerülnek, ha beszélniük kell a szexuális életről, a dohányzás ártalmairól, az alkohol- és kábí­tószerfüggőségről, az AIDS-ve­szélyről, vagy akár a korszerű táplálkozás követelményeiről. A kidolgozott tervezet - nem egészségügyi program! — a leg­meredekebb, vagy ha úgy tet­szik, a legmerészebb kérdések megválaszolására is felkészíti a szakembereket, nevelőket, pedagógusokat, pszichológuso­kat, pszichiátereket. Útmutatást kapnak, hogyan irányítsák a gyerekeket, hogy azok majd „vészhelyzetben" helesen dönt­senek. - Az áprilisi workshop tárgya­lónyelve angol volt. A közeljö­vőben szlovák nyelvű tanfolya­mok szervezését tervezzük, hi­szen vannak már hazai (cseh) előadóink. A Janik házaspárt annyira magával ragadta a fel­adat, annyira az amerikai előa­dók hatása alá került, hogy elles­te stílusukat, de gesztusaikat is. A tanfolyamok résztvevői szá­mára kiváló segédkönyveket ad­tunk ki. Szó volt arról is, hogy a po­zsonyi iroda elképzelései nem fővárosközpontúak. Azt terve­zik, hogy ha minden nagyobb járásban, találnak 30-35 érdek­lődőt, megszervezik a tanfolya­mot. Sajnos, anyagi lehetőségeik korlátozottak - 500 dollár ere­jéig tudják állni a költségeket -, ezért szükség lenne arra, hogy a járási, illetve városi szervek 3-5 ezer koronás támogatást nyújtsanak, vagy olcsó szállást, étkezési lehetőséget biztosítsa­nak a résztvevőknek. - Nehogy elfelejtsem - csa­pott a homlokára dr. Hažirová, - a magyar nemzetiségű érdek­lődők esetében magyar (magyar­országi) előadókat hívunk meg, és magyar nyelvű segédanyago­kat adunk. A lehetőség tehát mindenki számára adott. A jó ügy, a vár­ható siker, de elsősorban a gye­rekek érdeke kívánja — ne hagyjuk veszni. PÉTERFI SZONYA ORDÓDY KATALIN DORR Még egy utolsó pillantást vetett a tü­körbe. Elégedett volt magával. Jól áll nekem a boldogság. Perdült egyet-ket­tőt, és Lujza néni remekművét lesétáltat­ta a hallba. Toncsika az egyik fotelben ült, egy idősebb úrral udvaroltatott ma­gának. - Ez Mórocz Zsiga - mutatta be —, vele vívtam meg már néhány elkesere­dett römicsatát. A vesztére. De nem adja fel, holnap megint találkozunk a kár­tyaasztal mellett. Úgy látszik - folytatta az órájára nézve -, a pontosság nem a férfiak erénye. Fél kilenc elmúlt, s még sem Edust, sem Borkát nem látom. - Szépasszony - fordult Mórocz Dórá­hoz - nem szállna be néha a partiba? Gyakran előfordul, hogy nem találunk negyediket. - Nem értek a kártyajátékokhoz... Látod - mondta Toncsinak -, csak falra kellett festened az ördögöt. Két irányból, de egyszerre futott be Borka és Edus. Sebtiben búcsúztak el Mórocztól. A férfi szívesen beszélgetett volna még velük, mert sejtette, hogy dög unalmas este vár rá. Irigykedve nézett az elme­nők után, akik bezzeg kiveszik részüket a szórakozásból. Már csak a hölgyek kölnijének kellemes illatát érezte, ők maguk elhelyezkedtek Borka kocsijá­ban, s futott velük a négy kerék a Taviró­zsa irányába. Dóra tudta, mi vár rá, jóleső érzés volt járatosnak lenni ebben az elit lokálban. Királynői testtartást öltött, s úgy vonult el az asztalok mellett, magán érezve az elismerő tekinteteket. Miért nem láthat így Pali, sajnálkozott magában. Minden a régi volt, csak most férfi énekelt a zongora mellett. Borka részle­tesen beszámolt a versenyről, hogy mi­lyen manőverezésnek köszönhette a jó helyezést. Nem vette észre, hogy egye­düli odaadó hallgatója Edus. Dóra érdek­lődő arckifejezése csalás volt. Palira gon­dolt, a nevetésére, a