Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-21 / 194. szám, szombat

II. kiadás A GYŐZELEMTŐL A VERESÉGIG 3. A szervezés azt bizonyítja, hogy Brezsnyev nem merte simán vállalni a háborúban győztesnek elismert, független kommunista állam megtámadását, rettegett attól, hogy harcra kerülhet sor... (3. oldal) HA LEHET - NÉV NÉLKÜL Közli: apja magyar, Marcelházáról származik, de ő szlovák. Igaz, vallja be, amikor még Komáromban dolgozott, a két magyar kollégájával nagyon jól megértették egymást. (5. oldal) Szombat, 1993. augusztus 21. Ára 3,20 korona XLVI. évfolyam, 194. szám SZENT ISTVÁN-NAPI ÜNNEPSÉGEK „A MÚLT GYÖKEREIBEN KELL MEGKAPASZKODNUNK" Nemcsak Magyarországon emlékeztek meg tegnap az államalapító királyról, hanem talán mindenütt a világon, ahol magyarok élnek, ahol őrzik nyelvüket, identitásukat. Ünnepi hangverseny volt Pozsonyban, a Szent Márton székesegyházban is, a Magyar Kulturális Központ rendezésében. István király menekülésre inti unokaöccseit halála előtt (Képes Krónika) Budapesten a parlament előtt az ország lobogójának ünnepélyes felvonásával kezdődtek, majd a hagyományos tisztavatással folytatódtak Szent István napjának hivatalos ünnepségei. „Múlt nélkül nincs jövő, és a jövőbe tekintve a múlt gyökereiben kell megkapaszkodnunk. A múlt történelmi tudatot adott nekünk, amely lehetővé tette, hogy a mindenkori jelent ki bitjük és átvészeljük. A múlt hitet adott a jövőbe is, mert tudtuk, mit éltünk át" — jelentette ki Antall József miniszterelnök a nemzeti ünnep központi rendezvényén, Szent Istvánnak, első, államalapító királyunknak a Budai Várban levő szobra mellett. Antall szerint Szent István öröksége egyben azt is jelenti, hogy a magyarság, a kereszténység és az európaiság elválaszthatatlanok egymástól. Kifejtette, hogy a mai, rendszerváltás utáni Magyarország nehéz időszakon megy át, az átalakulás nem megy egyik napról a másikra. Ugyanakkor tudatosítani kell, hogy az ország a történelmi és stratégiai kereszt(Folytatás a 2. oldalon) KORONA HELYETT DOLLÁR Szlovákiában szintén érezhető a hazai fizetőeszközzel szembeni bizalmatlanság. Ez tűnik ki a Szlovák Nemzeti Banknak a napokban közzétett jelentéséből, mely szerint január végétől június végéig - szlovák koronában kifejezve - 3 milliárd 682 millióval nőtt a konvertibilis valutában tartott betétek összege, ellenben a koronában történő megtakarítások ez idő alatt 4 milliárd 468 millióval csökkentek. Június végén a fizikai személyek keményvaluta-megtakarításai elérték - koronában kifejezve - a 19 milliárd 697 milliót, míg a „koronás" takarékkönyveken és folyószámlákon 104 milliárd 524 millió volt. GYALOG - KEREKPARRAL - AUTÓVAL PILLANATKÉPEK AZ IDEIGLENESEN MEGNYITOTT HATÁRÁTKELŐHELYEKRŐL Felső-Bodrogköz központjában, Királyhelmecen még sohasem láttam olyan forgalmat, mint tegnap. A Fehér Akác vendéglő előtt dél tájban személykocsival nem is tudtunk leparkolni, mert nem volt hova. Autó autó mellett - többnyire magyarországi jelzéssel, s ez annak tudható be, hogy Lácacséke és Perbenyik között három napra megnyitották a határátkelőhelyet. — A pápa magyarországi látogatása alkalmából három évvel ezelőtt nyitottuk meg négy napra első ízben ezt a határátkelőhelyet - mondta Sápos Menyhért, Perbenyik polgármestere. — Akkor 20 ezer ember lépte itt át a határt. Tavaly augusztus 20-án szintén megnyitottuk a határt, és nem kis meglepetésünkre akkor is csaknem 20 ezer ember vámkezelését végezték el itt a vámtisztek. A határ két oldalán elterülő községek és városok lakosait nagy részben rokoni szálak is összekötik, örülnek, hogy ilyen alkalmakkor rövidebb úton is eljuthatnak egymáshoz. Gazdasági, kereskedelmi megfontolásból is rendkívül hasznos lenne mind a magyar, mind a szlovák fél számára, ha ez a határátkelőhely minél előbb véglegesen megnyílna és a tranzitforgalom lebonyolításához is megteremtenénk a feltételeket. Kérvényeinket az illetékes szervekhez időben benyújtottuk, s reménykedve nyugtázzuk, hogy a két kormány között ez ügyben biztató tárgyalások kezdődtek el. A perbenyiki ideiglenes határátkelőhelyen Pavol Matis századost nem könnyű beszélgetésre invitálnom, mert annyira elfoglalt. Autó autó után érkezik, és nekik tenniük kell a dolgukat, de azért megtalálja a módját, hogy a sajtóra is szakítson időt. - Most fél 11 van. Reggeltől eddig közel kétszáz személygépkocsi ment át Magyarországra, de onnan jóval több jött, mert náluk munkaszüneti nap van. A csúcsforgalmat szombaton és vasárnap várjuk. Itt, Perbenyiknél most csak a személyi turistaforgalom engedélyezett. Minden rendben zajlik. Legtöbben személyautóval jönnek, de vannak, akik csak gyalog vagy kerékpárral. E határátkelőhely megnyitásával mintegy 150 km-t takarítanak meg. -Önök hová készülnek látogatóba? -kérdezem a fehér Ladából kiszálló férfit. (Folytatás a 2. oldalon) • ŰJ sz O-INR )RMÁCIÓ KOMAROMBAN VIZ NELKUL MARADHAT 2500 LAKAS Drasztikus intézkedésre készül a Nyugat-Szlovákiai Vízmű és Csatornázó Vállalat komáromi üzemegysége, amelynek értelmében megeshet, hogy jövő hét keddtől a város 2500 kommunális (korábban állami) lakásában kikapcsolják a vizet. Jarábek József igazgatótól tegnap megtudtuk, hogy erre azért kerülne sor, mert már hosszabb ideje nem sikerül megegyezniük a városi Lakásszolgáltatási Vállalattal a víz- és csatornahasználati díjfizetéséről és partnerük rendszeresen 4-5 millió koronával tartozik nekik. A vita már régóta húzódik és jelenleg még érvényes szerződésük sincs a városi lakások vízellátására. Ennek ellenére víz és csatornázás van és a lakók több mint 90 százaléka rendesen fizeti is a Lakásgazdálkodási Vállalat ilyen címen kirótt díját, az viszont tartozik ezzel a vízműnek. Az ügyben tavaly június 18-án még a városi képviselőtestület is határozatot hozott, amelyben kötelezték a város vezetőségét a rendszeres fizetés megoldására. Ennek ellenére a helyzet nem javult, és a vízmű ezért döntött az előbb említett drasztikus intézkedés meghozatala mellet. Jarábek József igazgató elmondta, hogy csak a tartozás megtérítése állíthatja el őket szándékuktól. Azért nem várhatnak tovább a pénzükre, mert ha fizetésképtelenné válnak, az Áramszolgáltató Vállalat lekapcsolja őket a hálózatról és ebben az esetben egész Komárom víz nélkül marad. -tl— K

önnyű a történészeknek... Szinte mindig az élő tanúk távozása után mutatják be a történelmi napokat vagy órákat - kiemelve azt, ami a tanulságokból logikusan és valószínűen kibontakozik, bemutatást igényel. Nehéz viszont az élő kortársaknak, akik körül még a fél- és egész igazságok, netán a félés egész hazugságok vihara tombol; s ezzel egyidőben a gyávák, netán a bűnösök könnyen manipulálható, olykor a megszépítő messzeségbe néző emlékezetében. Ezért hajdanán nyilván azt mondták volna: Amit itt leírok, tiszti becsületszavamra így volt! Csakhogy én nem voltam tiszt, sőt eddigi pályafutásom során sorkatona sem, csupán 1968 viharában szenvedéllyel részt vevő újságíró, aki nemcsak augusztus 21-e eseményeinek sok-sok mozzanatára emlékszik, hanem a katonai megszállást követő retorziókra is. A puszta tények tudatában szeretném hát leszögezni: 1968. VIII. 21-éhez egészen rendhagyó időszámítás fűződik. Rendhagyó, mert ez a nap, legalábbis Csehszlovákiában, nem éjfélkor kezdődött, hanem egyszerűen összemosódott mindazzal, ami a kulisszák mögött már 20-án történi — és nem ért véget 21-én éjfélkor sem, hanem több mint két évtizedig: '89 novemberéig tartott... Minderről a tények tanúskodnak. A tények. Például arról, hogy Viliam Šalgovič, az akkori belügyminiszter-helyettes már 20-án délután készültségbe helyezte az ŠtB legmegbízhatóbb csoportjait; hogy ugyanekkor Csehszlovákia varsói és budapesti nagykövete jelentős lengyel, magyar s főképpen szovjet csapatmozgásokról adott jelentést Prágába; hogy Šalgovič ugyanaznap este egy Prágában akkreditált orosz tábornok lakásáról hívta fel telefonon Brezsnyevet; hogy Cerník, akkori miniszterelnök éjjel 11-kor kapta az értesítést: a varsói ötök csapatai az ország számos pontján átlépték a csehszlovák határt; hogy háromnegyed órával később Šalgovič elrendeli: Kolder, Indra és Biľak elvtársaknak ŠtBlegények legyenek a külön testőreik; hogy a történtekkel párhuzamosan Moszkva prágai nagykövete egy Brezsnyev-levelet nyújt át Ludvík Svoboda köztársasági elnöknek; hogy... de hiába tárul föl elementáris erővel az emlékezet, nem sorolom tovább az augusztus 21-ére virradó pokoljárás számtalan egyéb mozzanatát. Nem sorolom, hiszen nemcsak egyetlen kegyetlen éjszaka s egyetlen kegyetlen nap történéseit kellene papírra vetnem, hanem mindarról is szólnom kellene, amit a több mint húsz évig itt tartózkodó szovjet csapatok erejére, no és a mindent behálózó honi titkosrendőrségre támaszkodó konszolidátorok, normalizátorok, párthű apparátcsikok ezzel az országgal, az emberek gerincével tettek. Mert pokoljárás volt ez is; az 19&8. augusztus 21-én történteknél is szövevényesebb, még alattomosabb. Tanú rá mind az egyéni, mind a kollektív memória, amely mindmáig ott tárolja bennünk a '68 augusztusa után történteket. Sőt! A társadalmi s történelmi áttételek révén arra is figyelmeztet: vajon mi az, amit a múlttal együtt már leküzdött — s így egyúttal feledhetővé tett - 1989 novemberének bársonyos forradalma; illetve mi az, amit '93 nyarán párhuzamba lehet állítani mindazzal, ami a hatvanashetvenes évek mezsgyéjén és az azt követő két évtizedben Csehszlovákiában végbement... Mert mintha az igazságot egy kézből osztók akkor is arra hivatkoztak volna, hogy aki nincs velük, az ellenük van, és aki ellenük van, az ellenségnek minősítendő rosszindulatú áruló. Manapság is úgy tűnik, hogy a jelenlegi igazságletéteményesek heve épp olyan társadalmi torzuláshoz vezethet, amely a kisebbségi gondok szőnyeg alá söprésére, a kizárólagosságra, a kontraszelekcióra, az egypártrendszer szűk levegőjére építve - a hetvenes évek legelejétől — a kóros politikai sejtburjánzás stádiumába jutott... Tudom-tudom, nincs párhuzam, és a történelem sem ismétlődik, „csak" az idő egymásra csúszott lemezei között ijesztő az áthallás! Pedig békességre, pontosabban: megbékélésre, ehhez fűződőén demokráciára s gazdasági fellendülésre lenne szükségünk. Kereken negyed évszázaddal 1968 augusztusa után és pokoljárás nélkül. MIKLÓSI PÉTER NEGYEDSZÁZAD