Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-02 / 177. szám, hétfő

MOZAIK . ÚJ SZÓM UJ MŰSOR A BUDAPESTI TELEVÍZIÓBAN MAGYAROK Sokan érezték posványnak a rendszerváltást megelőző éveket, kilátástalannak a jövőt. Ki hitte volna még 1990-ben is, hogy már három év múlva külön műsor foglalkozik a Magyar Televízióban a határon túli, elsősorban a Kelet-Közép-Európában élő magyarokkal, az erdélyiekkel, felvidékiekkel, vajdaságiakkal, kárpátaljaiakkal? Hogy megkezdődik a magyar önismeret folyamata, annak felmérése, hányan is vagyunk, kik is vagyunk, hogyan érzünk és mit tartunk egymásról meg a világról? Mindez, persze, Magyarországon sem mindenki ügye. Nem véletlen, hogy egy időre Chrudinák Alajos és Pál f y C. István is nemkívánatos személlyé vált a Magyar Televízióban, s bírósági döntés után került vissza a Külpolitikai Főszerkesztőség, illetve a Híradó élére. A közelmúltban láthattuk a Magyar Televízióban azt a portréfilmet, amely Makovecz Imrét, a világhírű építőművészt, a sevillai világkiállítás magyar pavilonjának alkotóját mutatta be. Hihetetlen, de tény! — ez a kétórás film másfél évig várt bemutatásra! (Rendezője Sára Sándor, elkészítésének szorgalmazója Chrudinák Alajos volt.) Makovecz a vérbeli egyéniségek stílusában arról is szót ejtett, hogy a rendszerváltás utáni időszak hozta felszínre a legtöbb szennyet - megszűnt a diktatúra, felszabadultak a gátlások: most aztán mindenki leveheti a maszkját s megmutathatja, mi lakozik benne. Ilyen viszonyok között dolgozik a Chrudinák Alajos vezette szerkesztőség, amely európai hírű és rangú alkotóműhely. Mi is jól ismerjük műsorait, különösen a Panorámát - abban szólalt meg először a még ellenzéki Václav Havel, a félreállított és belföldi emigrációba kényszerített Alexander Dubček, a szórványban élő jeles magyarok s a világpolitika nagyjai. Chrudinák Alajos rehabilitálása óta alaposan nekilendült a Külpolitikai Főszerkesztőség: jelenleg kilenc állandó műsoruk van, köztük a júliusban indított Magyarok. Minthogy e havonta jelentkező adás indulásánál én is ott voltam a stúdióban, beszámolhatok róla. A Magyarok főleg a Kárpátmedencében élő kisebbségi magyarokkal foglalkozik: szót ejt égető gondjaikról, bemutatja azokat a rugalmas, alkotó embereket, akik elsőként ismerték fel az új történelmi helyzet kihívásait, s megalapozzák a fennmaradásunkhoz, sőt gyarapodásunkhoz szükséges szervezeteket, intézményeket, vállalkozásokat. Újkori történelmünk során most fordul elő első ízben, hogy az anyaország támogatásban részesítheti kisebbségben élő honfitársait, s teszi azt annak dacára, hogy gazdasága átépülőben, a kincstár pedig csaknem üres. A Magyarok képernyőre viszi a sikeres magyar-magyar együttműködés követnivaló példáit, azzal a céllal, hogy a köztudatba kerüljön minden, ami európai mércével minősíthető. Félreértés ne essék: nem valamiféle újkori nacionalizmusról van szó! Az új műsor akkor nyeri el a nézők tetszését Szlovákiában, Romániában, a volt Jugoszláviában, Ukrajnában és másutt, ha tárgyilagos lesz, ha megszólaltatja a velünk együtt élő más nemzetiségűeket is. Sőt: ha bemutatja, hol kitűnő máris az együttmunkálkodás, azaz képet ad a közös Európa építésének mindennapjairól. A júliusi adásban - többek között - a szlovákiai magyar iskolaügy volt a téma, Erdélyből pedig azt a riportot láthattuk, amely a minden csaladnak tehenet mozgalom meghonosításáról számolt be. A műsorvezető ifjú ember: Szentesi László először szerepelt ilyen minőségben, és jól megállta helyét. Szentesi szerepeltetése akár jelképként is felfogható: a felnövő nemzedékeknek történelmi szerepük, hogy megismerjék egymást mindenütt a világon; hogy felhalmozzák azt a hatalmas tapasztalatot és tudást, amely a világ magyarjaiban összegyűlt, s hogy bepótolják a történelemkönyvekből sokáig hiányzó ismereteket. Chrudinák Alajos főszerkesztői hitvallása változatlan: eredeti témák felkutatása; a mindenfelé burjánzó politikai és egyéb hazugságok leleplezése; a szép magyar nyelv használata a riportokban; minél több képi információ a szöveg alá; igényesség a témák feldolgozásakor. BATTA GYÖRGY JÓ UTAT Szinte hihetetlennek tűnhet, de Pozsonyt mindössze 2 órás repülőút választja el ez észak-afrikai tengerparti országtól. A Szlovákiánál háromszor nagyobb, hét és fél millió lakosú arab ország az utóbbi 5 év alatt méltán lett a turisták paradicsoma. A tengerpart hossza több mint 1300 km. Szinte gomba módra nőttek ki a földből a szebbnél szebb szállodakomplexumok. Tunézia nemcsak természeti szépségével, csodálatos műemlékeivel, hanem elsősorban olcsó áraival vonzza a látogatókat. A beavatottak nem győzik hangsúlyozni, egy kéthetes tunéziai üdülés kevesebbe kerül mint ugyanaz például a Balatonnál. Szinte nincs olyan hazai utazási iroda, mely ne kínálna utat ebbe az afrikai országba. Nem árt, ha több helyen is érdeklődünk, mivel az árajánlatok nagyon eltérőek. És még egy jó tanács: ha már az utazás mellett döntünk, feltétlenül két hétre induljunk, mivel a második hét az előzőhöz viszonyítva lényegesen olcsóbb. UTAZÁS: A szlovákiai utazási irodák zöme Pozsonyból, illetve Bécsből indítja útjait repülővel, de van olyan iroda is (Dann Tour, Vágsellye), mely busszal (Ausztrián és Olaszországon keresztül), majd hajóval szállítja a turistákat. Tunéziában, az ottani utazási irodák számos érdekes programot kínálnak. A kalandvágyóknak feltétlenül ajánljuk a kétnapos körutazást, melyek során eljutnak Sousse-ba, Monastirba, El Djem városába és az ország vallási központjába, Kaiouranba is. Sőt több órát tölt1993. AUGUSZTUS 2. hetnek a Szahara sivatagban, és ha van kedvük, teveháton is utazhatnak. A kétnapos belföldi körutazásáért a helyi irodák 110-130 dollárt kérnek el: ebben benne van a szállás és az étkezés ára is. Fárasztó, de megéri — állítják azok, akik már részt vettek ezen a mintegy 1200 kmes körúton. ÉTKEZÉS: A tunéziai konyha változatos és viszonylag erősen fűszerezett. Az ételeket olívaolajjal készítik, s mindenhez bőségesen tálalnak zöldséget és gyümölcsöt. A húsételek szinte kizárólag marha- vagy birkahúsból készülnek, a sertéshús fogyasztását szigorúan tiltja az iszlám vallás. Okvetlenül kóstoljuk meg a tunéziaiak nemzeti eledelét, a kuszkuszt, ne lepődjünk meg: különleges módon főzött kukoricadaráról van szó, melyet egzotikus fűszerekkel ízesítenek. Főtt húsdarabokkal tálalják. A mártást (csípős paradicsompüré) harissának hívják. FONTOS TUDNI: Tavaly megszüntették a vízumkényszert, 90 napig engedély nélkül tartózkodhatunk az országban. A közbiztonságra feltűnően sok rendőr ügyel. A pénznem a tunéziai dinár (1 TND kb. 1 amerikai dollárt ér). Csak a hivatalos helyeken váltsunk pénzt, mert a feketézést szigorúan tiltják és büntetik. A bazárok gazdag árukínálattal csalogatják a turistákat. Ha vásárolni akarunk, itt is, mint bárhol az arab világban, érvényes az íratlan szabály - alkudni kötelező (és kifizetődő)! (tics) ORDÓDY KATALIN CL>Ó%pi A témát nem folytatták tovább, Borka szólalt meg, hangjában némi nehezteléssel. - Mi már beszámoltunk a napról, de te merre jártál, Dóra? Bizonyára jól érezted magad, ha csak vacsorára vetődtél haza. Az az alak, aki veletek várt a kocsimnál, úgy látszik, jól elszórakoztatott. A fölényes hang felbosszantotta Dórát, de legyűrte magában. Azért egy kis rendreutasítást nem mulasztott el. - Az az alak? Ja, doktor Csuthyra gondolsz? Igen, nagyon kellemesen töltöttük a napot. Képzeljétek, kiderült, hogy földim. Ö is pozsonyi. Mi több, már évekkel ezelőtt találkoztunk futólag. - Beszervezhetnénk őt is a társaságba - mondta Toncsi. - Ötödik keréknek? Borka megjegyzése kíméletlen volt. Toncsi úgy érezte, letorkolták, Dórát pedig egyenesen szíven találta. - Nem hiszem, hogy beszervezhetnénk. Megvan a saját társasága. - Mégpedig, úgy látszik, a te személyedben, hiszen egész nap le nem ment a nyakadról. A hangulat kezdett elmérgesedni, Toncsi forgatta fejében, mivel enyhíthetné. - Látod, Dóra, még párbajra állnak ki érted - kedélyeskedett. - Igaza van Toncsinak - mondta Borka egész más hangon -, utálatos vagyok, mert hiányoztál délután. No, szent a béke? Lehajolt Dóra kezére és megcsókolta, úgy nézett fel rá kérlelő tekintettel. Dóra elnevette magát. - Oké, oké, de vedd tudomásul, hogy az asztalunk szabad emberek baráti társasága, és mindenki maga dönt, mivel tölti az idejét. - Akkor hát döntsük el, hogy holnap este, amint ígértem, és ahogy Toncsi is óhajtotta, testületileg kivonulunk a Tavirózsába, ahol múltkor olyan jól éreztük magunkat. Ebben egyetértettek. Toncsi elsőnek állt fel az asztaltól. - Kártyapartira ígérkeztem ma este. A holnapi viszontlátásig. - Engem a parkba várnak, gitározás lesz. - Ezzel Edus is távozott. - Téged senki sem vár? A kérdés hangsúlyából érezni lehetett a célzatosságot, kire gondol Borka. - Csak az ágyam. Fárasztó volt a mai nap, bár nagyon tartalmas és szép. - Alig tíz óra. Ilyen nyári estéket kár alvással tölteni. Tudnék ajánlani egyetmást, de minthogy említetted, fáradt vagy, nem erőszakoskodom. Tulajdonképpen számomra is elég kimerítő volt a mai nap. - Legalább a jó helyezésed fölötti megelégedéssel térhetsz nyugovóra. -Jaj de szépen mondtad! Meg kell fogadnom a tanácsot. Megindultak a lépcsőn. Ahol szétváltak útjaik, Dóra egy gyors jó éjszakával akart búcsúzni, de amitől félt, bekövetkezett. Borka karon ragadta. - Szép lenne, ha hagyományt csinálnánk a... Ezen a helyen már többször megcsókoltuk egymást. - Igen, akkor a cukrászda után. Ahhoz a szép estéhez valahogy hozzátartozott a baráti csók is... - Miért hangsúlyozod annyira, hogy baráti? És miért kéreted magad? Még nem felejtettem el a tested forróságát. Hogy simultál hozzám a Tavirózsában a tánc közben! Nem azt mondtad, hogy felébresztettem benned a nőt? Miért kéreted magad? - Kérlek, ne folytasd. - Dórának a helyzet egyre kínosabb lett. - És ne szorítsd a karomat. - Tudod, hány nő akadna? Csak intenem kéne... - Nem tudom, mi tart vissza. - Mert nem kell minden, ami az utamba akad. Válogatós vagyok, ha nem tudnád. És főleg, mert tudom, hogy te többet is tudnál nyújtani a szép szenvedélyes éjszakákon kívül. Veled reggeltől estig is jó együtt lenni. Társ tudsz lenni. Ez talán még többet jelent nekem. - Társ? Ugyan, Borka! Társ erre a hátralevő tíz napra? - Azt nem ígérhetem, hogy egy életre. - Maradjunk abban, hogy jó pajtások vagyunk... És fejezzük be ezt a sehová sem vezető beszélgetést. Már vagy fél órája topogunk itt. Kirántotta karját Borka szorításából. Az erőszakos csók csak az arcát, fülét érte. Menekülésszerűen futott a szobájába. Első dolga volt az erkélyajtót kulcsra zárni. Látta, hogy Borka szobájában is világosság gyúl, a fény kihullott az erkélyre, a gesztenyefa sötét lombjaira. Dühös lett rám, gondolta. Sajnálom, de közben szerelmes lettem. Leült az ágya szélére és felidézte a Palival töltött délután jeleneteit. Viszolygott a gondolattól, hogy Borka szája az ajkához tapadjon egy szenvedélyes csókban. De Palival eljött ez a csoda. A Csoda. Azóta más a képlet. Ki tudja, ettől a kerítő gyönyörű nyártól nem szédült volna-e Borka karjaiba? Aki nyári kalandot keres, annak Borka kívánatos partner. Jó megjelenésű, el van látva pénzzel, gondoskodni tud kellemes és színvonalas szórakozásról. A modora pedig? A modora pedig hol elbűvölő, hol taszítóan nyers, a hangulata szerint. Neki azonban ez már édes mindegy. Elfutja az öröm, ha Palira gondol. És a legremekebb az egészben, hogy el sem kell tőle válnia. Pali is pozsonyi. Micsoda boldogság! Talán az is a sors jóindulatú rendezése, hogy Pali nem talált rá azon a szomorú nyáron. Akkor nem létezett számára senki, semmi, a lelke mélyéig megtelt szenvedéssel, bánattal, reménytelenséggel. De négy év múlva, és itt, ebben a gyönyörű környezetben... Nem lehetett volna kedvezőbb időzítés. (Folytatjuk) TUNÉZIA