csókjaira. Toncsi néha vetett Borkára egy-egy figyelmes pillantást, egyébként az éne­kessel próbál diszkréten kacérkodni, akit láthatóan nem is hagyott hidegen Toncsi mesterkedése, mert a dalok érzelmes töltetű szövegét az ő asztaluk felé for­dulva tremolózta. Táncoltak is. Borka magához szorítot­ta, arcvizének ismert illatát is érezte, a zene is szerelemre, csókra bujtogatott. Hiába. Benne rövidzárlat keletkezett. Nem húzta el magát Borkától, hagyta, hogy a keze a nyakszirtjétől a tarkójáig csúszva beletúijon a hajába és a fejét magához húzza, arcához szorítsa. Nem volt rá semmi hatással. Örült ennek a fel­fedezésnek. Pali semlegesíti őt mindenki mással szemben. Szerelmük erejének bi­zonyítékát látta benne és védettségének tudatában merész lett. Játszani kezdett Borkával. Mutatóujját lassan végighúzta a férfi ajkán, finoman, gyengéden követ­ve annak vonalát. - Szép szád van, Borka. - És szánkázni vágyik a te szép teste­den. Ki fogsz gyúlni az érintésétől. Lo­bogni fogsz, ahogy még soha. Bűn lenne tovább várni. Hopp! Ez kicsit túl jól sikerült. Most aztán hogyan visszakozzon? Kellett ez neked, buta liba, hordta le magát. A tánc véget ért, a főpincér jelent meg az aszta­luknál és halkan, bizalmasan beszélt Borkával valamit. Az felállt. - Engedelmetekkel néhány percre ki­megyek, a klubból valaki üzenetet ho­zott a számomra. Toncsi utánanézett elsiető alakjának. - Mi a csuda lehet ennyire fontos, hogy éjszaka menesztenek utána kurírt?! Több figyelmet azonban nem szentelt a dolognak, fogta a poharát, és kecses mozdulattal az énekesre emelte, aki ép­pen befejezte a dalt. Az is megragadta a zongorán álló poharat, és néhány lé­péssel az asztaluknál termett. Meghajolt feléjük, és koccintott Toncsival. - Maga kitűnő előadóművész - csicse­regte. - Ilyen magával ragadó tolmácso­lásban még nem is hallottam ezeket a szongokat. A művész köszönte az elismerést, Dó­ra pedig alkalmasnak találta a pillanatot, hogy kimenjen, felfrissíteni magát. A folyosón egy résznyire nyílt ajtó mögött mintha Borka hangját hallotta volna. Ösztönösen bekukkantott és való­ban ő tárgyalt valamit a főpincérrel, meglehetősen izgatottan. Gyorsan visz­szahúzódott és folytatta az útját. A mos­dóból jövet lelassított, kíváncsi volt, ott van-e még Borka. A kiszűrődő beszélge­tésből nem lehetett kivenni, miről folyik a szó, de akkor a főpincér felemelte a hangját. - Rám nézve éppen olyan kínos lenne, mérnök úr! Lássa be, csak ez húzhat ki mindkettőnket a pácból. Bizonyíték nem lesz! A választ nem hallotta, de utána a nagy ívben kicsapódó ajtó csaknem a homlokának vágódott. Borka pende­rült ki rajta. Nagy szemeket meresztett, hogy beleütközött Dórába. - Hát te, mit keresel itt?! - Engedelmeddel a mosdóban voltam - felelte szelíden. - Eh - legyintett a férfi bosszúsan —, mindig beleköpnek, ha az ember jól érzi magát. - Valami kellemetlenség? - Gyere, ne is beszéljük róla. Borka vidám volt, szellemes, mégsem sikerült teljesen lepleznie, hogy valami bántja. A hangulat elromlott, csak Toncsi érezte magát egyre jobban. Edus maga­feledten táncolt egy vele egykorú lány­nyal. Dóra látta, amint Borka ujjai idege­sen dobolnak az asztalon. Minden jel arra vallott, hogy a kellemesen kezdődő este hamar véget ér. Edus visszakísérte táncosnőjét a társaságához és amint meg­jelent az asztaluknál, Borka, aki úgy látszik csak erre várt, fölpattant. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom