Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-02 / 177. szám, hétfő

MOZAIK A NOSZTALGIA KÍSÉRTÉSE ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT MITŐL OLY BÁTOR A KORMÁNY? Nem sok olyan demokratikus parlament van a világon, amely arra a hírre, hogy valaki, illetve valamely politikai erő puccsot készít elő, ne azzal válaszolna, hogy haladéktalanul bizottságot hoz létre, hogy kiderítse: milyen irányból veszélyeztetik az alkotmányosságot. Ha pedig történetesen maga a miniszterelnök jelenti be a puccsveszélyt, akkor a lehető legkomo­lyabb vizsgálatot indítanak a földkerekség minden törvényhozásá­ban, hiszen feltételezhető, hogy a végrehajtó hatalom első embere tudja, mit beszél. Pozsonyban maga a miniszterelnök jelentette be nemrég, hogy puccs készült. Már több mint egy hét telt el azóta, de semmi se történt a tények felderítésére. Ebben az ügyben eddig Ján Čarnogurský tett legtöbbet, amikor kifejtette: valóban fontolóra vette a törvényhozók egy csoportja, hogy esetleg felvetik a parla­mentben a házelnökkel szembeni bizalmatlansági indítványt és a többségbe került ellenzék megpróbálja leszavazni Ivan Gašparo­vičot. Érdemes végiggondolni ezt a szlovákiai jelenséget. Ugyanis, ha ezt megtesszük, nyomban arra is rájövünk, hogy a szlovákiai politikai életben vannak politikai erők és politikusok, amelyek, illetve akik a törvényességet törvénysértésnek tekintik, és fordítva. Nem másról van itt szó, mint arról, hogy vannak nálunk olyan politikai erők, amelyek nem egészen veszik komolyan a parlamentáris demokrácia alapelveit. Azzal, hogy Mečiar egy maradék nélkül alkotmányos megoldást (a kisebbségbe került kormánypárt ellenzék általi leszavazását) puccsnak minősített, még mielőtt azt megkísérelték volna, bebizo­nyította, hogy a demokratáknak az ő kormányzása alatt nyomós okuk van az aggodalomra. Ugyanis ismerik a miniszterelnök politikai stílusát, így mondjuk ki kertelés nélkül: a jelenlegi kormány megala­kulása óta egyfolytában otí lóg a levegőben a kérdés, vajon átadja-e a hatalmat Vladimír Mečiar, ha egyszer majd megváltoznak Szlová­kiában a politikai erővisznyok. Kár, hogy a törvényhozásban senki sem kezdeményezte a „puccs" kivizsgálását. Eredménye sok min­denre figyelmeztette volna a józan ítélőképességű politikusokat is, de a választópolgárokat is. A törvényhozás gyorsan napirendre tért a „puccsriadó" fölött, nem kis mértékben bátorítva ezzel a miniszter­elnököt. ČERNÁK FELÁLDOZZA MAGÁT. Az elmúlt héten a szó szoros értelmében a Szlovák Nemzeti Párt vezetőin múlott, hogy az elkövetkező időszakban, talán három teljes esztendeig milyen politi­kai kultúra honosodik meg köztársaságunkban. Olyan-e amely inkább az általunk alaposan megismert egypártrendszerre emlékez­tet, vagy történik valamelyes elmozdulás a parlamentáris demokrá­cia irányába. Ľudovít Černák és csapata, úgy tűnik, azt a keresztényi elvet viszi túlzásba, amely szerint arculcsapás után az embernek orcája másik felét is oda kell tartania. Az SZNP zsolnai vezetőségi ülésén olyan döntés született, amely úgy is felfogható, hogy a Szlo­vák Nemzeti Párt elnöke és néhány elvbarátja az alulról és részben a vezető garnitúrától jövő nyomás hatására elveszítette arculatát. Černák csak annyit tudott elérni, hogy a „központi bizottság" 95 százaléka formálisan mellé állt. Ugyanakkor olyan határozat is született, amely meghagyja a párt elnökségének, hogy amennyiben Mečiarék is úgy akarják, folytatni kell a koalíciós tárgyalásokat. A frigy megkötése előtt tehát a „menyasszony" voltaképpen teljesen kiszolgáltatta magát a kérő kénye-kedvének. Úgy tűnik, hasonló helyzet alakult ki a DSZM és az SZNP viszonyában, mint annakide­jén, 1947-1948 táján a népi demokráciákban a kommunista pártok és koalíciós partnereik között. A kommunista vezetők többet tudtak a későbbi Nemzeti Front-pártok belső viszonyairól, mint a partner­pártok némely, a kommunisták által bukásra ítélt vezetői. Mečiar mindenesetre nagyon jól informált az SZNP belső viszonyairól. Černák okosabb ember annál, hogy ezt ne venné észre. Ennek ellenére csak tessék-lássék áll ellen. 1993. AUGUSZTUS 2. TEGNAPTÓL ÁREMELÉSEK MAGYARORSZÁGON Az általános forgalmi adóról ho­zott törvény értelmében Ma­gyarországon tegnaptól több ter­mék és szolgáltatás ára emelke­dett -jelentette a Magyar Rádió. Az áremelés főleg az alapvető élelmiszerek - tej, kenyér, só, felvágott - árait érinti, továbbá a tömegközlekedést. A helyi közlekedés árait az önkor­mányzatok határozhatják meg. Budapesten a közlekedési válla­lat csak szeptemberben emeli az árakat, a jegyárak azonban nem változnak, csupán a bérletek lesznek drágábbak. Például a felnőtt-villamosbérlet 940 fo­rint lesz. Szintén az ÁFA-törvény hatá­sára drágul az áram- a gáz- és a telefondíj is. Ez azonban csak néhány hét múlva, a számlázás­kor lesz érezhető. Drágább lett a temetkezés is: a fővárosi te­metkezési vállalat tegnaptól emelte a hamvasztási szolgálta­tás és a halottszállítás díját. Ugyancsak emelkedik az üzemanyagok ára - ez az intézke­dés azonban nincs összefüggés­ben az említett törvénnyel. NÉHÁNY SORBAN J apán és Oroszország ez év végén közös szervezetet hoz létre, amelynek a volt szovjet nukleáris arzenál megsemmisíté­se lesz a feladata, tájékoztatott a Reuter hírügynökség. Ez a szervezet nyújt majd segítséget a nukleáris anyagok tárolására szolgáló berendezések építése során is, és ugyancsak egyik fő célja lesz az egyes katonai tech­nológiák békés célokra való ki­használása. K émhálózatot lepleztek le a NATO-ban. Mint ahogy arról a Bild am Sonntag című német lap beszámolt, ártalmat­lanná tették a „Topas" fedőnév alatt működő keleti ügynökök csoportját. A cikk szerzője a nyomozók információira hi­vatkozva tájékoztatott róla, hogy Németországban a NATO­kémek leleplezésével kapcsolat­ban már hat személyt tartóztat­tak le, további ügynököket pe­dig a NATO brüsszeli székhe­lyén vettek őrizetbe. O roszország vezetői a szom­baton Kabulban folytatott tárgyalásokon megígérték, hogy az orosz határőrök beszüntetik a tádzsik területekről intézett tüzérségi támadásokat. A Reuter tudomása szerint Jevgenyij Pri­makov, Borisz Jelcin elnök sze­mélyes megbízottja garanciákat adott Rabbani afgán elnöknek a támadások leállítására. Mind­két fél véleménye megegyezett abban, hogy a konfliktust tár­gyalások útján kell rendezni. B udapesten és Prágában egy­aránt tegnaptól tilos szabad közterületeken cigarettát és sze­szes italt árulni. Prágában a ké­sőbbi lehetséges nézeteltérések és bonyodalmak kiküszöbölése érdekében a vonatkozó rende­letben pontosan meghatározzák, mit is kell szabad közterület alatt érteni. Elsősorban az utcá­kat, tereket, ám a kapualjakat, bejáratokat és a párkányokat is. O laszország belügyminiszte­re arra figyelmeztette az ország rendőri szerveit, hogy a milánói és a római merényle­tek után további hasonló terror­akciókra is számítaniuk kell. A miniszter ezzel összefüggés­ben hangsúlyozta: a rendőrség­nek kell szavatolnia a demokra­tikus rendet. Gyanítható, hogy nem véletlen tűzte újból műsorra a Szlovák Televízió Nádasi-Jégének a Ces­ta životom (Az élet útja) című regényéből készült háromré­szes feldolgozást. Ezúttal ugyan­is nem az író közkedvelt törté­neti műveinek adaptációihoz (mint amilyen például az Adam Šangala) nyúlt a televíziós felújí­tás. Önéletrajzi elemekben bő­velkedő társadalomkritika ele­venedett meg három héten át, szombatonként a képernyőn. Az első világháborút megelő­ző évek szlovák származású hi­vatalnokrétegéről adott látlelet sok mindenben érintkezhet a mával. De korántsem a kora­beli szlovák-magyar viszony hangulatkeltésre kiváltképp al­kalmas felhangjai folytán. Mert az érdekhajhászásból elmagya­rosodó, a magyar dzsentrit utá­nozni akaró árvái hivatalnokré­teg világa végső soron csak ke­ret az emberi magatartások pel­lengérre állításához. A szerző művében nem csupán az elma­gyarosodást vette célba, ahogy azt a szlovák televíziós hetilap kísérőszövege sugallta a néző­nek. Egy sajátos, a szlovák kö­zegbe ágyazódó mikroközösség erkölcsi züllöttségéről nyújt gro­teszk képet. A regény annak idején, 1930-ban egyfajta szlo­vák önképként született, szaba­dulni igyekezve a még közeli kisebbségi komplexusoktól. Tény, hogy a televíziós átülte­tés nem túlozta el a magyarko­dást kigúnyoló kiszólásokat, amelyek könnyen sérthetnek mai érzékenységeket. A rende­zés mintha fegyelmezett műér­telmezéshez igazodott volna, amelynek egyébként van iroda­lomtörténeti értékrendszere. En­nek lényege Jégé naturalizmusá­nak sajátossága, az a mód, ahogy alakjait nemcsak önleleplező helyzetekbe juttatja, hanem a szüntelen önértékelés, magya­rázkodás lehetőségét is megadja számukra. így jeleníti meg a re­gény főhősét, a kezdő kishivatal­nok Svoreňt, aki némi habozás után vállalja, hogy Szvorényi­ként induljon el a szüntelen megalázkodásokkal és elvtelen megalkuvásokkal járó hivatalos karrier ranglétráján. Az egyes „próbatételek" során egymásra vetülnek a külső „kényszerűsé­gek" és a belső önigazolások, így a regény erkölcsi naturaliz­musának szerves velejárója az ún. harmadik összetevő - az olvasó, aki hol megvetést kivál­tó, hol pedig sajnálatra késztető hatásoknak van kitéve. Talán ebből eredően kissé rokonszen­vesebbre sikeredett Svoreň­Szvorényi filmbeli alakja, alig­hanem a színészi telitalálatnak számító Maroš Kramár alakítá­sának jóvoltából is. A zárójele­netben egy pillanatra úgy tűnik, mintha megesne a szíve a néző­nek a cinikus főhősön, aki a fő­szolgabírói tisztség várományo­saként vállalja a választási had­járat olyan levezénylését, hogy az már részéről egyet jelent az emberi méltóság teljes elveszté­sével. Úgy tűnik, mintha lelkileg összeroppanna, meghasonlana önmagával. Amikor viszont a korteshadjárat végén összeesik és kaszinóbeli „jóbarátai" a szüntelen képmutatástól kissé megzavarodva már kenetteljes szavakkal készülnek búcsúzni „a határtalanul önfeláldozó ma­gyarországi megyei hivatalnok példaadó egyéniségétől", egyszercsak felébred részegsé­géből és nagy keservesen kitán­torog a szobából. S ezután hang­zik el a regényben és a filmben egyaránt fontos szerepet játszó történeti visszapillantás. A főhős elmondja, hogy miként élte meg; a Monarchia felbomlását és a Csehszlovák Köztársaság lét­rejöttét. Maga is ugyancsak meg­lepődött, hogy ismét előkelő hi­vatalnoki álláshoz jutott, mint a volt rendszer legkevésbé kompromittált megyei tisztvise­lője. S ebben az új helyzetben már egy nosztalgikus sóhajt is megengedhetett magának, amely egyébként a harmincas években szólásmondásként ter­jedt: Ahogy volt, úgy volt, de a magyarokkal legalább urizálni lehetett. A csehek viszont ezt nem ismerik. Nos, ez a mondat a filmből kimaradt. Csak találgatni lehet, hogy miért. Mondjuk olyasmire gondolni, hogy az említett har­madik tényező a néző képzettár­sításai ma messzire vezetnének. Lehet, hogy kiválthatják azok rosszallását, akik esetleg találva érzik magukat. Például azok a hivatalnokok, akik a mostani rendszerváltás során az állambü­rokrácia kevésbé látványos, de búsásan megfizetett posztjain szembenézés nélkül csak úgy „átmentődtek". Vagy netalán most, az önálló szlovák állam létrejötte utáni fő- és altisztség­viselők tartanak az olyasfajta „gyanúsítgatásoktól", hogy könnyen nosztalgia-kísértés ér­heti őket: nosza, itt az idő bepó­tolni, ami a csehek mellett és az elmúlt rendszerekben nem sike­rült. KISS JÓZSEF ván, Komáromban, Galántán, Dunaszerdahelyen, Pozsonyban - és természetesen Királyhelme­cen. A jelentkezési lapokat leg­később augusztus 10-éig kell be­küldeni a következő címre: Vá­rosi Hivatal, Kossuth út 1, 077 01 Királyhelmec. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a felvételi eljárás díja 300 koro­na, amit pénzesutalványon a kö­vetkező címre kérünk befizetni: VÚB Trebišov, 195228 622/ 0200. Mikor és hol tartják a felvé­teli vizsgát? - Matematikából az írásbeli felvételi vizsgát augusztus 18-án 10 órai kezdettel tartjuk Ki­rályhelmecen, a gimnáziumban (Géresi út 18). Ugyanezen a na­pon délután 15.15 órai kezdettel történelemből lesz írásbeli fel­vételi. Az írásbelik alól mentesí­tést azok kapnak, akik az orszá­gos matematikai és történelmi versenyen az 1—10. helyezés va­TÓTH MIHÁLY lamelyikét elérték. A szóbeli fel­vételi vizsgán viszont mindenki­nek részt kell vennie: ez augusz­tus 24-én és 25-én lesz. A jelent­kezők vizsgabeosztását az írás­beli napján közöljük. A felvételi vizsga eredményéről minden pá­lyázót írásban értesítünk, szep­tember 3-áig. A felvett hallgatók meghívást kapnak a Budapesti Közgazdaságtudományi Egye­tem 1993. szeptember 11-én tar­tandó tanévnyitó ünnepélyére, és azt követően kéthetes inten­zív kurzuson vesznek részt a magyar fővárosban. A ki­rályhelmeci tanévnyitóra 1993. október 2-án kerül sor. A félév első tanítási napja 1993. október 4. A képzés 3 éves (6 szemesz­ter), plusz diplomamunkaírás és megvédése. Mindehhez még annyit tennék hozzá, hogy a fel­vételt nyert hallgatók közül 15 fő részére kollégiumi elhelyezést is biztosítani tudunk. (szaszák) FELVETELI TUDNIVALÓK MEZŐGAZDÁSZKÉPZÉS KIRÁLYHELMECEN Pár héttel ezelőtt olvasóinkat előzetesen tájékoztattuk arról, hogy Királyhelmecen megalakították a városi egyetemet, és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemmel együttműködve felvételt hir­detnek az 1993/94-es tanévre a nappali tagozaton induló, közgazda­sági főiskolai végzettséget adó képzésre, gazdálkodási (üzleti és management) szakon. Mivel e továbbtanulási lehetőséggel kapcsola­tosan több érdeklődő is a szerkesztőségünkhöz fordult, szükségesnek tartottuk, hogy a felvételi vizsgával kapcsolatos tudnivalókat ponto­sítsuk. Gilányi Lászlótól, a Királyhelmeci Városi Egyetem megbízott igazgatójától kérdezzük: - Mik a jelentkezés feltételei? hogy a jog- és gazdaságszabályo­zási ismereteket szlovák nyel­ven is oktatjuk. 3. Büntetlen előéletű fiatalok jelentkezését várjuk. 4. A továbbtanulni kívá­nók felső korhatára 35 év. Hol szerezhetők be a jelent­kezési lapok? — A Csemadok területi vá­lasztmányainak titkárságain: Kassán, Szepsiben, Rozsnyón, Rimaszombatban, Losoncon, Lé­- Négy pontban foglalhatom össze a legfontosabb kritériumo­kat. 1. Szükséges az érettségi bizonyítvány vagy az ezzel egyenértékű végzettséget tanú­sító bizonyítvány. 2. Ugyancsak szükséges a megfelelő magyar nyelvtudás, mivel a felvételi vizsga és az oktatás is magyar nyelven lesz, illetve folyik, jólle­het hangsúlyozni szeretném,

Next

/
Oldalképek
Tartalom